Gazdasági Mérnök, 1880. január-december (4. évfolyam, 1-52. szám)
1880-09-16 / 38. szám
Negyedik évfolyam. 38. szám. Budapest, 1880. szeptember 1él— Szerkesztőség és kiadóhivatal BUDAPEST, Üllői út 4. Megjelenik minden csütörtökön. Szerkeszti és kiadja GONDA BÉLA műegyetemi m. tanár. Előfizetési ár: Egész évre 8 frt. Félévre 4 frt. Negyedévre 2 frt. A vizszabályozási és vízvédelmi kérdés a Tisza völgyén a zon másfél év, melyet a Tisza partján töltöttem, azt az erős meggyőződést érlelte meg bennem, hogy a magyar alföldnek sorsa, jövője, a folyam szabályozási és vízvédelmi principiális kérdések megoldásához és az ebből folyó gyors, határozott intézkedésekhez van kötve. Ezen principiális kérdések alatt nem a szakkérdéseket értem, s ha érintem azokat, a dolog megvilágításának czéljából teszem azt. Őszintén, nyíltan írom le észleleteimet, vádat nem célom senki ellen emelni, de nézeteimet és észleleteimet elhallgatni még akkor se fognám, ha ezekből vádakat igyekeznének formálni azok, kik előtt minden kérdésnek csak egy oldala van, és ez a subjektív oldal. Az utolsó decennium alatt meg-megújuló árvizek, az utóbbi években bekövetkezett katastrophák megtermették első, de mondhatnám elfajzott és izlelhetetlen gyümölcseiket. Okleveles és vadmérnökök, társulatok és magánosok, tudósok és tudatlanok, tisztviselők, kormánybiztosok, papok, iskolamesterek, felnőttek és neveletlenek, mindnyájan hozzáláttak a sajtóban, a közélet minden terén, kaszinókban, magánházakban, korcsmák- és kávéházakban a vízszabályozási és vízvédelmi szakkérdések tüzetes megvitatásához. Meghallgattattak e czélból a kül- és belföldi szakértők, vágattak le gátak, belebbeztettek töltések, terveztettek vízlevezető csatornák, kérettek előlegek, kölcsönök, egyszóval történt nagy zsivaj között nagy látás-futás, és a dolog érdemében állunk ma 1880. szeptemberében ott, ahol körülbelül állottunk 1830-ban, mikor a Tisza szabályozása megkezdetett, ha nem hátrább. Nem tudom máig se elhatározni, melyik volt a múlt évben, a midőn a külföldi szakértők beutazták a Tiszát és mellékfolyóit, nagyobbszerű jelenség : azon ájtatos, félelmes várakozás-e, amelyet tanúsított az ország nagy közönsége az utazás alatt, vagy az a szájbigyesztett ámulat, mely mutatkozott akkor, midőn ezen utazás eredményéről a külföldi szakértők által összeállított emlékiratról tudomást szerzett ugyanazon nagy közönség magának. A külföldi szakértők emlékiratukban elmondják a legegyszerűbb naivitással, és ez dicséretekre legyen mondva, hogy a magas hegységek közül kirohanó Tisza a sík zónára kiérve, csekély eséssel igen hajlandó az elfajulásra úgy kanyarok képződése, mint a folyammeder eliszapolása által. A kanyarok átvágandók ott, hol igen nagy az elfajulás, ahol szűk a meder, az ártért meg kell szélesíteni, ahol igen széles a terület, össze kell szorítani, ahol alacsonyak a töltések, föl kell magasítani, ahol gyengék, meg kell erősíteni, és így tovább egész a fatörzsek kiszedéséig elmondották mindazt, mi köztudomású dolog volt itt és mindenütt a világon, hol folyamszabályozással és vízvédelemmel foglalkoznak az emberek. Tovább mentek még a külföldi szakértők, megjelölték azon pontokat is, hol egy vagy több intézkedésre szükség van, és bámulatos véletlenség, ezen pontok ugyanazon okok voltak, melyeket minden mérnök, ki valaha a Tiszánál alkalmazva volt, tudott, és ki is jelölt régesrégen. És ha ezerszer hoznak is kül- vagy belföldi szakértőt, föltéve, hogy azok komoly, becsületes emberek is, csakugyan azt fogják mondani, mit ezek mondottak, amivel egyebet sem itt, sem más folyónál hasonló viszonyok között nem mondott és nem fog mondani az, ki az igazsággal összeütközésbe jönni nem akar. 38 * E figyelemreméltó felszóllalást az „Ellenőriből vettük át, s a szerkesztő szives beleegyezésével azzal egyidejűleg közöljük, — ajánlván ezt. olvasóink különös figyelmébe.