Gazdasági Lapok, 1871 (23. évfolyam, 1-51. szám)

1871-03-26 / 13. szám

195 befejeztével dr. Rau nekünk szentelt némi időt, beszélgetve honi viszonyainkról. A negyvenes években bejárta Magyarhont, s is­meri azt. Kérdéseire jól esett feleletemben constatálhatni az azóta történt haladását és emelkedését a gazdászatnak édes honunkban, de másrészt be kell­ vallanom, hogy nálunk a középosztály, a ki­sebb birtokosok kiképezésére nem létezik annyi áldozat mint itt; élénk színekkel ecsetlem előtte a polgári tanodák, földmíves is­kolák, úgy esti iskolák, és ami a fő, a gazdasági vándortanítók al­kalmazásának szükségességét, mert én csakugyan a mondó vagyok, hogy felsőbb gazdászati tanintézeteink egyelőre kellő számban van­nak, s ha a már fennállókat a kor igényeinek megfelelően beren­dezni sikerülene, mielőbb oda kellene törekednünk, hogy földműves és ipariskolák létesíttessenek minél nagyobb mérvben, s oly alapon, mint itt, melyről később leend alkalmam tüzetesen szólani. Az ünnepély költségeinek fedezésére van egy szerény tőke 6—7 száz írtból álló, mely a Metzger-szoborra összegyűlt pénzből maradt fel, s fordittatott e czélra. Az emlék máig is fennáll az intézet gazdaságában. A kamatok nagyon természetesen nem fedezik a kiadásokat, miért a gazdaság­ügyi ministérium a kormány jóvá­hagyásával fedezi évről-évre a hiányt. Az ünnepély által elérendő czél után kérdezősködve, dr. Rau azon megjegyzést téve: mi nem­csak oda törekszünk, hogy lehető jó kis gazdákat képezzünk, hanem czélunk a magán­életre is előkészíteni tanonczainkat, s legyen meggyőződve, benyomása ennek maradandó, mint azt már az életbe innét kikerülteknél számtalan példa igazolja. A látott és hallottak élénk benyomást tettek lelkemre, s maradandó betűkkel vannak emlékembe vésve; majdan ha alkal­mam és terem nyitand, nem mulasztandóm el érvényesíteni, úgy­szintén ajánlom az érdeklettek figyelmébe. Oly példa ez, melynek követése nem lehet eléggé ajánlandó. A karácsonyfa ünnepe áta­­lános itt. A gazda az alkalomra tartja fen cselédeinek megjutal­­mazását, ekkor maga köré gyűjti azokat, megvendégli asztalánál, s a kis Jézus ajándékot hoz mindenkinek. Gazda és idő, e kettő egymás nélkül nem képzelhető, miért időjárásunkról is valamit. A tél itt már november hó utólján be­köszöntött, s fehér köntösével betakarta az őszi vetéseket, de ez. 14-ig kemény 12—14 fok hideggel. Ettől 22-ig lágyra változott, már ettől ismét erős fagy. Karácsony éjjelén a hideg 16 fok az épületek között. Jelenleg a földet újra hó takarja, s időnk derült, de azért hideg. Múlt hó 14-től 20-ig a lágy idő beálltával a föld­árja a pinczéket vízzel töltötte meg, mi itt a Rajna vidékén nem ritkaság, s mint itteni lapok írják tetemes károkat okozott. Ez vezette a gazdaközönséget a gumós s gyöknövények leg­egyszerűbb téli eltartására. Kint a szabad ég alatt úgy a répa­fajok, mint burgonya a föld felületére elegyengettetvén négy láb magas kupaczokba öntetik, s egyszerűen földdel födezik. A bádeni ember nem hagy szelelőket, mert azt mondja, ezen az eső hever s a rothadás itt kezdődik legelőbb. E helyett födetlenül hagyja, mig csak az idő engedi, hogy úgymond jó kifújja magát. A múlt őszi időjárás, kevésbé volt nedves mint Magyarhon­ban, s az őszi vetésekkel teljesen készen várják a tavasz nyík­át. A talaj gyengébb összetétele, a népességi viszonyok miatt az ezen űzött intenzív gazdálkodás megtanítá itt a helyes trágyakezelést. Az emberi ürülék kivétel nélkül a vegytrágyába (Compost) megy. Nagyobb városokban, mint Karlsruhe, a csatornák tartalma föl­­fogatik, s így értékesíttetik, ennek adója mintegy 8—9 krba kerül. Naponta lehet látni az ezzel terhelt tonnákat vivő kocsikat minden irányban. E folyó trágya igen keresett czikk, s igen dicsér­tetik termékenyítő képessége. Az intézeti pinczékben az évelő magnövények téli gondozására kiváló figyelem fordíttatik; ebbe belépve egy a legkitűnőbb úgy­nevezett téli kertben látja magát a szemlélő, hol a növények faj és nemeik szerint osztályozva, számozva, a legkülönbözőbb csoporto­­zatokban, részint homokba, részint egymásra halmozva helyezvék el. Itt-ott kísérletül az ajánlott eltartási módok vétetnek megfi­gyelés alá s a kiültetés idejében összehasonlításból vonják le az eredményt, s úgy mondanak ítéletet. Az istállózás körül a legpéldásabb rend, tisztaság, a takarmá­nyozás körül folyton kísérlet­tételek. A takarmány a legjobb és egészségesebb, kérdésemre miként szárítják, azt válaszolák, hogy levágás után az úgynevezett bobrokra, széna-szárító állványokra jó, miért az eső szülte hibákat ez után elhárítják. Még november 30-án zöld takarmányt etettek, répalevelek és egyéb hulladékok­ból állót, melyet itt nagyrabecsülnek, miután a tehenek attól jól tejelnek. A dohány­csomózás most fejeztetek be, de hogyan? Az őszön szárastól levágott dohány a pajtában igy függesztetek fel, az e czélra külön készített pajtába, melynek alsó földszinti része szer­számtár, hogy a jég átjárja, s megnyerje az érési fokot, s csak deczemberben szedetnek le a levelek a dohány­kóróról, s osztá­lyozva körülbelül három fontos kötegekben a levél közép részén átköttetnek, e kötegek egy négyszög-mintába nyomatnak össze, s vitetnek újra a padlásra; mire a kereskedőnek adatik át, itt nem lévén még behozva az egyedárúság. Egyelőre átalánosságban ennyit, később részletesen is. Szüts Mihály, tanár jelölt. Nyílt levél az első magy. sorvetőgép ügyében. Kisbér, 1871. már­­us elején. Tekintetes Szerkesztőség! Az „El­s­ő m­a­g­y­a­r s­o­r­v­e­t­ő­­g­é­p“ érdekében, kötelességemnek tartom, becses lapja utján az olvasó magyar gazdaközönséggel a következőket közölni: Szerencsés voltam a nm. földmivelés, ipar és kereskedelmi minister úrnak, a kisbéri m. k. ménesbirtok megtekintése alkal­mával néhány gépemmel elvetett táblákat megmutathatni. S mert ezen vetések átalában nagyon jól sikerültek, a nagyméltóságú gé­pemet megtekintésre is méltatta, nemkülönben kegyes segedelmé­vel lehetővé tette, miszerint néhány gazdasági egylet meghívására gépemet bemutathattam és próbavetést tehettem, melyért is ezen­nel ő nagyméltóságának legbensőbb hálámat nyilvánítom. Minek következtében múlt év September hó 24-én gépemet Győrre vittem, hol a győrvidéki gazdasági egylet kertje közelében egy kis területen vetés eszközöltetett. Daczára annak, hogy a föld igen sekélyen volt szántva, gépem hibátlanul dolgozott; ne­vezetesen gépem 1 ló és 2 emberrel minden akadály nélkül a kimutatott földet bevetette és a sekély szántás daczára a magot tökéletesen betakarta. A győrvidéki gazd. egyesület szives volt a következő — gépemet illető — jegyzőkönyvi kivonatot megküldeni, u. i.: „A győrvidéki gazd. egyesület által f. é. sept. 24—25-én tartott magyarfalu tenyész-szarvasmarha-kiállítás vezetésével meg­bízott választmány jelentésének kivonata. Megtörténvén a díjki­osztás, a kiállítás helyére szállított, André Rudolf kisbéri korona urad. igazg. uó által feltalált, vetőgéppel tétetett meg a kísérlet. Az eszközölt kísérlet a bizottságot a gép könnyű kezelhető­ségéről győzte meg, mert egy ember egy középerejű lóval tökéle­tesen kielégítően dolgozott, — emeli ezen gépnek értékét egyéb gépekkel szemben — olcsósága is; a gép tartósságát pedig a gyakorlat fogja igazolni — mit azonban elég szilárd alkotásából eleve is gyaníthatni; ily világos előnyökkel szemben a gépet centri­fugai szerkezete miatt, melyet a mai tudományos gazdavilág any­­nyira háttérbe kíván szorítani — annál kevésbé lehetne feltétlenül elvetendőnek kijelenteni — mert a bizottságnak nem volt alkalma

Next