Gazdasági Lapok, 1865 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1865-11-08 / 45. szám
531 — h°gy húzóitól minden nyugtalanitást, a mennyire csak lehet, távol kell tartania, — hogy az ősszel jó állapotban beszakadt marha könyebben kiteleltethető, — és igy tovább számos és számos ily köztapasztalati példát és elismert tényt lehet felhozni a mezőgazdaságból, melyek mindanyi egyszerű tudományos magyarázatokra szolgáltatnak alapot, és ugyanannyi physical, növény- és állatélettani alapelveknek leszármaztatására használhatók fel, s ezeket nagy mértékben felérthetővé tennék. Ez volna nézetem szerint azon mód, melyen a természettudományi ismereteket a nép által is emészthetővé, assimilálhatóvá tenni lehetne. Hoszadalmasb voltam talán ezek előterjesztésében, mint kellet volna. De hazánk mezőgazdaságára nézve igen nagy fontosságot helyezek e feladatnak helyes megoldásába. És a tárgy e fontosságában való hit vezetett e részletességekre, hogy ezáltal mind módjai mind lehetőségét kimutassam a természettudományok életre való meghonosításának még a nép közt is, és megérthetővé tegyem magamat azon czél kivihetőségére nézve, melynek eszközlésére a természetvizsgálók ez évi gyűlésének közreműködését felkérni akartam; t. i. egy pályadíj kitűzésére, mely oly munkának megírását czélozná, amely a mezőgazdaság lényegére vonatkozó természettudományi főelveket, az általam érintett módon adná elő és oly irmodésban volna tartva, hogy a földmíves népnél és az elemi iskolákban is olvasó könyvül szolgálhatna. Ennyiből áll indítványom lényege, s ha a tisztelt szakosztály ez indítványomat elvben helyeslendi, és támogatni kívánja, bátor leszek a pályahetyest is áimulázni. Annak tanuságául, hogy mennyire hasznosnak és lényegesnek tartom mezőgazdaságunknak egészséges fejlesztésére és erősbítésére e feladatnak helyes megfejtését, ezennel kinyilatkoztatom, hogy ha a tisztelt szakosztály ez ügyet pártolására méltatja, kész vagyok a pálya- díjhoz részemről 50 aranynyal járulni, és a számos ügyes barátok résztvevő hajlama azon reményre jogosít, hogy a pályadíjra szükséglendő egész tételnek összehozására is vállalkozhatom. Felkérem tehát a tisztelt szakosztálynak figyelmét ez ügyet illetőleg és ajánlom azt szíves pártfogásába. Fentebbi indítvány a szakosztály által köztetszéssel fogadtatván, az indítványozó a pályafeltételek formulázására felkéretett, melyeket e következőkben terjeszté a szakosztály elébe : ,, Adassanak elő a mai természettudomány következő ágainak, mint természettan, vegytan, növényélettan, állatélettan. Záig-’s trágyaisme, a mezőgazdaságra vonatkozó főérvei oly módon, hogy e főelvek mindegyikének megalapítása egy vagy több, a közönséges gyakorlati gazdászatban is általánosan helyesnek elismert, tény és eljárásnak helyes magyarázatából induljon ki és az igy megalakított mindegyik főelv világánál mulattassák ki lehető számos gyakorlati eljárás helyessége, valamint ellenben az uralkodó téves szokásoknak helytelensége és káros volta. „A munkának egy fő kelléke, hogy népszerű izmodorban legyen tartva, és csak is annyiban kívántatik benne az eredetiség, hogy földműves népünk felfogási és fejlettségi fokához legyen alkalmazva. A munka legalább 12 közönséges nyomatott ívre terjedjen. nA díj 100 arany. A munka tulajdona a szerzőé marad, kivéve ha a pozsonmegyei gazdasági egyesület kívánná azt sajátjává tenni. Ez esetben köteleztetik a szerző tulajdoni jogát másik 100 aranyért átbocsátani. „A határnap az 1866-os év vége, midőn a pályamunkákól szokott pályázási mód szerint beküldendők Pestre a magyar orvosok és természetvizsgálók gyűlésének központi bizottmányához. „A pályabirák ketteje a gyakorlati gazdákból, ketteje a természettudomány — ketteje pedig a népirodalom kitűnő embereiből lesz választandó.“ Ezen pályázati feltételek a szakosztály által egész részletességükben közértelemmel elfogadtatván, a reá következő aug. 31-ei gyűlésben pályabirákul megválasztottak : Darányi Ignácz, az indítványozó Hideghéthy Antal, Jedlik Ányos, Grönczy Pál, Majer István, Pákh Albert, azon megjegyzéssel, hogy a hat bíráló egy körén kívül álló elnököt választaná. Ugyanez ülésben jelentvén a szakosztályi elnökség, hogy a pályadíjhoz szükségelt észlethez 89 arany már begyűlt, erre az indítványozó a 100 aranynak kiegészítését maga részéről megajánlá. E közhasznú ügynek tárgyalása a szakosztályban ily módon végleg befejeztetvén, annak a közülés elé terjeztése határoztatott el a végre, hogy az felkeressék, miszerint az ügyet tudomásul vevén, annak a pályázat útján való előmozdítását a központi bizottmány által eszközöltetni Sz.ÍvPKKírUZV . Mint a szakosztályi elnökségnek részletes tudósításából értettük, a végkezülés színe előtt e tárgyban egy sajátszerű bunkós intermezzo történt, mit azonban az olvasó közönség iránti tekintetből ezúttal elhallgatunk, s röviden megemlítjük, hogy a tárgy jelenleg a központi bizottmány előtt fekszik, s annak kellő kihirdetésére vonatkozó elhatározását várja. Dinnyészet. A múlt 1864-ik évben Vámbéry Ármin hazánkfia Tatárországból, nevezetesen az Aráltó vidékén fekvő Kungrad városból négy faj dinnyemagot hozott magával, melyekkel még azon évben kísérletet tettem, de mivel nevezett hazánkfia junius havában érkezett haza, a késői vetés és a mostoha hideg nyár akadályozták a dinnyék kifejlését ss tökéletes érettségre juthatását. Azonban egy faj, az úgynevezett sekerpáré, már félérett állapotában is kitűnőnek mutatkozott. Kísérletemet e folyó év nyarán is ismételtem és hogy a sikerről annál inkább biztosítsam magamat, az ország különböző vidékein lakó számos dinnyész barátimnak adtam e magvakból, kiket ezennel szívesen kérek, tudassák velem a dinnyefajok közül a nyár folytán szerzett tapasztalataikat. A Vámbéry által behozott négy dinnyefaj nevei következők. 1) Sirinpécsek — édespettyek. 2) Kökcse — kékecske. 3) Chilai rischinai. 4) Lekerpárés czukordarab. Ezen dinnyefajokat, mint nálunk szokás, hideg földre április közepe táján vetettem el, — mind szépen kikel-45 .