Gazdasági Lapok, 1871 (23. évfolyam, 1-51. szám)
1871-03-26 / 13. szám
195 befejeztével dr. Rau nekünk szentelt némi időt, beszélgetve honi viszonyainkról. A negyvenes években bejárta Magyarhont, s ismeri azt. Kérdéseire jól esett feleletemben constatálhatni az azóta történt haladását és emelkedését a gazdászatnak édes honunkban, de másrészt be kell vallanom, hogy nálunk a középosztály, a kisebb birtokosok kiképezésére nem létezik annyi áldozat mint itt; élénk színekkel ecsetlem előtte a polgári tanodák, földmíves iskolák, úgy esti iskolák, és ami a fő, a gazdasági vándortanítók alkalmazásának szükségességét, mert én csakugyan a mondó vagyok, hogy felsőbb gazdászati tanintézeteink egyelőre kellő számban vannak, s ha a már fennállókat a kor igényeinek megfelelően berendezni sikerülene, mielőbb oda kellene törekednünk, hogy földműves és ipariskolák létesíttessenek minél nagyobb mérvben, s oly alapon, mint itt, melyről később leend alkalmam tüzetesen szólani. Az ünnepély költségeinek fedezésére van egy szerény tőke 6—7 száz írtból álló, mely a Metzger-szoborra összegyűlt pénzből maradt fel, s fordittatott e czélra. Az emlék máig is fennáll az intézet gazdaságában. A kamatok nagyon természetesen nem fedezik a kiadásokat, miért a gazdaságügyi ministérium a kormány jóváhagyásával fedezi évről-évre a hiányt. Az ünnepély által elérendő czél után kérdezősködve, dr. Rau azon megjegyzést téve: mi nemcsak oda törekszünk, hogy lehető jó kis gazdákat képezzünk, hanem czélunk a magánéletre is előkészíteni tanonczainkat, s legyen meggyőződve, benyomása ennek maradandó, mint azt már az életbe innét kikerülteknél számtalan példa igazolja. A látott és hallottak élénk benyomást tettek lelkemre, s maradandó betűkkel vannak emlékembe vésve; majdan ha alkalmam és terem nyitand, nem mulasztandóm el érvényesíteni, úgyszintén ajánlom az érdeklettek figyelmébe. Oly példa ez, melynek követése nem lehet eléggé ajánlandó. A karácsonyfa ünnepe átalános itt. A gazda az alkalomra tartja fen cselédeinek megjutalmazását, ekkor maga köré gyűjti azokat, megvendégli asztalánál, s a kis Jézus ajándékot hoz mindenkinek. Gazda és idő, e kettő egymás nélkül nem képzelhető, miért időjárásunkról is valamit. A tél itt már november hó utólján beköszöntött, s fehér köntösével betakarta az őszi vetéseket, de ez. 14-ig kemény 12—14 fok hideggel. Ettől 22-ig lágyra változott, már ettől ismét erős fagy. Karácsony éjjelén a hideg 16 fok az épületek között. Jelenleg a földet újra hó takarja, s időnk derült, de azért hideg. Múlt hó 14-től 20-ig a lágy idő beálltával a földárja a pinczéket vízzel töltötte meg, mi itt a Rajna vidékén nem ritkaság, s mint itteni lapok írják tetemes károkat okozott. Ez vezette a gazdaközönséget a gumós s gyöknövények legegyszerűbb téli eltartására. Kint a szabad ég alatt úgy a répafajok, mint burgonya a föld felületére elegyengettetvén négy láb magas kupaczokba öntetik, s egyszerűen földdel födezik. A bádeni ember nem hagy szelelőket, mert azt mondja, ezen az eső hever s a rothadás itt kezdődik legelőbb. E helyett födetlenül hagyja, mig csak az idő engedi, hogy úgymond jó kifújja magát. A múlt őszi időjárás, kevésbé volt nedves mint Magyarhonban, s az őszi vetésekkel teljesen készen várják a tavasz nyíkát. A talaj gyengébb összetétele, a népességi viszonyok miatt az ezen űzött intenzív gazdálkodás megtanítá itt a helyes trágyakezelést. Az emberi ürülék kivétel nélkül a vegytrágyába (Compost) megy. Nagyobb városokban, mint Karlsruhe, a csatornák tartalma fölfogatik, s így értékesíttetik, ennek adója mintegy 8—9 krba kerül. Naponta lehet látni az ezzel terhelt tonnákat vivő kocsikat minden irányban. E folyó trágya igen keresett czikk, s igen dicsértetik termékenyítő képessége. Az intézeti pinczékben az évelő magnövények téli gondozására kiváló figyelem fordíttatik; ebbe belépve egy a legkitűnőbb úgynevezett téli kertben látja magát a szemlélő, hol a növények faj és nemeik szerint osztályozva, számozva, a legkülönbözőbb csoportozatokban, részint homokba, részint egymásra halmozva helyezvék el. Itt-ott kísérletül az ajánlott eltartási módok vétetnek megfigyelés alá s a kiültetés idejében összehasonlításból vonják le az eredményt, s úgy mondanak ítéletet. Az istállózás körül a legpéldásabb rend, tisztaság, a takarmányozás körül folyton kísérlettételek. A takarmány a legjobb és egészségesebb, kérdésemre miként szárítják, azt válaszolák, hogy levágás után az úgynevezett bobrokra, széna-szárító állványokra jó, miért az eső szülte hibákat ez után elhárítják. Még november 30-án zöld takarmányt etettek, répalevelek és egyéb hulladékokból állót, melyet itt nagyrabecsülnek, miután a tehenek attól jól tejelnek. A dohánycsomózás most fejeztetek be, de hogyan? Az őszön szárastól levágott dohány a pajtában igy függesztetek fel, az e czélra külön készített pajtába, melynek alsó földszinti része szerszámtár, hogy a jég átjárja, s megnyerje az érési fokot, s csak deczemberben szedetnek le a levelek a dohánykóróról, s osztályozva körülbelül három fontos kötegekben a levél közép részén átköttetnek, e kötegek egy négyszög-mintába nyomatnak össze, s vitetnek újra a padlásra; mire a kereskedőnek adatik át, itt nem lévén még behozva az egyedárúság. Egyelőre átalánosságban ennyit, később részletesen is. Szüts Mihály, tanár jelölt. Nyílt levél az első magy. sorvetőgép ügyében. Kisbér, 1871. márus elején. Tekintetes Szerkesztőség! Az „Első magyar sorvetőgép“ érdekében, kötelességemnek tartom, becses lapja utján az olvasó magyar gazdaközönséggel a következőket közölni: Szerencsés voltam a nm. földmivelés, ipar és kereskedelmi minister úrnak, a kisbéri m. k. ménesbirtok megtekintése alkalmával néhány gépemmel elvetett táblákat megmutathatni. S mert ezen vetések átalában nagyon jól sikerültek, a nagyméltóságú gépemet megtekintésre is méltatta, nemkülönben kegyes segedelmével lehetővé tette, miszerint néhány gazdasági egylet meghívására gépemet bemutathattam és próbavetést tehettem, melyért is ezennel ő nagyméltóságának legbensőbb hálámat nyilvánítom. Minek következtében múlt év September hó 24-én gépemet Győrre vittem, hol a győrvidéki gazdasági egylet kertje közelében egy kis területen vetés eszközöltetett. Daczára annak, hogy a föld igen sekélyen volt szántva, gépem hibátlanul dolgozott; nevezetesen gépem 1 ló és 2 emberrel minden akadály nélkül a kimutatott földet bevetette és a sekély szántás daczára a magot tökéletesen betakarta. A győrvidéki gazd. egyesület szives volt a következő — gépemet illető — jegyzőkönyvi kivonatot megküldeni, u. i.: „A győrvidéki gazd. egyesület által f. é. sept. 24—25-én tartott magyarfalu tenyész-szarvasmarha-kiállítás vezetésével megbízott választmány jelentésének kivonata. Megtörténvén a díjkiosztás, a kiállítás helyére szállított, André Rudolf kisbéri korona urad. igazg. uó által feltalált, vetőgéppel tétetett meg a kísérlet. Az eszközölt kísérlet a bizottságot a gép könnyű kezelhetőségéről győzte meg, mert egy ember egy középerejű lóval tökéletesen kielégítően dolgozott, — emeli ezen gépnek értékét egyéb gépekkel szemben — olcsósága is; a gép tartósságát pedig a gyakorlat fogja igazolni — mit azonban elég szilárd alkotásából eleve is gyaníthatni; ily világos előnyökkel szemben a gépet centrifugai szerkezete miatt, melyet a mai tudományos gazdavilág anynyira háttérbe kíván szorítani — annál kevésbé lehetne feltétlenül elvetendőnek kijelenteni — mert a bizottságnak nem volt alkalma