Gazdasági Lapok, 1857 (9. évfolyam, 1-53. szám)
1857-05-28 / 22. szám
288 Miután pedig a bécsi kiállításon találtam fajokat, melyek Párisban képviselve nem voltak, ezeket röviden megismertetni s egyúttal az általam felállított csoportokhoz csatolni, leend most feladatom. E fajok név szerint : az algaui, az oldenburgi, az egeri, a riesengebirgi, a graubündteni, a lavanthali, a puszterthali, a luczerni, a floriáni, a kürtenbergi, s az úgynevezett kirhlandi. Az odgaui faj, legjelesebb példányokban a csehországi liebwerdi gazdasági intézettől jött. E faj világosabb és sötétebb gesztenyeszínű, szürkés , középen áll az mintegy a mürzthali és schmizi fajok közt Igen sokat hasonlít a montafoni marhához Tirolból, melyet taval részletesen ismertettem. Némely daraboknál megvan a világos csík is a hason, éppen úgy, mint az igazi schwizi marhánál. E faj igen jeles tejelő, de testre nézve valamivel kisebb, mint akár a schwizi, akár a montafoni. E fajt tétovázás nélkül a 3-dik csoporthoz, vagyis, a világosabb vagy sötétebb gesztenyeszínű marhákhoz sorozom. Az oldenburgi faj szintén Csehországból jött, és gróf Thun- Hohenstein tesseheni uradalma által volt kiállítva ; színre nézve tarka, és pedig fekete-fehérrel. A bika e fajban elég erős testalkatú, és sokat hasonlít a berni fekete-fehér fajhoz, csakhogy ennél jóval alacsonyabb. Tehenei e fajnak már sokkal gyengébbek, és nagyon emlékeztetnek Dániának jüttlandi fajára. Az oldenburgi faj tejelő, s szerintem a 10-dik csoporthoz, vagyis a fekete-fehér-tarka marhákhoz tartozik. Közepette áll ez mintegy a berni és jüttlandi fekete-fehér marháknak Az egeri fajnak Csehország a hazája, név szerint az Eger folyó vidéke. Tiszta, sötét-veres színű marha ez, hátra álló, rövid, pörge szarvakkal. Termete elég erős, de inkább alacsony. Tejelés, húzás és húsra egyaránt alkalmatos. E faj határozottan az 5-dik csoporthoz tartozik. A szászországi voigtlandi marhával igen nagy a rokonsága. Attól csak nagyobb termete különbözteti meg. Csehország e becses fajából — kellő választás és figyelemmel — nem volna nehéz, az angol devon-i marhához hasonló állatokat előállítani. A riesengebirgi faj szintén Csehország marhája. A hegyi táplálkozás szegénységének megfelelőleg, apró, picziny marhácska ez. A szín e fajnál tarka, és pedig sárgás veres-fehér. A fej piciny, a szarvak aprók, felállók, rendesen 6 — 8 hüvelyknyiek. A hát, has, fark és lábak fehér foltosak, az oldal sárga-veres. Az angol alderney s a franczia apró bretonnei marhához sokat hasonlítanak ezen állatok ; rendeltetésük szerint pedig, azokkal teljesen egyeznek Ezen fajt én ennélfogva a 8-dik csoportba, vagyis az angol-alderney fajtához kapcsolom. A nagy homogeneitás, mely e fajok közt létezik, a köztük történendő keresztezéstől, csak összhangzatos eredményt engedne reményleni. A graubündteni faj Horváthországból küldetett, gr. Bombel- es által Opokáról. Tarka, erős marhák , fekete-fehér színezettel, s egészben véve a berninek csaknem szakasztott képmásai. Azonban a hátukon végig futó tubákszínű csík, világosan a schwizi marhára is utal. Azt hiszem ennél fogva, hogy ezen állatok a schwizi és berni fajoknak keresztezéséből eredhettek. E hitben megerősített engemet azon körülmény, hogy a kiállított tehenek egyikénél, az érintett barna színű esik a háton, teljesen hiányzott. A testalkat ezen állatoknál igen szabályos, a szarvak rövidek, szóval az egész habitus jeles tejelésre mutat. Mindent összevéve, e fajt nem kapcsolhatom máshová, mint a 10-dik csoporthoz, oda t. i. ahová a berni, freiburgi, hollandi, s a többi feketefehér festésű állatok tartoznak. A lawanthali faj Karinthiából, némi eltéréssel semmi más, mint a mariahofi faj. Világos, zsemleszínű állatok ezek, erős test és csinos termettel, s ítélve a kiállított darabokról, úgy látszik, hogy e faj húsra, tejre és munkára egyaránt alkalmatos. E faj szintén a 2-dik csoporthoz, vagyis a zsemleszínű marhákhoz tartozik. A puszterihali marha Karinthiából, a pintzgaui fajnak csak némi változata. Nem oly tiszta azonban , mert közte egészen veresek is találtatnak. Tejelő faj ez is. A 9-dik csoporthoz, vagyis a veres-fehér-tarka marhákhoz tartozik. A luczerni faj Krainból jött. Szinte nézve fekete fehér marha ez, emlékeztet a berni fajra, csakhogy ennél jóval kisebb. Festésének felosztása olyan mint a pinezgauié, azzal a különbséggel , hogy ami a pinezgauinál veres, ennél fekete; a fehér foltok ellenben a testnek csaknem teljesen ugyanazon részein találtatnak, mint a pinczgauinál; olyan a testalkat is egészen. Nem szükség hát mondanom , hogy ez is tejelő faj, és hogy szintén a 10-ik csoporthoz, azaz a fekete-fehér-tarkákhoz való. A floriáni faj Felső- Austriából semmi más, mint a mariahofi, az tehát a 2-dik csoportbeli, vagyis a világos zsemleszínű marhá- hoz tartozik. Mindaz, mit ezen csoportról átalában mondottam, áll különösen a floriáni fajtáról is. A würtembergi fajt Sachsen Koburg-Gotha Auguszt herczeg, dürnkruti, alsó-austriai uradalma állította ki. Világos zsemleszínű marha ez is, csakhogy rajta alig látható fehéres foltok is vannak. Bátran a 2-dik csoportbeli marhákhoz sorolható. A kuhlandi faj végül, mely Sternberg Lipót gróf morvasléziai, pohorzelitzi és mallenovitzi jószágairól került, kevés különbséggel szintén a pinezgaui fajjal azonos: csak a hátnak kellene fehérnek lenni, hogy a pinczgauival tökéletesen egynek tartassék. E faj egész habitusa szerint a 9-dik csoporthoz, vagyis a veres-fehér-tarka marhákhoz való. Ezek voltak ime összesen a bécsi kiállításon általam észrevett új fajok. A többi mind képviselve volt tavai Párisban is, s én úgy hiszem, hogy sikerült róluk olvasóimnak, múlt évi közléseimben annyi jellemzést nyújtanom, hogy ezúttal az egyes fajok tulajdonságainak további részletes leírásába ereszkednem szükségtelen. Hogy a közel fél ezerre ment marhák közt Bécsben, minden országból igen sok szép és jeles darabok voltak, azt úgy hiszem, az olvasónak említenem se kell; csak az kár, hogy a sok faj nem csoportok, hanem országok szerint lévén rendezve , ezáltal az áttekintés, az összehasonlítás, nagyon megnehezíttetett. Igen avatott szem kellett hozzá, hogy az ember az elszórt sok jeles állatból, a legjavát magának kipuhatolja. A hazánkból küldött marhák közt cs. k. Fensége Albrecht főherczeg, berni és schwizi, m. b. Sina Simon, hollandi, és h. Eszterházy Pál magyar fajú állatai tűntek ki különösen. Szépek voltak többi marháink is, de név szerint a hizlalt ökrök Brauntól Pozsonyból, s a két báró Sinától Ercsi és Sz.Miklósról világosan mutatták, hogy a magyar fajú marhának mily nagy a hizlalási értéke. Ezen ökrök valóságos óriás állatok voltak. Báró Sina Simon és K. Riese-Stallburg urak, a birodalmi gazdaközönség részére mindenesetre meleg köszönetet érdemelnek, hogy a tavali párisi kiállításon vásárolt számos jeles külföldi marháik felállítása által, ezen fajoknak fölismerésére alkalmat szolgáltattak. De részünkről a hazafias b. Sina ez évben is köszönetet érdemelt ki azáltal, hogy a bécsi kiállításon még,Pest mellett fekvő sz.-mihályi tehenészete számára,a jeles schwizi fajból vett egy, hat darabból álló jeles törzsöket. A bika és egy tehén e törzsökhöz, O cs. k. Fensége Albrecht főherczeg magyar-óvári küldeményéből vásároltatott. Reményljük, hogy közelgő pesti kiállításunkon e törzsekkel is találkozhatunk. S ezek után bevégzem futólagosan irt tudósításomat, azon óhajtás- és kérelemmel , hogy tenyésztőink ezentúl a fajok tisztaságát tartsák mindenekfölött szem előtt, s iparkodjanak különösen az angol tenyésztők példájára, a különféle czél és rendeltetések szerint, speciális irányú állatokat termelni! Kellő értelem és kitartással — egy magyar Backevel és Culleynek — a magyar tiszta fajból, várakozást felülmúló dolgokat lehetne elővarázsolni! Korizmics. Londoni közlemények. Gőzerőmüvek, cséplőgépek, és nehány szó a pesti kiállítás alkalmára. London, 1857. május 21. Váljon czélszerűbb- e cséplőgépet elszállítható vagy helyhez kötött gőzerőművel hajtatni? erre nézve az angol gazdaközönség véleménye még eddig meg van oszolva. Csak imént is érdekes vitára adott alkalmat ezen kérdés a londoni középponti farmerclubnak ápril 6-án tartott havi ülésében. Számos nyilat-