Gazdasági Lapok, 1867 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1867-10-09 / 41. szám

490 derűben annyi időn keresztül, a szükséges s a hasznot tetéző második lépés. A ferencz-csatorna mennyi ideje már, hogy létezik, s kérdezem tőled, barátom, vont-e ezen alkotás maga után, mai napig, más hasonló eszközlést ? Dehogy vont, dehogy­­ vont! Mióta izgat és fáradozik Poroszkay dunai csa­tornája, mellett, mely pedig egyúttal a Ferencz csatornát is állandón ellátná vízzel, tetemes területet öntözhetne és szánthatna, s mindezeken túl a malomiparnak is hatalmas alapot szolgáltatna; s van-e mai napig, biztos kilátás arra, hogy e figyelmet érdemlő vállalat mielőbb életbe lép? Bár volna. Én megvallom nem látom még. Ha orszá gazd. egyesületünk nem szólal föl ezen eszme mellett, az hihe­tőleg még csak komolyabb tárgyalás alá sem jő. A Balatont nem rég lecsapoltuk, és pedig mértéken túl. Vize­m most haszon nélkül foly a Dunába. Sem ön­tözés, sem hajózás nem veszi annak hasznát ! Okszerű eljárás ez?! A Tiszát körülvettük töltésekkel, megfelelő árterek nélkül, s adtunk neki busásan átmetszéseket is. Gyors postán megy most a viz a töltések közt, ha t. i­­szét nem szaggatja, s ugyanakkor szárazságban, aszályban szen­ved roppant vidéke, mely miután az előtt a vízhez hozzá szokva volt, azt most természetesen annál érzékenyebben nélkülözi. No, de nem fárasztlak tovább, kedves barátom, pél­dákkal. Láthatod a felhozottakból is, hogy hazánkban a vizet még egyáltalában nem méltányoljuk kellőleg. Lát­hatod, hogy a­mit eddig alkottunk is, az vagy tökéletlen kezdet csak, vagy pedig a legnagyobb pazarlással, sőt néha kártétellel is kapcsolatos eszközlés! . . Fordítsunk hát, kedves barátom, ezentúl és pedig mielőbb, vizeinkre alaposabb figyelmet. Általuk jó rész­ben ellensúlyozhatjuk, klímánknak sokoldalú hátrányait, s különösen azt, mely reánk az aszályosságban oly gyak­ran és oly pusztitólag sulyosodik. Épitsünk, a merre csak lehet, csatornákat; használjuk azokat a belközleke­­dés előmozdítása mellett malmokra s földeink és rétjeink öntözése és termékenyítésére. És hazánk meg fogja érezni ezen eszközlés áldásait, sokkal nagyobb mértékben, mint eddig csak sejteni is tudjuk. Használjunk föl, minden vi­zecskét és patakot is, mely áldást nyújthat földeinkre, s növeljük általuk, takarmány­készletünket, melyet ter­melni oly bőven és olcsón, mint öntözés által, sehogy sem lehet! Ha majd egyszer, barátom, a Tisza és mellék­folyói­nak terjedelmes völgye, egy magyar Lombardiává ala­kult át; ha továbbá hazánk minden egyéb folyói és azok­nak területe is, alá lesznek vetve iparunk és értelmünk­nek; és ha végül minden kisebb patak és csermely is, mely a hazában létezik czéljainknak szolgálni kénytelen lesz , áll be csak azon idő, melyben joggal mondhatjuk: nézzétek, e hazát értelmes emberek lakják, kik nemcsak nem tűrik, a vizek garázdálkodásait, de azokat saját czé­­laikra is meghajolni kényszeritették; sőt általuk érezhető mértékben, enyhitették klímájuk eredendő bűneit is! Ha teszi ezt egykor hazánk, úgy épen azon joggal, melylyel a büszke hollandus töltéseire mutat, melyek ál­tal a tengert korlátolja, mondhatja ő is : ura vagyok föl­demnek teljesen, melynek eddig csak korlátolt és megosz­tott tulajdonosa voltam! Hogy mindezen dolgokra sok idő, értelem s tömér­dek munka és pénz fog kivántatni, azt én, kedves bará­tom, igen jól tudom; el fogjuk mindazonáltal érni és ér­hetni mind — csak gyökeret verjen bennünk azon felfo­gás és akarat , hogy nekünk, vizeinken, diadalmaskodni okvetlenül kell! Ha aztán a mellett, hogy tömegesen növelnénk ha­zánk területén a fát, terjesztenénk egyúttal és pedig mi­nél nagyobb mérvekben az öntözést is, és — ezekkel párvonalban, minél inkább tökéletesítenénk földünknek a mivelését, s emelnénk annak termékenységét, helyes mérvű és rendszeres trágyázások által; úgy, kedves ba­rátom, nem mondom, hogy függetlenekké tennénk ma­gunkat egészen az aszályos időjárás csapásaitól; de­­ azt igen­is mondom és állítom, hogy a sorsnak olyszerű látogatása, mint a minő 1863-ban jött reánk, nagyon ér­zékeny sebeket nem igen hagyhatna maga után! . . Fogja e nemzetünk ez életkérdést diadallal megol­dani egykor? — hinnünk és reménylenünk kell,ha hisz­­szük, Széchenyivel, hogy Magyarország még nem volt — de lesz. Isten veled! Néhány szó az állatgyógyászatról. Azon roppant anyagi veszteségek, melyeket a gaz­­dászat a már évtizedek óta pusztító állatjárványok által szenved oly tetemesek, —­­csak a marhavészben elhullott szarvasmarha száma 1849 —1865. 306,464 darabra sza­porodott, melynek pénzbeli értéke darabját 60 ft. szá­mítva 18,387,840 összeget teszen, ide nem számítva az ezen idő alatt ugyan e járványban elhullott juhokat, va­lamint az utolsó két évi veszteséget sem), miszerint igen ideje, hogy annak gyökeres kiirtása minden kitelhető eszközökkel czélba vétessék, valamint általában az állat­­gyógyászatra és állattenyésztésre nagyobb figyelem fordí­­tassék, mi Magyarországra nézve, — termelő álláspontjá­nál fogva — életkérdés. Nem tagadható, hogy az állategészségi viszonyokra nagy visszhatással van az állatgyógyászat hazánkbani rendezetlensége is, és ha ez javítatik, vele azon roppant veszteségek is csökkenni fognak, melyek most gazdásza­­tunkra nehezülnek , mert felfogásom szerint az állator­vos hivatala államgazdászati szempontból véve három fő­irányú : először feladata hatáskörében az állattenyésztés okszerű elveit terjeszteni, másodszor a gazdászati állato­kat megbetegedések ellen óvni, és harmadszor beteg álla­tokat gyógykezelni, ezen fontos feladat pontos és szak­avatott teljesítésétől vagy nem teljesítésétől függ az állategészségi viszonyai és nagyban a mezőgazda jólété­nek hullámzása; — hogy ha ez áll akkor az irányadó körök feladata nem csak kellő számú, hanem egyszers­mind oly egyéneket is képezhetni, kik hivatásuk fontos­ságát felfogván szakmájukban folytoni haladásra töre­kednek ; ezt elérhetőnek vélem először is az egyetlen *) magyarországi állatgyógyintézet gyökeres reformja által, másodszor a hatósági állatorvosok biztos és méltányos *) A franczia kormány három,­­ Lion, Alfort és Toulouse állatgyógyintézeteinek fentartására 656,500 frankot költ éven­ként, Grignon, Grand-Jouan és La Saussai gazdasági tanintéze­tekre 561,600 frank­, 49 földmives iskolára (fermes ecoles) 630,000 frankot. Váltakozó helyeken tartandó gazdászati előadásért (cours nom­ades) 38,000 frankot. Juhászatokért 199,000 frankot.

Next