Gazdasági Lapok, 1872 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1872-05-23 / 21. szám

A MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET KÖZLÖNYE. „Hozzunk mezei gazdaságunkba mielőbb helyes arányokat.“ Pest, 1872. május 23. AVIV. évfolyam I. fele. SiZDIS Megjelennek e lapok minden csütörtökön 2 tömött íven. — Előfizetési dij : Egész évre 10 forint, fél évre 5 forint, negyed évre 2 forint 50 krt. é.— Szerkesztőség: a M. Gazdasági Egyesület köztelkén (üllői ut 12. szám), a hova a tudósítások s egyéb levelek is intézendők. — Előfizethetni Pesten: a szerkesztőségnél a köztelken, vagy a könyvkereskedésekben. Vidéken: minden m. kir. postahivatalnál, a szerkesztőséghez utasítandó bérmentett levelekben. — A hirdetések elfogadtatnak: a szerkesztőségnél, a hirdetési kezelőségnél Paulay Józsefnél, Vas-utcza 15. sz. II. emelet 21. sz., és a külön ügynöknél: Pfanhauser A. Bécsben (Wien, VII. Bandgasse Nr. 6.) ISI LAPOS, lapjainkra az idei elhószálától kezdve folyvást lehet előfizetni. Az állattenyésztés köréből. VII. Mint már említettem, Rackewell volt az angol marhatenyésztés legfontosabb ágazatának, a könnyen hízó és mellette gyorsan fejlődő fajták létesítője, részint pedig az ő útmutatása vagy példája nyomán tenyésztettek a jelenleg létező ily tulajdonságú fajták. Rackewell Róbert 1725. a Leicester grófságban született, és atyja Dishleyon folytatott gazdaságát 1755-ben vette át. Mint említem, hústermelésre alkalmasabb állatok előállítása Itt egy példát mutattam, mely az életből van merítve, de a különbségek gyakran még nagyobbak; képzelhető tehát egynéhány millió hizó és vágó marhánál egy országban, mint Anglia, ez mily óriási különbséget tesz. Rackewell elérte tenyészetében, amit óhajtott, állatait olyanná alakítá, hogy finom csontalapon roppant hús- és zsírtömeg képződött, és „Dishley breed“, mert a tenyésztők előnyös voltát azonnal fölismerték, hamar átalánosan becsültté len. Rackewell tenyészeljárása az volt, mit mi szoros rokontenyésztésnek nevezünk, és ez okozó, hogy állataiban a szerzett tulajdonokat oly gyorsan volt képes szilárdítva, azokat jellemzővé tenni. De a tenyészeljárás maga nem volt a kívánt tulajdonok létesítője, miként létesítettek azok ? Erre a kérdésre csak annyival felelhetek, hogy Rackewell bizonyára kitűnő állatismerő volt, ő helyesen állította össze a tenyészetét megalapító állatokat, és a véső, melylyel alakított, a segéd, mely az állatban a kívánt átalakulást létesítette, a czélnak megfelelő takarmány, jobban mondva a czélnak megfelelő táplálás volt. A dishley breed sok előnyei daczára ma már kiesik a tenyésztés köréből, úgy annyira, hogy azon vidékeken, melyeken az előtt átalánosan tenyésztetett, nem láthattam egy darabot sem, sőt egész Angliában talán az ujján elszámolhatná az ember, hogy hány tenyésztő foglalkozik még e barommal, képezte czélját, és ernyedetlenül ezen czél felé törve, sikerült neki a hosszú szarvú craven marha fajtát, mely már az ő ideje előtt különösen egyes tenyésztőknél, mint például Websternál Warwickben „Cawley breed“ név alatt jó hírben állt, átalakítani; létesítette továbbá a Leicester juhot, jeles sertés fajtát és különösen a nehéz igás ló javítását illetőleg halhatatlan érdemeket szerzett magának. Hizlalásra szánt állatainál Rackewell azon elvből indult ki: szaporítani a test azon részeit, melyek megehetők, és ezekkel ellentétben csökkenteni oly szervek vagy testi szövetek mennyiségét vagy terméjét, melyek élvezhetetlenek, és így ugyanolyan élősúly mellett az állat értékét emelni. Egy példa ezen tételt világosabbá teszi, lássuk tehát két egyenlő súlyú, de nem egyenlő minőségű ökörben mily értékkülönbség létezhet: Rackewell ezen állatának kipusztulása két okból ered. A nevezetes terjesztő nem élt elég ideig, hogy tenyészetének árnyoldalait kiküszöbölhette volna, a túlságos zsírképző hajlam majdnem károsnak volt nevezhető, a test többi működései ennek nagyon alá voltak rendelve, a tehenek roszul folyattak, nehezen vemhesedtek és nagyon roszul nevelték borjajokat, továbbá oly annyira hús közé híztak, hogy különösen trainirozott állat a kiállításról a hús túlságos zsírosságánál fogva nem a mészáros boltjába, mert ez nem igen használhatta, hanem egyenesen a szappanoshoz került. Azonban egy másik az iméntinél sokkal lényegesebb ok szorította le Backewell marháját a tenyésztés teréről. Az imént elsoroltak csak kis bajoknak voltak nevezhetők, ezek daczára a dishley nagy fölénynyel bírt a többi angol marhák fölött, és törték magukat a tenyésztők, hogy ezen vérre szert tehessenek, törték addig , míg ennél jobb nem került, és jobbak ennél a Herford és különösen a Shorthorn, jobb lett a Devon-i és ezek terjedése folytán pusztul ki Rackewell hosszú szarvú marhája. Herfordshire Anglia egyik leggazdagabb vidéke, és jó legelői, továbbá az előnyös takarmánytermelés folytán a marhatenyésztés ott már a régibb időben virágzónak volt mondható. Azon időben, midőn Leicesterben Rackewell már babérokat kezdett aratni, egy herfordi tenyésztő Tomkins, ki ott egy ideig egy gazdánál szolgált és annak istállóit kezelte, önállóságra jut 21 a. 392 W hús per 30 kr . 117 frt 60 kr. 497„bőr . 13 n — 73 12 w faggyú per 24 kr .2 n80 73 15 7)szarvak csappal 4 « • •2 7)60 r· 238 n életre— n— 7) 706 w 136 frt— kr. h. 434 W hús per 30 kr . . . . . 130 frt 20 kr. 38 „bőr.......................... . . . . 12 „ 50 „ 30 „ faggyú .... . . . . 7 ,, 20 „ 14 „ szarvak .... . . . . 2³ 50 „ 189 „ életre .... . . . . — n 33 705 W..........................................................152 frt 40 kr.