Gazdasági Lapok, 1871 (23. évfolyam, 1-51. szám)

1871-05-28 / 22. szám

Pest, 1871. május 28.o GAZ Megjelennek e lapok minden vasárnap 2 tömött ivén. Előfizetési dij: Egész évre 10 frt, fél évre 5 frt, negyed évre 2 frt 50 kr o. o. Lapjaink hirdetéseket is közölnek. Szerkesztőség: a M. Gazd. Egyesület köztelkén (üllői ut 12. szám), hova a tudósítások s egyéb levelek is intézendő!* nHozzunk mezei gazdaságunkba mielőbb helyes arányokat.« 27 C* C% XXIII. évfolyam 1. fele. ÁGI LAPOK A MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET KÖZLÖNYE. Előfizethetni Pesten : a szerkesztőségnél, a köz- té­telken, vagy a könyvkereskedésekben. Vidéken : minden m. kir. postahivatalnál, a szer­kesztőséghez utasítandó bérmentett levelekben. Levelek a szőlőből. Pest, 1871. május 26. X. Kedves barátom! Szőlőmnek miveltetését 1862-ben is ugyanazon módon tétettem, mint a múlt évben, t. i. napszámban, melynek ára, az idő és munka természetéhez képest 40—50 kv közt változott. Hogy minő termést kaptam ez évben, és hogy az nekem mennyibe került, el fogom mondani utóbb. Arra nézve, hogy a szőlőt miveltetni miképen legyen a tulajdonosra nézve előnyösebb? napszámban, vagy pedig átlagos munkában-e? a nézetek joggal eltérők lehetnek. Minden attól függ e kérdés­ eldöntésénél, hogy minő vinczellére van a tulajdo­nosnak. Ha a vinczellér munkás és becsületes, akkor az átlagos munkának adom az elsőséget, mert így kevesebb erő pazaroltatik el, s az eredmény mégis elfogadható. Ha­­ ellenben a vinczellér hanyag és lelkiismeretlen, úgy a szakmánymunka lehet ugyan olcsóbb, de mindenesetre egyike lesz, a legroszabb műveltetési módoknak; mert mellette a vinczellér csak azon van, hogy a teendőket látszatra minél kevesebb munkával végeztesse, és hogy a kikötött átlagból minél többet takaríthasson meg önmagának. A hanyag és lelkiismeretlen vinczellér, igaz, hogy a nap­­számbani munkáltatás mellett is érezteti rész­tulajdonait; azon­ban itt az ő érdeke nem lévén anyagi nyereség által egyenesen érintve, sőt épen a munkák becsületes végrehajtásával reményl­­hetvén csak megnyerni urának elégedését, sokkal valószínűbb, hogy ezen az úton a munkákat tökéletesebben fogja végeztetni. Dolgoztasson azonban a tulajdonos akár így, akár úgy, a gyakori utánnézés mindig szükséges; s ha tapasztalja vinczellé­­rének jóravalóságát, ne sajnáljon attól, kikötött fizetésén felül, néha-néha egy kis ajándékot se. Ezzel, a kevésbé megbízható emberre is lehet hatni mindig. Én egyelőre napszámban dolgoztattam. Nem ismervén még emberemet eléggé, azt hittem, hogy ez után a munkák jobban lesznek végrehajtva. Adtam pedig vinczelléremnek, ki a munká­sokkal együtt dolgozott, minden munkában eltöltött napért 80 krt. 20—30 krral többet tehát, mint más munkásnak. Ezen kívül volt neki lakása és télire való tüzelője. Gondoskodtam továbbá arról is, hogy az évnek minél nagyobb részén át legyen neki nálam folytonos keresete. Hogy mindamellett valami nagyon meg lettem volna elé­gedve a végrehajtott munkákkal, azt egyátalában nem mond­hatom. A­mire pedig embereink különösen nem ügyelnek, s a­mit minden munkák közt a leggyarlóbban teljesítenek, az, az annyira fontos és döntő következést! metszés! Teszik ezt egy­formán és csak úgy, mint a borbély a borotválást. Hogy az egyes fajták természetére figyelnének munkásaink, arról szó sincs. És ezen segíteni is alig lehet, mert hiszen a munkások legtöbbje a fajokat nem is ismeri a tetszéskor, és azt sem tudja, hogy melyik fajta kíván rövid s melyik hosszú metszést! Ki tudná azt csak megközelítőleg is megmondani, tisztelt barátom, hogy mennyire megy évenkint azon veszteség, melyet a figyelmetlen metszés következtében bortermelésünk országszerte szenved? E téren, barátom, roppant haszonnal járna az okszerű haladás, melyet jutalmakkal is provokálni a birtokosok feladata volna. Egy második, s nagy mértékben fonák és káros eljárása munkásainknak, melyet elkövetni szoktak, s melytől alig lehet őket visszatartóztatni: a szőlőbokornak gyomláláskor szokásos irtóztató megkoppasztása. Azt hiszik a jámborok, hogy minél kevesebb levelet hagynak a tőkén a fürt körül, annál tökéleteseb­ben érik meg a szőlő. Nem megy fejükbe, hogy a tőke levelei által is nagy mértékben él és fejlődik a gyümölcs. Évek óta har­­czolok már e fonák szokással, s alig bírom őket elvonni oktalan eljárásuktól. Tavalyi boraimat, melyek szépen fejlődtek, május hava végén fejtettem le másodszor. A fejtést nyílt edényekben tettem, és pedig kisebb hordókba s kedvező idővel. Közlöm veled észleléseimet. A fehér bornak seprője egészen feketés volt, s maradt egy­­egy tiz­ikós hordóban körülbelül csak tiz iteze már. Borom azon kellemetlen szagot, mely rajta az első lefejtéskor oly feltünőleg mutatkozott, jóformán veszteni indult. Íze, zamata, színe s ereje egyaránt jeles italt ígért. A verésnél, melyet 1­2 hónappal későb­ben sejtettem, alig volt már valami seprő; fanyarsága is szelídült tetemesen, s színére és zamatára nézve is kellemetes volt. Kez­dettem reményleni, hogy 1861-diki boraim, daczára annak, hogy oly sokba kerültek, mégis fognak okozni némi örömet is. Fölhasználtam ez évben is az aratás utáni időt rigolozásra. Megforgattattam névszerint a promontori határban fekvő parla­gokból a 23-ik számút, melynek forgatott része 1318 □ ölre ment. A munka szakmányban történt, f élenkint 121­-s­orral; fölment e munkára összesen 348 napszám; egy napi munkára esett e szerint 38 fio­l öl, s keresetképen egy napra 47 kr. Nekem mindazonáltal egy □ ölnek a megforgatása 131­ c krba került, miután a felügyeleti költség és a forgatott résznek ki­egyenlítése, továbbá a kövek kihordása, a forgatási kiadáson kívül még 18 frt 90 krnyi költséget okozott. Minőségre nézve e 22

Next