Gazdasági Lapok, 1874 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1874-10-18 / 42. szám
619 Tegnapelőtt voltam a windsori állatkiállításon szólok róla érdeme szerint. Most csak annyit mondhatok, hogy az angolok az állattenyésztésnek is első rendű mesterei.*] Kiállított állat mindössze és mindenféle volt mintegy 1500 darab. Közönség 10,000, jutalom igen sok, köztük 40 sterlingesek is. Szarvasmarhák 15—20, juhok 2—2 , sertések 5—6 és több mázsásak. Ilyen kiállítást, hogy helyes fogalmunk lehessen róla, látni kell. A főlakomán 2000 vendég volt jelen s a népszerű Albert herczeg elnökölt. Korizmics: Feladataink a földmivelés terén. IX. A földmivelési ministerium hivatása. (E A társulati tevékenységgel kapcsolatban.) (Vége.) Hol állunk anyagi s közgazdasági szempontokból most, a lethargia, az erkölcsi s anyagi elértéktelenedés napjaiban ? jelzik, mérlegelik, igazolják a napi irodalom tudósításai, érvelései jobb s baloldalról egyaránt. Hol állanánk most, ha a földmivelési ministérium 7 év előtt kineveztetett volna? Ha ennek nagy feladatait figyelembe vévén a kormány és országgyűlés, minden oldalról támogatta s igy előidézte volna azt, mit most kell előidéznünk, t. i. hogy az öntudatra, önmunkásságra ébredt köztevékenység ne a meddő üzletek csalja reményeit, hamis ígérvényeit, ne a névszerinti értékek millió számra gyártását, hanem a haza földjének művelését, ennek az elemi csapások ellen biztosítását, a vizek hasznosítását, a bányák czélszerű kiaknázását, a közhiánynak gépek által — a tőkehiánynak okszerű forgalom által pótlását, a meddő közigazgatási, bíráskodási s ügyvédi pályákra tódulás helyett a földbirtoklás, bérlés, vagy épen kereskedelem s feldolgozási szakpályáknak betöltésében kereste volna ? Hol állanánk most, ha a társulati tevékenység hat év előtt nem a meddő üzletek kiaknázására, hanem a föld termőerejének fejlesztésére s terményeinek értékesítésére veti magát; e czélra fordítja ama száz milliónyi név szerinti értéket s tőkét és munkaerőt ? Ott állanánk való értékben, hol 1él év előtt állottunk név szerinti értékben, holott azóta a névszerinti értékek leolvadtak, devalválódtak. Ama való érték pedig, melyet 6 évi társulati munkálkodással, mostoha években is elérhettünk volna, most nem olvadna le, nem devalválódnék, hanem kamatokat hozna. Alföldünk nagy része be lenne fásitva, be lenne hálózva csatornákkal s kőutakkal; ezer meg ezer kertek keletkeztek volna, melyekben kellemes a munka, kellemes az élet s aszály és árvíz ellen nagy részben biztosítva volnánk, míg viszont a felföldön a bányaüzlet, az erdők értékesítése kifejlődött volna s a felföld iparos népe bőven ellátná alföldünket jó olcsó gépekkel, eszközökkel, fanemüekkel, szövetekkel, bútorokkal stb. Ellátná alföldünk népét fehérnemüekkel, szőrszövetekkel s száz millió forintot megtakaríthatnánk a közönséges ruhakelmék gyártásával, melyhez a kellő anyagot bőven szolgáltatja a felföld lentermő s az alföld kendertermő vidéke, és szolgáltatják nyájaink 3‘?—4 százezer mázsáig évenkint. Nemde könnyű dolog lett volna iparunk ily mérvű lendülete mellett versenyeznünk a hadsereg ruházatának, felszerelésének nagy munkájában azon osztrák gyárosokkal, kik most lenézve bennünket, azt állítják, hogy versenyképesek nem vagyunk. Könnyű dolog lett volna pár milliót összegyűjteni az egyesült *] A windsori állatkiállításról is szólottam annak idejében e lapok utján meglehetős részletességgel. K. Majd a magyar gőzhajózási társulat részvényeinek megvásárlására s igy az üzlet megmentésére, holott most már az osztrák gőzhajózási társulatnak nincs többé versenytársa. Nem is vinne véghez oly meddő váltóüzletet a hazánk területén működő 132 bank, 305 takarékpénztár, 49 népbank, hogy üzlete csak rendkívül nyereményes vállalatok létesítésére használható fel, a gazdát és iparost pedig rövid lejáratú drága kölcsönei által könnyen tönkreteszi. Ez pedig nem „üdvös“ működés közgazdasági szempontokból sem. Néhány év alatt több mint 500 hitelintézetet állítni, holott önálló jegybankunk nincs, s csak 177 iparos és részvénytársulatot létesítni, melyek közt fürdői, színházi, sorsjegy stb. meddő társulatok is találkoznak! Ezen aránytalanság jellemzi, mily téves irányzatot vett a köztevékenység, s nem csoda, hogy egy év alatt 11 hitelintézet jutott csőd alá 3.436,400 frt részvénytőkével, 12 intézet pedig leszámolás alatt van 5.510,000 frt tőkével, míg 4 végkép feloszlott. Nem volt egészségesebb alapokra fektetve iparüzletünk sem. Csupán a malomüzletet nevezhetjük jelentékenynek. De malmaink is kevesebb forgó tőkével voltak ellátva, mintsem jó üzlettel dicsekedhetnének. Jövedelmük javát elnyelték a kölcsönök kamatai. Más iparvállalatok törpék maradtak, többnyire a „pénzhiány“ miatt, mely bankokba s takarékpénztárakba lett fektetve, s igy nem csoda, hogy több jelentékeny iparvállalat csőd alá jutott; 12 leszámolás alatt van, 5 feloszlott. Leszámolás alatt van a nagy fővárosi bőrgyár társulati vállalat is, holott a feldolgozandó anyagot saját gazdaságunk szolgáltatta olcsón, a gyártmányt saját gazdaközönségünk fogyasztotta drága pénzen. Ezek tehát nem egészséges viszonyok. Ezeknél helyesebb utakra kell terelnünk a köztevékenységet. Annak, hogy a kis gazdaságbeli szeszfőzdék, melyek i. e. 40.000-en voltak, tönkrementek, s hogy ennek következtében szarvasmarhatenyésztésünk közigényeink kielégítésétől annyira elmaradt, miszerint Bécs városa, melynek igényeit ezelőtt bőven kielégítettük, igényei egy részét Galicziából, de összes húsfogyasztásának is részét Oroszországból fedezi. Ennek jelentékeny részben a szeszadóztatási rendszer czélszerűtlensége volt. Ezt mondhatjuk másrészt czukorgyártásunkra. De kétséget nem szenved, hogy önmagunk is elhanyagoltuk a rétek öntözését, a mesterséges takarmányozást, holott emellett állattenyésztésünk a szeszfőzés elbukása daczára is előbbre haladhatott volna. Elhanyagoltuk a czukorgyártás kellő berendezését, miszerint egyrészt a gyárüzlethez, másrészt a termeléshez egyetértőleg társuljanak az érdekeltek s igy dolgozzanak egymás kezére. ötszáz hitelintézet keletkezett közel ezer milliónyi név szerinti tőkével s részvénytársulatokká alakultak ugyan a magán gyár és iparvállalatok; de mennyire elmaradt ezek száma s mérve amazoktól ? Szolgáljanak tanúságul a következő adatok. Csak néhány jelentékenyebb vas és szén értékesítő részvénytársulat keletkezett, u. m. a salgótarjáni kőszénbányatársulat 3, s az ugyanotti vasfinomító társulat 3*10, s az első gyergyói kőszénkutató részvénytársulat sok millió alaptőkével. A Gansféle (Buda) vasöntő és gépgyár részv.társulat már tetemes nehézségekkel küzdve emelkedett 2'|* millió alapértékre; a Schlick-féle vasöntöde és gépgyár részv. társulat alaptőkéje csak '|* millió; a szegedi gyártelepi részv. társ. alaptőkéje 500,000 frt, s ezen fővárosi üzleteknek nagy baja az, hogy a nyersanyagot távolról drágán nyerik, s igy nem tehetik gyártmányaikat olcsóvá. Keletkeztek még: Erdélyi rézbánya társulat 270,000 frt; Esztergomi kőszénbánya r. t. 30 ezer; Or- isovaibányamivelő társulat 500 ezer; Szerednyei kőszénbánya