Gazdasági Lapok, 1851 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1851-02-23 / 8. szám
17t is, hogy több évekig eltartathatik , s termesztési helyétől messze vidékre kevesebb költséggel vitethetik , mint a burgonya, mellyet legfeljebb egy év alatt mind fel kell használni, s négy mértföld távolságig szállítva a fuvarbér csaknem egész értékét felemészti. Azzal tehát egyik vidék szűk termését a másik feleslegéből könnyen lehet pótolni, midőn ennek legbővebb termése mellett is a távolabb fekvő vidékek lakói éhen elveszhetnek. Jövő alkalommal a kukoriczának termesztése és eltartásáról szólandok. X. Y. 172 Nagy-Britannia mezőgazdasági fejlődéséről. (Folyt.) Angliában azon körülmény, hogy a belfogyasztásra szükséges, és idővel szüntelen növekedő gabnamennyiséget, az ország saját földjén kellett előállítani, a földmivelésre a vidékek szerint különböző befolyást gyakorolt. A mélyrétegű, termékeny fekete földeken,valamint az agyagos talajon is, azon mivelési mód, melly 1792-ig a buza-termelésnél követtetett, 1821- ig semmi lényeges változást sem szenvedett, kivéve, hogy erősebben trágyáztatott, s a leher nagyobb kiterjedésben termesztetett. Az illy föld mindig nagy mértékben függ az időjárástól, mert ha az ősz nedves, a vetés késleltetik, s ha később sok eső következik, a termés szenved. Az angol éghajlat viszonyinál fogva, többnyire sok eső járván, a búzatermelés, valamig csupán nehéz földön űzetett, tömegre, tehát arra nézve, nagy ingadozásnak volt kitéve. Ez különösen 1799 és 1801 években volt érezhető, s a tilalmi rendszer nyomása alatt, a legfontosabb gyakorlati javításokra vezetett, mellyek valaha a földmivelésben történtek, t. i. a könnyű földek jobb mivelési módjára. Jóllehet azonban a mélyrétegű szántóföldek termésbősége az évszakoktól függött, rajtok mégis jó bevételre számíthatott a földmivelő, amig külföldről gabonát behozni tiltva volt. Mert ha a termés gazdag volt, úgy az alacsonyabb árakat a nagyobb mennyiség pótolá, s azon évek, mellyekben a nehéz föld a legjobb terméseket adja, közönségesen mostohák szoktak lenni a könnyű földnemekre, név szerint száraz nyáruk miatt. Ha ellenben a termés, a túlságosan nedves időjárás következtében, rész volt akkor a szegényebb aratást a magas árak ütték helyre. Azon fölül a mivelés egyszerűbb módja s a csekélyebb forgótőke miatt, mit a nehéz gabnaföld igényel, az illy jószágok még sokkal kapósabbak is voltak, s haszonbér fejében , jóval több részt adtak nyers terményekben, mint a könnyű földért. A termés nehéz földön átalában csak 20 bushel volt egy acre-n (körülbelül 12 pos. m. egy magyar holdon), melly eredmény egy javított s haszonhajtó mivelési módnak épen nem felel meg, hacsak az árak folyvást természetelleni magasságon nem tartatnak. A könnyű s kevésbbé termékeny földek ellenben, a szorgalmasabb mivelés következtében, tetemes javításokban részesültek. Illy földet csak nagy darabokban lehetett mivelni, ennélfogva nevezetes üzlettőkét kívántak, nagy juhnyájak voltak szükségesek a trágya előállítására, s azok eltartására tartó répát és más takarmánynövényeket kellett termeszteni. Búzát, a földnek kellő elkészítése nélkül, vagy 4,5, 6, 7 évnél gyakrabban termelni nem lehetett, a föld minősége szerint. E földeken a gazdálkodás több szakismeretet s gondot igényelt, minek következtében azok bérlői rendesen, mind értelmesség, mind vagyonosság dolgában fölülmúlták a nehéz földek bérlőit. Az igen száraz éveket kivéve, az e módon kezelt könnyű földek szint olly jó, sőt még jobb terméseket adtak, mint a nehéz föld. Innen van, hogy azok, kik a földmivelés körül legtöbb érdemeket szereztek, s üzletükből legtöbb hasznot húztak, a könnyű földön gazdálkodó bérlők sorába tartoztak. Világos továbbá, hogy míg a mezőgazdák egyik osztálya, boldogulását a magas árakhoz köté, a másiknak a termések növelésére kellett törekednie. E különbség hatása csak hamar érezteté magát, s 1821 és 1833-ban főleg a nehéz és termékeny földek bérlői panaszkodtak leghangosabban, s szenvedtek is valósággal legérzékenyebben. 1833—ik évre számos bő termésű évek következtek egymás után, s az árak rendkívül alább szállottak. Ekkor újra felszólaltak a mezőgazdasági érdekek mellett,s a parlamenti bizottmány, Lefevre elnöklete alatt, 1836-ban oda utasíttatott, hogy ez ügyet vizsgálja meg.E bizottmány munkálatai fontosb eredményekre vezettek, mint az előtt. Kimutattatott, hogy lehetetlen, termékeny években a magas árakat megtartani, s a lefolyt 12 év tapasztalása tanusstá, miszerint szűk terméseknél a gabnatörvény nem állhat fenn. Kétségen kívül helyeztetett tehát, hogy a védelem, mit a gabnatörvények a mezőgazdának ígértek, puszta csalódáson alapul, s hogy a haszon is, mit azokból maga a földbirtokos húzott, sokkal csekélyebb, semhogy csak valamennyire is pótolhatná azon kárt, melly általok az egész országra háramlott. Lefevre egyik jelentésében, mellyet küldőihez, a hampshirei gazdákhoz intézett, említi a a többek közt, hogy az ínség leginkább csak a hidegalja kötött földek bérlőit sújtja, s azokat, kiknél a búzatermések tevék a jövedelem főforrását. Különösen kiemeli az újabb időkben életbeléptetett javításokat a könnyű földeken, miáltal lehetséges jen, hogy ezek olcsóbb búzaterméseket adnak, mint a kövér földek. Miből azt következteti, hogy kitartás , értelem és elegendő tőke mellett a mezőgazda mitsem félhet a termény alacsony árától, s hogy a törvényhozás nem tehet jobbat, mint ha a kereskedést a czélszerűtlen törvények békéitől felszabadítja, s minden ollyan kísérlettel felhagy, mi által a terményárak mesterséges állását előidézni szándékolván, tulajdonkép mindig csak hiú reményeket keletkeztet. 8*