Gazdasági Mérnök, 1880. január-december (4. évfolyam, 1-52. szám)
1880-01-22 / 4. szám
Negyedik évfolyam. 4. szám. Budapest, 1880. január 22. Szerkesztőség és kiadóhivatal BUDAPEST, Üllői út 24. Megjelenik minden csütörtökön. Szerkeszti és kiadja GONDA BÉLA műegyetemi m. tanár. Gazdasági mérnök Előfizetési ár: Egész évre 8 írt. Félévre 4 írt. Negyedévre 2 frt. Közlekedési viszonyaink javítása. tema szoros kapcsolat, mely a mezőgazdaság, ipar és forgalom között tényleg fennáll, okvetetlenül szükségessé teszi, hogy akkor, amidőn a mezőgazdaság és ipar fejlesztése érdekében egyenként oly messzeható és gyökeres intézkedések foganatba vételét sürgetjük, ne feledkezzünk meg ama harmadik tényezőről sem, amely közgazdaságunk terén szintén első rendű szerepre hivatott, s amelynek a fejlesztése, tökéletesítése nélkül sem a mezőgazdaság, sem az ipar terén nem érhetjük el a kívánt eredményeket. Közlekedési viszonyaink rendezése, javítása tehát hasonlóképen amaz első rangú országos feladatok egyike, amelyek mindnyája sürgős megoldást igényel. Örömmel üdvözöljük azért az Orsz. Gazdasági Egyesületet, mely e térre is kiterjesztő figyelmét és működését, s ama szakértői értekezletek, melyeket közlekedési ügyeink megbeszélése czéljából a legközelebb múlt napokban rendezett, e fontos országos kérdés megoldásához kétségtelenül számos figyelemre méltó adatot szolgáltattak és sok tekintetben irányadó befolyást hivatvak gyakorolni forgalmi viszonyaink czélszerű s az ország érdekeinek megfelelő átalakítására és továbbfejlesztésére. Amaz egyoldalú, lázas tevékenységnek, mely forgalmi eszközeink megteremtésében eddigelé egyedül a vasutak felé irányult s ezeknek egyrészről roppant költséges, másrészről rendszertelen s országos és forgalmi érdekeinknek meg nem felelő létesitésében nyilvánult, — napról-napra mind jobban és jobban érezzük nyomasztó súlyát. — Vasútvonalaink pazarlásig menő költséges építése kamatbiztositók czimén évenként több mint , 15 millió frtnyi terhet ró a legnagybb részben gazdákból álló adózó népre, a nélkül, hogy terményeink olcsó szállítása és kivitele által megfelelő viszonszolgálatot nyújtana a mezőgazdaságnak s előmozdítaná annak versenyképességét a külföld fogyasztó piaczain. — Mert kétséget sem szenved, hogy az olcsó termelés mellett egyedül az olcsó szántás az, mely az amerikai és orosz gabonának biztositá a tért Nyugat-Európa piaczain, s leszoktá arról a magyar gabonát. Igaz ugyan, hogy az amerikai és ausztráliai búza vizi úton szállittatik Európába s igy természetes, hogy szállítása kevesebbe kerül, mint vasúton; nem szabad azonban figyelmen kívül hagynunk azon kettős körülményt, hogy Amerikában az ország belsejéből a tengerig roppant nagy utat kell ennek megtenni, részint vizen, részint vasúton s így aránylag, tekintve ezen út hosszúságát, a magyar termelőnek e tekintetben sokkal előnyösebb volna a helyzete, ha forgalmi viszonyaink gazdasági érdekeinknek megfelelőleg volnának rendezve. Hogy a gabonakivitel előmozdítására a vasutak is igen sokat tehetnek, arra világos példa az orosz gabona versenye, melyet legelsősorban épen az mozdított elő, hogy a porosz vaspályák annak nagy előnyöket adtak a szállításnál. A forgalmi viszonyok javítása czéljából részünkről is szükségesnek tartjuk a vasutak szállítási díjszabását gyökeres reform alá vetni s teljesen egyetértünk Boroskéni vasúti igazgató-főmérnök, orsz. képviselő úrral a tekintetben, hogy az osztályozás ne a kocsi ármérték, de az áru értéke szerint történjék. A tarifáknak lehető leszállítása szintén okvetetlenül szükséges, s ez nem is vonná maga után a bevétel csökkenését, sőt inkább fokozná a szállításból folyó jövedelmet. Példa erre Németország, ahol a helyi tarifák leszállíttatván, a megélénkült forgalom a bevételt tetemesen emelte. Bizonyára így lenne ez hazánkban is, különösen a 4