Gazdasági Mérnök, 1881. január-szeptember (5. évfolyam, 1-38. szám)
1881-06-30 / 26. szám
V. évfolyam. Budapest, 1881. junius 30. ,6. szám. A MEZŐGAZDASÁG, VÍZHASZNOSÍTÁS, GAZD. GÉPÉSZET ÉS ÉPÍTÉSZET, IPAR- ÉS FORGALOM GAZDASÁGI lílIÓI KÉPES HETILAP Előfizetési ára KÖRÉBŐL. Szerkesztőség és kiadó Egész évre 8 frt., Félévre 0 . . hivatal 4 frt., Negyedévre 2 frt. szerkeszti és kiadja KONDA BÉLA műegyetemi m.-tanár. Budapest, Ellői út 4. szám. Felhívás előfizetésre! Tisztelettel kérjük lapunk mindazon nagyrabecsült pártolóit, a kiknek előfizetésük e hsó végével lejár, legyenek szívesek azt mielőbb megújítani s lapunkat ismerőseik, különösen a műveit gazdaközönség körében is ajánlani. Júliustól belépő új előfizetőinknek hajlandók vagyunk a Gazdasági Mérnök első félévi folyamát — míg a készlet tart — 4 frt előfizetési ár helyett kedvezményül 2 forintért megküldeni. Észak-Amerika állattenyésztése. (Harmadik közlemény.)zonkívül ez országok kiterjedtsége és csekély népessége a marhaállománynak majdnem határtalan, a nyereséges üzlet arányaihoz viszonyuló szaporodását teszi lehetségessé. Darreux, ki tíz év óta tartózkodik Buenos Airesben, kiszámította, hogy a délamerikai Pampasok magok 250 millió szarvasmarhát bírnának eltartani. Az ausztráliai egész kontinens alkalmas volna a marhatenyésztésre és a termékeny Afrika e tekintetben eddigelé még nem is vétetik figyelembe, pedig óriás marhafelesleget szállíthatna. Ha az Európán kívüli országok összes gabonatermelését és marhatenyésztését tekintjük, azt találjuk, hogy a tengeren túli országok mezőgazdasága már most is jelentékeny gabona-, marha- és húsfelesleget szolgáltat Európa számára, s hogy ez a behozatal évről-évre gyarapodik. Ez a gyarapodás egyrészt megóvja Európa fogyasztóit a nagy drágulástól és a szükségtől, de másrészt oly versenynyel fenyegeti gazdáinkat, mely a termények árának és a termőföld értékének csökkenésére és ekkép elszegényedésekre vezet. Természetes előfeltétel ehhez az, hogy a transatlantikus országok szállító eszközei is emelkedő termelésükhöz képest gyarapodnak és olcsóbbakká lesznek. Ha ez az eset beáll, akkor az európai gazda kénytelen a veszély elhárítására alkalmas segítő eszközök után látni. Mindezt megerősítik az angol biztosoknak 1879-ben az egyesült államokban tett észleletei. Jelentősek ide vonatkozó részéből közöljük a következőket: Nézetek szerint ennek a kereskedésnek nagy jövője van, hacsak Amerika nem engedi a marhavész elmérgesedését és arra törekszik, hogy csakis egészséges marhát szállítson. — Az élő marha szállítási költsége még most is mérsékelhető. És a mellett sokkal több marha volna szállítható, ha hizlalt darabok helyett soványat szállítanának és azt Európában tenyésztenék. Az ilyen marha jobban kiállja a tengeri utat, mert a hizlalt inkább megbetegszik s ez által nagyon lesoványodik. Ehhez járul még, hogy a marha nem volna a hajón anynyira nehézkes és gyámoltalan. A nyugat jelentékenyen nemesített fajtái és a tiszta rövid szarvú (Shorthorn) fajok úgy télre, mint a nyári legeltetésre értékes tenyészállományt képeznének és ha a tengeri út költségei a sovány marha csekély értékéhez képest csökkennének, akkor a kivitel ép oly előnyös lenne az észak-amerikai tenyésztők, mint az angol réttulajdonosokra nézve, mert a felnőtt marhánál sokkal jobban értékesíthető a takarmány, mint a tenyésztésnél. Egyúttal figyelmeztetnek a biztosok czélszerűbb veszteglő intézetek (Quarantaine-ek) állítására a czélból, hogy első rendű telivér-Shorthorn marha, mely Amerikában jutányosan kapható, hozassék be. Ez angol-amerikai rövid szarvú (Shorthorn) marha termete, húsa és edzettsége csodálatra méltó és nemesítésekre már a természetes körülmények is hatnak, úgy hogy néhány hajórakomány elég volna, hogy az ily telivér marha a brit szigeteken is nemesittessék. Ezután felemlíti a jelentés, hogy a rendes takarmány Amerikában a tengeri. Észak-Amerika középső államaiban oly óriás területen termelnek tengerit, hogy bár a kivitel a termelésnek csak 7 százalékát képezi, 1879-ben mégis 86 millió bushet 40 milliónál nagyobb értékben szállíttatott ki. 93 százalékot maga az Unió fogyaszt és legnagyobb részben magán a termelő területen. Az amerikai gazda kétszeres nyereséget vár török vagy indiai búzájától, ha azt marha- és sertéshússá alakítja át, s a mellett nem is számítja, sőt tehernek tekinti a nyert trágyát. Ez a nézet teljesen elüt az európai gazdáétól, akinek meg kell gondolnia, ha zabot vagy más drága takarmányt használ fel, hogy annak egy részét majd a nyert trágya pótolja. A tengerit termelő államokban kevés marhát tenyésztenek, nagyobbrészt nyugatról hozzák át a parasztok és a már leírt módon legeltetik. Jómódú vállalkozók a parasztoknak minden húsitéiért bizonyos összeget fizetnek és maguk őrzik a marhát, vagy pedig a farmer hizlalja és a súlytöbblet minden fontjáért 6 centet kap. Másoknak a szegény szomszéd hajókhoz szállítja a tengerit. A már három éves bika súlyát 1100 fontra teszik, és azt mondják, hogy hat hónap alatt egy tonna szénát és körülbelül 9 bushel tengerit, azaz naponként fél bushelt (28 fontot) eszik. Ez a takarmány 250—350 fonttal gyarapítja. A gyarapodás legnagyobb aránya, fontonként 6 centet véve fel, a hizlalónak 20 dollárt juttatna 90 bushel tengerijéért, a szárát, a kiszolgálást és a rizikót bőven fedezi a sertéseken szedett nyereség. Az angol biztosok festői képet nyújtanak a texasi legelőkről, melyeken a legutóbbi éveken át a marha nagyon szaporodott. Texast már évek óta tartják a legnagyobb marhatenyésztő országnak, de az óriás területek, melyek még régi térképeinken „amerikai puszta“ névvel jelöltetnek, tízezrével tenyésztik a marhát. Évenként számos, legjobb minőségű fiatal bikát hajtanak észak felé, valószínűleg azért, 26