Gazdasági Lapok, 1856 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1856-09-11 / 37. szám

V ,,Hozzunk mezőgazdaságunkba mielőbb helyes arányokat.” Előfizethetni helyben a szerkesztő­ségnél , üllői­ után a m. gazd. egyesület köztel­kén, vagy Geibel Armin könyvkereskedésében (Kristóf-tér), vidéken minden es. kir. posta­­hivatalnál, a szerkesz­tőséghez utasítandó bérmentes levelekben. Megjelenik hetenkint egyszer minden csütörtökön, másfél—két iv. Előfizetési dij : egész évre 10, fél évre 5 frt. évnegyedre 2 frt. 30 kr. pp. A hirdetések háromszor halálozott sorának egy­szeri beigtatása 3 pkr. PEST, 1856. September 11. VIII—dik évi folyam második fele. É r m e l l­é k. (Havas Józseftől.) I1. Szőlő mi v­elés. Az eddig mondottakból is kivehette a figyelmes olvasó, mikor az érmelléki szőlész — átalában véve — sok józan tapin­tatot, okszerűséget és szorgalmat fejt ki a szőlő s bor ügye kö­rül. Nagy örömömre szolgál, hogy ezt részletes eljárására, ne­vezetesen azon fogásokra nézve is állíthatom, mellyek a szőlő­­mivelésre, vagyis magára a szőlő körüli munkára vonatkoznak. Nagy értelmiség jele­ntt már az is, hogy a tőkék legtöbb ültetvényekben, egyenes sorokban állanak ; továbbá hogy e sorok három lábnyi távolságban tartatnak, és az egyes tőkék rendesen két lábnyira állanak egymástól: bár ki vala is egykor ennek a kezdője, mindenesetre igen okos, józanon számoló, s a növényzet törvényeiben jártas észnek kellett lennie, mivel menten tudta magát s ügyfeleit tartani azon hibás hiedelemtől, mintha minél több lévén azon egy határozott téren a tőke, annál nagyobb termésnek kellene következni. E bal véleménynél fogva vannak igen sok helyen ollyan szőlőültetvények, mellyekben akkora a sűrűség, hogy az egyik tőke a másik miatt nem nőlhet, nem gyarapodik, nem terem, és ha terem is, gyümölcsét kellően növelni, kifejteni s megérlelni nem képes. Ezen szarvas hibától, példának okáért, a különben szép műveletű budai borvidék sem ment. Az érmelléki szőlős gazda minden egyes tőkének elegendő tért engedvén,a nemesebb termelés alapját már az ültetés alkalmá­val teszi le. Ennek következtében mára serdülő növény vigabban indul s növekszik, mert a szétágazó gyökerek tágas helyet talál­nak azon földben, mellyben nemcsak tartózkodás és megállás vé­gett kapaszkodniok, hanem a növéshez szükségelt sokféle tápele­meket is keresniök s föltalálniok kell. És mivel a földön fölüli te­nyészet aránylagos a gyökerek összegével, vagyis: a­­nyira gya­rapszik a tőke hajtása, venyigéje, s ezen a gyümölcs is, amennyi­­re gyökerei a föld alatt terjednek és boldogulhatnak , tehát önként következik, hogy azon tőke is, mellynek gyökerei az imént vona­­lazott jó állapotban vannak, összes hajtásaival, tehát gyümölcsé­vel együtt is erősen működik, megindul s fakad , hogy teljesen növekszik, virít és diszlik annyira, miszerint öröm az illyetén ép, erőben duzzadozó és mindenkép tökéletesen kifejlett növényre csak nézni is. Ez pedig átalános képe az érmelléki szőlőtőkék­­s ültetvé­nyeknek. Ez magyarázhatja meg azon gyakorlat helyességét is, miszerint ugyanazon egy tőkén egy-két venyige csapra, vagyis 3—5 szemre metszetik, melly azután néha 5—8 fürtöt is növel a nélkül, hogy azt a tőke a következő évben megsinylené. Sőt a tő­kék közti e tetemes tér az úgynevezett porhajasnak s örökség­nek alkalmazását is megengedi, s némileg igazolja De hát mi az a porhajas ? mit tesz az örökség a szőlőben? E kérdést valószínűen több becses olvasó teendi, mivel e két elne­vezés csak Érmellék sajátja; legalább tudtom, más borvidéken nincs szokásban, noha maga a tárgy ismeretes. Porhajasnak nevezik itt azon, újonnan földbe lehajtott ta­­vasi vesszőt, melly alsó végével még az anyatőkén marad, hogy attól kapja a szükséges élelmezést, hegyével pedig 2—A bimbóra földön kívül hagyatik,olly szándékból,miszerint a földdel betakart részén gyökeret eresszen, mellynek segítségével jövőben, az anya­tőkétől elmetszve,tehát önállólag is növekedhessék; egyúttal pedig a földön kívüli bimbókból gyümölcsöt is hozzon. Néha e műtétei­nek egyedüli czélja: a gyökeres vessző szaporítása, melly aztán vagy azonnal kellő helyére átültettetik, vagy további használatul növeldébe elrakatik. Vannak, kik azt leginkább a végre gyako­rolják, hogy a termést szaporítsák, mert a porhajas hegye, ha múlt évben tökéletesen megért és ép állapotban ki is telelt, rendszerint termő bimbóiból bőven hajt gyümölcsre is, úgy hogy néha telesben teli van szép fürtökkel, s jóval nagyobb termést nyújt, mint maga az anyatőke. Leggyakoribb rendeltetése végtére a porhajasnak az, hogy egymás közelében volt,de kiveszett, vagy foszsisága miatt kivetni való tőkének helyét töltse be, és ez esetben a porhajas örökség­nek mondatik, mivel azon a helyen mintegy örökre kell állania, miért is azonnal, vagy a következő ősszel úgy hrányoztatik, hogy mind sorra, mind a szomszéd tőkéktőli távolságra nézve illő he­­­lyet foglaljon el. Mint mondom, máshol is ismerik a szőlőszaporítás e mód­ját, és sok helyen bujtásnak nevezik, de olly sűrűen gyakorolva, mint Érmelléken, sehol sem tapasztaltam. Nem is győzné meg sínylés nélkül az anyatőke az illy nagyszerű erőltetést ott, hol a tőkék különben is túlságosan közel rakják egymás mellé, és hol a föld nem olly erős, nem olly gazdag, mint a miilyen az érmelléki halmokon átalában vastag rétegekben létezik. De még itt is mind­azon gazda, a ki kora jóságát a mennyiség szaporítá­sának föláldozni nem akarja, csak igen gyéren él e fogással. Hí­jában is akarná tagadni bár­ki, hogy a porhajason termett fürtök borra nézve csak annyi jóságot képesek kifejteni, akármennyire érjenek is meg,a­mennyivel az egy évesek,vagyis igen fiatal tőkén termettek szoktak bírni, és a­mennyit azok a növényzet átalános törvényeinél fogva nyújthatnak, mellyek szerint csak teljesen kiképzett növény hozhat tökéletes gyümölcsöt. E mellett a közdivatú döntés vagyis homlítás, ejtés, bujtás, mint a szőlőtőke szaporítása Érmelléken is némelly gazdáknál leg­inkább gyakorlatban van. Találtatnak ollyanok is, a kik a legjele­sebb fajokból neveldét, iskolát csinálnak maguknak, mellyből aztán két — három éves gyökereseket átültetnek azon helyekre, mellyeken vagy üresség támadt, vagy rosz fajtatoké áll, mitől ül­tetvényüket megtisztitani akarják.És ez igen okszerű eljárás,mely­­lyet átalános gyakorlatra nem lehet elég buzgóan ajánlani,mert ál­­tala a döntésnek azon rész következményét elkerülhetni, misze­rint a legerősebb tőkék, mellyek tehát még sok évig dús termést adhatnának, földbe temettetnek, hogy — ha sikerül a döntés, TARTALOM : Érmellék. III. (H. J.) — Az erdei úrbéri szolgálatok megváltása ügyében. — Az irtókapa — Exstirpator. — Tejelési kisér­­­letek. — A repczevetés megóvása ügyében. — Eszmecsere a chemia és physiologia köréből. II. (Folyt.) — Egy kis figyelmeztetés az al­­­földi gazdáknak. — TARCZA : Gazdasági újdonságok. — Ideiglenes cselédrendtartás. (Vége.) — A bécsi 1857. évi, mező- és erdőgaz­­dászati kiállításnak program­mja. — Gazdasági és kereskedelmi tudósítások. — Hirdetések.

Next