Gazdasági Mérnök, 1881. január-szeptember (5. évfolyam, 1-38. szám)
1881-01-13 / 2. szám
V. évfolyam. Budapest, 1881. január 13. 2. szám. GAZDASÁGI HítrÖI KÉPES HETILAP A MEZŐGAZDASÁG, VÍZHASZNOSÍTÁS, GAZD. GÉPÉSZET ÉS ÉPÍTÉSZET, IPAR- ÉS FORGALOM Előfizetési ára: Egész évre 8 frt., Félévre 4 frt., Negyedévre 2 frt. KÖRÉBŐL. Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapest, sillői út 4. szám. Szerkeszti és kiadja GONDA BÉLA műegyetemi m.-tanár. SZ B 2v£ XI — Budapest, jan. 13. — I. Közgazdaságunk 1880-ban. i. KFSlil nemz°tek hatalmi állásának elsősorban kétségtelntlenül amaz anyagi és erkölcsi erő az egyedül szijert Emmllgárd alapja, mely egyrészről az államhatalomnak az ország anyagi jólétére irányuló komoly munkálkodásában, másrészről a társadalomnak és egyeseknek a közjólét és egyéni vagyonosodás előmozdítását czélzó vállvetett munkájában, kitartó szorgalmában és józan takarékosságában nyer kifejezést. Az állam és társadalom együttes és öntudatos működésére alig van a művelt Európa bármely országában tágabb és parlagabb tér, mint épen nálunk, ahol a társadalom egészen a legújabb időkig alig vett más közügyben részt, — de ebben aztán busásan ki is vette a maga részét, — mint a politikai pártoskodásban, amibe természetesen nemcsak sok szellemi, de talán még több anyagi tőke és ősi vagyon is beleveszett. A nemzet legnagyobb része mintegy önmagától eldobni látszott önrendelkezése jogát s ahelyett, hogy kitartó takarékossággal és szorgalommal iparkodott volna az állam és társadalom fokozott igényeinek megfelelőleg növelni az ősöktől öröklött vagyon értékét és jövedelmezőségét, ahelyett, hogy magának az államban és társadalomban bizonyos függetlenséget igyekezett volna biztosítani, eldobta magától még azt is, ami volt, hogy egészen az állam, a kormány gyámkodása alá vesse magát, melytől nemcsak a közjólét, de még az egyéni vagyonosodás közvetlen fejlesztését is megkövetelte. Az ország anyagi felvirágoztatásához tehát csaknem teljesen hiányzott az egyik főtényező: a társadalom közreműködése s ez egyik legfőbb oka annak, hogy úgy a mezőgazdaság, valamint az ipar terén a legnagyobb hátramaradást kell tapasztalnunk. E hátramaradás évről-évre érezhetőbbé válik és veszélyesebb mérveket ölt, mivel már nemcsak Nyugat Európa ipara fenyeget elnyomással, nemcsak iparunk lábra állítása, fejlesztése válik napról-napra nehezebbé, de legfőbb jövedelmi forrásunkat, a mezőgazdasági termelést, illetőleg gabona- és lisztkivitelünket is majdnem végveszélylyel fenyegeti Anerika versenye, amely úgyszólván lépésről-lépésre hódítja el a magyar gabona elől Nyugat-Európa piacait. A helyzet tehát, amelybe jutottunk s amelyben vagyunk, sem az ipar, sem a mezőgazdaság tekintetében nem mondható kedvezőnek , de nem hiányzanak azon kedvező előfeltételek, amelyek biztos kilátást nyújtanak arra, hogy az állam és társadalom együttes és összhangzatos komoly működése mellett úgy a mezőgazdaság, mint az iparés kereskedelem terén az eddigieknél sikeresebb eredményt érjünk el. Az állam és társadalom ily irányú vállvetett munkássága teheti csak lehetővé, hogy a mezőgazdaság, ipar és kereskedelem karöltve, egymás védszárnyai alatt, egymás kölcsönös támogatásával egészséges fejlődésnek induljon s életerős gyökereket verhessen. Évek, sőt évtizedek óta jóformán naponkint fel-felhangzik a panasz mezőgazdaságunk és iparunk hátramaradása, sőt határozott hanyatlása miatt. Panaszkodtunk, ahelyett, hogy legalább azt az időt, amit ezzel eltöltünk, komoly munkálkodásra fordítottuk volna. Pedig szavakkal bármi szépek, bármi hangzatosak vagy panaszosak is legyenek azok, közgazdasági helyzetünkön nem lendíthetünk egy hajszálnyit sem. Ide tettek, vállvetett komoly munkálkodás, nem hangzatos, üres frázisok kellenek. S ha visszatekintünk a lefolyt év közgazdasági mozgalmaira, örömmel és megnyugvással konstatálhatjuk, hogy a reális működés terén ez határozottan kiemelkedik a megelőző évek fölött. A panaszt fölváltotta a buzdítás, az erők tömörülése; szóval megindult az életrevaló társadalmi mozgalom, úgy a mezőgazdaság, mint az ipar és kereskedelem terén, s van okunk legalább reméltem, hogy közgazdaságunk föllendülése az állam és társadalom megkezdett együttes működése folytán csak rövid idő kérdése. Jogot ad e föltevésre egyrészről a kormánynak és törvényhozásnak a közgazdasági téren a lefolyt évben tanúsított többrendbeli üdvös intézkedése s az ország hitelviszonyainak határozott javulása, másrészről a különféle társadalmi tényezők együttes és fokozott reális működése, mely a lefolyt évben több irányban igen örvendetes lendületnek indult. Az államháztartás jövedelmei az 1879. évi résztermés szülte általános pénztelenség következtében a lefolyt év elején kissé lassabban folytak be, mint a megelőző évben s ezért a törvényhozás felhatalmazta a pénzügyminisztert a 400 millió forintnyi aranyjáradékból még fenmaradt 15 millió frt eladására, melyet a magyar általános hitelbank által képviselt consortium vett meg, az államra nézve igen kedvező feltételek mellett. Az év vége felé azonban a befolyó jövedelmek mindinkább nagyobb mérvet öltöttek, s az egész évre vonatkozó eredmény általában kedvezőnek mondható, amennyiben az év utolsó negyedében befolyt államjövedelem több mint 5 millió írttal meghaladta az 1879. év ugyanezen szakában befolyt összegeket. Államháztartásunk rendezése tekintetetében az évi budget tapasztalt realitása s részben épen ebből kifolyólag hitelviszonyaink határozott javulása kétségtelenül egyike a legörvendetesebb jelenségeknek. A külföld, a pénzhatalmak most már teljes bizalommal viseltetnek irányunkban s az államkölcsönök elhelyezése mindenkor igen kedvező versenyre nyújt alkalmat, minek folytán sokkal könnyebben és sokkal olcsóbban jutunk kölcsönhöz, mint ezelőtt. Hitelviszonyaink ilyetén örvendetes javulásának elvitathatatlan tanúbizonysága a magyar aranyjáradék közkedveltsége s folytonos áremelkedése, e mellett bizonyíta