Gazdasági Lapok, 1861 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1861-01-13 / 2. szám
18 hetes előnye, hogy a rész idővel könnyebben kibékül, még a mostoha körülményekkel is képes daczolni, elvitázhatatlan ! És fájdalom, vannak oly malitiosus körülmények, mint a közelebb múlt idő, midőn mondhatni, hogy a gazdaságot csak az ily rendszer biztosíthatja. Lehet mondani, hogy ezen rendszer előnyei közé sorolható még az is, hogy vezetéséhez semmi rendnélküli tatalentum és genialitás nem kívántatik, legfeljebb higgadt természetes józan ész, elég gyakorlat, és egy kis fukar számítás, mi ezen rendszernek legfőbb alapja. Azonban a másik rendszerről sem kell hinni, hogy az talán vabankot játszik, mert hiszen aztán még hidegebb számításon alapszik, hanem amennyiben mindenféle vállalkozásról el lehet mondani, hogy az eszélyes és higgadt kiszámításon kívül a sikerhez még egy kis szerencse is szükségeltetik, ezen megkívántatóságot ezen rendszertől sem szabad megtagadni, hanem eredményei aztán annál meglepőbbek, mert egy szabad és fölemelkedett léleknek itt tágas tér nyílik megmutatni, hogy mi az ész hatalma és a szakképesség teremtő ereje ! Ez a tér az, hol az ember a mindennapiságon fölülemelkedve, a természetnek mintegy urává lesz, és oly meglepő eredményeket idézhet elő, melyekre maga a természet bámulva mosolyog! ez a tér az, melyen az uralkodó ész a különböző erők öszműködtetése által Thaer nagyszerűségeit és Backewell csudáit teremti elő.Ezen rendszer az, mely anyagi szempontból véve, egyes polgárokat ép úgy, mint egy egész államot képessé tesz évi jövedelmét megkétszerezni,sőt megsokszorozni! tehát egyedül ezen rendszer az, mely eszélyes vezérlet mellett az anyagi függetlenséget biztosíthatja! Mint felőbb mondom, oly gyászidők és körülmények közt, midőn a gazdászat csak zsarolva van, segélyezve pedig sehonnan sincs; oly időkben, midőn a jövedelem túl van terhelve, és a piaci rész, ingatag és bizonytalan; oly időkben, midőn a pénz túl drága, a nyers termények pedig alig érté-kesíthetők, és ígyeszélyes befektetésről szó sem lehet, mert a befektetés nem fizetheti ki magát; oly időkben, midőn mondhatni, hogy a közforgalomban nincs is pénz; oly időkben, midőn a munkakér rendetlen utakon van kimerítve, és a piaczárhoz képest a munkabér túlságos drága; oly időkben, midőn a megszorult iparnak semmi becsületes forrásai sincsenek, hanem a mint megszorul, azonnal az uzsoráskodás prédájául esik, midőn pénzszükségbe jőni a legvirágzóbb üzlet mellett is annyit tesz, mint tönkre jutni: oly időkben, midőn az üzletélet ki van ölve, midőn nincs forgalom, nincs piacz, nincs fogyasztás, nincs semmiféle biztos csatorna; oly időkben, midőn a földmivelést semmiféle intézetek és intézmények sem segélyezik, midőn nincs hely, nincs alkalom, ahol a magasabb műveltségű szakegyének képződhetnének ; midőn az államgazdaság semmi közvetlen biztosító és éltető, annyival inkább gyámolító és segélyező intézményekkel sem lép a közjólét emeléséhez : ily esetben és körülmények közt természetes dolog, hogy minden pang, minden síntődik, szenved és csenevész, s magasabbra semmi sem emelkedhetik. De most, midőn az éj sötétségére a hajnal derül, midőn önkormányzati alkotmányos életünk ép úgy szabad tért nyit anyagi jólétünk emelésére, mint ezredéves jogaink és szabadságaink újabb megszilárdítására; midőn Schmerling minister is azt mondja, hogy „az európai államok a népeknek a törvényhozásban, a legrégibb történelmi alapon nyugvó, államjogilag rendezett részvételében találták újra fel azon eszközt, hogy azon magas hatalomra emelkedjenek, mely alapföltételét teszi az anyagi fölvirágzásnak, és a szellemi fölszárnyalásnak'' , ismét alább „senki sem fogja félreismerni, hogy az anyagi érdekek terjesztése leginkább ugyancsak az egyesek tevékeny munkálkodásában gyökeredzik. “ „De az önálló községeknek, az országos testületeknek, s a minden országban alapított biztosító társaságoknak s ipartársulatoknak egyik leglényegesebb feladatuk: a termesztmények s nyerészkedés alapbástyáit előnyösen kizsákmányolni. Mindamellett a kormány azon helyzetben van, hogy a földmivelés fejlődésére, az erdőmivelés, a bánya, az ipar és kereskedés, szóval a jólét minden forrására, az oktatás, a tökéletesedés ezen kimeríthetetlen forrásának eszközlése által, a közlekedési hálók kiegészítése, bátorító biztatás, s a buzdító példákra való átadzás által befolyást gyakorolhat és segélyt nyújthat csat. Ily kedvező helyzetben és körülmények közt, mint múlt czikkemet, úgy ezt is azzal zárom be, hogy: többé nem arról van szó, hogy tűrjünk, szenvedjünk és nélkülözzünk, hanem arról, hogy segítsünk magunkon, mert Isten is úgy segít! ! ! Mező P. -Al Vázlat a poroszországi gazdasági tanintézetekről. A gazdasági tanintézetek kérdése jelenleg élénken foglalkoztatja a gazdaközönség figyelmét. Érezzük mindnyájan, mily elkerülhetlenek ily intézetek alapos gazdasági ismeretek terjesztésére, és ezzel hazánk gazdasági állapotainak biztos felvirágoztatására. Nem is lesz azért bennünk hiány, e fontos ügyet minden erőnkkel előmozdítani, és mindent elkövetni, hogy az oly sokáig nélkülözött intézetek hazánkban oly számban és akkor fölszerelve állíttassanak fel, mint azt egy ily ország érdeke és méltósága magával hozza. Igaz, hogy a gazdasági tanintézeteknek elegendő számban és kellő szervezettel való felállítása tetemes áldozatokba kerül; de egyrészt a magyar ember elégszer bebizonyította, hogy hazája érdekében minden áldozatot tenni kész; másrészt, igen kérdéses, ha váljon azon tőkéket — ha még oly nagyok is ! — melyeket az említett intézetek illő kiállítására szükségkép fordítanunk kell, ha mondom azon tőkéket úgy tekintsük-e, mint az országtól követelt nehéz áldozatot. Ki kétkedik azon, hogy ezen tőkék százszoros kamatot fognak hozni; hogy eszközül szolgálván az értelmiségnek a gazdaközönségben terjesztésére, ezáltal azon fontos ipar felvirágoztatásához járulnak, mely fő és legbiztosabb alapja minden ország anyagi és közvetve szellemi hatalma és jólétének ? A magyar ember ez utóbbi években annyi milliót kényteleníttetett fizetni, Isten tudja hova és mire, hogy most bizonyára egy két milliót önként és szívesen teszen le a haza oltárára egy oly ügyben, mely édes mindnyájunk javát, valamint e szeretett hazának hatalmát oly biztosan fogja előmozdítani. Azért bizton éljünk azon reményben, hogy az ország bőven megadandja azon anyagi eszközöket, melyekkel oly gazdaképző intézeteket állíthassunk, minket a tudománynak jelen állása, az időnek komoly igényei, és saját égető szükségeink követelnek.