Gazdasági Lapok, 1851 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1851-02-23 / 8. szám

17t is, hogy több évekig eltartathatik , s termesztési helyétől messze vidékre kevesebb költséggel vitet­hetik , mint a burgonya, mellyet legfeljebb egy év alatt mind fel kell használni, s négy mértföld távol­ságig szállítva a fuvarbér csaknem egész értékét felemészti. Azzal tehát egyik vidék szűk termését a másik feleslegéből könnyen lehet pótolni, midőn en­nek legbővebb termése mellett is a távolabb fekvő vidékek lakói éhen elveszhetnek. Jövő alkalommal a kukoriczának termesztése­ és eltartásáról szólandok. X. Y. 172 Nagy-Britannia mezőgazdasági fejlődéséről. (Folyt.) Angliában azon körülmény, hogy a belfogyasztásra szükséges, és idővel szüntelen nö­vekedő gabna­mennyiséget, az ország saját földjén kellett előállítani, a földmivelésre a vidékek szerint különböző befolyást gyakorolt. A mélyrétegű, termékeny fekete földeken,va­lamint az agyagos talajon is, azon mivelési mód, melly 1792-ig a buza-termelésnél követtetett, 1821- ig semmi lényeges változást sem szenvedett, kivéve, hogy erősebben trágyáztatott, s a leher nagyobb kiterjedésben termesztetett. Az illy föld mindig nagy mértékben függ az időjárástól, mert ha az ősz nedves, a vetés késleltetik, s ha később sok eső kö­vetkezik, a termés szenved. Az angol éghajlat vi­­szonyinál fogva, többnyire sok eső járván, a búza­termelés, valamig csupán nehéz földön űzetett, tö­megre, tehát arra nézve, nagy ingadozásnak volt ki­téve. Ez különösen 1799 és 1801 években volt érezhető, s a tilalmi rendszer nyomása alatt, a leg­fontosabb gyakorlati javításokra vezetett, mellyek valaha a földmivelésben történtek, t. i. a könnyű földek jobb mivelési módjára.­­ Jólle­het azonban a mélyrétegű szántóföldek termés­bő­sége az évszakoktól függött, rajtok mégis jó be­vételre számíthatott a földmivelő, a­mig külföldről gabonát behozni tiltva volt. Mert ha a termés gaz­dag volt, úgy az alacsonyabb árakat a nagyobb mennyiség pótolá, s azon évek, mellyekben a nehéz föld a legjobb terméseket adja, közönségesen mos­tohák szoktak lenni a könnyű földnemekre, név sze­rint száraz nyáruk miatt. Ha ellenben a termés, a túl­ságosan nedves időjárás következtében, rész volt ak­kor a szegényebb aratást a magas árak ütték hely­re. Azon fölül a mivelés egyszerűbb módja s a cse­kélyebb forgó­tőke miatt, mit a nehéz gabnaföld igényel, az illy jószágok még sokkal kapósabbak is voltak, s haszonbér fejében , jóval több részt adtak nyers terményekben, mint a könnyű földért. A ter­més nehéz földön átalában csak 20 bushel volt egy acre-n (körülbelül 12 pos. m. egy magyar holdon), melly eredmény egy javított s haszonhajtó mivelési módnak épen nem felel meg, hacsak az árak foly­vást természetelleni magasságon nem tartatnak. A könnyű s kevésbbé termékeny földek el­lenben, a szorgalmasabb mivelés következtében, tetemes javításokban részesültek. Illy földet csak nagy darabokban lehetett mivelni, ennélfogva ne­vezetes üzlettőkét kívántak, nagy juhnyájak voltak szükségesek a trágya előállítására, s azok eltartására tartó­ répát és más takarmány­növényeket kellett termeszteni. Búzát, a földnek kellő elkészítése nél­kül, vagy 4,5, 6, 7 évnél gyakrabban termelni nem lehetett, a föld minősége szerint. E földeken a gaz­dálkodás több szakismeretet s gondot igényelt, mi­nek következtében azok bérlői rendesen, mind ér­­telmesség, mind vagyonosság dolgában fölülmúlták a nehéz földek bérlőit. Az igen száraz éveket kivéve, az e módon kezelt könnyű földek szint olly jó, sőt még jobb terméseket adtak, mint a nehéz föld. Innen van, hogy azok, kik a földmivelés körül legtöbb érdeme­ket szereztek, s üzletükből legtöbb hasznot húztak, a könnyű földön gazdálkodó bérlők sorába tartoztak. Világos továbbá, hogy míg a mezőgazdák egyik osz­tálya, boldogulását a magas árakhoz köté, a másik­nak a termések növelésére kellett törekednie. E kü­lönbség hatása csak hamar érezteté magát, s 1821 és 1833-ban főleg a nehéz és termékeny földek bérlői panaszkodtak leghangosabban, s szenvedtek is valósággal legérzékenyebben. 1833—ik évre számos bő­ termésű évek követ­keztek egymás után, s az árak rendkívül alább szál­lottak. Ekkor újra felszólaltak a mezőgazdasági ér­dekek mellett,s a parlamenti bizottmány, Lefevr­e elnöklete alatt, 1836-ban oda utasíttatott, hogy ez ügyet vizsgálja meg.E bizottmány munkálatai fontosb eredményekre­ vezettek, mint az előtt. Kimutattatott, hogy lehetetlen, termékeny években a magas ára­kat megtartani, s a lefolyt 12 év tapasztalása tanu­­sstá, miszerint szűk terméseknél a gabnatörvény nem állhat fenn. Kétségen kívül helyeztetett tehát, hogy a védelem, mit a gabnatörvények a mezőgaz­dának ígértek, puszta csalódáson alapul, s hogy a haszon is, mit azokból maga a földbirtokos húzott, sokkal csekélyebb, semhogy csak valamennyire is pótolhatná azon kárt, melly általok az egész ország­ra háramlott. Lefevre egyik jelentésében, mellyet küldőihez, a hampshirei gazdákhoz intézett, említi a a többek közt, hogy az ínség leginkább csak a hi­­degalja kötött földek bérlőit sújtja, s azokat, kik­nél a búzatermések tevék a jövedelem főforrását. Kü­lönösen kiemeli az újabb időkben életbeléptetett javításokat a könnyű földeken, miáltal lehetséges jen, hogy ezek olcsóbb búzaterméseket adnak, mint a kövér földek. Miből azt következteti, hogy kitar­tás , értelem és elegendő tőke mellett a mezőgazda mitsem félhet a termény alacsony árától, s hogy a törvényhozás nem tehet jobbat, mint ha a kereskedést a czélszerűtlen törvények békéitől felszabadítja, s minden ollyan kísérlettel felhagy, mi által a termény­­­árak mesterséges állását előidézni szándékolván, tu­lajdonkép mindig csak hiú reményeket keletkeztet. 8*

Next