Gazdasági Lapok, 1856 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1856-09-11 / 37. szám
V ,,Hozzunk mezőgazdaságunkba mielőbb helyes arányokat.” Előfizethetni helyben a szerkesztőségnél , üllői után a m. gazd. egyesület köztelkén, vagy Geibel Armin könyvkereskedésében (Kristóf-tér), vidéken minden es. kir. postahivatalnál, a szerkesztőséghez utasítandó bérmentes levelekben. Megjelenik hetenkint egyszer minden csütörtökön, másfél—két iv. Előfizetési dij : egész évre 10, fél évre 5 frt. évnegyedre 2 frt. 30 kr. pp. A hirdetések háromszor halálozott sorának egyszeri beigtatása 3 pkr. PEST, 1856. September 11. VIII—dik évi folyam második fele. É r m e l lé k. (Havas Józseftől.) I1. Szőlő mi velés. Az eddig mondottakból is kivehette a figyelmes olvasó, mikor az érmelléki szőlész — átalában véve — sok józan tapintatot, okszerűséget és szorgalmat fejt ki a szőlő s bor ügye körül. Nagy örömömre szolgál, hogy ezt részletes eljárására, nevezetesen azon fogásokra nézve is állíthatom, mellyek a szőlőmivelésre, vagyis magára a szőlő körüli munkára vonatkoznak. Nagy értelmiség jelentt már az is, hogy a tőkék legtöbb ültetvényekben, egyenes sorokban állanak ; továbbá hogy e sorok három lábnyi távolságban tartatnak, és az egyes tőkék rendesen két lábnyira állanak egymástól: bár ki vala is egykor ennek a kezdője, mindenesetre igen okos, józanon számoló, s a növényzet törvényeiben jártas észnek kellett lennie, mivel menten tudta magát s ügyfeleit tartani azon hibás hiedelemtől, mintha minél több lévén azon egy határozott téren a tőke, annál nagyobb termésnek kellene következni. E bal véleménynél fogva vannak igen sok helyen ollyan szőlőültetvények, mellyekben akkora a sűrűség, hogy az egyik tőke a másik miatt nem nőlhet, nem gyarapodik, nem terem, és ha terem is, gyümölcsét kellően növelni, kifejteni s megérlelni nem képes. Ezen szarvas hibától, példának okáért, a különben szép műveletű budai borvidék sem ment. Az érmelléki szőlős gazda minden egyes tőkének elegendő tért engedvén,a nemesebb termelés alapját már az ültetés alkalmával teszi le. Ennek következtében mára serdülő növény vigabban indul s növekszik, mert a szétágazó gyökerek tágas helyet találnak azon földben, mellyben nemcsak tartózkodás és megállás végett kapaszkodniok, hanem a növéshez szükségelt sokféle tápelemeket is keresniök s föltalálniok kell. És mivel a földön fölüli tenyészet aránylagos a gyökerek összegével, vagyis: anyira gyarapszik a tőke hajtása, venyigéje, s ezen a gyümölcs is, amennyire gyökerei a föld alatt terjednek és boldogulhatnak , tehát önként következik, hogy azon tőke is, mellynek gyökerei az imént vonalazott jó állapotban vannak, összes hajtásaival, tehát gyümölcsével együtt is erősen működik, megindul s fakad , hogy teljesen növekszik, virít és diszlik annyira, miszerint öröm az illyetén ép, erőben duzzadozó és mindenkép tökéletesen kifejlett növényre csak nézni is. Ez pedig átalános képe az érmelléki szőlőtőkéks ültetvényeknek. Ez magyarázhatja meg azon gyakorlat helyességét is, miszerint ugyanazon egy tőkén egy-két venyige csapra, vagyis 3—5 szemre metszetik, melly azután néha 5—8 fürtöt is növel a nélkül, hogy azt a tőke a következő évben megsinylené. Sőt a tőkék közti e tetemes tér az úgynevezett porhajasnak s örökségnek alkalmazását is megengedi, s némileg igazolja De hát mi az a porhajas ? mit tesz az örökség a szőlőben? E kérdést valószínűen több becses olvasó teendi, mivel e két elnevezés csak Érmellék sajátja; legalább tudtom, más borvidéken nincs szokásban, noha maga a tárgy ismeretes. Porhajasnak nevezik itt azon, újonnan földbe lehajtott tavasi vesszőt, melly alsó végével még az anyatőkén marad, hogy attól kapja a szükséges élelmezést, hegyével pedig 2—A bimbóra földön kívül hagyatik,olly szándékból,miszerint a földdel betakart részén gyökeret eresszen, mellynek segítségével jövőben, az anyatőkétől elmetszve,tehát önállólag is növekedhessék; egyúttal pedig a földön kívüli bimbókból gyümölcsöt is hozzon. Néha e műtéteinek egyedüli czélja: a gyökeres vessző szaporítása, melly aztán vagy azonnal kellő helyére átültettetik, vagy további használatul növeldébe elrakatik. Vannak, kik azt leginkább a végre gyakorolják, hogy a termést szaporítsák, mert a porhajas hegye, ha múlt évben tökéletesen megért és ép állapotban ki is telelt, rendszerint termő bimbóiból bőven hajt gyümölcsre is, úgy hogy néha telesben teli van szép fürtökkel, s jóval nagyobb termést nyújt, mint maga az anyatőke. Leggyakoribb rendeltetése végtére a porhajasnak az, hogy egymás közelében volt,de kiveszett, vagy foszsisága miatt kivetni való tőkének helyét töltse be, és ez esetben a porhajas örökségnek mondatik, mivel azon a helyen mintegy örökre kell állania, miért is azonnal, vagy a következő ősszel úgy hrányoztatik, hogy mind sorra, mind a szomszéd tőkéktőli távolságra nézve illő helyet foglaljon el. Mint mondom, máshol is ismerik a szőlőszaporítás e módját, és sok helyen bujtásnak nevezik, de olly sűrűen gyakorolva, mint Érmelléken, sehol sem tapasztaltam. Nem is győzné meg sínylés nélkül az anyatőke az illy nagyszerű erőltetést ott, hol a tőkék különben is túlságosan közel rakják egymás mellé, és hol a föld nem olly erős, nem olly gazdag, mint a miilyen az érmelléki halmokon átalában vastag rétegekben létezik. De még itt is mindazon gazda, a ki kora jóságát a mennyiség szaporításának föláldozni nem akarja, csak igen gyéren él e fogással. Híjában is akarná tagadni bárki, hogy a porhajason termett fürtök borra nézve csak annyi jóságot képesek kifejteni, akármennyire érjenek is meg,amennyivel az egy évesek,vagyis igen fiatal tőkén termettek szoktak bírni, és amennyit azok a növényzet átalános törvényeinél fogva nyújthatnak, mellyek szerint csak teljesen kiképzett növény hozhat tökéletes gyümölcsöt. E mellett a közdivatú döntés vagyis homlítás, ejtés, bujtás, mint a szőlőtőke szaporítása Érmelléken is némelly gazdáknál leginkább gyakorlatban van. Találtatnak ollyanok is, a kik a legjelesebb fajokból neveldét, iskolát csinálnak maguknak, mellyből aztán két — három éves gyökereseket átültetnek azon helyekre, mellyeken vagy üresség támadt, vagy rosz fajtatoké áll, mitől ültetvényüket megtisztitani akarják.És ez igen okszerű eljárás,melylyet átalános gyakorlatra nem lehet elég buzgóan ajánlani,mert általa a döntésnek azon rész következményét elkerülhetni, miszerint a legerősebb tőkék, mellyek tehát még sok évig dús termést adhatnának, földbe temettetnek, hogy — ha sikerül a döntés, TARTALOM : Érmellék. III. (H. J.) — Az erdei úrbéri szolgálatok megváltása ügyében. — Az irtókapa — Exstirpator. — Tejelési kisérletek. — A repczevetés megóvása ügyében. — Eszmecsere a chemia és physiologia köréből. II. (Folyt.) — Egy kis figyelmeztetés az alföldi gazdáknak. — TARCZA : Gazdasági újdonságok. — Ideiglenes cselédrendtartás. (Vége.) — A bécsi 1857. évi, mező- és erdőgazdászati kiállításnak programmja. — Gazdasági és kereskedelmi tudósítások. — Hirdetések.