Gazdasági Lapok, 1872 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1872-08-01 / 31. szám
488 Hogy azonban az ily módon szerencsésen megindított ügy a siker útján, gyorsan és biztosan haladjon, arra még más is szükséges a szerkesztő képességén és buzgalmán kívül, s ez az, amiért az ügy pártolóihoz fordulunk. A feladat, mely e szótárban megoldásra vár, rendkívüli nehézségekkel van összekötve. Nem meglevőnek javításáról, tökélesbítéséről, hanem — tekintve a már összegyűjtve rendelkezésre álló használható anyagnak aránylag csekély voltát, — úgyszólván egészen únnak alkotásáról van itt szó. Igen sok fogalom és tárgy fordul elő a műszak különböző ágaiban, melyekre nyelvünkben szónk még egyátalában nincsen. Vannak használt műszóink, melyek, mert a fogalmat nem eléggé szabatosan, sőt talán épen helytelenül fejezik ki, vagy mert a szóképzés törvényeinek meg nem felelnek, vagy végre, néha csak a ragozásnál vagy szó-összetételnél feltűnő rész hangzásuk miatt, nem tarthatnak igényt arra, hogy a szótárba fölvétetvén, ezzel mintegy szentesítést nyerjenek, míg vannak jó műszóink, melyek gyéren, néha csak egyes tájakon használtatván, még kevéssé ismeritek a szakférfiak körében. Hogy valaki a fenn elősorolt szakmák mindegyikében egyenlően és annyira jártas legyen s e mellett nyelvészeti tekintetben oly alkotási képességgel bírjon, miszerint az épen említett irányban felmerülő nehézségek halmazával, lelkiismeretes óvatosság mellett, sikerrel egymaga megküzdhessen, az valóban alig képzelhető. A czél csak úgy érhető el, csak úgy fogja a siker koronázni Lauka úr vállalkozását, ha minden oldalról, különösen az illetékes szakférfiak részéről kellőleg támogattatik, s ha e támogatás oly általános lesz, amily közérdekű az ügy maga, melynek szolgálatába szegődött. Ennélfogva felkérjük tisztelettel a magyar mérnököket és építészeket, az egyetem és műegyetem, a gymnasiumok és reáltanodák, a selmeczi bányászati és erdészeti akadémia, valamint a gazdasági tanintézetek tanárait, gyárak és egyéb érdekelt ipar- és kézmű-üzletek kezelőit, általában mindazokat, kik e szótár létrejötte, a magyar nyelv fejlődése iránt érdeklődnek, és kik akár egy vagy más szakmára vonatkozó műszak netalán már kész gyűjteményével, akár csak egyes, eddig még kevéssé ismert régi, vagy általuk ajánlott új műszakkal, általában véve e részben eddig tett vagy ezentúl teendő búvárlataik eredményével a német-magyar műszaki szótár szerkesztőjének segítségére lehetnek, hogy őt becses közreműködésükkel kitelhetőleg támogatni szíveskedjenek. Ami e támogatás módját illeti, hogy az mentős sikeresebb és az illetőkre nézve mentős kevésbé terhes legyen, egyelőre abban állapodott meg a szótár szerkesztője, hogy „Un versagt“ művéből a fenn elősorolt szakmák összes műszóit, egymás alá sorozva, szakmánként külön, több példányban kinyomatja és azoknak, kik közreműködésüket fölajánlani szívesek lesznek, az általuk megnevezendő szakmákra vonatkozó évek egy-egy példányát betöltés végett, a netán szükséges bővebb útmutatás kíséretében, megküldi. Fennebbi kérelmünket tehát azzal a további kérelemmel egészítjük ki, hogy akik a szóban levő szótár ügyét az épen említett módon előmozdítani magukban képességet és hajlamot éreznek, ebbeli szándékukról, az illető szakma megnevezésével a szerkesztő Lauka József urat (Buda, Krisztinaváros, főutcza 414. sz. a.) a jövő hó közepéig értesíteni, valamint az ez ügyben netalán kívánt további felvilágosításért is közvetlenül hozzá fordulni méltóztassanak. Pest, 1872. julius hó 16-án. A magyar mérnök- és épitész-egylet választmánya nevében: Ambrosovics Béla, titkár. A górcsövi növényvilág, viszonyítva a többi teremtettséghez és a gyakorlati élethez. (Vége.) 4. A repeze megtámadása és a muroklevelek betegsége. Ezen nyavalyákat hasonlag górcsövi gomba hozza létre, melynek földerítését Kühn Gyula, a poskaui gazdászati intézet tanára eszközlötte 1856-ban. A repezénél ezen betegség a zöld beezőket támadja meg, s a termés kifejtésére mindig rontó hatást gyakorol és az aratást csökkenti. Néha a szalmát is tönkre teszi. A beezőkön elsőben apró pont alakú foltok, a száron és ágakon pedig feketebarna vagy sötétszürke sávok jelennek meg, melyek aztán megnagyobbodnak. Kezdetben a sejtszövet a foltok környezetén zöld és változatlan marad, de csakhamar megmásítja színét, meghervad és összezsugorodik. Ha száraz idő jár, összeaszik a beező, s a legkisebb szellő érintésére is kiszórja magvait, melyek gyakorta zöldek maradnak, még ha teljes kifejtésre jutottak is. Ez azonban csak akkor áll, ha a betegség későn következett be, ellenkező esetben a magvak is összezsugorodnak, szürkebarnáknak és fehér penésztől környezetteknek tetszenek. Azt mondja Kühn, hogy a repere különösen az emelkedettebb helyeken szenved, s a bajt a mocskos-szürke szín, a felálló kórók, s a fölrepedt beezők fehér körfalai már messziről elárulják. A betegség roppant gyorsan terjed, ha eső és napfény váltakoznak, s általában nedves-meleg időjárás uralkodik. Ha a beezőket a betegség fejlettebb állapotában, azaz akkor észleljük, midőn a zöld szín már mocskosbarnára változott, sötét testekre fogunk találni, melyek a beező felületén túlnyúlnak és olajzöld porral boritvák. Górcső alatt ezen por hosszadad, rövid nyelű, orsóalakú tömlőkből látszik összetettnek, melyek egy, még eddig ismeretlen penészgomba magporai. Kühn „sporidermium exitiosum“-nak nevezi. A gomba telepe a beező helyében foglal helyet, melynek szövetét minden irányban áthatja, s elágazott, izeltlen fonalakból áll. A gombatelepből majd izett fonalak fejlenek ki, melyek a beező felbőre alatt valóságos rétegekké egyesülnek, s az úgy nevezett terméstestet képezik. Az utóbbiból felálló, s eleinte egysejtű tömlők emelkednek ki, melyek a már többé kevésbbé szétrombolt felbőrön áttörnek s a több sejtű magporokat nemzik. A magporok csodálatos képen különböző alakokban jelennek meg, majd hosszú, víztiszta csúcscsá nyúlnak, majd tompítottak, néha villaalakúak. A terméstestből sarjadzó tömlők rendesen csak egy magport hoznak, néha azonban többet, melyek egymáshoz vannak sorozva, úgy hogy egyik a másikat tartja. Nedves melegben a repezepenész magpora rendkívül könynyen csírázik, miből a baj gyors elharapózása kimagyarázható. Valószínűleg oly tájakról, hol a gomba már létezett, szél vagy rovarok által vitetik a repezeföldekre, holott a beezőkhöz, ágakhoz tapadván, nedves időjárás következtében azonnal csírázik. A csírafonalak besülyednek a nyílásokba, hogy a növény belsejébe hatolhassanak és telepüket kifejthessék, s ezért elérendők a felbőrön sokszor addig csúsznak, míg nyílásra nem találnak. Mihelyest a telepfonalak fejtése megkezdődött, a megtámadt nyílások közelében létező sejtek barna színt öltenek, mi a távolabb fekvőkkel nem épen gyakran történik. Az ilyen megbámult sejtek górcsövi vizsgálatánál láthatni, hogy a sejttartalom zavarossá s a levélzöld rész színűvé lett. Későbben a sejtfal is megbámul s egyszersmind tömöttebb minőséget nyer, úgy, hogy az egyes sejtek közt többé semmi nedveseimnek nincsen helye, következőleg a sejtek elvesztik élettehetségöket, elszáradnak és összezsugorodnak. Minél inkább halad elő a telep képződése, annál inkább terjed a sejtszövet elhalása. Nevezetes, hogy mihelyest a telepfonalak szeit tömlőkké változnak, a sejtek barna-