Gazdasági Lapok, 1859 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1859-06-30 / 26. szám
406 Egy mázsa ilyen szabályszerű száraz trágya tehát, 160 font szénából, vagy más ennyi szénaértékű takarmányból, és10 font alomszalmából, vagy ennyit érő más alomféléből kerül ki. Ezen összesen 200 fontra menő széna- és alomszalmaértékből átlagosan véve 100 font száraz, vagy 400 font természetes nedves trágya lesz, mivel a takarmány mintegy fele része az állati testben marad, ebből pedig mintegy 6-töd rész a trágyadombon vész el, mielőtt a földre hordatik. Átlagosan véve mondom, mert a növendék, tejelő és igás marha kevesebbet, a kinőtt és hízó marha ellenben több trágyát ad. A növendék marha teste a takarmánytól növekedik; a tenyészmarha borjút, csikót, bárányt, malaczot nevel, tejet, gyapjút ad; az igás marha erőt fejt ki; a kinőtt, de semmi haszonvételre nem fordítható marha, csupán testét tartja fenn, tehát a megnevezett takarmánynyal csak a kihasznált állati részek kicserélését eszközli , és így mindent visszaad, mit megeszik, csakhogy megváltozott alakban; a kinőtt és hizlalásra állított marha a takarmányból zsírt, húst termel, melyek csupán elenyből, szénből és könenyből alkotják, mely elemeket a növények is többnyire a légből merítik : mire nézve azzal, hogy ezen elemeket a test felhasználja, a takarmányból származó trágya semmi fogyatkozást nem szenved, mivel azt, mit a hizó marha teste a takarmányból visszatart, a növények a légből ismét visszanyerik. A trágya mennyiségére nézve, melyet a különnemű marha ad, természetes nedves állapotban tekintve azt, ismét nagy különbség létezik , mert 160 font szénaértékű takarmányból és 40 font alomszalmából ad természetes nedves trágyát : a szarvasmarha...................... 400 fontot a juh......................................... 240 „ a ló . . 200 „ a sertés.................................... 200 „ A nedvesség alatt, mely a trágyában van, mást nem érthetünk, mint a marha hugyában, és a ganéjban létező természetes nedvességet. Ellenben a 160 font szénaértékű takarmányból, 40 font alomszalmából és az elfogyasztott vízből származott trágyában és húgyban, mindenik marhanemnél különböző mennyiségű nedvesség, de egyaránt 100 font száraz anyag van. Mivel pedig a trágya értéke a benne levő száraz anyagtól függ, erre nézve az egyenlő minőségű és mennyiségű takarmányból származott trágya is, mindenik marhanemnél — tekintetbe nem vévén a létezhető csekély különbséget — átalában egyenlő értékű. A különnemű marhától származott trágya értékének meghatározására nézve, a benne levő száraz anyag lévén csak alapul vehető : ezen száraz anyag kikeresése végett, a különnemű marhával az istálóban elfogyasztott szénaértékű takarmányfélék és az ólomszalma összes száraz súlyát 2-vel elosztjuk; ellenben a természetes nedves trágya súlyát úgy találjuk meg, ha az elfogyasztott takarmányfélék és alomszalma száraz súlyát átlagosan 2-vel szorozzuk. Ezen számítás szerint, a föntebb felhozott 160 font szénaértékű takarmányféléből és 40 font alomszalmából, összesen 200 font száraz anyagból lesz , száraz trágya 100 font, természetes nedves trágya 400 font. Ezen számításban a veszteség is tekintetbe vétetett, melyet a trágya átlagosan addig szenved, mig okszerű eljárás mellett a szántóföldre kihordathatik. Ennyi trágyát azonban csak a folytonosan istálóban tartott marhától nyerhetni , mert ha a marha legelőre jár, vagy igában dolgozik, úgy a számítást is ezen körülményekhez kell alkalmazni. A legelő marha vagy éjjel nappal, vagy csak nappal van a legelőn, éjjel pedig az istálóban tartatik. Ila éjjel nappal legelőn van, úgy a trágyadombnak semmi trágyát nem ad. Ellenben, ha éjjelenkint istálóban hal, úgy a legelőn megevett takarmányból származott trágyának átlagosan fele része a trágyadomb javára számíttathatik. E számításnál föltesszük, hogy a legelő, melyen a marha oly jó állapotban van, mintha istálóztatott volna, éppen annyi szénaértékű takarmányt adott a marhának, mint amennyit az istálózás mellett igényelt. Kiszámítván tehát ezen mennyiséget, fele részét, mely a legelőn marad, leszámítjuk, a megmaradt fele részhez az ólomszalmát hozzáadjuk, s a föntebb megalapított számokkal szorozzuk: a szorozmány a trágyamennyiséget mutatandja, melyet a legelő marha az istálóban hagyott. Például: 1 db. fejős tehén igényel naponkint 20 font szénaértékű takarmányt; a legelés ideje 180 nap; megeszik tehát a legelőn összesen 36 mázsaértékű takarmányt; ebből veszteségre leszámítunk 18 mázsát. Az éjjelenkint kapott 2% font, összesen 45 mázsa alomszalma tesz a takarmánynyal együtt összesen 22 ma mázsát. Ezt kettővel elosztva, ad 11,25 mázsa száraz, ellenben 2-vel szorozva 45 mázsa természetes nedves trágyát. Az igás marha, ha éjjelenkint az istálóban tartatik, átlagosan az összes trágyának V3-dát veszti el; ellenben ha nyáron éjjelenkint legelőre jár, úgy a trágyadombnak semmi trágyát nem ad. Ezeket azért kell előre bocsátani, mert tagadhatlan dolog, hogy a mezei gazda, ha sem termése mennyiségét, sem a termések által megkeresbedett földtermékenységet, sem azon szereket, melyekkel a földnek azt, mit abból a növények elvittek, ismét visszaadhatni, nem ismeri, nem tudja, mivel eljárása nem öntudaton alapszik, csak a véletlenbe gazdálkodik, s azon veheti észre magát, midőn földje a termést tőle már megtagadta. Az istálói trágya lévén a magyar mezei gazdaság csaknem egyedüli sarkpontja, azt tartom nem lesz fölösleges e körül némelyeket még megjegyezni. Hogy a legjobb istálói trágya a legjobb takarmány , és alomfélékből lesz, ezt föntebb már említem. A közönséges takarmányféléket, melyekből a legjobb trágya származik, azt tartom, nem szükség előszámlálni; de vannak olyanok is, melyek nem átalános használatúak, azonban a föld termékenyítésére nézve legjelentékenyebbek. Ilyen a többek közt: az olajpogácsa. Ezek közt legfontosabb a len- és repczeolajpogácsa. Legtöbbet ez a len olajpogácsa. A lenolajpogácsát ezelőtt is mindig kiválólag csak marhatakarmányul használták, mely czélra nagyon alkalmatos és hasznos is. Ellenben a repczepogácsát eleinte tüzelésre, ezután közvetlenül a föld termékenyítésére, újabb időben pedig és legczélszerűbben marhatakarmányozásra fordítják. Az olajpogácsa haszna abban fekszik, hogy a marhának