Gazdasági Mérnök, 1884. január-december (8. évfolyam, 1-50. szám)

1884-09-16 / 37. szám

402 illetőleg ezen jó nemzetgazdasági elvet, s a többi szomszédokkal keveset gondol, ha nyernek-e vagy veszítenek a birodalom háztartásának ily módon való berendezésénél. Csak hogy ki tudja, végül is nem lesz-e mégis Cobdennek igaza, mert hiszen elvégre is Európa államai közt nagy a solidaritás, a szoczialisták és a kommunisták épen a jól felszerelt költséges kamarák után sóvárognak, tudván, hogy csak onnan lehet venni a hol van. Másfelől a tények is az ő malmukra hajtják a vizet, mert akárhogy csűrjük csavarjuk a dolgot, az elzárkózásban csakis a gazdag földbirtokosok és a bankárok nyerhetnek, kik természetesen dúsgazdagokká lesznek, mig a polgárság elpusztul s a kisbirtokos koldus botra jut. És tovább menve, tegyük fel, hogy Francziaországnak is sikerül egyszer Angliával s Olaszországgal szemben egy magas tarifára alapított kereskedelmi szerződést kötni, és hogy az angolok a recziprocitás elvénél fogva a „free trade“ helyett egy „fair traiders“ vagy úgynevezett „reciprocity“ vámpolitikához folyamodnak, úgy amint már történt is. Mi fog akkor bekövetkezni? Talán az, hogy lady Bective csupa angol miss-ekből védegyletet fog alakítani, kik becsületszavukra fogadják, hogy semmi külföldit nem, csak bradfordi szövőpadon készült kelméket fognak vásárolni? vagy talán az, mit a right honorable Henry Beecher jósolt, hogy t. i. a protekczionismus rendszer demoralizálni fogja a kereskedőket? No hát ha csak ilyen galánt ellenségei támadnának, akkor legkevésbé volna oka félni a protekczionista politikának s még a La Manche szoroson is áthatolhatna. De nem ilyen ipar-amazonok s illatszerészi bellimbüstök fogják a támadást vezetni ellene, erősebb szellemek lesznek hivatva a szabad kereskedésnek világszerte diadalt szerezni. Többször történt ugyanis már a régen múlt és az alig múlt időkben is, hogy uralkodó fejedelmek szoros kötelességévé tették a népeknek a honi produktumok használatát, s minden külföldi kelmével való öltözködést, minden idegen gyártmány megvásárlását kemény büntetés mellett betiltottak. Tele van a népek története ilynemű intézkedésekkel, királyis köztársasági kormánytól kifolyó hivatalos rendeletekkel, melyekből körülményes vázlatot adni épen olyan hasznos lehetne, mint talán érdekes is. — De ezek a hivatalos gazdasági ostracismus-féle ordonanczok épen mint a magánosok s védegyletektől eredt falragaszok lassan-lassan elhangzottak, s épen olyan időt hagytak maguk után, — ha nem rosszabbat — mint a milyent találtak volt. Ez természetes is, mert győzni csak küzdve lehet, s ipart csak iparos nép teremthet; itt sem erőszak, sem rábeszélés nem használ; segíteni sem lehet azon, ki magán segíteni nem kíván és csak a példaadás hat a közönségre valódi előnynyel, melyet a műveltebb népekkel való szabad forgalmi érintkezés jobban elősegít, mint az elzárkózás. A kézzel fogható, szemmel látható haszon, s a napontai gyarapodás, mely a szorgalmas iparkodót megjutalmazza, sokkal meggyőzőbb, nagyobb erővel bír, mint bármely szóbeli elmélkedés, tanítás, oktatás, hazafias felhívás, ami ha nincs gyakorlati alkalmazással egybekötve, csak hasztalan idős pénzpazarlás. Anyagilag nem segít a népen, szellemileg még elfogultabbá, konokabbá teszi minden újítás ellen, tehát csak a nyomort s közerkölcsi sülyedést növeli. ________ BODo.A lajos. Talajjavítás folyóbeli iszappal. — Lankolás száraz után. — (A Gazdasági Mérnök saját levelezőjétől). Hull, 1884. szept. havában.■ jár egy előbbi czikkben* említettem, hogy : „Anglia legpiszkosabb folyamának“, a •— —Humbernek, illetőleg mellékfolyóinak, vizét a mezőgazdák hasznukra fordítják olyképen, hogy dagály idején a vizes földekre bocsátják s ilyképen a mélyebben fekvő földek felszínét fölemelik, s amellett a folyó által hordott kitűnő trágyaanyagot talajaik számára kizsákmányolják. Ezt az eljárást elnevezhetjük sankolásnak nedves utón. Magától értetődik, hogy ezt a rendszert csak ott lehet alkalmazni, hol a sonkolandó mező vagy rét eléggé mélyen fekszik a magas víz színe alatt, úgy hogy dagály idején a földet egy bizonyos mélységű vízréteg borítsa el. Ahol a körülmények nem ily kedvezők, más módhoz kell fordulnunk, s czélom ezúttal a folyóvizek iszapjával való talajjavításnak egy más nemét megismertetni, melyet első alkalmazója, Gessip, elnevezett sankolásnak száraz után (drij svarping). Tárgyunk könnyebb megértésére azonban szükséges lesz egy kis topográfia-féle leírásba ereszkednünk. Ha Anglia abroszán a Humber folyamot fölkeressük, úgy azt találjuk, hogy annak folytatását nyugatra, a nála sokkal kisebb Ouee folyó képezi,erre pedig majdnem merőlegesen, még pedig délre, a Trent folyó ágazik el. Az ezen két folyó összeszögelésénél fekvő terület igen fontos a vízépítő mérnökre nézve. A Trent mellett fekvő területrésznek Isle of Axholme a neve; ettől északra fekszik az ú. n. Marshland, nyugatra pedig a történelmi nevezetességű Hatfield Chace. A vérpadon elhalt I. Károly angol királynak uralkodása előtt az egész vidék és környéke egy feneketlen mocsár volt és egy körülbelül 70 ezer acre-re rugó terület az Ouse, Trent, Aire, Don, Terne és Idle folyók vizeitől folytonosan el volt árasztva. A XVII. század első tizedében az említett I. Károly király vadászat alkalmával meglátogatta a szomszéd vidéket, s volt kiséretében egy Vermuyden Kornél nevű hollandi ember, kinek a vidék elhagyatott volta azonnal föltűnt, s ki nemsokára e látogatás után tervet nyújtott be a királynak az említett folyók szabályozására, s egy nagy földterületnek, reclamálására oly föltétel mellett, hogy a reklamált terület m a részét a király neki ajándékozza. Anélkül, hogy további történelmi fejtegetésekbe bocsátkoznánk, legyen elég megjegyeznünk, hogy a király elfogadta Vermuyden ajánlatát, bizonyos módosításokkal, s hogy a mi hollandi emberünk a szabályozást többé-kevésbé ügyesen keresztül vitte. Tervének egy részét az képezte, hogy a girbe-görbe Don és Idle folyók számára egyenes medreket ásott, mig a régi medrek magukra hagyatva, lassan kint eliszaposodtak és későbbi szabályozások folytán kiszáradtak. Végre a jelen század elején a parlament engedélyével a Hatfield Moort, mely az emlitett Hatfield Chace keleti határán fekszik, lecsapolták s ekkor egy 4000 acre-nyi területtel biró tőzeg föld támadt a régi mocsár helyén. A Hatfield Moor kellő közepén fekszik Lindholme, mely magasabb fekvéssel bírván, régi idő óta egy oázist képezett az ingovány közepette. A régi mocsár déli határát a Törne folyó kiszáradt medre képezi, míg keletre a régi Idle folyó kacskaringbe medre jelöli Hatfield Moor kiterjedését. A negyvenes évek elején egy élelmes angol embernek, név szerint Mr. Hatfield Gossip-nak az a szerencsés ötlete támadt, hogy kár volna azt a nagymennyiségű értékes iszapot továbbá is ott hagyni haszontalanul heverni a folyók régi medrében, s azonnal hozzá is látott a becses trágyaanyag elhordásához. Gőzgépet állított föl, vasúti szekerekre rakta az anyagot, egy locomotiv segélyével tovább szállította s az említett tőzeg földeken körülbelül 6—8 angol hüvelyknyi vastag egyenletes rétegben elteritgette. Ily módon reklamált körülbelül 400 acret de ezután a munka valami megmagyarázhatlan okból be lett szüntetve. Eljárása közölve van a Royal Agricultural Society 1843. és 1848-diki köteteiben; miután azonban alább úgyis le fogom irni az újabban ez irányban tett kísérleteket, nem tartom szükségesnek azt itt bővebben ismertetni. Még 1865-ben egy társulat alakult a reklamationok további kivitelére, de megbukott vagy föloszlott még mielőtt egy kapavágást tett volna. Tíz évvel később egy magánvállalkozó, bizonyos Mr. Wright, Doncaster-ből, ki időközben megvásárolta volt a birtokot, újból hozzáfogott a munkához s azt sikerrel keresztül is vitte. Miután pedig e tárgy kitűnő fontossággal bír, jó szolgálatot vélek teljesíteni azzal, hogy eljárását a „Gazdasági Mérnök“ olvasói számára kissé körülményesebben leírom. A munkára vonatkozó adatokat Mr. T. C. Smith- Woolley, az Institution of Surveyors tagja, szerezte meg még pedig magától Mr. Wright-től és bérlőjétől, Mr. Waring-től, akinek ügyes vezetése alatt munka keresztül lett vive — s tapasztalatairól nemrég egylete előtt fölolvasást tartott. Az Idle folyónak régi medre, melyből a talaj javításra használt anyag lett véve, körülbelül 400 acrcnyi területet képvisel ; az iszapréteg mélysége körülbelül 40 lábat tesz. Az anyag eleinte lovakkal, később azonban két locomotiv segélyével lett elszállítva. Egy-egy locomotiv 7 vagont vontatott s egyegy vagon köbtartalma 3 tonnányi száraz iszapot képviselt. Az anyagnak egy fél angol mértföldnyi távolra való elszállításánál naponkint összesen körülbelül 30 vonat lett elindítva , ami körülbelül 630 tonna anyagmennyiségnek felelt meg. Hetenkint körülbelül 3 acre-nyi terület lett reklamálva. A vasútnak fővonala egyenes irányban szeli át a területet, az elágazó szárnyvonalak pedig a munka előhaladásával lépést tartva, oldalvást mozdíttatnak el oda, hol reájuk szükség van. Az anyag szétterítgetése — jobbra-balra — körülbelül 40 láb széles területben történik, azaz ily szélességű területre lesz ; az iszapréteg fölhordva, mielőtt a szárnyvágányt fölszedik s újból lerakják. A vasútnak felszerke■ zete hossztalpfákra erősített sínekből áll; a hossztalpfák ismét kereszt-talpfákon nyugszanak s ezekkel szilárdul össze vannak kapcsolva. Egyáltalában a süppedékes talajon a vasúti felszerkezetre különös gondot kell fordítani; a teherrel megrakott vonatok járása a fölötte ruganyos talajon inkább a tengeri hajók mozgásához hasonlít. Négy ember napjában körülbelül x/a angol mértföldnyi hosszú f ily siintot képes lerakni. A fővonal egyvágányú s az út felezési pontjánál egy kitérő vágány van lefektetve. A lokomoivok itt kicserélik vonataikat, s azalatt hogy ez a kicserélés végbe megy, a munkások a régi meder partján egy harmadik vonatot rakodnak, mig a fővonal ellenkező végénél lévő szárnyvonal mentében dolgozó csapat vagonokból a kiürített anyag elegyenítetésével van elfoglalva. Az elegyengetett száraziszap réteg vastagsága 10 hüvelyk, miután búzára ezt jobbnak találták. A tőzeg talaj semmiféleképen sem lesz előkészítve az uj talajréteg fölvételére s még a rajta termő durva növényzetet sem bántják, hanem egyszerűen eltemetik. Az ilyej talajréteggel ellepett területen eleintén sekély árkokat ásnak az esővíz levezetésére, még pedig egymástól 14 yardnyi távolságban. Ezen árkokat később 4 lábra mélyítik, s 3 hüvelyknyi átmérőjü alagcsöveket helyeznek el bennök. A vizet azután négy egész öt láb mély, nyitott árkokban vezetik el. Az uj területet fölosztják 30 acre-es mezőkre s kerítésül élő növényt ültetnek s ez — a mint mondják — nagyon jól tenyészik. Az ilyetén képen elkészült szántóföld azonnal kész a mivelésre. Megtörtént az eset, hogy reggel a föld még nem volt reklamálva, s eze már be is volt vetve búzával; egy ízben Smith-Woolley gyönyörű zöld búza-vetést látott azon a helyen, hol két hónapal előbb csak silány tőzegföld volt. A fölhordott ■ új réteg rendkivül finom és porhangos, s akármit képes termelni. Sem nedves időjárás, sem száraz hőség nem árt meg annak. A reklamálás előtt a földnek vételára körülbelől 5 font sterling volt *) „A Humber folyam“. Lásd a Gazdasági Mérnök 1884-diki 4. számát. 39. oldal. GAZDASÁGI MÉRNÖK. Budapest, szept. 16. 1884. 37. szám.