Gazdasági Lapok, 1857 (9. évfolyam, 1-53. szám)
1857-01-29 / 5. szám
---- Emlékirat a kassai kereskedelmi kamrához. (Folytatás.) Azon részletes javaslatok közül, melyeket földmivelésünk érdekében figyelembe vétetni kívánok, első tárgy : az egyforma és átalános használatul szolgáló gabnamérő. Ezen pont megpendítése talán feleslegesnek tetszhetik, miután a kormány által — elvileg — az austriai gabnamérő van egyedül hitelesnek, és a piaci adás-verésben érvényesnek kijelentve ; de vagy azért, hogy a fennálló mértékrendszernek minden változtatása, már magában véve igen nehéz, és csak lassan keresztülvihető rendszabálynak tetszik; vagy azért, hogy maga a keresztülvitel, nem a kellő következetességgel és erélylyel történik; vagy végre azért, hogy a nálunk előbbi időkben létezett számos és sokféle gabnamérők, a kiegyenlítések elébe igen sok nehézségeket gördítnek , elég az hozzá, hogy a gyakorlati forgalomba behozandó mértékegységet illetőleg, egy lépéssel sem vagyunk tovább, mint voltunk az illető rendelet kibocsátásakor. Bizonyosan tudva van a t. kamra előtt, hogy most is, mint mindig, minden vásáros helyen, egész serege van az úgynevezett hiteles mérőknek, és hogy ezen csalhatatlanul hiteles mérők Bártfán, Eperjesen, Kassán, Gálszécsen és Ujhelyben oly különbözők, hogy zsidó áruszállítók aljas nyerészkedéseinek, főkép ezen különbség az alapja, mert könnyű ezen nyerészkedőknek nemcsak együgyű paraszt, de — biztos támaszpont hiányában — a miveit termelő előtt is, e vagy ama mérőnek hitelességét vitatni. Sőt a közvélemény még tovább megy, és azt állítja, vagy legalább azon gyanúban van , hogy némely vásárbíróságnál a mérők kiszolgáltatása, mint mellékkeresetforrás kezeltetik, és hogy bizonyos mérőket tisztán vételre, másokat pedig eladásra tartnak készen, s e szerint szolgáltatják azoknak, akik használni akarják. Elég az hozzá , hogy saját tapasztalatomból mondhatom, miszerint még az említett piaci mérők közti különbség sem állandó, vagy nem valamely bizonyos kötelező ősmértékhez állandó arányban, és hogy minden — saját mérővel megmért — szállítmánynál feleslegre vagy hiányra lehet számitni, s igy mindig czélszerű mérték-pótlékot küldeni, nehogy a tett vételek vagy eladások, ezen körülménynél fogva megsemmisüljenek; s hogy ezen pótlékok gyakran egészen szükségtelenek, mig máskor e hiányt egyátalában nem fedezik. Én ezen zűrzavarból bélyegezett mérő által akartam magamat kisegíteni, melyet a kassai vásárbirói hivataltól kaptam; de mit használ a bélyegzett mérő, ha azt a piaczokon, vagy — mint ismeretlen tárgyat — megbámulják, vagy — ha ismert — mosolyogva félre tolják, mit használ, ha egy termesztő elvből örömest elfogad valamely — néha nem kedve szerinti — mérőt, ha ugyanazon kötelezettségnek, más nem akarja magát alávetni ? De azonkívül az új vékának köb aránya sem áll tisztán előttem, minthogy abba a szinte Kassán bélyegezett itezemértékkel 45^2 iteze megyen, holott pedig az austriai vékák is rendszerint 36 itczések ; de ha nem volnának is — a 45 itczés tértartalom — a törtet nem is számítva — egyátalában nem állhat meg. A termesztő tehát a reá nézve olyannyira fontos mérőviszonyokat illetőleg egészen meg van zavarva. Most megkísértem kiemelni, hogy miért károsítja ezen zűrzavar leginkább az okos és gondos termesztőt. Míg a gabnatermesztés csak tisztán a mérő céljára működik, gyermekkorának első stádiumában van az, és jellemzi egyszersmind a kereskedési és ipari, valamint földművelési viszonyok állapotját. Mind a két terem előhaladás azonnal a minőségi megítélés stádiumába, azaz a mérlegezésre, az előállított legnagyobb gabnasúlyra vezet. Míg a terménybecslésnek ezen stádiuma be nem következik, a termesztő megtisztított nehéz terményével hátrányban van, szemközt azzal, ki látásra és közönséges tapintásra szokott eladni, és a szorgalmas termesztőnek termelési fáradságait, mint hasznot nem hajtót, kineveti. Az ily eladónál és termesztőnél a különbségek és veszteségek könnyen elviselhetők: a mag fajilag egyenlőtlen jósága, a kellő tisztítás hiánya és azon öntudat, hogy eladott gabnájában a levont mennyiséget valójában csak porban, szemétben és megromlott magban mérte ki, vigasztalja az eladót, akinek egyébiránt hasonló üzletfolyamnál gabonájának esetleges jóságáról gyakran sejtelme sincs. Mindezen bajoknak és hiányoknak a munkás élet szilárd kifejlődésével, és vidékünk életkérdéses gazdászati előhaladásával el kell enyészni. Azon belterjes irányból, mely felé minket az itteni viszonyok kényszerítnek, az is szorosan következik, hogy mentül szűkebb gazdálkodásunk tere, szükségképen annál inkább kell törekednünk, hogy a lehető legjobb termény legyen fáradozásainknak eredménye, mert nem vigasztalhatjuk magunkat nagy területekkel, nem a kis költség mellett nyert nagy terméssel. A lehetőség ugyan fejlődésünk és gazdászati előhaladásunk tekintetében szinte nagy, de ezerszer korlátoltabb, mint bárhol, és minden lépés előre, csak tízszerezett iparkodásnak lehet eredménye. Nem akarjuk tehát sem a fáradságot, sem annak díját a gabonánkat egy rendetlen nyerészkedő piaczi szokás aljas szeszélyeinek oda dobni, s azért kérjük a mérőviszonyok mielőbbi tisztába hozatalát és kötelező szabályozását. Egy különös körülmény még inkább sürgetőssé tette ezen kérdést a mi vidékünkre nézve, t. i. gróf Andrássy Aladár ur velejtei gőzmalmának felállítása. Ezen malom itt is, mint mindenütt azon szerepet játsza, mely a gőzmalmoknak jutott. Nevezetesen már működése rövid ideje alatt is, egy eddig nem is képzelt látkört nyitott magának, és oly törekvést és mozgást idézett elő a gabona jósága, tisztasága, fajtája és súlya tekintetében a termesztők közt, mely a malom keletkezése előtt, némely kevesek szivében csak jámbor óhajtásként élt. Vidékünk legközelebbi haladásának és terményforgalmunknak ezen phasisában az egyenlő gabonamérőnek megállapítása, kiegyenlítése és a piaczi forgalomban kényszerítő használatra emelése, a legelső szükségű dolgok közé tartozik, nem is tekintve a nyilvános rendőrség szempontjából, melynek mindazon csalásokat, melyek a határozatlan mértékrendszer mellett meg szoktak történni, a legerélyesebben kell üldözni. —mn— A második tárgy, mely a mezőgazdaságot felette érdekli, a só kérdése. A gabonaár hirtelen és pedig egészen rendkívüli leszállása, a gabnakereskedés átalános élettelensége és az üzérvilág érdektelensége minden gabonaféle iránt, épen oly váratlanul, mint meglepőleg csapott le kelet- Európára. Ezen körülmény okai különbözők lehetnek : lehet az átalános pénzzavar, a hadjárati roppant fogyasztási szükségleteknek megszűnése, illetőleg megszűnése azon tömérdek mennyiségű gabonaszükségletnek, melyet a közönséges fogyasztási határokról távol eső más vidékekre szállítottak, lehet talán valamely Európán kívüli versenynek visszahatása. Elég az hozzá, hogy a tény, melyet a múlt évekbeni csaknem állandóvá lett magas árak mellett alig lehetett remélni, bekövetkezett; és sem azon tiszta meggyőződés, hogy az idei termést átalában csak igen középszerűnek lehet nevezni, és hogy a gaboaár és forgalom megváltozásának szükségesképen be kell következnie; sem azon vérmes remények, melyeket mi a már életbe lépett európai vasútvonalak következtében egy kiegyenlítő magas középár állandóságában helyeztünk : nem voltak képesek azon érdektelenséget elhárítani, mely most a gabnabörzét megszállotta, és a földművest — habár későbben segély érkeznék is — a kínos időköz alatt a legnagyobb zavaroknak teszi ki. Egyébiránt ezen nehézségek megfejtése a földmivelésre nézve bizonyos viszonyok közt könnyű, más körülmények közt pedig igen nehéz. A kezelési körülmények az úrbéri szolgálatok megszűnése miatt úgy állanak, hogy gazdaságban, hol a talaj silánysága és száz más okok a földmivelésre nézve lehetőleg belterjes irányt igényelnek, a gabonaár csökkenése éppen ezen irányt, vagyis a nagy beruházást, lehetetlenné teszi. Igen könnyű megmutatni, hogy a fáradságos mély mivelést, a hegy felé küzdést, az idő-, erő- és használati veszteséget egy kis terjedelmű és kizárólag a gabona becsére támaszkodó gazdaság, a mostani ár mellett lehetetlenség hogy fedezze. — 57