Gazdasági Lapok, 1871 (23. évfolyam, 1-51. szám)
1871-01-22 / 4. szám
hajtására már csinos kis tőkét, 6 — 9000 irtot szükséges kezébe vennie, melyet habár nem egyszerre kénytelen is kiadásba hozni, az mégis elég érzékenyen nehezedik reá. Annyira érzékenyen, hogy termelőink legtöbbje ezen javításra csak igen nehezen és csak kivételképen szánja magát reá. Mennyivel könnyebben határoznánk el magunkat hasonló költekezésre, ha termelt jobb minőségű borainkat, megfelelő különbözettel az árban, értékesíteni lehetséges volna? Amidőn ugyanis az árkülönbözet a külföldön, például a Rajna vidékén és Francziaországban szabály szerint úgy áll, mint egy az öthöz és tízhez; nálunk ez irányban az arány legfeljebb kétszeres, de sokszor még ezen különbözetre sem számíthatunk, nem legalább azon biztonsággal, melyivel az említett külföldi országokban számíthatnak. Nem csodálhatjuk tehát valami nagyon, ha nálunk az emberek a költséges szőlőbeli javításokkal, s nevezetesen a tökéletes megifjítással, noha ezen eszközlés nélkül igazán jobb állapotokra eljutni nem fogunk soha, nem igen serénykednek. Tartjuk a magát túlélt szőlőt a meddig csak lehet, és ha az egyik év, a lemúlt ösztövér volt, vigasztaljuk magunkat azzal, hogy hiszen majd jobb lesz a jövő. És ez így megyen évről-évre anélkül, hogy a várt kövér esztendők valaha és igazán bekövetkeznének. Az egész, amit szőleinkben az iparosabb szőlős gazdáknál is láthatunk, holmi aprólékos foltozgatásból áll. Döntésnek, bujtásnak nevezzük e foltozást, mely a mint fiatal szőlőkben a legjobb kiegészítési eljárás, úgy az öregekben egyátalában nem vezet czélhoz. Az ilyenekben egy-két hézagot kipótolunk ugyan vele látszólag és szemre, de nyomban támad más hézag akármennyi az elvénült és elgyengült, tőkék kihalása által. Elégott szőlőben a döntés egyszóval, egy soha be nem fejezhető sysiphusi munka. Azon kiadásokkal, melyeket országszerte az úgynevezett döntések általi javításokra teszünk, sokkal termékenyebb módon járnánk el, ha azokat a szőlők gyökeres megifjítására fordítanák, s ha nem tehetnénk is ez érdemben és irányban valami sokat, de következetes kitartással és tervszerű foganatosítással tevén ez érdemben évről-évre amennyit lehet, bizonyos számú évek lefolyása után, hol előbb, hol később, jóformán ezélt, érnénk. Ha sokba kerül is tehát széleink megifjítása, ha boráraink alantisága, s a csekély árkülönbözet, mely a jó és közönséges borok közt ezúttal még fennáll, nem bírhat is valami különösebb indító erővel, azt gondolnám mégis, tisztelt barátom, hogy tegyük meg mi termelők az első lépést, s ne várjuk, mert meglehet, hogy erre nagyon sokáig kellene várnunk — míg a külföldi vevő jobb áraival bennünket cselekvésre és vállalkozásra buzdítani elibénk jön. Én legalább csekély tapasztalásomból azt látom, hogy e tanács elfogadásra érdemes volna, és hogy követése haszonnal is járna. Mások ugyanis, midőn kistétényi boruk adóját 8—10 írtnál magasabban értékesíteni nem igen tudják, ugyanakkor én boraimat 20 írton alul nem adom soha; de sőt vannak már egyes specialitásaim, a minő például a tisztán ültetett veres burgundi, amelynek adóját 80 írton értékesítem. Hogy mindezen eszközlésekhez tömérdek idő, kitartás, türelem és nem kevés költség is kívántatik, az tökéletesen igaz; azonban ezek nélkül csak a sorsjáték adhat néha váratlanul nagy eredményt, de az életnek gyakorlati foglalkozása nem. Ugy , mint ma vagyunk, kedves barátom, finomabb borainknak jobb ára nem igen fog bekövetkezni egy hamar. Egyrészt ugyanis nagy jelességű boraink sommásabban nincsenek is, miután a fajok méltatásától s azoknak külön termelésétől még nagyon távol állunk; másrészt pedig a hol széleink nyersanyaga kitűnő is; a pinczekezelés rendesen oly gyarló, hogy boraink az állandóság vagyis tarthatóság hiánya miatt a nagy világ piacza számára képesítve nincsenek. Tévközben mozgunk egy szóval. Mi várjuk folyton a jó árakat hozó külföldi vevőt, ez pedig nem jön és nem veszi borainkat, mert csak elvétve bírunk neki igazán tartható és jeles borokat különösen valamivel nagyobb mennyiségben szolgáltatni! J röf . Át kell törnünk ez átkos és sorvasztó térkört minél előbb, s az, amit a jelen igénytelen levélkék keretében mondandó leszek, e törekvés indokából ered. Vedd azért jó néven, barátom, a törekvést, habár a mondandók értéke hagyna is sok kívánni valót. Isten velünk ! Korizmics, Eszmecsere az erdőtörvényjavaslat felett. Lapjaink ezidei 3-ik számának tározójában megkezdtük közlését azon erdőtörvényjavaslatnak, melyet a m. kir. földmivelési ministérium az orsz. M. Gazd Egyesületnek is megküldött a végett, hogy mielőtt e törvényjavaslat az országgyűlésen alkotmányos tárgyalás alá terjesztetnék, az abban foglalt erdővédelmi intézkedések czélszerűségét megvitatván, ez érdemben véleményes jelentését bemutatni szíveskednék. Addig is, míg az egyesület ide vonatkozó véleményét közölni szerencsénk lehetne, az ügynek jó szolgálatot vélünk tenni az által, hogy a napisajtóban e nagyfontosságú törvényjavaslat iránt itt-ott megjelent nyilatkozatokat registrálva, lapjainkban is alkalmat nyitunk további eszmecserére. Közöljük ennélfogva mindenekelőtt a Pesti Naplóban V. jegy alatt megjelent következő czikk-sorozatot az erdőtörvény javaslatról: I. Teendőink hosszú során egy czélszerű erdőtörvénynek hozatala az első sorban áll. Ki ne ismerné azon óriási erdőpusztítást, mely 1848 óta valódi csapásként súlyosult az országra. A theoretikusok tagadják az erdők befolyását climaticus viszonyokra, jelesül a csapadék szabályozására; a vakok nem akarják látni, hogy ép az erdőpusztítások napirendre kerülte óta jön országunk égalja a végletekben csapongó; ezóta küzdünk majdnem évről-évre az aszály ellen, mely előtt a legmegfeszítettebb mezőgazdasági industria is kénytelen fegyvereit lerakni. Az erdőpusztítások napirendre jutása óta értünk-e egy tökéletes telet, mely magas hóval védte volna vetéseinket a fagy ellen, s melynek olvadása ellátta volna ugyanazokat éltető nedvvel a nyári hőség behatásai ellenében. Volt-e 1848 óta rendszeres esőzésünk. Ki ne emlékeznék még az említett korban élők közül vissza gyermekkora azon éveire, midőn ha befellegzett az ég s megdördült fejeink felett, jótékony esőre bizton számíthattunk, míg a közelebbi években rendesen szélvihar űzi szét a csapadék-