Gazdasági Lapok, 1857 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1857-01-29 / 5. szám

­----­ Emlékirat a kassai kereskedelmi kamrához. (Folytatás.) Azon részletes javaslatok közül, melyeket földmivelésünk érdekében figyelembe vétetni kívánok, első tárgy : az egyforma és átalános használatul szolgáló gabnamérő. Ezen pont megpendítése talán feleslegesnek tetszhetik, mi­után a kormány által — elvileg — az austriai gabnamérő van egyedül hitelesnek, és a piac­i adás-verésben érvényesnek kije­lentve ; de vagy azért, hogy a fennálló mértékrendszernek minden változtatása, már magában véve igen nehéz, és csak lassan ke­resztülvihető rendszabálynak tetszik; vagy azért, hogy maga a keresztülvitel, nem a kellő következetességgel és erélylyel törté­nik; vagy végre azért, hogy a nálunk előbbi időkben létezett szá­mos és sokféle gabnamérők, a kiegyenlítések elébe igen sok ne­hézségeket gördítnek , elég az hozzá, hogy a gyakorlati forgalom­ba behozandó mértékegységet illetőleg, egy lépéssel sem vagyunk tovább, mint voltunk az illető rendelet kibocsátásakor. Bizonyosan tudva van a t. kamra előtt, hogy most is, mint mindig, minden vásáros helyen, egész serege van az úgynevezett hiteles mérőknek, és hogy ezen csalhatatlanul hiteles mérők Bárt­­fán, Eperjesen, Kassán, Gálszécsen és Ujhelyben oly különbö­zők, hogy zsidó áru­szállítók aljas nyerészkedéseinek, főkép ezen különbség az alapja, mert könnyű ezen nyerészkedőknek nemcsak együgyű paraszt, de — biztos támaszpont hiányában — a miveit termelő előtt is, e vagy ama mérőnek hitelességét vitatni. Sőt a közvélemény még tovább megy, és azt állítja, vagy legalább azon gyanúban van , hogy némely vásárbíróságnál a mé­rők kiszolgáltatása, mint mellék­keresetforrás kezeltetik, és hogy bizonyos mérőket tisztán vételre, másokat pedig eladásra tartnak készen, s e szerint szolgáltatják azoknak, a­kik használni akarják. Elég az hozzá , hogy saját tapasztalatomból mondhatom, miszerint még az említett piac­i mérők közti különbség sem ál­landó, vagy nem valamely bizonyos kötelező ősmértékhez­ állan­dó arányban, és hogy minden — saját mérővel megmért — szál­lítmánynál feleslegre vagy hiányra lehet számitni, s igy mindig czélszerű mérték-pótlékot küldeni, nehogy a tett vételek vagy eladások, ezen körülménynél fogva megsemmisüljenek; s hogy ezen pótlékok gyakran egészen szükségtelenek, mig máskor e hiányt egyátalában nem fedezik. Én ezen zűrzavarból bélyegezett mérő által akartam maga­mat kisegíteni, melyet a kassai vásárbirói hivataltól kaptam; de mit használ a bélyegzett mérő, ha azt a piaczokon, vagy — mint ismeretlen tárgyat — megbámulják, vagy — ha ismert — moso­lyogva félre tolják, mit használ, ha egy termesztő elvből örömest elfogad valamely — néha nem kedve szerinti — mérőt, ha ugyan­azon kötelezettségnek, más nem akarja magát alávetni ? De azonkívül az új vékának köb­ aránya sem áll tisztán előttem, minthogy abba a szinte Kassán bélyegezett itezemértékkel 45^2 iteze megyen, holott pedig az austriai vékák is rendszerint 36 itczések ; de ha nem volnának is — a 45 itczés tértartalom — a törtet nem is számítva — egyátalában nem állhat meg. A ter­mesztő tehát a reá nézve olyannyira fontos mérőviszonyokat ille­tőleg egészen meg van zavarva. Most megkísértem kiemelni, hogy miért károsítja ezen zűrzavar leginkább az okos és gondos termesztőt. Míg a gabnatermesztés csak tisztán a mérő c­éljára műkö­­dik, gyermekkorának első stádiumában van az, és jellemzi egy­szersmind a kereskedési és ipari, valamint földművelési viszonyok állapotját. Mind a két terem­ előhaladás azonnal a minőségi megítélés stádiumába, azaz a mérlegezésre, az előállított legnagyobb gabnasúlyra vezet. Míg a terménybecslésnek ezen stádiuma be nem következik, a termesztő megtisztított nehéz terményével hátrányban van, szemközt azzal, ki látásra és közönséges tapintásra szokott eladni, és a szorgalmas termesztőnek termelési fáradságait, mint hasz­­not nem h­ajtót, kineveti. Az ily eladónál és termesztőnél a különbségek és veszteségek könnyen elviselhetők: a mag fajilag egyenlőtlen jósága, a kellő tisztítás hiánya és azon öntudat, hogy eladott gabnájában a levont mennyiséget valójában csak porban, szemétben és megromlott magban mérte ki, vigasztalja az eladót, a­kinek egyébiránt hasonló üzletfolyamnál gabonájának esetleges jóságáról gyakran sejtelme sincs. Mindezen bajoknak és hiányoknak a munkás élet szilárd kifejlődésével, és vidékünk életkérdéses gazdászati előhaladásával­ el kell enyészni. Azon belterjes irányból, mely felé minket az itteni viszonyok kényszerítnek, az is szorosan következik, hogy mentül szűkebb gazdálkodásunk tere, szükségképen annál inkább kell töreked­nünk, hogy a lehető legjobb termény legyen fáradozásainknak eredménye, mert nem vigasztalhatjuk magunkat nagy területek­kel, nem a kis költség mellett nyert nagy terméssel. A lehetőség ugyan fejlődésünk és gazdászati előhaladásunk tekintetében szinte nagy, de ezerszer korlátoltabb, mint bárhol, és minden lépés előre, csak tízszerezett iparkodásnak lehet ered­ménye. Nem akarjuk tehát sem a fáradságot, sem annak díját a gabonánkat egy rendetlen nyerészkedő piaczi szokás aljas sze­szélyeinek oda dobni, s azért kérjük a mérőviszonyok mielőbbi tisztába hozatalát és kötelező szabályozását. Egy különös körülmény még inkább sürgetőssé tette ezen kérdést a mi vidékünkre nézve, t. i. gróf Andrássy Aladár ur velejtei gőzmalmának felállítása. Ezen malom itt is, mint mindenütt azon szerepet játsza, mely a gőzmalmoknak jutott. Nevezetesen már működése rövid ideje alatt is, egy eddig nem is képzelt látkört nyitott magának, és oly törekvést és mozgást idé­zett elő a gabona jósága, tisztasága, fajtája és súlya tekintetében a termesztők közt, mely a malom keletkezése előtt, némely ke­vesek szivében csak jámbor óhajtásként élt. Vidékünk legközelebbi haladásának és terményforgalmunk­nak ezen phasisában az egyenlő gabonamérőnek megállapítása, kiegyenlítése és a piaczi forgalomban kényszerítő használatra­ emelése, a legelső szükségű dolgok közé tartozik, nem is tekintve a nyilvános rendőrség szempontjából, melynek mindazon csalá­sokat, melyek a határozatlan mértékrendszer mellett meg szoktak történni, a legerélyesebben kell üldözni. —mn— A második tárgy, mely a mezőgazdaságot felette érdekli, a só kérdése. A gabonaár hirtelen és pedig egészen rendkívüli leszállása, a gabnakereskedés átalános élettelensége és az üzérvilág érdek­telensége minden gabonaféle iránt, épen oly váratlanul, mint meglepőleg csapott le kelet- Európára. Ezen körülmény okai különbözők lehetnek : lehet az átalá­nos pénzzavar, a hadjárati roppant fogyasztási szükségleteknek megszűnése, illetőleg megszűnése azon tömérdek mennyiségű gabonaszükségletnek, melyet a közönséges fogyasztási határokról távol eső más vidékekre szállítottak, lehet talán valamely Euró­pán kívüli versenynek visszahatása. Elég az hozzá, hogy a tény, melyet a múlt évekbeni csaknem állandóvá lett magas árak mellett alig lehetett remélni, bekövetkezett; és sem azon tiszta meggyő­ződés, hogy az idei termést átalában csak igen középszerűnek lehet nevezni, és hogy a gaboaár és forgalom megváltozásának szükségesképen be kell következnie; sem azon vérmes remények, melyeket mi a már életbe lépett európai vasútvonalak következ­tében egy kiegyenlítő magas középár állandóságában he­lyeztünk : nem voltak képesek azon érdektelenséget elhárítani, mely most a gabnabörzét megszállotta, és a földművest — habár későbben segély érkeznék is — a kínos időköz alatt a leg­nagyobb zavaroknak teszi ki. Egyébiránt ezen nehézségek megfejtése a földmivelésre nézve bizonyos viszonyok közt könnyű, más körülmények közt pedig igen nehéz. A kezelési körülmények az úrbéri szolgálatok megszűnése miatt úgy állanak, hogy gazdaságban, hol a talaj silánysága és száz más okok a földmivelésre nézve lehetőleg belterjes irányt igényelnek,­­ a gabonaár csökkenése éppen ezen irányt, vagyis a nagy beruházást, lehetetlenné teszi. Igen könnyű megmutatni, hogy a fáradságos mély mivelést, a hegy felé küzdést, az idő-, erő- és használati veszteséget egy kis terjedelmű és kizárólag a gabona becsére támaszkodó gazdaság, a mostani ár mellett lehetetlenség hogy fedezze. — 57

Next