Gazdasági Mérnök, 1877. május-december (1. évfolyam, 1-16. szám)
1877-07-15 / 6. szám
Első évfolyam, 6. szám. ft . r ~Vi MA • Budapest, 1877. julius 15. GAZDASÁGI MÉRNÖK NÉPSZERŰ FOLYÓIRAT A FÖLDÖNTÖZÉS, CSATORNÁZÁS ÉS FOLYÓSZABÁLYOZÁS, VALAMINT A MEZŐGAZDASÁGI GÉPÉSZET És építészet köréből. Megjelenik minden hó 1-én és 15-én. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghhez (Budapest, V., Födmasor 7 sz., II. emelet) intézendő. SZERKESZTI Előfizetési dij: Egész évre 6 frt, ez év végéig 4 frt. Az előfizetések, valamint a hirdetések a kiadóhivatalba (Budapest, V., nádor utcza 14.) küldendők GONDA BÉLA: Hirdetési dij : Egész oldal egyszeri hirdetésre : 34 frt; féloldal 17 frt; negyed oldal 8 frt 50 kr. Többszöri beigtatásnál tetemes árleengedés adatik. Tartalom: Árviz-mentesités. (I. II.) Micskey Imrétől. — Néhány tájékoztató szó a kendertermelés ügyében (2 ábrával) Herman Ottótól. — A szuezi csatorna. L. J.-tól. — Vegyesek. — Kinevezések, árlejtések. — A vízállás június 25. — július 10. — Az időjárás június 25. — július 10. — Hirdetés. Árvíz-mentesítés. 11. Első cikkünkben a védtöltésnek célszerű keresztmetszetét vagy megfelelő testalakját és annak nemcsak biztos ellentállás, hanem takarékos kiállítás szempontjából is nagy jelentőségét ismertetvén, lássuk most azon nem kevésbbé lényeges alapelveknek és gyakorlati szabályoknak főbb vonásait, amelyek a töltések vonalozásánál vagy hosszirányban való vezetésénél, továbbá azoknak helyszíni lefektetésénél és kiépítésénél vagy kijavításánál tartandók szem előtt. A vonalozás egyszersmind az előtereknek — és midőn folyók körül kell emelni töltéseket, azok egymástól való távolságának, az úgynevezett gátköznek — kiszabását feltételezi. Bizonyos szélességű nyílt földövet ugyanis a töltés talpa és a vízágy széle között minden esetben kell szabadon hagyni, nemcsak a gáttestnek alámosatás és vízbeomlás elleni biztossága, továbbá a földanyagnak onnét vétele céljából, hanem azért is, és arra alkalmatosan, hogy a vájt mederben meg nem térő árvizek lefolyására eléggé tág és helyes út legyen nyitva, önként értetvén, hogy e szerint a két oldalon hagyott előterek és a vízágy együtt a gátközt képezik A földvételre nézve megjegyzendő, hogy a töltésen belül, t. i. a vízmentesített oldalon anyaggödröket ásni nem csak veszélylyel járhatna, midőn például valamely felfakadást gátló réteg metszetnék fel, hanem egyátalában is okszerűtlen volna, mert a gödrök ott mindig rosz sebhelyek lennének. Ellenben az előtéren, hogyha szabályszerűleg ásatnak ki, tudniillik a talptól io-20 méternyire, és nem folytonos csatornát képezve, hanem sövényekkel elválasztott szakaszokban; ha továbbá füzekkel vagy más gyorsan tenyésző vizenyős fanemekkel sűrűn beültettetnek, melyek aztán a habverés ellen is legbiztosabb mentséget adnak, az árvizek kiöntései folytán rövid idő alatt teleiszapoltatnak. Az előterek kiszabásánál, más szóval a töltések vonalozásánál követendő szabályok elvileg igen egyszerűek és szembetűnően világosak, de gyakorlatilag éppen nem kevés gonddal s elővigyázattal valósíthatók. A vonalnak ugyanis lehetőleg egyenesnek és rövidnek kellene — költségkímélés végett is — lenni, egyúttal azonban a folyó mély völgyével vagy a víz sodrával, s e szerint a két oldali vonalnak is egymással párhuzamosnak. Ezeknek távol, vagyis a gátköz szélessége akként szabandó ki, hogy a keresztmetszet — azon tért leszámítva, amelyet a töltést védő ligetek elfoglalnak — a legnagyobb árvizet is hátrányos duzzadás nélkül vezesse el. Az éles ki- és beszögellések, vagy hirtelen kanyarulatok, valamint a gátköznek szűk összeszorulásai vagy túlságos kitágulásai elmellőzendők, mert szerfeletti vízduzzadásokat vagy sülyedéseket és egyúttal kárttevő sebességeket, vízsodrokat és ütközéseket hoznak létre. Végre még az útba eső mélyedéseket is akként célirányos megkerülni, hogy lehetőleg az előtéren maradjanak, mert a gáton belül — mint már említtetett — örökös sebeket képeznének. Mindezt szigorúan keresztül vinni kedvező körülmények között is alig lehet, de gondos egybe-10