Gazdasági Lapok, 1871 (23. évfolyam, 1-51. szám)

1871-01-01 / 1. szám

közalapítványi javaknak ennek kormány­zása alá bocsátásától függ. Ezen második fontos tényező véleményünk szerint azon hova előbb eszközlendő intézkedésből állana, minél­fogva Alföldünkön mennél számos­, a szaktudomány elvei szerint szervezett önálló gazdaságok keletkezvén, azok mint megannyi mintagazdaságok az okszerű föld­­mivelés terjesztésében úttörőkül szolgáljanak; mert ha igaz az, hogy a példa vonz, és hogy a siker meggyőző erővel bír, akkor csakugyan nem szabad késni ily sikert ígérő példák fölállításával, és nem szabad főleg az állam­nak, melynek legvitálisabb érdekei vannak kérdésben, összetett kézzel engedni lefolyni a jólét csermelyét. Miután már körünkben is tapasztalható egy jobb kor előfugalma, s észlelhető a jobb meggyőződés és nemes törekvés az okszerű gazdászat behozatala körül, de legtöbb esetben hiányzik még a valódi szakértelem, és hiányzik­ átalában az alkotó irányadó és összetartó erős kéz: váljon nem az állam s annak hazafias kormánya lc­n-e hivatva e magasz­tos missio teljesítésére és a nagy feladat megoldására? Mi azt hiszszük, hogy igen. És azért engedje meg Excellentiád, hogy ily meggyőződés által lelkesítve, hódoló tisztelettel, de egyszersmind tartozó nyíltsággal mindenek előtt kijelentsük: miként mi, és velünk együtt számos, földmívelésünk fölvirágzását szívén hordozó hazafi évtize­deken át sóvárogva várta azon biztosnak vélt pillanatot, midőn az állami és közalapítványi javak a haza független kormányának igazgatása alá kerülvén, ez­által azokon oly gazdasági és bérleti rendszer fog megállapíttatni, melynélfogva azok számos, a nagy gazdaközönség gyakor­lati oktatására szolgáló minta­gazdaságokká alakuljanak. Hogy e várakozásunkban csalódtunk, hogy különö­sen a vidékünkön fekvő kincstári javak legújabb bér­beadásával nem párhuzamosan a kincstári és nemzetgaz­­dászati — de túlnyomólag a pénzügyi tekintet, s ez is tévesen szolgált iragadóul, és hogy azok ennélfogva s az e körül elkövetett más hibák miatt is, követésre mél­tó mintagazdaságokal épen nem tekinthe­tők, mindezeket m­élyen fájlaljuk. Fájlaljuk annyival inkább, mert szilárd meggyőződésünk szerint lehetett volna oly gazdasági és bérleti rendszert megállapítani, melynél­fogva a kincstári érdekek teljes megóvásával, a magas nemzetgazdászatiak is megóvassanak, jelesül a fenn ki­jegyezett köz­hajtás is érvényesüljön. A kincstári javakhoz kötött abbeli reményünk tehát ez idő szerint t­elj­es mérvben már nem valósítható. Miután mindazon­által e javak egyes részletei különböző időtartamra adattak haszonbérbe, annálfogva buzgón óhajt­juk, hogy legalább azon részeken, amelyek az állam rendelke­zésére időnként visszakerülnek, a fentebb érintett gazdasági rendszer alkalmaztatnék , miért is nem mulaszthatjuk el Excellentiád előtt az iránt tiszteletteljesen kérelmezni, méltóztatnék az ez alkalommal is tanúsított magas érdekeltségével ez érdemben a kez­deményezést kezeibe venni, s hathatós közbenjárásával kieszközölni, hogy az államjavakon, jelesül pedig a vidé­künkön létező kincstári fekvőségeken oly gazdasági bérleti rendszer létesítessék, mely úgy az okszerű földművel­­­ésnek, mint az oly fontos országos bérlet ügy­nek is követésre méltó például szolgálhasson. Hogy e­zzel biztosan elérettessék, szakítani ke­lene mindenekelőtt a hagyományos múltból merített és­em a méltányosságon, sem a gyakorlati kivihetőségen nem ala­puló, bonyolódott, s ugyan azért félremagyarázásokra, sőt visszaélésekre is vezető rendszerrel, föl kellene hagyni az államjavak bérbeadásánál jelenleg szokásos akár nyílt, akár zárt árverési rendszerrel, és annak helyébe alkalma­zásba venni oly eljárási módozatot, mely úgy a kincstári, mint a gazdasági fentjelzett czéloknak egyaránt megfelel­jen. Jelesül pedig alakítandó lenne e czélból egy, az intelligens bérlő osztályból, továbbá jeles­ képzettségű gazdatisztekből és oly földbirtokosokból, kik jószágaikat közelismerés szerint okszerűen magok vezetik — álló oly enquete, melynek hivatása lenne a behozandó gazdasági és bérleti rendszer ügyében véleményt adni; hivatása lenne továbbá a vidék gazdasági, ipari, kereskedelmi, közleke­dési, napszám- és cselédbéri viszonyai, valamint a létező vagy hiányzó gazdasági épületek tekintetbe vétele mellett, az egyes bérletek haszonbérét javaslatba hozni; feladata lenne egy, minden oldalú igényeknek megfelelő bérleti szerződést formulázni, s minden ez ügy érdemére vo­natkozó nézeteit j­a­v­a­s­l­a­t alakjában kifejteni, hogy ennek nyomán döntő helyen oly okszerű gazdasági és bérleti rendszer állapíttathassék meg, és annak életbe léptetéséhez a bérlethez oly értelmes gazdák, mint bérlők szemeltessenek ki, hogy ennek következtében ezen bérletek idővel követésre méltó minta­gazdaságokut és gyakorlati iskolákul szolgálhassanak. Ily, egyrészről okszerű, másrészről szabadelvű eljá­rásnak azon kettős, eléggé nem méltányolható haszna is lenne, hogy a helyes gazdasági és bérleti rendszer életbe léptetésével, az értelmes bérlők közt üdvös, és a nagy gazdaközönségre nézve felette tanulságos verseny támadna, mely a vidék földmivelésének nagy lendületet adhatna; az­által pedig, hogy a gazdasági és bérleti rendszer megálla­pításához, s ennek következtében magához a bérleti k­é­t­­oldalú szerződés megkötéséhez a bérlő is legalább köz­vetve befolyna, annak lelkiismeretes megtartására nem csak — mint eddig — holt betű által, de erkölcsileg is köteleztetnék. Ezek után engedje meg Excellentiád, hogy áttérhes­­hessünk még a hazai földmivelés mezején sikert ígérő re­formok azon harmadik, s illetőleg a külön tárgyalt gazda­sági tanodákat is betudva — negyedik figyelemre méltó tényezőjére is, melyet jelen értekezésünk fonalán már fel­jebb jelezni szerencsénk lévén, és mely az emlékirat t. szerzője javaslatának tulajdonképi tárgyát képezvén, kell hogy az a körüli nézeteinket is, legalább dióhéjba szorítva elmondjuk. Értjük tudniillik a nyilvános mintagaz­daságok eszméjét! (Vége köv.) Visszapillantás 1870-re. Szokott hűséggel nyúlok a toll­hoz, de előbbi hangu­latommal ellenkezőleg kénytelen vagyok a történelemben egykor szomorú számokkal jelzendő letűnt évet érinteni. Ki mert volna gondolni annak viradtán amaz ádáz kegyet­lenségekre, melyek a r­ét, virágzásnak indult nagy nemzet sorai közt dúlnak! Nem szándékom a viaskodás közben támadt apátián árvák, gyászoló özvegyek és megszámlál­ható a megbénítottaknak segélyt kiáltó állapotát, vagy a szabad ég alá szorított, a tél zordonsága ellen magukat nem védhető, könnyű sátrakban felhalmozott, félig meztelen franczia foglyok siralmas helyzetét rajzolni e nevezetes 1*

Next