Gazdasági Lapok, 1880 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1880-01-13 / 2. szám
Budapest, 1880. január 13-án. XXXII. évfolyam 2. sz. GAZDASÁGI LAPOK. AZ OESZ. MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET SAJÁT KÖZLÖNYE, A NEMZETGAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. „Hozzunk ?nezei gazdaságunkba mielőbb (Megjelennek e lapok minden kedden.) helyes arányokat A lap szellemi részét illető közlemények, u. m.: kéziratok, tudósítások, stb. Morócz Istvánhoz (Budapest Köztelek) küldendők. A lap kezelését illető küldemények: előfizetési pénzek, hirdetések, ezek díjai, reclamációk a „Gazdasági Lapok“ kiadó hivatalához (Budapest, Köztelek) intézendők. Előfizetési díj egész évre 6 frt, félévre 3 frt. Az országos gazdasági egylet tagjai díj nélkül kapják e lapokat. Hirdetési díj: öt hasábos petitsoronkint 10 kr., gyakoribb 1 hirdetésnél árleengedés a kiadóhivatalban betekinthető díjjegyzék szerint. Mellékletekért 1000-enkint 10 frt számittatik. " A tartalom a 22-ik lapon van."AS Előfizetési figyelmeztetés: A „GAZDASÁGI LAPOIt"‘ a jelen évvel a XXXII. évfolyamba léptek, s a 49 óta kitűzött jelszóhoz híven továbbra is azon erős meggyőződéssel törekednek szolgálni a mezei gazdaság ügyének, hogy a kié a föld, azé a haza, mert a földnek elhanyagolásával — pangó mezei gazdaság mellett — az anyagi jólét minden egyéb tényezői is szenvednek és a földbirtokos osztály elszegényedésével a nemzettest hervad el. A mezei gazdaság egyes ágai egyaránt fontosak lévén, lapjaink főrésze mindannyira kiterjed, mint az „Orsz. Magyar Gazdasági Egyesület“ saját közlönye pedig a központi és vidéki egyesületi működé- seket, a gazdasági életre érdekes eseményeket, kormányintézkedé- seket s kereskedelmi mozgalmakat kiséri figyelemmel. Az egyes gazdasági ágakra jelesleteink közül már eddig is szövetkezett munkatársainkon kívül, vidéki tudósítóink számát is szaporítani reményijük az ország minden megyéjéből. Az „Orsz. Magyar Gazdasági Egyesület“ tagjai e lapokat, mint tagsági példányt ingyen kapják, különben az előfizetési dij: egész évre 6 frt, félévre 3 frt, negyedévre 1 frt 50 kr. Budapesten, 1880. jan. 1-én. Az „Orsz. Magy. Gazd. Egyesület“ megbízásából: Morócz István, egyesületi titkár, mint a „ Gazdasági Lapok“ szerkesztője. Vizeink ügyében. (Korizmics László előadása az „Országos Magyar Gazdasági Egyesület“ jószágrendezési és vízhasmálati szakosztályánál.) II. Legyen szabad most felhoznom némelyeket a Dunaszabályozásról Budapestnél. — A főváros felriadt, aggódik, fél, és Szegednek el kellett pusztulni, hogy e félelem létrejöjjön. Természetes, amint látják, hogy e virágzó város most romok-ban hever, a képzelődés hatása előtérbe lép, és talán nem egészen alaptalanul kelti fel az emberekben azon hitet, hogy ami ott megtörtént, itt sem lehetetlen. Nemrég a főváros közgyűlése hévvel szólalt fel Budapest biztosítása kérdésében. A napilapok sokat tettek arra nézve, hogy e hangulat létrejöjjön. Nem csoda, mert az emberek rendesen felriasztva a szerencsétlenség által, könnyen eltévesztik a helyes mértéket. Pedig nem szabad a túlságig menni és a főváros létezését precariusnak nyilvánítani, hacsak nem akarjuk az építkezés iránt a hajlamot megzsibbasztani , s ezáltal csaknem egy kis árvízzel felérő kárt okozni, mert a a helyzet, habár nem is kényelmes, mégsemmoly kétségbeejtő. Gondolkoztam sokat e kérdésről is, s közöltem ebbeli nézeteimet egyik-másik ismerősömmel, kik e kérdés iránti véleményem felől tudakozódtak; legutoljára Révy jeles hazánkfia, amerikai mérnökkel, aki nagy vízművek alkotásában vett részt, és itt lévén egy kis munkát írt a Duna-szabályozásról, melyben ő is az eshetőleges veszélyekre figyelmeztetett. Neki is kijelentettem, hogy nem osztozom azon nézetében, mintha itt a dolog annyira el volna hibázva, mert a Budapest mellett történt szabályozást nem tartom elvileg helytelennek, hanem csak a kivitelt tartom igen merésznek. Nézetem szerint az helyes, hogy a Dunának normális medret akarnak adni, de a normális mederhez úgy szélesség, mint mélység szükséges. A városban a Duna össze lévén szorítva, kellő mélységet csinált magának és elvihette a jeget, torlódások nem voltak a városban , de a Gellérthegyen túl nem lévén kellő mélysége és szélessége a folyónak, a zátonyokon és kopaszokon a víz letette a jeget. Míg tehát e bajon segítve nem lesz, megeshetik, hogy a jég ismét lerakódik. A medernek mélységét megadni azonban nem tőlünk függ, hanem az időtől és főleg a víz erejétől, mely a medret kimossa és kimélyíti. Ha maholnap a Gellért-hegytől a Csepel-sziget legvégső csúcsáig olyannyira ki lenne mélyítve a meder, mint a fővárosban, akkor biztosítva lehetünk a jégtorlódások ellen. Helyes az, amit a szakértők a soroksári Dunának elzárására s a vasúti hídnak a budai parton töltéssel való ellátására, nézve mondottak, mert ezen eszközlés által csakugyan beállhat a veszély, amennyiben a torlódást a fővárosra zúdíthatja. A soroksári ágnak elzárása csak akkor lett volna időszerű, midőn a promontori Duna-mederben a normális szélesség és mélység már teljesen kiképezte magát. Addig pedig óvatos lett volna a soroksári Duna zárgátját csak oly magasra emelni, hogy a közép vízállás mellett a vizet feltartsa, de ha a víz a közepes magasságot meghaladja, akkor az a zárgáton átmehessen és ne veszélyeztesse a várost úgy, amint eddig történt. A legutóbbi áradás alkalmával víz torlódván a fővárosnál, becsapott Csepelnél, és még szerencséje a városnak, hogy a víz ezáltal utat tört magának. A terv tehát elvileg helyesen volt gondolva, de idő előtti volt a soroksári ágnak teljes elzárása. A további hiba abban rejlett, hogy amíg a soroksári ágnál a töltés kelleténél magasabbra emeltetett, addig Budapesten a partok egy pár lábbal a kellőnél alacsonyabbak. Ez utóbbi eljárásnak nem ismerethiány az oka, mert mindenki tudja, hogy 1838-ban a víz 29 láb volt, holott a pesti partok csak 27 lábra emeltettek, hanem történt ez azon téves hitben, hogy mivel a Duna medre, összébb lesz szorítva, a sebes lefolyás lehetetlenné fogja tenni a torlódást, holott az összeszorított Duna nem bírván kellő mélységgel, a torlódás ezen túl is lehetséges. És történt talán azért is, mert a partoknak 29 lábra való emelése (a nagyobb költségektől eltekintve) a város látkörét igen eltakarta volna.