Gazdasági Lapok, 1871 (23. évfolyam, 1-51. szám)
1871-01-01 / 1. szám
közalapítványi javaknak ennek kormányzása alá bocsátásától függ. Ezen második fontos tényező véleményünk szerint azon hova előbb eszközlendő intézkedésből állana, minélfogva Alföldünkön mennél számos, a szaktudomány elvei szerint szervezett önálló gazdaságok keletkezvén, azok mint megannyi mintagazdaságok az okszerű földmivelés terjesztésében úttörőkül szolgáljanak; mert ha igaz az, hogy a példa vonz, és hogy a siker meggyőző erővel bír, akkor csakugyan nem szabad késni ily sikert ígérő példák fölállításával, és nem szabad főleg az államnak, melynek legvitálisabb érdekei vannak kérdésben, összetett kézzel engedni lefolyni a jólét csermelyét. Miután már körünkben is tapasztalható egy jobb kor előfugalma, s észlelhető a jobb meggyőződés és nemes törekvés az okszerű gazdászat behozatala körül, de legtöbb esetben hiányzik még a valódi szakértelem, és hiányzik átalában az alkotó irányadó és összetartó erős kéz: váljon nem az állam s annak hazafias kormánya lcn-e hivatva e magasztos missio teljesítésére és a nagy feladat megoldására? Mi azt hiszszük, hogy igen. És azért engedje meg Excellentiád, hogy ily meggyőződés által lelkesítve, hódoló tisztelettel, de egyszersmind tartozó nyíltsággal mindenek előtt kijelentsük: miként mi, és velünk együtt számos, földmívelésünk fölvirágzását szívén hordozó hazafi évtizedeken át sóvárogva várta azon biztosnak vélt pillanatot, midőn az állami és közalapítványi javak a haza független kormányának igazgatása alá kerülvén, ezáltal azokon oly gazdasági és bérleti rendszer fog megállapíttatni, melynélfogva azok számos, a nagy gazdaközönség gyakorlati oktatására szolgáló mintagazdaságokká alakuljanak. Hogy e várakozásunkban csalódtunk, hogy különösen a vidékünkön fekvő kincstári javak legújabb bérbeadásával nem párhuzamosan a kincstári és nemzetgazdászati — de túlnyomólag a pénzügyi tekintet, s ez is tévesen szolgált iragadóul, és hogy azok ennélfogva s az e körül elkövetett más hibák miatt is, követésre méltó mintagazdaságokal épen nem tekinthetők, mindezeket mélyen fájlaljuk. Fájlaljuk annyival inkább, mert szilárd meggyőződésünk szerint lehetett volna oly gazdasági és bérleti rendszert megállapítani, melynélfogva a kincstári érdekek teljes megóvásával, a magas nemzetgazdászatiak is megóvassanak, jelesül a fenn kijegyezett közhajtás is érvényesüljön. A kincstári javakhoz kötött abbeli reményünk tehát ez idő szerint teljes mérvben már nem valósítható. Miután mindazonáltal e javak egyes részletei különböző időtartamra adattak haszonbérbe, annálfogva buzgón óhajtjuk, hogy legalább azon részeken, amelyek az állam rendelkezésére időnként visszakerülnek, a fentebb érintett gazdasági rendszer alkalmaztatnék , miért is nem mulaszthatjuk el Excellentiád előtt az iránt tiszteletteljesen kérelmezni, méltóztatnék az ez alkalommal is tanúsított magas érdekeltségével ez érdemben a kezdeményezést kezeibe venni, s hathatós közbenjárásával kieszközölni, hogy az államjavakon, jelesül pedig a vidékünkön létező kincstári fekvőségeken oly gazdasági bérleti rendszer létesítessék, mely úgy az okszerű földművelésnek, mint az oly fontos országos bérlet ügynek is követésre méltó például szolgálhasson. Hogy ezzel biztosan elérettessék, szakítani kelene mindenekelőtt a hagyományos múltból merített ésem a méltányosságon, sem a gyakorlati kivihetőségen nem alapuló, bonyolódott, s ugyan azért félremagyarázásokra, sőt visszaélésekre is vezető rendszerrel, föl kellene hagyni az államjavak bérbeadásánál jelenleg szokásos akár nyílt, akár zárt árverési rendszerrel, és annak helyébe alkalmazásba venni oly eljárási módozatot, mely úgy a kincstári, mint a gazdasági fentjelzett czéloknak egyaránt megfeleljen. Jelesül pedig alakítandó lenne e czélból egy, az intelligens bérlő osztályból, továbbá jeles képzettségű gazdatisztekből és oly földbirtokosokból, kik jószágaikat közelismerés szerint okszerűen magok vezetik — álló oly enquete, melynek hivatása lenne a behozandó gazdasági és bérleti rendszer ügyében véleményt adni; hivatása lenne továbbá a vidék gazdasági, ipari, kereskedelmi, közlekedési, napszám- és cselédbéri viszonyai, valamint a létező vagy hiányzó gazdasági épületek tekintetbe vétele mellett, az egyes bérletek haszonbérét javaslatba hozni; feladata lenne egy, minden oldalú igényeknek megfelelő bérleti szerződést formulázni, s minden ez ügy érdemére vonatkozó nézeteit javaslat alakjában kifejteni, hogy ennek nyomán döntő helyen oly okszerű gazdasági és bérleti rendszer állapíttathassék meg, és annak életbe léptetéséhez a bérlethez oly értelmes gazdák, mint bérlők szemeltessenek ki, hogy ennek következtében ezen bérletek idővel követésre méltó mintagazdaságokut és gyakorlati iskolákul szolgálhassanak. Ily, egyrészről okszerű, másrészről szabadelvű eljárásnak azon kettős, eléggé nem méltányolható haszna is lenne, hogy a helyes gazdasági és bérleti rendszer életbe léptetésével, az értelmes bérlők közt üdvös, és a nagy gazdaközönségre nézve felette tanulságos verseny támadna, mely a vidék földmivelésének nagy lendületet adhatna; azáltal pedig, hogy a gazdasági és bérleti rendszer megállapításához, s ennek következtében magához a bérleti kétoldalú szerződés megkötéséhez a bérlő is legalább közvetve befolyna, annak lelkiismeretes megtartására nem csak — mint eddig — holt betű által, de erkölcsileg is köteleztetnék. Ezek után engedje meg Excellentiád, hogy áttérheshessünk még a hazai földmivelés mezején sikert ígérő reformok azon harmadik, s illetőleg a külön tárgyalt gazdasági tanodákat is betudva — negyedik figyelemre méltó tényezőjére is, melyet jelen értekezésünk fonalán már feljebb jelezni szerencsénk lévén, és mely az emlékirat t. szerzője javaslatának tulajdonképi tárgyát képezvén, kell hogy az a körüli nézeteinket is, legalább dióhéjba szorítva elmondjuk. Értjük tudniillik a nyilvános mintagazdaságok eszméjét! (Vége köv.) Visszapillantás 1870-re. Szokott hűséggel nyúlok a tollhoz, de előbbi hangulatommal ellenkezőleg kénytelen vagyok a történelemben egykor szomorú számokkal jelzendő letűnt évet érinteni. Ki mert volna gondolni annak viradtán amaz ádáz kegyetlenségekre, melyek a rét, virágzásnak indult nagy nemzet sorai közt dúlnak! Nem szándékom a viaskodás közben támadt apátián árvák, gyászoló özvegyek és megszámlálható a megbénítottaknak segélyt kiáltó állapotát, vagy a szabad ég alá szorított, a tél zordonsága ellen magukat nem védhető, könnyű sátrakban felhalmozott, félig meztelen franczia foglyok siralmas helyzetét rajzolni e nevezetes 1*