Gazdasági Lapok, 1858 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1858-09-16 / 37. szám

Megjelenik hetenkint egyszer, minden csütörtökön, másfél—két év, & mellékleteken kívül. Előfizetési díj: Egész évre 10 ft — kr. Fél évre 5 „ — ,, Évnegyedre 2 „ 30 „GAZDASÁGI LAPOK „Hozzunk mezei gazdaságunkba mielőbb helyes arányokat. “ Előfizethetni helyben a szerkesztőségnél , üllői után a m. gazd. egyesület köztelkén, vagy a könyvkereskedésekben vidéken, minden cs. kir. postahivatalnál, a szerkesztőséghez utasítandó bérmentes levelekben. PEST, 1858. September 16. 37-dik évi folyam második fele. TARTATOM . Mezőssy Lászlóhoz a hegyaljai társulatról. — A földmivelés jelen állása, s a termelést segítő eszközök és gépek jelentősége. XV. — Burgonyaültetési kísérletek. — Évszaki tudósítások. XLIV. — KERTÉSZET . A kertész természetes barátai és ellenségei. (Folyt.) — Dr Entz gyümölcsfáinak árjegyzéke. (Vége.) — TARCZA : Közintézetek és egyesületi működések. — Irodalom. — Újdonságok. — Gazdasági és kereskedelmi tudósítások. Mezőssy Lászlóhoz a hegyaljai társulatról. A „hegyaljai társulatból kívánok veled egy pár nyilvános szót váltani, hogy tájékozzuk kissé magunkat annak feladatáról s teendőiről. Ez eszmecsere tán érdeket ébresztene azoknál is, kik még nem léptek társulatunkba, vagy hasonló borászati egyesületet óhajtanának más szőlőmnivelő vidékein is honunknak alakítani. Némileg tán útba igazítandja társulatunk kétkedő tagjait, azokat legalább, kik a kitűzött czél, a társulat programjának zászlója alá gyülekeztek, mely egész átalánosságban nem lehetett egyéb, mint : „a hegyaljai szőlőmivelés, borkezelés és borkereskedés előmozdítása11, de a mikintről vagy nem gondolkoztak, vagy még alkalmuk sem volt erről értekezni. Jusson csak emlékezetedbe első összejövetelünk, a tolcsvai alakuló gyűlés alkalmával, hány ember kérdezte: mire való ez a társulat ? mi haszna lesz ennek ? csekély erővel mihez foghatunk? E kérdések nem létettek a gyűlésben, mert tán némelyek időelőttinek tartották; mások, mert nem volt kedvük vagy idejük értekezésbe bocsátkozni; végre sokan gondolták, hogy a régi megyei szokás szerint majd elvégzi ezt a választmány. Azóta választmányi ülés is volt, szóba jött a társulat feladata, teendője, de vitatás alá az ide vágó kérdések vagy nem kerültek, vagy mellőztettek, azon okból : „mert csekély erővel nem lehet semmit kezdeni“, vagy mert a választmányi tagok — mint igen természetes — hű képviselői a hegyaljai bortermesztők bajainak sóhajtásainak, a társulat feladatainak csak legutóbbikát, a borkereskedés előmozdítását vette főleg s mindenekelőtt értekezése tárgyául. Mit végzett a választmány, mit tűzött ki egyelőre teendőül, közölve volt e lapokban is. Te is azok közé tartozol, kik csupán a borkereskedés pangásában, szűk terem mozgásában keresed Hegyaljánk legfőbb baját. Mert ime! hiszen magad is jó példával léptél a tett terére, s bár régi jó volt-táblabiró, borkereskedő lettél! Mire azt mondta volna egykori valamelyik collegád: „laudatur industrial Nem kiáltottál-e fel egy alkalommal, midőn borkezelésről volt szó, mit nem rég „borparancsolásának keresztelői életdús s kedvderitő soraidban a „Vasárnapi Újságban : nem kell nekünk semmi, csak jó bor, jó pincze, jó kupecz ! Nagy szavak! de én némelykor szeretem az ilyeneket, kivált némely gyülekezetekben , mert gyakran érdekes, élénk vitatásokra nyújtanak alkalmat. Nekem pedig egy hírlapi czikkre. Ezért intézem hozzád e néhány igénytelen szót, azon jó szándékból , hogy lendítsünk valamit társulati ügyünkön, és ha téged, mint vasfejű volt-táblabírót nem bírnálak is meggyőzni, tán az új borkereskedő, kinek mégis a vevők ízlése, kivonata szerint kell áruit alkalmazni, idomítani (kezelni, de nem pancsolni), tán mégis belátandja azt, s vele sok kétkedő, mikint amaz idézett nagy szavak : jó bor, jó pincze, jó kupecz vajmi sokat, egy borászati társulat teendőinek egész sorozatát foglalják magukba. Ugyanis: „Jó bor“ jó szőlőmivelést,jó fajszőlőböl rendesen, tisztán, értelmesen szedett, szüretelt, kezelt (ez előtted ominosus szót lehetetlen kikerülni) mustot föltételez. „Jő pincze“ mégpedig kőporba (trachit-musf) vágott, száraz, erős zárost értesz, melybe vasabroncsos gönczi bordáidat, antalagjaidat szüret után leeresztgetvén, kulcsát zsebedbe dugod; és ha jó kupecz nem jő, tán tavaszig, vagy a jövő szüretig sem lépsz bele : mert bízol vasabroncsaidban s borodban, mert azt nem kell kezelni, megtölteni, seprejéről lehúzni, lefejteni sem (mert igy jobb szereti a lengyel kaftános kupecz). Maradjon úgy, mint Isten teremtette. A kezelést, lefejtést bízzuk a kupeczre, korcsmárosra, ki aztán mint tisztán „gyakorlati ember“ ólomczukorhoz, s Isten tudja minő tisztitó, szépítő szerhez folyamodik, hogy „nem kezelt“, természetes, de zavaros, tisztulni nem akaró sűrű borainkat vendégei ízlése szerint állíthassa ki az asztalra. „Jó Jeupeczul e szó az egész tokaji borkereskedés kérdését magában foglalja. A jó kupecz név alatt, ugye barátom, nemcsak a helybeli s lengyelföldi izraelitákat érted , hanem kedves tokaji borodnak a világot óhajtanád megnyitni, tán a „menydörgős“ angolokat sem zárva ki, habár ezek a szeszezett édes borokat kedvelik is. És ha világkereskedést óhajtunk a borok királyának, bizony a világ ízléséhez, kívánalmaihoz kell sok részben alkalmazni magát, ha nem is a termesztőnek vagy szőlőmivelőnek, de a pinczemesternek, főleg a borkereskedőnek mindenesetre. De lássuk rendre, és ki fog tűnni , mi szép, s az egész szőlőmivelő közönségre hasznos teendői lehetnek egy szőlőmivelők s bortermesztők egyesületének. Mindenekelőtt egy kis balfogalmat s véleményt kívánok tisztába hozni s útba igazítani. Mondjuk ki tisztán, hogy a mi hegyaljai társulatunk, szőlőmivelők és bortermesztők egyesülete, és nem borkereskedő 37