Gazdasági Mérnök, 1878. január-december (2. évfolyam, 1-24. szám)
1878-07-15 / 14. szám
GAZDASÁGI MÉRNÖK 17 * házbeli királyok alatt betelepült flandorok és olaszok gyakorolták a terek öntözését. A 12-dik szá-szadban a Rajna mellékéről bevándorolt szászok, később pedig különösen Mátyás király uralkodása alatt nagyobb számú olasz családok telepedvén le, ezek szintén foglalkoztak öntözéssel. A török háborúk alatt földművelésünk hanyatlásnak indult, s a virágzó kertek semmivé lettek; azonban amint a török uralom megfészkelte magát, a letelepült török családok egy új termelési ágat honosítottak meg, s Esztergom vidékén a Duna szigetén, valamint Hont megyében nagyban hozzáláttak a rizstermesztéshez. De ez a művelési ág nem volt képes nálunk meghonosodni, úgy hogy a török nép kivonulásával a rizskultúra is megszűnt e vidéken. Később, a midőn a 18-dik század közepe táján a meglehetős néptelen alföldre németeket és olaszokat telepítettek, ez utóbbiak ismét életbe léptették az öntözést, úgyszintén a rizstermesztést is, azonban az 1768 körül közegészségi szempontból betiltatott. Ettől kezdve szünetelt a dél-magyarországi rizskultúra egész II. József császár uralkodásáig, aki belátván a rizstermesztésnek nagy nemzetgazdasági jelentőségét, az Arizi, Limoni és Baldi olasz családoknak Gattaján, Omoron és Dentán, valamint Keresztúrynak Új-Pécsett a kincstári birtokokból a rizstermesztésre megkivántató alkalmas földeket adományozott. — Ezeken a rizskultúra csakhamar igen szép virágzásnak indulván, a kormány elhatározta, hogy Dél-Magyarországnak összes, e czélra alkalmas kincstári birtokai rizstermelésre rendeztessenek be, s e czélből oda olaszok telepíttessenek. E szép tervet dugába döntő II. József császár halála , s ezután az egész rizstermesztéstől elfordult az intéző körök figyelme. —II. Leopold király trónralépése alkalmával hazánk alkotmánya visszaállíttatván, a II. József által adományozott jogok is meg lettek szüntetve s ez által a dél-magyarországi rizskultúra is tönkre lett téve. Azonban az Arizi család megmentette azt a végenyészettől s 1801-ben királyi adományozás útján megszerezvén a kincstártól a Topolya pusztát, annak egy részét azonnal rizstermesztésre rendezte be. Arizi Pál maga mintegy 600 holdnyi területen termesztette a rizst s e téren szerzett érdemei elismeréséül magyar nemesi rangra emeltetett, s ugyancsak a rizstermesztésért kapta a fentebb nevezett Topolya pusztát, — a királyi adománylevélben biztosíttatván részére egyszersmind a Berzava vizének folytonos és háborithatatlan használati joga. II. József császár idejében több mint 1000 holdnyi területet foglaltak el a rizsföldek, azonban a kedvezőtlen viszonyok, de különösen az államkormányok részéről tanúsított indolentia, a törvény kijátszása s a jogbitorlás csaknem a végenyészet sírjáig vitte a magyarországi rizskultúrát — és pedig főként azáltal, hogy az osztrák államvasúttársaság a 60-as években vámoztatás czéljából egy vizfogó gátat építtetett a Berzavára, s ezzel az éltető vizet fogja el a rizsföldektől, daczára annak, hogy a víz folytonos és szabad használatát királyi adománylevél biztosítá az Arizi-családnak, de még a törvény is határozottan kimondja, hogy a viz szabad lefolyását másnak kárával gátolni nem szabad. — A rizsföldek elárasztására szükséges vizekként föl lévén tartóztatva, — az Ariziak utódja a derék Timáry család — hogy mégis legalább megmentse a magyar rizst az utókornak, — mintegy 50 holdnyi területre leszállva, mai napig is kitartó hazafias buzgalommal és — a kedvezőtlen viszonyok daczára is — igen szép sikerrel műveli a rizst. Ennyit röviden a magyarországi rizstermesztés történetéről. Ez ugyan szorosan véve nem tartozik a tulajdonképeni értelemben vett földöntözés keretébe, azonban — mivel a rizsművelés elválaszthatatlan kapcsolatban van a vízfelhasználással , az öntözéssel, illetőleg elárasztással — nemcsak érdekesnek, de szinte szükségesnek találtam azt beilleszteni a földöntözés keretébe. Ami most már a tulajdonképeni földöntözést, tehát a rétek, szántóföldek és kertek öntözését illeti, ezek közül az utóbbinak meghonosítása — mint már fentebb is említek — meglehetős régi keletű, azonban később elhanyagoltatott s mai napság csaknem egészen a bevándorlott bolgár kertészek kezében van. A rétöntözésnek a nyomaival már e század elején találkozunk Felső-Magyarország vizdús völgyeiben, különösen Selmecz tájékán. Az első nagyobbszerü öntözés 1820 táján létesíttetett Magyaróváron, a jelenlegi főherczegi uradalomban, Wittmann akkori uradalmi igazgató által. Ettől kezdve lassanként tért hódított magának a földöntözés hazánk más vidékein is, s kivált a rétöntözéssel már eddigelé is sok helyen megpróbálkoztak, habár korántsem oly mértékben és oly terjedelemben, amint azt — gazdasági viszonyaink tekintetéből — kívánni lehetne. Felső-Magyarországon, ahol a hegyi patakok igen könnyen lehetővé teszik a völgyekben elterülő rétek öntözését, szintén már régóta vannak egyes kisebb öntözési telepek, habár azok a földöntözés mai igényeinek és fejlődöttségének korántsem felelnek meg. Mindamellett megérdemlik a méltányló elismerést. Különös figyelmet érdemel ezek mellett a bolgár kertészek földöntözése, amely hazánk több vidékén, különösen a főváros és más nagyobb városok közelében máris meglehetős elterjedésnek