Gazdasági Lapok, 1857 (9. évfolyam, 1-53. szám)
1857-01-22 / 4. szám
45 szonyokat képviseli,de egyszersmind a földmivelési érdekek pártolását is feladatai közé számitja; továbbá azon meggyőződés, hogy ama méltányos előzékenység által, mely a t. kamra soraiban fekszik, kellemes kötelességünkké lehet, nékie — mint jelenleg az egyedüli közlönynek, mely által anyagi állapotunk hiányai és kivánatai felsőbb tudomásra juthatnak — minden tekintetben kezére adni, s azt megelőzni; végre azon élénk öröm, melyet én földmivelési érdekeink minden rajzolatánál és tárgyalásánál érzek , arra inditott engemet, hogy a következő sorokat egyedül csak itteni viszonyaink jellemzésére és a földmivelés legsürgetőbb szükségeinek szenteljem, s azokat a t. kamra figyelmébe ajánljam. Én átalában és mindenekelőtt azért tulajdonítok különös súlyt az illető kamrák közzétett jelentéseinek, mert azokban — ellenkezőleg minden eddigi előterjesztésekkel — elvégre az országos viszonyok egészen átalános rendszabályaitól, a vidékek érvényesítése felé létetik lépés. Semmi sem tetszik nekem olly fontosnak, mint éppen ezen vidéki érdekek valaházai képviselete, szemközt azon — unalomig csépelt— átalános értelmezésekkel,melyekbe nemcsak a sajtó és a hatóság, de különösen a saját „énejéért aggódó vidéki közönség is, szívéből beleunt. A roppant különbség az irányban és segédforrásokban, melyek országunk különböző tájain, a földmivelés rendelkezésére állanak ; a kitölthetlen hézag, mely különböző vidékek termelési és értékesítési képességét illetőleg létezik ; és viszont az adóztatás színvonalazó iránya, mely gyakran a fenforgó viszonyok legkiáltóbb árnyéklatait sem veszi kellő figyelembe ; a termelő segédforrások rogékonysága, melyet itt is, ott is, oly könnyen egyenlő mérték szerint vesznek; és a lehetetlenség mindezeken,a legmegfeszítettebb szorgalom mellett is segíteni, mivel a természet és közlekedési viszonyok ezer — ott ismeretlen — korlátokat állítnak elénkbe, vagy—mivel hasonlólag a remény s javítás alig észrevehető útjára lévén szorítva, mindamellett azokat közterheinkben már megtestesítve és fölemlítve látjuk: mindez — ismételve kijelentem — kisebb érdekeink érvényesítését követeli. Gazdasági egyesületünk szervezése rövid időn remélhető, bárminő alakot vegyen is az föl, annyi bizonyos, hogy az mindazon eredményeket, melyek részletes viszonyaink ismertetésére, a t. kamra jelentései által szolgáltattak, mint köszönetre méltó hagyományt fogja átvenni; és hogy a kamrának részvéte, melyet az tulajdonképeni működései körén kívül, a földmivelési érdekeknek szentelt, köszönetünket mindig biztosítni és megtartani fogja. Néhány szót szentelek most azon vidéknek, melyhez engemet hivatásom három év óta köt, t. i. a szalánczi uradalomnak, mint egy, magában véve egészen sajátságos erdő- és földmivelési tájéknak. A mi átalános panaszunk is,a Magyarországon oly régen pengetett baj, hogy t. i. rész vagy éppen semmi közlekedésünk sincs. Azonban egy vidék sem panaszkodhatik az elhanyagoltatás oly magas fokozatával ezen tekintetben, mint a szalánczi környék, tulajdonképen az azt körülvevő tájék. Nem érintem itt azon vonalakat, melyek mint tisztán a saját határon belül esők, csak inkább helybeli fontossággal bírnak, hanem azon összekötő vonalakat, melyek mint a rónaságra leereszkedők, egyszersmind a nyilvános közlekedési érdekek területébe esnek, és dacára a sűrűbb népességnek,nagyobb üzletnek, terjedtebb forgalomnak és termelésnek, sokkal roszabb állapotban vannak, mint a mi hegykörnyékünk útjai, meredek lejtőikkel és kőhuszadékaikkal. Szerencsétlenségünk átalában helyzetünkben fekszik. Azon két országúti vonalak t. i, melyek a Hernád völgyéből az innenső termelő vidékbe és annak fő piaczaira Ujhely- és Gálszécsre nyitnak, egy harmadik keresztvonalat, mely egyenesen a szalánczi hegysoron menne keresztül, ha az nem volna is egészen felesleges, nem tesznek első szükségű dologgá. Oka pedig ennek, a túlságosan meredek és járhatlan hegyek a két völgy közti és a keskeny vonal, melyre a Topla kiöntései az innenső termelő földet szorítják, s hogy tovább éppen ezen átnyúló kiöntési térségen keresztül egy oly országút, mely Kassáról jőve körülbelül Izsépnél a rónaságba szakadna, sem a Tiszán, sem Ungvár felé nem képezne egy rövidebb rézsút- vonalat. Így tehát azon forró kívánságunk, hogy a Hernádtól a a Topla-Bodrogvölgybe Szalánczon keresztül egy harmadik közlekedési vonal készíttessék, egyelőre teljesítetlen marad; amenynyiben még katonai szempontból is, t. i. mars- és táputak tekintetéből, alig lehetne abból hasznot merítni. Ha tehát Szaláncz és Kassa összeköttetésének fontossága, átalános közlekedési vagy termelési és élelmezési szempontból a Hernád völgyével nem állja is ki a versenyt, mégis van egy szempont, mely éppen ezen összeköttetést az egész környékre, különösen pedig Kassára nézve első s legjelentékenyebb kérdéssé tehetné, vagy tulajdonkép kellene tenni, és ez a fa. A tisztelt kamra bizonyosan oly helyzetben van, hogy megítélheti, minő nagy különbségek vannak működési köre területén a faanyagok árában, a használati sorozat- és készletekben, és minő hatással fog lenni az egész fakezelésre a vasúti vállalatok fejlődése, ha az itt is, mint eddig mindenütt, a fafogyasztásra és faárra az első és legközvetlenebb visszahatást fogja gyakorolni; és ha itt is mint mindenütt azon eredmény áll elő, hogy nagyszerű társulatok azon nagy pénzerők által, melyek rendelkezésükre állanak és czéljaiknak s szándékaiknak minden árom gyors kivitele által, minden árviszonyokat hatalmukba keritnek, sőt szükség esetén képesek bárminőtől is vissza nem rettenni; míg a polgári élet és kisebb ipar szükséglete, szemközt azon hatalmas versenynyel és azon esetben, ha mindez valamely uton és módon ki nem egyenlíttetik, a legterhesebben futtatik: ha tehát mindezen eredmények a faforgalom mostani elszigeteltségéből és a vasúti vállalatok gyors valósulása által kifejlődnek, csak akkor fogjuk belátni, hogy mit ér egy jó és biztos közlekedési út oly erdőséggel, mely nagy kiterjedésénél fogva, kitűnő ápoltatás, roppant készlet és okos kímélet mellett,,a jövő nemzedéknek legnagyobb fogyasztásait is képes fedezni. És ilyen erdőség a szalánczi. De egészen eltérve ezen indokoktól, az országútnak Kassától a hegyi útig tartó tökéletes elhanyagoltatása, igen furcsa színben tűnik fel. Jól fogja tudni a t.kamra, hogy minő állapotban van az országút a Tarcza és Otva-völgyön, mintha azon tájék egy, emberek által nem is lakott vadonban esnék és nem közvetlen szomszédságában Magyarország negyedrésze középpontjának. — Említett mindkét folyón gázlókon járnak keresztül és aztán csavarog az út a legmeredekebb helyeken fel és le, hol az mint esetleges valami minden földtér szeszélyének, minden szakadásnak, minden partzátonynak engedni kénytelen, és a rendkívüli tömöttségű földön, mint a feneketlen kiöntési mocsárokban Széplak körül egész a barczai töltésig, az ősiségnek és megcsontosult lehetetlenségnek példátlan fokozatát egyesíti magában. Hogy mi okoknál fogva bukott légyen meg az említett folyóknak hidakkali ellátása,melyet mind a hatóság,mind gr.Forgách,ki a legnagyobb birtokos, a legélénkebben sürgetett, nem tudom világosan megmondani. Úgy látszik, hogy az illető földbirtokosok, hamis okoskodásból indulva ki, a grófnak azon ajánlatával, miszerint a szükséges építési fának felét egészen ingyen, másik felét pedig felárért hajlandó volt átengedni, még nem elégedtek meg , hanem a könnyebb szállítás végett még az erdővágási forgás megváltoztatását, és azonfelül az egész faszükséglet ingyen átadását is kívánták. Oly kívánság, melyre természetesen reá állani nem lehetett. Ezen hiánya egy állandóul használható jó közlekedési útnak — gátolja tehát minden iparvállalatunkat, szintúgy azokat, melyek most már saját kezelési erőnk lehetségének körében feküdnének, mint minden tovább menőket, melyeknél természetesen a szállítás és kézhezszolgáltatás pontossága mindig a fődolog. Ezen hiány továbbá a talán már létezőre is az örökös sintés terhével nehezedik, így például a mi üveghutánk inkább az erdőség fafogyasztási forrásának tekinthető, mint gyárvállalatnak a szó valódi értelmében. És ha az iparághoz szükséges minden ásványi nyersanyagokkal bírna is, a hozzájárhatlanság és a mi fekvésünkből különben eredő kedvezőtlen visszhatások, az üzletre nézve már eléggé gátlók volnának. A mi hegyvonalunknak t. i. két igen kiválólag mostoha oldala kiemelendő: 1) A tömérdekség a hegy alakjában és képződésében, mely csak meredek sziklákat és hasonlólag járhatlan utak által elszigetelt fensíkokat ismer. Nekünk nincsenek sem mély horhosaink, sem a közlekedési vonaloknak megfelelő hosszú völgyeink, minőkkel más részek, például a gömöri iparkörnyék vagy csak főleg 4*