Gazdasági Mérnök, 1879. január-december (3. évfolyam, 1-24. szám)
1879-08-01 / 15. szám
Harmadik évfolyam. 15. szám. Budapest, 1879. augusztus 1. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII. kerület, Üllői út 24 szám. Ide küldendők a lap Szellemi részét illető közlemények, úgyszintén az előfizetések és hirdetések is. Megjelenik minden hó 1-én és 15-én. GAZDASÁGI MÉRNÖK NÉPSZERŰ FOLYÓIRAT Közérdekű gazdasági és műszaki ismeretek terjesztésére EGYSZERSMIND A TISZAVÖLGYI TÁRSULAT s A TEMESVIDÉKI MÉRNÖK- és ÉPÍTÉSZ-EGYLET KÖZLÖNYE. TARTALOM: Artérfejlesztés a Temes-Bega völgyében. (Vége) Hervol Edétől. — A légköri villamosság és a növényélet. Lengyel Istválltól. •— Gőzcséplőgép (4 ábrával). Faragó Lászlótól. — Gyümölcsszedő létra (1 ábrával). Irodalmi értesítő.— A Tiszavölgyi Társulat közgyűlése. — A Temesvidéki Mérnök- és Épitész-Egylet 1878. évi működése. — Vegyes közlemények. — A panama csatorna. A villanyvilágítás. A Tisza és mellékfolyói. Ausztria-Magyarország külkereskedelme 1879. januártól áprilisig. A szatmármegyei vizszabályozó és belvíz levezető társulat. A Rábaszabályozó társulat. Amerikai létra. Az Egerpatak szabályozására. Káros rovarok elleni intézkedések. A keleti marhavész állásáról. Anglia tejtermék fogyasztása. Riunione Adriatica di Sicurta. Pályázatok. — Hirdetések. Szerkeszti és kiadja : GONDA BÉLA. Előfizetési díj : Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyedévre 1 frt 50 kr. Hirdetési dij: Egyszeri beiktatásra egész oldal 30 fld. Féléves hirdetésnél 50 százalék, negyedévesnél 25 százalék árleengedés. Ártérfejlesztés a Temes-Bega völgyében. (Vége.) Az árvízhálózat megállapítása után a mérnök a részletes felvételhez fogott. Minthogy a társulat az árterületekről kataszteri térképekkel rendelkezett, a részletes ártérfelvétel itt csak abban állott, hogy a mérnök az árteret a vízmagassági hálózat szerint a nem ártértől elkülönítette, vagyis felvette azon vonalat, mely az árterület kiterjedését határolja. Azért itt a részletes felvétel felvonalzásnak is neveztetik. A jelvonal kitűzése és felvétele a következő módon történt: Az árterület fekvését a mérnök már az előleges nivelállás közben kipuhatolta, és így már előre tudván, hol van az árterület széle, valamely legközelebbi alapponttól oda nivellált és műszerével kitűzte azt a síkot, amely a puhatolt árvíztükör és az ennél magasabban fekvő terrénum metszéséből származik. A kitűzött és felvett jelvonalnak a térképre való felszerkeszthetése czéljából, az eszközölt műszerállások pontjai háromszögelésileg lettek meghatározva, úgy t. i. hogy az első műszerállás, melyből a felvétel megkezdődött, oly ponton lett eszközölve, amely mind a térképen, mind a helyszínen félreismerhetetlenül megvolt. Ily pontból a mérnök tájékozta a műszert valamely oly alappont után, amely a czélnak megfelelőleg elég távolra esik, és amelynek összekötése a műszer álláspontjával a térképen biztosan volt eszközölhető; s most felvéve az azon állásból elérhető pontokat, kitűzte, és egyszersmind felvette a következő műszerálláspontját; úgyhogy a műszer már egy megszerkeszthető ponton állíttatott fel, melyből az első műszerállási pontra vissza és biztonsági szempontból az előbbi tájékozási fixpontra leolvasván az irányzás szögét, folytatta az ártér szélső pontjainak felvételét, és állások kitűzését mindaddig, míg csak oly fixpont nem esett útjába, melyen a műszert felállíthatta és az első sokszöget zárhatta. Minthogy a műszerállások távola többször meghaladta a 300 métert, a műszerrel valótávolságmérés tehát már nem volt annyira megbízható, ezen távolok lánczczal mérettek le , ahol azonban a sokszög erdőben vagy gabonaneműeken ment át, tehát a lánczolás nem volt biztos és az állások különben is kisebb távolokban eszközöltettek, ott a sokszög oldalainak megszerkesztésénél a műszerrel meghatározott távolok alkalmaztattak. A szerkesztés különben a körülmények szerint különféle módon történt. Ha a felvonaszás irányában több alkalmas fixpont fordult elő, melyekhez a sokszöget kötni lehetett, akkor az álláspontok, a polygon belső szögeinek megfelelő húrjai szerint a Krönke és a Krusperféle húr tabella segélyével szerkesztettek meg. Oly esetekben azonban, midőn valamely vonal felvételénél csak 10—15 állás után juthattunk egy biztosabb pontig, melyen a sokszöget zárhattuk, akkor az állások megszerkesztésénél biztosabb eljárást kellett követni. Ilyen eljárás volna, mely több ízben követtetett is: a sokszöget feloldva, a nyert rendezők szerint az állásokat, mint a sokszög pontjait, annak zároldalára mint alapvonalra felszerkeszteni. Ezen szerkesztési mód azonban hosszadalmas és sokszor kivihetetlen volt, azért azt kikerülni igyekeztünk , éspedig oly módon, hogy az alapvonalat a munkálat főirányában már előre kitűztük, vagy valamely a vonal irányába eső fixpont felé vettük fel, és a műszerrel szigorúan követtük, amikor aztán a szerkesztésnél nem kellett mást tenni, mint a műszerállások távolait a lánczolás szerint felhordani. A megszerkesztett állásokból a felvett pontok transporter által hordattak fel a térképre, mely e czélra az ártérfejlesztést vezető főnök által szerkesztetett.24