Gazdasági Lapok, 1860 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1860-09-27 / 39. szám

Pest, 1860. septemb. 27. 39 XIV. évi folyam második fele. lapok Hozzunk mezei gazdaságunkba mielőbb helyes arányokat s­azdasági Előfizethetni Festen , a szerkesztőségnél, vagy a könyvkereskedésekben. Vidéken minden cs. kir. postahivatalnál , a szerkesztőséghez utasítandó bementett levelekben. A MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET KÖZLÖNYE. Megjelennek e lapok minden csütörtökön két ,­­ tömött íven. Előfizetési díj : egész évre 10 ft 50 kr, félévre 5 ft 25 kr, negyed évre 2 ft 62 kr , ujpénzben. Hirdetési dí­j kétszer hasábozott sorért 1­­­10 ujkr. A hivatalos bélyegdij minden egyszeri hirdetés után 30 ujkr. Szerkesztőség a M. Gazd. Egyesület köztelkén (üllői ut, 12. sz.), hova a tudósítások egyéb levelek is intézendők. Adalék gazdasági állapotaink ismeretéhez. » Gyűjtsünk adatokat, mert ezek nélkül, gazdasági életünket híven és alaposan nem ismerhetjük föl soha* 1 *­ III Nem minden helységben gyűjthettem oly részletes ada­tokat mint Puszta-Zámoron, hol egy jó barátom és derék gazdának a szívessége gyámolított Előadásom ennélfogva kevesbbé lehet ezentúl rendszeres, és szorítkozni fog csupán azon kevés, de biztos adatokra, melyeket hitelt érdemlő for­rásokból szereztem. II. Sóskút. A Puszta-Zámorral határos Sóskút hely­ségről csak annyit tudtam meg, hogy ezen úrbéri községben a telkek száma 393­4, a zselléreké 143, s a lakosok száma mintegy 1670. A föld minősége olyan körülbelől mint Pusz­ta-Zámoré, csakhogy egy része jóformán homokos, a másik része pedig, nevezetesen a közlegelő, erősen köves. Szokásos gazdálkodása hármasnyomásu, mely mellett a magszapo­rulat az őszieknél nem igen több 3 — 4, a tavasziaknál pe­dig 4—5 magnál. Keresete a népnek korlátolt eredményű földmivelése mellett, meglehetős támogatást talál kőbányái­ban, melyekből igen jeles épületi kő kerül ki, és a hol ennél­fogva a lakosok nem megvetendő mennyiségű munkára és fuvarokra számolhatnak. A helység határában fekvő rétek csekély terjedelműek s nem is igen termékenyek. Egy 1200 Q ölnyi rét, az első­­ osztályban sem ad többet 10—12 mázsa szénánál. A szé­nának rendes ára nem igen van, miután az e vidéken nem­­ eladási czikk. Szűk években mindazonáltal felszökik annak­­ az ára m­ázsánkint 1 — 2 pftig is. A legelő annyira kopár, különösen szárazabb években, hogy azon holdankint alig lehet kitartani 2—3 juhnál többet A szokásos napszám, a munkaideje szerint, 12 — 20— 24 pkr közt változik. Piacza a vidéknek Buda, hova egy szekér teher után — mely 10 pesti mérő búzát vagy rozsot szokott tenni — 2 ft 30 kr— 3 pft. Egy pozs mérőnek a fuvarbére tészen­e sze­rint : 10 —12 pkrt. Van a helységnek meglehetős terjedelmű szőlőmive­­lése is, mely azonban hogy mikép fizet, kitetszik a követ­kező adatokból. A törkölyös mustnak ára ugyan­is, bőség idejében 1 ft 12 kr, csekély termésnél a szinmusté rende­sen 2 ft 48 — 3 ft 12 kr pp.; az ó­ bor ára pedig egyre­­másra 3 ft 24 — 4 pft. Ha jól terem, hoz egy 1200 □ öles jól mivelt szőlő körül­belül 24—30, a rész ellenben 2—*l­akót. III. Alcsúth. Az úgynevezett, váli völgyben fekszik Puszta-Zámortól körül­belül annyira, mint ez Budától. Neve szerint e birtokot minden miveltebb magyar gazda ismeri, mert hiszen József főherczeg, hazánknak annyi éven keresz­tül szeretett nádora, itt élt és áldozott gazdasági szenvedé­lyének, s itt teremtett az ő culturális szelleme, egy kiélt és elhanyagolt gazdasági területből, egy virágzó, egy angol kert­hez hasonló uradalmat. A boldogultnak gazdasági eszközlé­seit számosan különfélekép fogták föl s ítélték meg; neve­zetesen azt hitték, hogy mind­az, a­mit a főherczeg itt alko­tott, gazdasági szempontból a bírálatot ki nem állhat­ja. A tévedés ezen megítélésnél abban fekszik, hogy a főherczeget, a szenvedélyes szépítőt, a gazdától nem választották el soha. Lényege a gazdasági eszközléseknek Alcsúthon, kérdésen kívül megüti az okszerűség mértékét, és csak a forma, mely­ben azt a szenvedélyes nagy úr életbe lépteté, volt drágább annál, mint a­hogy a gazdaság azt megkívánta volna. A kia­dások e többlete tehát nem eshetik a gazdasági termelés terhére, hanem illeti kizárólag a szenvedélyesen szépítő nagy ár ízlési követelését. Neme ez szóval egy oly fényűzésnek,­­ mely a mellett, hogy tulajdonosától könnyen kikerült, szám­talan embernek adott keresetet, szépítette a vidéket, és iz­­­­lést is terjesztett. Ugyanazt, mit a főherczeg ez irányban­­ Alcsúthon jön, minden gazdag angol lordnak, egyik vagy­­ másik birtokán, hol t. i. leginkább tartózkodni szokott, még nagyobb mértékben feltalálhatjuk. És az ilyféle fényűzés­hez, melynek feladata és czélja utoljára is a hazai földet szebbé és lakhatóbbá tenni, valóban minden nemzet szeren­csét kívánhat magának! Alcsúth földje, vegyülete szerint, jobb ugyan Puszta- Zámorénál, de nem sokkal. Bizonyítja ezt azon mérsékelt magszaporulat, mely a nép földjein és gazdálkodása mellett szokásos. Az ősziek ugyanis, jó termés esetében sem igen ad­nak többet 5 magnál, rész terméskor ellenben legfeljebb 2—3 magot. A tavasziak, az uralkodó szárazság miatt, még kevésbé elégítik ki a gazda fáradságát; az árpa pedig egy­­átalában — kivéve a jobban mivelt és trágyázott uradalmi 39

Next