Gazdasági Lapok, 1865 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1865-09-27 / 39. szám
458 időtől fogva mostanig, szintén megfogyasztatott már mintegy 30 — 40 millió írttal! Tekintettel ezen tényekre és számokra, kérdezem, hogyan lehessen ez idő szerint teremteni pénzt nálunk nagyobbszerű tőkésítésekre, hogyan felszerelésére a gazdaságoknak, hogyan új gyárak felállíthatására; hogyan a kereskedelmi bel- és külforgalom élénkítésére ?.. Mindezek valóban, nem csak, hogy nem eszközölhetők, hanem látjuk helyettük igenis: pusztulni a földbirtokost ; a pusztuló földbirtokos után pusztulni az iparost, mert hiszen ez, amannak jóllétével áll és gyarapszik arányban, s mindkettejük pusztulásával elvégre, a harmadik testvér, a valódi kereskedelmi munkálkodás is, mindinkább szűkebb terűi tevékenységre kénytelen szorítkozni. Anyagi bajaink, a szerint legalább, mint én nézem és látom a helyzetet, valóban a lehető legnagyobb mértékre fejlődtek már. Legfőbb ideje, hogy az államhatalom, mentő intézkedéseit, halasztás nélkül megtegye! Még inkább feltűnő lesz azonban a pénzszükség, mely különösen hazánkban tapasztalható, ha számbaveszszük egyúttal, s bár csak hozzávetőleg is, azon szükségletet, mely a földbirtokosok régi terheinek törlesztésére, a földbirtoknak kellő felszerelésére, s a rajta teendő hasznos javításokra igényeltetnék. Ezen összegekről némi fogalmat nyerünk, ha szemünk elé vezetjük p. o. hogy a) a földbirtokosok régi terheinek lerovására kivántatnék legalább is 250 millió frt; b) a még hátralevő váltsági dolgokra, minek a szőlődézsma, az irtványok s a maradvány földek tartozása sat. 50 millió frt; c) a gazdaságok felszerelésére épületekkel, iga és haszomnarhával s gazdasági eszközökkel 150 m. frt; d) gazdasági forgó tőkére, melynek hiánya miatt, a gazda folytonos veszteségeknek van kitéve, 100 m. frt; végre e) gazdasági javításokra, névszerint, nagyobbszerű lecsapolások és csatorna ásásokra, öntözés, és faültetésekre 50 millió frt.íme, nevezett irányokban a pénzkellék, csak hazánkban, és csak gazdasági életünk felemelésére hatszázmillió írtban fejezi ki magát. Azt hiszem pedig, hogy az általam felhozott összegek, melyeket nem puszta gondolomból mentettem, a valóságnak inkább alatta mint fölötte állanak. És hazánk, mint túlnyomólag földmivelő ország, a létező pénzszükséget, annál súlyosabban érezi, mert gazdasági termelése, természeténél fogva, évenként csak egyszer fordíthatja meg értékeit, holott más országokban, hol az ipar és kereskedés fejlettebb, ezek által, ugyanannyi időn át, az értékek összege s utánunk a pénz többszörösen megforgattatik. Ez okon is érezzük mi, az uralgó pénzszüséget, annyival súlyosabban. Hol vannak aztán még az ipar és kereskedelem, s a közlekedés követelményei? hol vannak azon összegek, melyeket a birodalomnak úgynevezett örökös tartományai igényelnének ? — Mikor fogná munkánk és termelésünk, valamely rendkívüli segély nélkül, mindezen értékeket kiteremthetni? s mennyi pangás és pusztulás fogna az alatt jobb sorsra hivatott földünkön dulakodni?! Úgy hiszem ezek után, hogy anyagi helyzetünknek, jobb karba való átvezetésére, fő-fő eszközül, forgalomban levő pénzkészletünknek tetemes megszaporítása mutatkozik ez idő szerint; azt hiszem továbbá, hogy ezen megszaporítás, minden aggodalom nélkül, s roppant termékenyítésével a termelés és forgalomnak legalább is 3 — 400 millió frtig eszközöltethetnék. Hogy ezen összeg egyátalában nem lenne túlságos, amellett szól, a jelenleg forgalomban levő pénzösszegnek csekély volta; amellett szól, az ahhoz képesti aránytalanul nagy összege az állam szükségleteinek; amellett szól végre, más országok példája, hol a forgalomban levő pénzmennyiség, a mienket hasonlíthatlanul túlhaladja. Francziaországban például, mely területe és népességére nézve, nagyon közel áll az ausztriai birodalomhoz, a forgalomban levő érez készpénz, jóval meghaladja a 4000 millió frankot, a bankjegy forgalom pedig 1863-ban 796,307 000 frankra ment, a két összeg a szerint 5000 millió frankra,vagyis 2000 millió forintra tehető. Esik következőleg Francziaországban, a forgalomban levő pénzből, minden egyes lakosra, mintegy 50, holott, az ausztriai birodalomban alig 10 forint! Francziaországban továbbá, az állam mindennemű bevételei évenként mintegy 1. 388.758.210 frankra menvén, ennél, a forgalomban levő pénzmennyiség negyedfél szerte nagyobb, holott minálunk már csak az egyenes és közvetett adók egyedül — az egész, forgalomban levő pénzt ellensúlyozzák. Mutatja ez egybehasonlítás is, hogy pénzkészletünk véghetlenül csekély , s benne, minden gondolkozó a felhozott tényeknek bizonyára csak megerősítését láthatja; de meggyőződhetik egyúttal, szemben a terjedő hanyatlással, az ez irányú segélynek sürgősségéről is. Forgalmi eszközeinknek megszaporitása igen is felfogná emelni lesújtott anyagi helyzetünk egész összegét ; azon törekvés ellenben, mely eddig napirenden volt, s mely a valutának parforce helyre állítása kedvéért, folyvást kevesltté azon csekély papír pénzt készletet is, mely rendelkezésünkre állt,szerintem csak fokozhatja mindazon bajokat, melyekkel összes anyagi életünk, évek során át küzködik ! Mikép szaporíthatnánk meg forgalmi eszközeinket? arról ezúttal szólani nem czólom. Jelezni akartam csak a helyzetet. Romába több út vezet. Válaszszák meg az illetők a legjobbat. Hisz küszöbön van az országgyűlés, küszöbön van az új aera! Alkothat az sok jót! hogy azonban mindaz amit alkotni fog, maradandó is legyen, le kell egyúttal az anyagi helyzet javulására nézve is rakni az alapokat!.. Korizmics Mezőgazdaság és természettudomány. *) Két év előtt volt első ízben szerencsém a természetvizsgálók gyülekezetében a mezőgazdaságnak a természettudományokkal való viszonyai érdekében felszólalni. Valamint akkor, úgy most is mint gazda teszem azt, mint egyik napszámosa azon osztálynak, melynek hivatása e haza leglényegesb vagyonának, t. i. a földnek lehető értékesítése. Ezen osztály az, melynek működési sikerétől függ ez ország egyéb foglalkozású és keresetű polgárainak is boldogulása. Mert a földmivelés kiválólag hazánkban, az államgazdaság minden egyéb foglalkozású és keresetű polgárainak is boldogulása. Mert a földmivelés *) A „Politikai Hetilapok“ után. Hideg Kéthy Antalnak, a magyar orvosok 63 természetvizsgálók aug. 28-kikörülésén Pozsonyban tartott értekezése.