Gazdasági Lapok, 1867 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1867-10-09 / 41. szám
490 derűben annyi időn keresztül, a szükséges s a hasznot tetéző második lépés. A ferencz-csatorna mennyi ideje már, hogy létezik, s kérdezem tőled, barátom, vont-e ezen alkotás maga után, mai napig, más hasonló eszközlést ? Dehogy vont, dehogy vont! Mióta izgat és fáradozik Poroszkay dunai csatornája, mellett, mely pedig egyúttal a Ferencz csatornát is állandón ellátná vízzel, tetemes területet öntözhetne és szánthatna, s mindezeken túl a malomiparnak is hatalmas alapot szolgáltatna; s van-e mai napig, biztos kilátás arra, hogy e figyelmet érdemlő vállalat mielőbb életbe lép? Bár volna. Én megvallom nem látom még. Ha orszá gazd. egyesületünk nem szólal föl ezen eszme mellett, az hihetőleg még csak komolyabb tárgyalás alá sem jő. A Balatont nem rég lecsapoltuk, és pedig mértéken túl. Vizem most haszon nélkül foly a Dunába. Sem öntözés, sem hajózás nem veszi annak hasznát ! Okszerű eljárás ez?! A Tiszát körülvettük töltésekkel, megfelelő árterek nélkül, s adtunk neki busásan átmetszéseket is. Gyors postán megy most a viz a töltések közt, ha t. iszét nem szaggatja, s ugyanakkor szárazságban, aszályban szenved roppant vidéke, mely miután az előtt a vízhez hozzá szokva volt, azt most természetesen annál érzékenyebben nélkülözi. No, de nem fárasztlak tovább, kedves barátom, példákkal. Láthatod a felhozottakból is, hogy hazánkban a vizet még egyáltalában nem méltányoljuk kellőleg. Láthatod, hogy amit eddig alkottunk is, az vagy tökéletlen kezdet csak, vagy pedig a legnagyobb pazarlással, sőt néha kártétellel is kapcsolatos eszközlés! . . Fordítsunk hát, kedves barátom, ezentúl és pedig mielőbb, vizeinkre alaposabb figyelmet. Általuk jó részben ellensúlyozhatjuk, klímánknak sokoldalú hátrányait, s különösen azt, mely reánk az aszályosságban oly gyakran és oly pusztitólag sulyosodik. Épitsünk, a merre csak lehet, csatornákat; használjuk azokat a belközlekedés előmozdítása mellett malmokra s földeink és rétjeink öntözése és termékenyítésére. És hazánk meg fogja érezni ezen eszközlés áldásait, sokkal nagyobb mértékben, mint eddig csak sejteni is tudjuk. Használjunk föl, minden vizecskét és patakot is, mely áldást nyújthat földeinkre, s növeljük általuk, takarmánykészletünket, melyet termelni oly bőven és olcsón, mint öntözés által, sehogy sem lehet! Ha majd egyszer, barátom, a Tisza és mellékfolyóinak terjedelmes völgye, egy magyar Lombardiává alakult át; ha továbbá hazánk minden egyéb folyói és azoknak területe is, alá lesznek vetve iparunk és értelmünknek; és ha végül minden kisebb patak és csermely is, mely a hazában létezik czéljainknak szolgálni kénytelen lesz , áll be csak azon idő, melyben joggal mondhatjuk: nézzétek, e hazát értelmes emberek lakják, kik nemcsak nem tűrik, a vizek garázdálkodásait, de azokat saját czélaikra is meghajolni kényszeritették; sőt általuk érezhető mértékben, enyhitették klímájuk eredendő bűneit is! Ha teszi ezt egykor hazánk, úgy épen azon joggal, melylyel a büszke hollandus töltéseire mutat, melyek által a tengert korlátolja, mondhatja ő is : ura vagyok földemnek teljesen, melynek eddig csak korlátolt és megosztott tulajdonosa voltam! Hogy mindezen dolgokra sok idő, értelem s tömérdek munka és pénz fog kivántatni, azt én, kedves barátom, igen jól tudom; el fogjuk mindazonáltal érni és érhetni mind — csak gyökeret verjen bennünk azon felfogás és akarat , hogy nekünk, vizeinken, diadalmaskodni okvetlenül kell! Ha aztán a mellett, hogy tömegesen növelnénk hazánk területén a fát, terjesztenénk egyúttal és pedig minél nagyobb mérvekben az öntözést is, és — ezekkel párvonalban, minél inkább tökéletesítenénk földünknek a mivelését, s emelnénk annak termékenységét, helyes mérvű és rendszeres trágyázások által; úgy, kedves barátom, nem mondom, hogy függetlenekké tennénk magunkat egészen az aszályos időjárás csapásaitól; de azt igenis mondom és állítom, hogy a sorsnak olyszerű látogatása, mint a minő 1863-ban jött reánk, nagyon érzékeny sebeket nem igen hagyhatna maga után! . . Fogja e nemzetünk ez életkérdést diadallal megoldani egykor? — hinnünk és reménylenünk kell,ha hiszszük, Széchenyivel, hogy Magyarország még nem volt — de lesz. Isten veled! Néhány szó az állatgyógyászatról. Azon roppant anyagi veszteségek, melyeket a gazdászat a már évtizedek óta pusztító állatjárványok által szenved oly tetemesek, —csak a marhavészben elhullott szarvasmarha száma 1849 —1865. 306,464 darabra szaporodott, melynek pénzbeli értéke darabját 60 ft. számítva 18,387,840 összeget teszen, ide nem számítva az ezen idő alatt ugyan e járványban elhullott juhokat, valamint az utolsó két évi veszteséget sem), miszerint igen ideje, hogy annak gyökeres kiirtása minden kitelhető eszközökkel czélba vétessék, valamint általában az állatgyógyászatra és állattenyésztésre nagyobb figyelem fordítassék, mi Magyarországra nézve, — termelő álláspontjánál fogva — életkérdés. Nem tagadható, hogy az állategészségi viszonyokra nagy visszhatással van az állatgyógyászat hazánkbani rendezetlensége is, és ha ez javítatik, vele azon roppant veszteségek is csökkenni fognak, melyek most gazdászatunkra nehezülnek , mert felfogásom szerint az állatorvos hivatala államgazdászati szempontból véve három főirányú : először feladata hatáskörében az állattenyésztés okszerű elveit terjeszteni, másodszor a gazdászati állatokat megbetegedések ellen óvni, és harmadszor beteg állatokat gyógykezelni, ezen fontos feladat pontos és szakavatott teljesítésétől vagy nem teljesítésétől függ az állategészségi viszonyai és nagyban a mezőgazda jólétének hullámzása; — hogy ha ez áll akkor az irányadó körök feladata nem csak kellő számú, hanem egyszersmind oly egyéneket is képezhetni, kik hivatásuk fontosságát felfogván szakmájukban folytoni haladásra törekednek ; ezt elérhetőnek vélem először is az egyetlen *) magyarországi állatgyógyintézet gyökeres reformja által, másodszor a hatósági állatorvosok biztos és méltányos *) A franczia kormány három, Lion, Alfort és Toulouse állatgyógyintézeteinek fentartására 656,500 frankot költ évenként, Grignon, Grand-Jouan és La Saussai gazdasági tanintézetekre 561,600 frank, 49 földmives iskolára (fermes ecoles) 630,000 frankot. Váltakozó helyeken tartandó gazdászati előadásért (cours nomades) 38,000 frankot. Juhászatokért 199,000 frankot.