Gazdasági Lapok, 1864 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1864-01-13 / 2. szám
18 évi üzleti jelentése, minden várakozáson felül kielégítő volt. Szintén a múlt évben kezdték meg a Saar csatornázását, hogy azt hajózhatóvá tegyék, s az ottani kőszén-telepeket, a franczia maja-rajnai csatornával összekapcsolják. A holsteini csatornát a Warden és Taschen tavakon át pedig egy amerikai részvénytársaság vette munkába, mit a dán kormány politikai tekintetből sokáig ellenzett, de közhasznosságánál fogva végre mégis életbe léptetni sikerült. Csatornázási szempontból egyátalán, az éjszaki Németországon fejlődött vállalkozási szellem érdemel ez időszerint legtöbb figyelmet, hol a fokoztatott kőszén- ipar oly túltermelésre vezetett, miszerint ennek számára az északi tenger kikötőiben s keleti Németországon voltak kénytelenek újabb piaczokat nyitni. Egy terjedt csatornázási vállalat, melynél fogva a Slujna- Weser és Elbe folyamok, valamint a keleti porosz csatornák egy rendszerré összefoglaltatnának, ha felérintett szükségnek köszöni keletkezését. Megjegyzendő, hogy ezen nagyszerű tervezetnek megállapításában, egyéb fontos közgazdasági tényezők is befolytak, így pl. számba vették, hogy az északi Münster tartomány, daczára sűrű népességének, miszerint egy □ mfdre 3270 lakos esik, semmi fölösleget nem termel. A köznép indolenciáján kívül e sajnos tünemény különösen abból magyarázható, hogy több mifldnyi területeken a stagnáló vizek a földek hasznos művelését akadályozzák, a közlekedési eszközök hiánya pedig, sem a termesztmények kivitelét, sem a márgának, (mi az ottani földek javítására megkívántatnék) olcsó bevitelét nem engedik. Mindezen hiányokat a fennebb érintett nagyszerű csatornázási tervnek létesítésével reményük pótolni. A kiállítási költségek fedezésére nézve, ezen tervezetnél azon szempontból indultak ki, hogy annak létesítése főfontosságú nemzeti ügynek tekintendő, mi az illető államkormányoknak kiváló pártfogására méltó, kiknek ennél fogva érdekükben áll, hogy a vállalat üdvös eredményeit, az üzérkedés kockajátékának föl ne áldozzák. A tervezett csatornázással, Poroszország, Hannovera és Braunschweig területei érintettek, a költségek viselésére a következő arány lett megállapítva — a csatornázás költségeinek egyharmadát az állam vállalja magára, egyharmadát a csatorna jótéteményeiben közvetlenül részesülő községek viselik, az utolsó harmad részvények kibocsátása által fedeztetik. Szakadatlan munkásságot tapasztalunk ennélfogva a mivelt nemzetek gazdasági életében, hol az előrehaladott kor követelményéhez képest, akként kezelik a tudomány és tapasztalás legújabb vívmányait, hogy nagyobb mérvben készülő vízműtani műveleteknél, minél több közgazdasági czélokat egybe lehessen foglalni. Bővebben kiterjeszkedtünk, bár csak felületesen érintett többféle példákra, melyek a jelenkor mivelődési állapotából, a vízszabályozásoknak rendkívüli fontossága mellett szólnak. Egy futólagos történelmi visszapillantással még számtalan példákat idézhetnénk a legtávolabb ókorból, melyek a csatornázás és földöntözés nagyszerű eredményeit tüntetik föl, s azon kívül minden nemzetek történetéből azt mutatják, hogy állandó mezőgazdasági felvirágzás megfelelő vízszabályozások nélkül soha nem is létezhetett. Legfényesebb példát nyújt erre nézve a legidősb művelődési nemzet, a chinaiak, kiknek fáradhatlan szorgalmát, értelmiségét és életrevalóságát, mindig több elismerésre méltatják Európában. A franczia-angol katonai küldöttségnek, valamint a porosz kereskedelmi expeditiónak tudósításai szerint, mennyire ezen tág birodalomnak térségei eddig megpillanthatók voltak, mindenfelé temérdek csatorna-erezetek lepik el a termékeny virányokat. — köztudomásra a mezőgazdaság ott rendkívüli virágzásnak örvend, melynek tanulmányozására a franczia kormány egy külön küldöttséget indított útnak. A csatornázások jótéteményeit, nem csak a legkisebb gazdaságig legterjedtebb mértékben élvezi az egész földmivelés, de a vízi szállítás példátlan olcsóságánál fogva, s mivel a hajócskák mindenhova bejárhatnak, a belkereskedés is nagyszerű mérvekben fejlődött. China ezen főfontosságú gazdasági tényezők öszszehatásából,—milliónyi lakóival , mtaldkint—oly nagy népességet táplál, minőt csak hasonló műveltségi fokon álló más ország volna képes eltartani. Hogy állanak ezen példák ellenében saját hazánk gazdasági viszonyai? hol a nagy folyamok szegte gazdag síkságon, a szabálytalan folyók áradásai, vagy a szárazság káros következményei, egyaránt pusztítják a munka és szorgalom gyümölcseit. Bármi örvendetesek legyenek mezőgazdasági iparunk előmenetelei, földmivelésünk állapota ily körülmények közt mélyen aggasztó. A nagy ipari gazdasági kiállítások, megannyi ünnepélyes alkalmakat szolgáltatnak arra nézve, hogy haladásunk fényes eredményeit, a nagy világ előtt bemutassuk. Mezei gazdaságunkban a tudomány újabb felfedezéseit alkalmaztuk, az elismert javításokat gyakorlatunkba befogadtuk. De mit használ mindez, ha s midőn az egyetemes haladásnak vívmányait, a szeszélyes elemek csapásaitól megóvni nem bírjuk? Mily borzasztó pusztításokat okozott még csak néhány évekkel ezelőtt az árvíz épen azon területen, melyre a jelen bírálatunk tárgyát képezett szabályozási javaslat vonatkozik, míg ellenben egyik tekintélyünk, az alföldi éghajlati s mezei gazdasági viszonyainak tapasztalásából arra figyelmeztet bennünket, hogy e dús földön tűrhető termésekre legfeljebb minden második évben lehet számítani. Komoly megfontolásra szolgáltatnak anyagot ezen kérdések, melyek a magyar gazda közönséget mélyen foglalkoztatják. Egyaránt kiterjeszkednek azok vagyonunkra, közbiztosságunkra, polgártársaink életére! Vagy ki az, ki hideg és közönyös maradhatna akkor, midőn az ínség ajtóinkon kopogtat, s a növényzet titkos betegeskedése egy végzetes jövőnek előfutója gyanánt tűnik fel előttünk, mely romlásra s nyomorra vezet? Lételünk fő föltétele a munka. A föld megkivánja, hogy küzdve szerezzük meg magunknak a kincseket, melyeket mélében rejt, kedvezményeiben pedig csak azok irányában mutatkozik tösvénynek, kik nem értenek ahhoz, mint kelljen amazokat megszerezni vagy megőrizni.