Gazdasági Mérnök, 1880. január-december (4. évfolyam, 1-52. szám)

1880-01-29 / 5. szám

Negyedik évfolyam. 5. szám. Budapest, 1880. január 20.^ Szerkesztőség és kiadóhivatal BUDAPEST, Üllői Út 24. Szerkeszti és kiadja GONDA BÉLA műegyetemi m. tanár. GAZDASÁGI MÉRNÖK Megjelenik minden csütörtökön. MEZŐGAZDASÁG, VÍZHifoHOSÍTÁS, IPAR ÉS FORGALOM KÖRÉBŐL. EGYSZERSMIND A TISZAVÖLGYI TÁRSULAT HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre 8 frt. Félévre 4 frt. Negyedévre 2 frt. Az állami gépgyár hiányai. magyar kormány 1870-ben két ipartelepet vett át az 5 állam birtokába, a magyar svájczi társaság vasúti ko­csigyárát és a belga részvénytársaság gépgyárát; mindkettőt azért, hogy a gépipart az országban nagyobb erővel fejleszt­hesse, mint azt az idegen társulatok tették, a­kiknek kezé­ben a két vállalat elhalálozott.­­ Az akkori kormány embe­reiben azonban nem volt a jóakarathoz képest elég tapinta­tosság arra, hogy a két gyár jövőjét jól megalapítsák.­­ A két gyár igazgatását reábízták egy idegen, nyelvünket, viszo­nyainkat nem ismerő emberre, és saját szakembereinket meg sem kérdezték, hogy az államnak e téren való működésétől azok mit remélnek, vagy mit kívánnak. Az állami gépgyár kettős szervezetében nem sokáig maradt. A kocsigyár temérdek anyagkészletével együtt tűz­vész áldozata lett, s annak a helyén épült fel később a ma­gyar állami vasutak mostani javító főműhelye, a­mely a gép­gyárral semmi összeköttetésben nincsen, és pusztán a vas­pálya számára dolgozik.­­ A tulajdonképeni gépgyár vi­szont ki lett véve az államvasutak igazgatóságának keze alól. Zimmermann Frigyes igazgatónak egészen szabad tér lett en­gedve arra, hogy a gépipart fejleszsze, felvirágoztassa; egyéb­ként pedig a gyárral együtt alá lett rendelve az állami va­sutak igazgató­tanácsának fennhatósága alá. Az állami gépgyár majdnem tíz éves múltja nagyon ér­dekes és nagyon jellemző. Keletkezésekor a kormány nem akart tudomással bírni a felől, hogy a vállalat igazgatására magyar embert kell kinevezni, mert van arra alkalmas, és mert attól több eredmény várható, mint egy egészen isme­­retlen egyén még kevésbé ismert szaktehetségétől. Később a kormány rendeletet rendeletre adott, hogy magyar szakembe­reket kell vasutaknál és állami hivatalokban alkalmazni, de még­sem tű­nt fel senki előtt sem, hogy Budapesten az állami gépgyárban nem magyar szakemberek idegen nyelven viszik a kezelést, és magyarul megtanulni sem igyekeznek. — Az állam a gépipar érdekében áldozatra is kész volt, de az ál­lami gépgyárnak az ipar emelésére még csak czélja sem, nem hogy törekvése lett volna látható.­­ Az állam vállalata tu­lajdonképen elnyomta, nem emelni segíti az úgy a hogy fej­lődésnek induló magán gépgyáripart, és az igazgató­tanács­nak minderre még csak észrevétele sem volt hallható. A czéltalanság, a káros és szűkkörű működés elisme­résre, dicsőítésre talált, s az állam részéről meg lett erősítve a látszat, hogy a gépészeti téren sem magasabb, sem általános képzettségű magyar szakférfi és munkás ember nem található. A magyar mérnökegyesület gépészeti és gyáripari szakosztálya azonban idején valónak látta már, hogy a kor­mánynál az állami gépgyár ügyében kérdezés nélkül is szót emeljen. Hivatásának felel meg az illető szakosztály, és teljes elismerést érdemel a közügy érdekében teendő lépéséért. A közlekedésügyi miniszterhez felterjesztendő és már lényegében elfogadott emlékiratában a szakosztály elég érthetően rámu­tat a gyár újjászervezésének elodázhatatlan szükségességére. Az állami gépgyárnak fő c­élja csak az lehet, hogy a gépipar fejlődését az országban minél sikeresebben előmoz­dítsa; hazai szakerőket, magyar gépészmérnököket, gépésze­ket, művezetőket és gépmunkásokat képezzen; a magyar gép­gyáraknak minta­képe, a külföldieknek versenytársa legyen. Az állami gépgyár e czél érdekében alig tett valamit. Nem került ki belőle egyetlen egy magyar gépgyár-igazgató, gépészmérnök, de még művezető sem. Magában a gyárban a

Next