Gazdasági Lapok, 1880 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1880-01-13 / 2. szám

Budapest, 1880. január 13-án. XXXII. évfolyam 2. sz. GAZDASÁGI LAPOK. AZ OESZ. MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET SAJÁT KÖZLÖNYE, A NEMZETGAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. „Hozzunk ?nezei gazdaságunkba mielőbb (Megjelennek e lapok minden kedden.) helyes arányokat A lap szellemi részét illető közlemények, u. m.: kéziratok, tudósítások, stb. Morócz Istvánhoz (Budapest Köztelek)­­ küldendő­k. A lap kezelését illető küldemények: előfizetési pénzek, hirdetések, ezek díjai, reclamációk a „Gazdasági Lapok“ kiadó hivatalához (Budapest, Köz­telek) intézendők. El­ő­fizetési díj egész évre 6 frt, félévre 3 frt. Az országos­­­ gazdasági egylet tagjai díj nélkül kapják e lapokat. Hirdetési díj: öt hasábos petitsoronkint 10 kr., gyakoribb 1 hirdetésnél árleengedés a kiadóhivatalban betekinthető­ díjjegyzék sze­­­­rint. Mellékletekért 1000-enkint 10 frt számittatik. " A tartalom a 22-ik lapon van.­­"AS­­ Előfizetési figyelmeztetés: A „GAZDASÁGI L­APOIt"‘ a jelen évvel a XXXII. évfolyamba léptek, s a 49 óta kitűzött jelszóhoz híven továbbra is azon erős meggyőződéssel törekednek szolgálni a me­zei gazdaság ügyének, hogy a kié a föld, azé a haza, mert a földnek elhanyagolásával — pangó mezei gazdaság mellett — az anyagi jólét minden egyéb tényezői is szenvednek és a föld­­birtokos osztály elszegényedésével a nemzettest hervad el. A mezei gazdaság egyes ágai egyaránt fontosak lévén, lap­jaink főrésze mindannyira kiterjed, mint az „Orsz. Magyar Gazda­sági Egyesület“ saját közlönye pedig a központi és vidéki egyesületi működé-­­ seket, a gazdasági életre érdekes eseményeket, kormányintézkedé-­­ seket s kereskedelmi mozgalmakat kiséri figyelemmel. Az egyes gazdasági ágakra jelesleteink közül már eddig is­­ szövetkezett munkatársainkon kívül, vidéki tudósítóink számát is szaporítani reményijük az ország minden megyéjéből. Az „Orsz. Magyar Gazdasági Egyesület“ tagjai e lapokat, mint tagsági példányt ingyen kapják, különben az előfizetési dij: egész évre 6 frt, félévre 3 frt, negyedévre 1 frt 50 kr. Budapesten, 1880. jan. 1-én. Az „Orsz. Magy. Gazd. Egyesület“ megbízásából: Morócz István, egyesületi titkár, mint a „ Gazdasági Lapok“ szerkesztője. Vizeink ügyében. (Korizmics László előadása az „Országos Magyar Gazdasági Egyesület“ jó­szágrendezési és vízhasmálati szakosztályánál.) II. Legyen szabad most felhoznom némelyeket a Dunasza­­bály­ozásról Budapestnél. — A főváros felriadt, aggódik,­­ fél, és Szegednek el kellett pusztulni, hogy e félelem létrejöjjön. Természetes, a­mint látják, hogy e virágzó város most romok-­­­ban hever, a képzelődés hatása előtérbe lép, és talán nem egé­szen alaptalanul kelti fel az emberekben azon hitet, hogy a­mi ott megtörtént, itt sem lehetetlen. Nem­rég a főváros közgyűlése hévvel szólalt fel Budapest biztosítása kérdésében. A napilapok sokat tettek arra nézve, hogy e hangulat létrejöjjön. Nem csoda,­­ mert az emberek rendesen felriasztva a szerencsétlenség által,­­ könnyen eltévesztik a helyes­ mértéket. Pedig nem szabad a túl­­­­ságig menni és a főváros létezését precariusnak nyilvánítani, ha­­­csak nem akarjuk az építkezés iránt a hajlamot megzsibbasztani , s ez­által csaknem egy kis árvízzel felérő kárt okozni, mert a a helyzet, habár nem is kényelmes, még­sem­m­oly kétségbeejtő. Gondolkoztam sokat e kérdésről is, s közöltem ebbeli né­zeteimet egyik-másik ismerősömmel, kik e kérdés iránti vélemé­nyem felől tudakozódtak; legutoljára Révy jeles hazánkfia, ame­rikai mérnökkel, a­ki nagy vízművek alkotásában vett részt, és itt lévén egy kis munkát írt a Duna-szabályozásról, melyben ő is az eshetőleges veszélyekre figyelmeztetett. Neki is kijelentet­tem, hogy nem osztozom azon nézetében, mintha itt a dolog annyira el volna hibázva, mert a Budapest mellett történt sza­bályozást nem tartom elvileg helytelennek, hanem csak a kivi­telt tartom igen merésznek. Nézetem szerint az helyes, hogy a Dunának normális med­ret akarnak adni, de a normális mederhez úgy szélesség, mint mélység szükséges. A városban a Duna össze lévén szorítva, kellő mélységet csinált magának és elvihette a jeget, torlódások nem voltak a városban , de a Gellérthegyen túl nem lévén kellő mélysége és szélessége a folyónak, a zátonyokon és kopa­szokon a víz letette a jeget. Míg tehát e bajon segítve nem lesz, megeshetik, hogy a jég ismét lerakódik. A medernek mély­ségét megadni azonban nem tőlünk függ, hanem az időtől és fő­leg a víz erejétől, mely a medret kimossa és kimélyíti. Ha ma­holnap a Gellért-hegytől a Csepel-sziget legvégső csúcsáig oly­annyira ki lenne mélyítve a meder, mint a fővárosban, akkor biztosítva lehetünk a jégtorlódások ellen. Helyes az, a­mit a szakértők a soroksári Dunának elzárá­sára s a vasúti­ hídnak a budai parton töltéssel való ellátására, nézve mondottak, mert ezen eszközlés által csakugyan beállhat a veszély, a­mennyiben a torlódást a fővárosra zúdíthatja. A sorok­sári ágnak elzárása csak akkor lett volna időszerű, midőn a pro­­montori Duna-mederben a normális szélesség és mélység már teljesen kiképezte magát. Addig pedig óvatos lett volna a sorok­sári Duna zárgátját csak oly magasra emelni, hogy a közép víz­állás mellett a vizet feltartsa, de ha a víz a közepes magasságot meghaladja, akkor az a zárgáton átmehessen és ne veszélyez­tesse a várost úgy, a­mint eddig történt. A legutóbbi áradás al­kalmával víz torlódván a fővárosnál, becsapott Csepelnél, és még szerencséje a városnak, hogy a víz ez­által utat tört magának. A terv tehát elvileg helyesen volt gondolva, de idő előtti volt a soroksári ágnak teljes elzárása. A további hiba abban rejlett, hogy a­míg a soroksári ág­nál a töltés kelleténél magasabbra emeltetett, addig Budapesten a partok egy pár lábbal a kellőnél alacsonyabbak. Ez utóbbi eljárásnak nem ismerethiány az oka, mert min­denki tudja, hogy 1838-ban a víz 29 láb volt, holott a pesti partok csak 27 lábra emeltettek, hanem történt ez azon téves hitben, hogy mivel a Duna medre, összébb lesz szorítva, a sebes lefolyás lehetetlenné fogja tenni a torlódást, holott az összeszorí­­tott Duna nem bírván kellő mélységgel, a torlódás ezen túl is lehetséges. És történt talán azért is, mert a partoknak 29 lábra való emelése (a nagyobb költségektől­ eltekintve) a város látkörét igen eltakarta volna.

Next