Gazdasági Lapok, 1870 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1870-01-02 / 1. szám
A vetőmag arányáról. A növénymag hasonlít a tojáshoz, de a kikelés módja különbözik. A mag erre nedvességet, bizonyos fokú meleget, és a lég hozzájárulását kívánja, miért is azt a földbe mindig csak annyira kell alátakarítani, hogy a lég hozzáférhessen. Porhanyós talajon jobban, ellenben kötött sűrü talajon kevésbé hat be a levegő; amannak felrétege hamarabb és könnyebben elveszti a mag csírázására szükséges nedvességet, mint a kötött talajé; ezért kell a magot porhanyós talajon száraz időben mélyebben alátakarítani, mint kötött, sűrü talajon. Átalában, ha a zsenge növénynek a föld alatt és felett kellő kifejlődéséig szükséges nedvesség helyes mértékű, úgy a sekély (felületes) vetés sok lényeges előnynyel bír a mélyen fekvő felett, mert amaz a lég és meleg által gyorsabban és egyenlőbben kifejlődik, egészséges, erős növényeket képez, melyek, minthogy mindjárt szülőhelyökön az élet minden elemeitől környeztetnek, nem kénytelenek előbb erejöket kimeríteni a végett, hogy a mélységből felnyúljanak azon alkalmas pontig, hol természetszerűleg gyökeret verhetnek. A gabnaszemeknél e tekintetben átlagosan egy hírvesknyi mélységet lehet felvenni. Nagy magvak, különben egyenlő viszonyok közt, több nedvességet kívánnak, mint az aprók; kifejlődési képességök is erősebb, ennélfogva mélyebben jöhetnek a földbe ; ellenben az apró magvak, p. o. lóher, mák stb. csak igen vékony földborítékot bírnak el, különben foganatosai nem fejlenek ki. Néhol a kalásznövényeket, különösen a zabot úgy szokták vetni, hogy a mag felét alászántják, a másik felet pedig a barázdák fölé vetik, ekkér a nedvesség mértékére nézve nagyobb biztosságot remélvén. Ez eljárás azonban mindenkép hibás, mert a vetés szerfölött ritka esetben hajthat ki egyenlően. Ha száraz idő következik, úgy a nedvesebb földrétegben mélyen fekvő magvak hamarabb kihajtanak ; ha pedig középszerű eső áll be, akkor az inkább felületesen fekvő magvak a jég és meleg erősebb hatása által jóval előbb kifejlődnek. Mennyire kívánatos pedig a magvak egyenlő kihajtása, minden gazda tudja, s azt sem szükséges említeni, hogy érintett eljárást csak porhanyós talajon lehet eszközölni. Vékony földboríték alatt, kedvező nedvességi viszonyok közt, kevesebb mag marad el, ezért vetésre kevesebb mag is kívántatik. Egyébiránt mennyi mag kelljen ilyen vagy olyan minőségű talajba, a kora vagy késő vetéshez képest, melegebb vagy hidegebb éghajlat alatt, szóval egyik vagy másik különös viszonyhoz alkalmazva, hogy a föld lehető legnagyobb termést hozzon, vagy mennyit kelljen egyik vagy másik gabonafajból bizonyos viszonyok közt egy meghatározott területre elvetni ? mindezek részletes megfejtése amily érdekes volna, szintoly nehéz, mert a viszonyok, melyek közt a vetés történik, oly végtelenül különbözők, hogy csak egy gondolkozó gazda gyakorlatilag jártas szemmértéke határozhatja meg az illetőleg helyes magmennyiséget. Jelen sorok tehát csupán átalános észrevételeket hoznak a vetőmag arányáról, s annak befolyása felett a termésre, kellő figyelembe véve a korábbi vagy későbbi vetésidőt, és a talaj viszonyait. Közönségesen még mindig nagyon sűrűn vetnek, mert azt tapasztalták, hogy a sűrű vetés mégsem szokott olyan káros lenni, mint a nagyon ritka, meg részint azért is, minthogy nincsenek minden talajnemre és viszonyokhoz alkalmas eszközök, melyekkel a magot egyenlően elosztani (szétszórni), s egyenlő mélységre alátakarítani lehetne, ha ezt tenni a gazda teljes hatalmában állana, úgy a vetőmag nagy részét megkímélhetné, a földek tökéletesebben vettetnének be, s a termés állása jobb lenne, mert ekkor valamennyi gyökér elegendő helyet és saját táplálkozási kört kaphatna. E tekintetben tehát a vetési eljárás még nagyon tökéletlen, és segíteni sem lehet rajta mindenütt, mert igen bajos volna, a föld mindenféle viszonyaihoz képest czélszerű gépeket és eszközöket kigondolni és alkalmazni. A vető és sorró gép biztos járása s helyes működése mindeddig, a vetés alá elkészített föld simaságától (felszíni egyenlőségétől) függ, s ez alapföltételt nem lehet minden körülmények közt teljesíteni. Egy angol gazda az Angliában igen sűrűén, tehát hasztalanul vetett gabona magmennyiségét évenként megközelítőleg 14 milliópostmérőre becsülte. Habár a mennyiség egy kissé túlságosnak látszik is lenni, annyi mindenesetre kitűnik belőle, hogy e dolog egy egész országra nézve szerfölött fontos, következőleg a legnagyobb figyelemre érdemes, annál is inkább, minthogy nálunk a vetőmag vesztegetése valószínűleg még tetemesebb, mert az angolok a gyakorlatilag czélszerű gépek és eszközök használatában okvetlenül előbb vannak, s az angol földmivelély eszközök alkalmazására helyes viszonyok közt nagyon hajlandó. Mellékesen mondva, a vetőmagnak nagyon különböző aránya miatt, szerfölött helytelennek látszik, a talaj jóságát vagy a termés becslését a vetőmag szaporodásához képest határozni meg, mint ezt többnyire még a jégverés elleni biztosításoknál is tenni szokták. Sokkal biztosabb, a termést a területhez mérve felvenni. A vetőmag mennyisége főleg a bevetendő föld természeti minősége, gazdagsága vagy szegénységével áll arányban. Nehéz kötött föld, különösen ha az kellőkép nem omlik szét, hanem nagyon rögös marad, sűrűbb vetést kíván, mint a szelíd, porhanyós, tiszta föld. Termékeny, jó trágyaerőben levő földön, melyen a termés számos gyökeret verhet, ritkábban, a szegény földön pedig sűrűbben kell vetni, hogy így a hiányos tövesedés, az egyes növényszálak sűrűbbulása által pótolva legyen. Az őszi gabona korábban vetve, kedvező időjárási viszonyok közt, sokkal ritkább lehet, mint a kései vetés. Ha a kései vetés még mostoha talajviszonyokkal is össze van kötve, úgy az őszi gabonát annál Suiubuon kiiittussuo vetni. Atalában ottan kell sűrűbben vetni, hol rendes meggyökeresedést, vagy a föld hibás megmunkálása miatt a mag tökéletes kihajtását nem igen lehet reményleni. Régi gabonából valamivel többet kell vetni, mint új termésből, mert mégis megeshetik, hogy némely szemek csirázási képességüket már elvesztették. E szabályok azonban a külön viszonyok szerint igen sok kivételt szenvednek, mert hiszen még a sűrű és ritka vetés fogalma sincs meghatározva, s igen gyakran a vető marhától is függ. Minél nagyobb a növénytápláló anyagok aránya a talaj vegyi felében, annál több táplálékot kapnak a növénygyökerek, annál jobban szétterjednek, következőleg annál nagyobb helyet kívánnak. Ugyanazon arányban, amint a gyökerek kifejlődnek, fejlődik egyszersmind a növény, s e mértékben foglal el felszínleg nagyobb földiért is, ha nem szoríttatik össze, s teljes kifejlődésében más növények által nem akadályoztatik. Márpedig egy tökéletesen .