Gazdasági Mérnök, 1881. január-szeptember (5. évfolyam, 1-38. szám)

1881-01-13 / 2. szám

V. évfolyam. Budapest, 1881. január 13. 2. szám. GAZDASÁGI HítrÖI KÉPES HETILAP A MEZŐGAZDASÁG, VÍZHASZNOSÍTÁS, GAZD. GÉPÉSZET ÉS ÉPÍTÉSZET, IPAR- ÉS FORGALOM Előfizetési ára: Egész évre 8 frt., Félévre 4 frt., Negyedévre 2 frt. KÖRÉBŐL. Szerkesztőség és kiadó­­hivatal Budapest, sillői­ út 4. szám. Szerkeszti és kiadja GONDA BÉLA műegyetemi m.-tanár. S­­Z B 2v£ XI — Budapest, jan. 13. — I. Közgazdaságunk 1880-ban. i. K­FSlil nemz°tek hatalmi állásának első­sorban kétségte­­ln­t­lenül amaz anyagi és erkölcsi erő az egyedül szi­­­jert Emmll­gárd alapja, mely egyrészről az államhatalomnak az ország anyagi jólétére irányuló komoly munkálkodásában, másrészről a társadalomnak és egyeseknek a közjólét és egyéni vagyonosodás előmozdítását czélzó vállvetett munká­jában, kitartó szorgalmában és józan takarékosságában nyer kifejezést.­­ Az állam és társadalom együttes és ön­tudatos működésére alig van a művelt Európa bármely or­szágában t­á­g­a­b­b és parlagabb tér, mint épen ná­lunk, a­hol a társadalom egészen a legújabb időkig alig vett más közügyben részt, — de ebben aztán busásan ki is vette a maga részét, — mint a politikai pártoskodásban, amibe természetesen nemcsak sok szellemi, de talán még több anyagi tőke és ősi vagyon is beleveszett. A nemzet legnagyobb ré­sze mintegy önmagától eldobni látszott önrendelkezése jogát s a­helyett, hogy kitartó takarékossággal és szor­galommal iparkodott volna az állam és társadalom foko­zott igényeinek megfelelőleg növelni az ősöktől öröklött va­gyon értékét és jövedelmezőségét, a­helyett, hogy magának az államban és társadalomban bizonyos függetlensé­get igyekezett volna biztosítani, eldobta magától még azt is, a­mi volt, hogy egészen az állam, a kormány gyámko­dása alá vesse magát, melytől nemcsak a közjólét, de még az egyéni vagyonosodás közvetlen fejlesztését is megkö­vetelte. Az ország anyagi felvirágoztatásához tehát csaknem teljesen hiányzott az egyik főtényező: a társadalom közre­működése s ez egyik legfőbb oka annak, hogy úgy a me­zőgazdaság, valamint az ipar terén a legnagyobb hátrama­radást kell tapasztalnunk. E hátramaradás évről-évre érez­hetőbbé válik és veszélyesebb mérveket ölt, mivel már nem­csak Nyugat Európa ipara fenyeget elnyomással, nemcsak iparunk lábra állítása, fejlesztése válik napról-napra nehe­zebbé, de legfőbb jövedelmi forrásunkat, a mezőgazdasági termelést, illetőleg gabona- és lisztkivitelünket is majdnem végveszélylyel fenyegeti Anerika versenye, a­mely úgyszól­ván lépésről-lépésre hódítja el a magyar gabona elől Nyu­­gat-Európa piac­ait. A helyzet tehát, a­melybe jutottunk s a­melyben va­gyunk, sem az ipar, sem a mezőgazdaság tekintetében nem mondható kedvezőnek , de nem hiányzanak azon kedvező előfeltételek, a­melyek biztos kilátást nyújtanak arra, hogy az állam és társadalom együttes és összhangzatos ko­moly működése mellett úgy a mezőgazdaság, mint az ipar­és kereskedelem terén az eddigieknél sikeresebb eredményt érjünk el. Az állam és társadalom ily irányú vállvetett mun­kássága teheti csak lehetővé, hogy a mezőgazdaság, ipar és kereskedelem karöltve, egymás védszárnyai alatt, egymás kölcsönös támogatásával egészséges fejlődésnek induljon s életerős gyökereket verhessen. Évek, sőt évtizedek óta jóformán naponkint fel-fel­­hangzik a panasz mezőgazdaságunk és iparunk hátramara­dása, sőt határozott hanyatlása miatt. Panaszkodtunk, a­he­lyett, hogy legalább azt az időt, a­mit ezzel eltöltünk, ko­moly munkálkodásra fordítottuk volna.­­ Pedig szavakkal bármi szépek, bármi hangzatosak vagy panaszosak is legye­nek azok, közgazdasági helyzetünkön nem lendíthetünk egy hajszálnyit sem. Ide tettek, vállvetett komoly munkálkodás, nem hangzatos, üres frázisok kellenek. S ha visszatekintünk a lefolyt év közgazdasági moz­galmaira, örömmel és megnyugvással konstatálhatjuk, hogy a reális működés terén ez határozottan kiemelkedik a meg­előző évek fölött. A panaszt fölváltotta a buzdítás, az erők tömörülése; szóval megindult az életrevaló társadalmi moz­galom, úgy a mezőgazdaság, mint az ipar és kereskedelem terén, s van okunk legalább reméltem­, hogy közgazdasá­gunk föllendülése az állam és társadalom megkezdett együt­tes működése folytán csak rövid idő kérdése. Jogot ad e föltevésre egyrészről a kormánynak és törvényhozásnak a közgazdasági téren a lefolyt évben tanúsított többrendbeli üdvös intézkedése s az ország hitelviszonyainak határozott javulása, másrészről a különféle társadalmi tényezők együt­tes és fokozott reális működése, mely a lefolyt évben több irányban igen örvendetes lendületnek indult. Az államháztartás jövedelmei az 1879. évi rész­termés szülte általános pénztelenség következtében a lefolyt év elején kissé lassabban folytak be, mint a megelőző év­ben s ezért a törvényhozás felhatalmazta a pénzü­gyminisz­tert a 400 millió forintnyi aranyjáradékból még fenmaradt 15 millió frt eladására, melyet a magyar általános hitelbank által képviselt consortium vett meg, az államra nézve igen kedvező feltételek mellett. Az év vége felé azonban a befolyó jövedelmek mind­inkább nagyobb mérvet öltöttek, s az egész évre vonatkozó eredmény általában kedvezőnek mondható, a­mennyiben az év utolsó negyedében befolyt áll­amjö­vedelem több mint 5 millió írttal meghaladta az 1879. év ugyanezen szakában befolyt összegeket. Államháztartásunk rendezése tekintete­­tében az évi budget tapasztalt realitása s részben épen ebből kifolyólag hitelviszonyaink határozott javulása kétségtelenül egyike a legörvendetesebb jelenségeknek. A külföld, a pénz­hatalmak most már teljes bizalommal viseltetnek irányunk­ban s az államkölcsönök elhelyezése mindenkor igen kedvező versenyre nyújt alkalmat, minek folytán sokkal könnyebben és sokkal olcsóbban jutunk kölcsönhöz, mint ezelőtt. Hitelviszonyaink ilyetén örvendetes javulásának elvitathatatlan tanúbizonysága a magyar aranyjáradék köz­kedveltsége s folytonos áremelkedése, e mellett bizonyít­­a­

Next