Gazdasági Mérnök, 1885. január-december (9. évfolyam, 1-52. szám)

1885-11-08 / 45. szám

45. szám. MŰSZAKI, IPARI ÉS GAZDASÁGI HETILAP a négy oldalon egy és ugyanazon homlokzat van al­kalmazva, miáltal a kívülről való tájékozás külö­nösen az idegen és vidéki látogatókra nézve meg van nehezítve. Az állandó épületek közt végre a műcsarnok az, mely iránt teljes elismerésünket kell, hogy kife­je­zük. A műcsarnok, mely a képtárakra vonatkozó leghelyesebb elvek szerint van alkotva, a legjobb minőségű anyagból szolid munka alkalmazásával épült. Elismerés illeti az architektust, hogy az épü­let külsejének beburkolására a legtartósabb anya­gokat , sajtolt téglát, majolikát, -­­ választotta, utat mutatván, hazai építészeti agyagipa­runk kitűnő termékeinek helyes felhasználására. Az épület alaprajzi elrendezése a legjobb műtár­latok mintájára teljesen szabályszerű és praktikus. Az épület hosszában háromfelé világított középterem van alkalmazva, melyek közül az igen díszes kö­zépső négyzetes terem a szoborművek felállítására szolgál, a két szélső, hosszúkás terem pedig a na­gyobb olajfestményeket tartalmazza. Ezen középter­mek körül vannak elhelyezve az egymásba nyíló keskenyebb­­ oldalról ablakok által megvilágított — termek. A méltóan kiképzett előcsarnok az ol­daltermeket középen megszakítván közvetlenül a középteremhez csatlakozik. Sajnálni lehet, hogy ezen épület a hazai képző­művészet jelentőségéhez képest nem elég nagy. — Keskeny a képkiállítást tartalmazó két felülvilágí­­tott terem, mely hátrány egyrészt abban nyilvánul, hogy a felső képeket a közép­pamlagról a visszfény miatt kellőleg élvezni nem lehet, másrészt befolyá­solja e szűk méret a külső arányokat is, a­mennyi­ben az épület kimagasló nagyobb szélességű közép­része, mint közép-rizalit, aránylag keskeny. A többi épület nagyobbára egészen ideiglenes jellegű faépület, melyeknek jelentékenyebb része czélszerű és könnyű szerkezetek alkalmazása által különösen kitűnik. A fedélszerkezetek képzésénél legnagyobbára foglalt szerkezetek vannak alkalmazva, a­melyeknek azon előnyük van, hogy a kötéseknél — az ácsolás általi fagyengítés elkerülésével — lényegesen csavarok alkalmaztatnak, miáltal a fa­szerkezet szolidabb, könnyen szétszedhető és ismét összeszerelhető. A nagyobb húzási igénybevételeknél vonóvasak jöttek alkalmazásba. Ezen épületek közül nagyság és jelentőség tekin­tetében különösen kiválik a hazai gépcsarnok és a mezőgazdasági csarnok, mindkettő nagyterjedelmű favázas épület. A gépcsarnok hosszú (180 m.) háromhajós, bazilikát képez. A középhajó jelentékeny szélessége (24 m.) mellett egészen szabadon lebegő szerkezet­tel bír, a­mi igen szabad térséges jelleget kölcsö­nöz a csarnok belsejének. Az alkalmazott kordszer­kezet igen praktikus, egyszerű és könnyű. A ba­­zilikus világítás igen jó, és az igényeknek teljesen megfelel. Különösen impozáns a csarnok belső perspektívája. A mezőgazdasági csarnok lényegileg 3 majdnem egyenlő széles hajóból áll, melyekre ugyan­azon ö­sszmagasságban három párhuzam nyeregtető van alkalmazva. Ezen elrendezésnél fogva a csar­nokot csakis felülvilágítóval lehetett kellőleg meg­világítani, mely ebben az esetben egészen jónak bizonyult. Nem helyeselhető azonban ezen elrendezés, az oszlopsorok fölött fekvő két belső ereszcsatorna miatt, mely jelentékeny hosszúságánál fogva alig képes nagy záporok alkalmával a vizet elég gyor­san a tetőről elvezetni. Egyike a legérdekesebb külsejű főépületeknek mindenesetre az erdészeti pavilion, mely re­gényes vadászkastélyszerű alakja által feltűnik. — Külsőleg oly módon van kiképezve, mintha belül — földszint és az emeleten — nagyobbszámú szo­bát tartalmazna. Azonban az épület belseje főként egy nagyobb, egészen a tető alá nyúló helyiségből áll, mely az első emelet magasságában oszlopokon nyugvó gallérjával bír. A kívülről látható kiszögellő épületrészek belül fülkéket képeznek. A belső ki­képzés a sokat ígérő külsőhöz képest meglehetősen szegényes és puszta, a­mennyiben a látható szer­kezet sem, volt dekoratim felhasználható. Az épület külseje még azáltal válik különösen jellegzetessé, hogy a favázközök mindennemű fakéreggel vannak kitöltve. Nem kevésbé fontos nyers- és ipartermények ki­állítására épült a bányászati és építés-ipari csoportcsarno­k, mely kettős rendeltetésénél fogva tulajdonképen két külön, de egymáshoz épí­tett csarnokból áll. Az építés­ipari tárgyak és építőanyagok egyszerű hosszúkás, felülvilágított csarnokba vannak elhe­lyezve, a­melynek hátsó hosszoldalához, és erre de­rékszög alatt a héthajós bányászati csarnok csatla­kozik. Az utóbbi csarnokban alkalmazott magas ol­dalvilágítás akként van létesítve, hogy minden má­sodik hajó magasabbra kiemelkedvén, oldalának külső szabad része ablakok alkalmazására vált fel­­használhatóvá. Ezen kettős csarnokban tehát a ma­gas oldalvilágítás és a felülvilágítás közti különb­séget közvetlenül lehet tanulmányozni. A favázas épület, mely kívülről és belülről igen egyszerű­, elől még két nyílt csarnokkal is ki van egészítve, me­lyek építési anyagok kiállítására szolgálnak. Az előbbihez elvileg hasonló alaprajzi elrendezés­sel bír a borászati és szeszipari csarnok, a­mennyiben ez is két részből állónak tekinthető. Az első nagyobb hosszúkás épületrészhez, mely magába foglalja a borkiállítást, hátul hozzá van építve a szeszipar számára egy T alakú kiegészí­tőrész. Az épület külseje csinos, kedves favázas formák és kiemelkedő tetőalakok alkalmazása mellett gaz­dag és változatosan tagozott kiképzést mutat. Az ügyes külső csoportosítás az alaprajznak különös alakja által is lényeges támogatást nyert. Kár, hogy az épület aránylag alacsony, mely hiány különösen az iparcsarnok szomszédsága által még fokozódik. Igen czélszerű lett volna ezen szempontból a pad­lómagasságot még egy néhány lépcsőfokkal emelni. Az épül­t belseje is igen sikerült és érdekes, mi­vel külön földíszítés mellőzésével itt a belső alaki kiképzés tisztán magából a fa szerkezetből van merítve. Az alkalmazott magas oldalvilágítás teljesen ki­elégítő. Némi tekintetben a nagy iparcsarnok kiegészítő része gyanánt tekinthető a háziiparcsarnok és részben az oktatásügyi csarnok. Neve­zetesen az utóbbiban foglalt iparoktatás, mely voltaképen az oktatásügy egyéb ágaitól teljesen különválik és szorosan véve az iparügyhöz tar­tozó tényezőt képez, mint olyan — leghe­lyesebben az iparcsarnok előcsarnokában lett volna elhelyezendő. (1880. bécsi iparkiállítás.) Mindkét favázas épület igen egyszerű és czéljá­­nak teljesen megfelelő, csak egy kissé félreeső helyre van építve. Ezekhez egészen hasonló egyszerű épü­let az időleges kiállításokra szolgáló csar­nok is. Főépületek gyanánt szerepelhetnek viszonyaikhoz képest még a minisztériumok, az uradalmak, a fő­város és a külön tartományok stb. kiállítási csar­nokai is, a­mennyiben ezek nagyrészt igen neveze­tes hazai nyersterményeket, valamint a kézmű vagy nagyipar keretébe vágó tárgyakat vagy pedig min­den ágat felkaroló külön kis kiállításokat tartal­maznak. Ezen csarnokok külsőleg is nevezetes he­lyet foglalnak el a kiállítási épületek közt. Ezen csarnokok legnagyobbika a közlekedési minisztériumnak szép és czélszerűen beren­dezett kiállítási pavillonja. Ezen lényegileg vasból épült csarnok tulajdonképen három külön pavilion­ból áll, melyek átjárók által vannak egymással ösz­­szekapcsolva. A három pavilion közt a középső, mely négyze­tes alaprajzzal bir és a két hosszúkás oldalépület­nél magasabbra emelkedik, belől igen tágas ízlés­sel dekorált termet képez, melynél különösen a he­lyes megvilágítás nagyon szépen érvényre jön. A két oldalcsarnok, vasúti kocsik és mozdonyok czélszerű felállíthatása miatt, három egyenlő széles hajóból áll, melyek közül a középső valamivel ma­gasabbra kiemelkedvén, meglehetős hiányos bazili­­kális világítást szolgáltat, mely azonban az alkal­mazott, de kevésbé czélszerű ablakvilágítás által is támogatva van. A külső falak a rácspillérek közé feszített pony­vából vannak képezve. A pénzügyi minisztérium csarnoka az előbbinél sokkal kisebb és czéljának megfelelő­leg egészen kü­l- és belkiképzésben részesült. Ez azon kevésszámú épületek egyike, mely a faanya­got, melyből lényegileg épült, megtagadván, úgy külső, mint belső renaissance formáiban a komolyabb massiv építkezés jellegét hordja magán. Külső formáiban és részleteiben igen eredeti és kiválóan figyelemre méltó a közvetlenül szomszédos köza­lapítványi pavi­lon, melynél az alkal­mazott faarchitektúrának kezelése művészi kézre vall. Különösen szép hatású az épület verandája. A kivitel szolid (ácsmunka) technikája is igen elő­nyösen kiválik egynémely hamarosan összeépített csarnok kivitele fölött. A munkácsi uradalom kiállítása egyszerű szolid bloképületben van elhelyezve. Ide sorolható még a Ménes pavi­lon, mely kül­sőleg nagyon hasonlít a nürnbergi kiállítás főépüle­tének előcsarnokához, azonban arányaiban sokkal kisebb lévén, nem teszi meg a kívánt hatást. A főváros pavillonja, mely az iparcsarnok előtti tér különös díszére válik, a legsikerültebb ki­állítási épületek egyike, ámbár a masszívnak látszó manzárt tetővel ellátott középrész nincs az épület többi fa­vázas részeivel organikus összefüggésbe hozva. Az épület belsejében a faszerkezet el van rejtve vászonból képezett mennyezetek által, mint egyáltalában a szövetekkel való belső feldíszítés itt nagyobb mértékben talált alkalmazást. A legfeltűnőbb épületek egyike mindenesetre a horvát pavilion, melynek széles nehézkes tornya már messziről vonja figyelmünket magára. Az épület külsejére nézve, egyemeletes nagyobb nyaraló jellegével bír, belülről azonban főként két —­­ közfal által egymástól elválasztott — a tető alá nyúló helyiségből áll, melyek a külső falak mentén emelet magasságban széles gallériával bír­nak. A favázas falak belülről vannak deszkával bo­rítva, a toronynál azonban a bok­tét balkfal­szerű­­leg a külső oldalnál lett alkalmazva.­­ A belülről látható, helyenkint nehézkes szerkezet alakilag nem válik a csarnok belsejének előnyére, a­mi a ge­rendaélek és szarufáknak színezése által még inkább előtűnik. A nagyobb hátsó helyiségnél ezen hátrá­nyok gazdag szőnyeg-dekoratió által tetemesen mér­tékelnek, mint általában véve a csarnok belseje inkább a kiállított tárgyak változatos csoportosítása által tesz kedvező benyomást a szemlélőre. A csarnok külsején hatás­emelés szempontjából szerény jellegzetes színezés jött alkalmazásba. A főépületek sorát be lehet fejeznünk az igaz­gatósági pavillonnal, mely ugyan tisztán adminisztratív czélokra szolgál, de külseje által az iparcsarnok előtti épületcsoport tipikus tagját ké­pezi. Különösen az egyszerű 03 praktikus alaprajzi elrendezés teszi ezen épületet figyelemre méltóvá. A földszint és első emeleten lévő hivatalos helyisé­gek ugyanis egy központilag elhely­zett fölülről világított tágas előcsarnok körül vannak csoporto­sítva, mely elrendezés az épületben való közlekedést rendkívül megkönnyíti. Kár hogy az épület külseje a faarchitektúra megtagadásával nagyon közönséges formákat öltött. A kiállításnak némiképen nemzetközi kibővítése gyanánt vehetjük a két külföldi gépcsarnokot és a keleti pavillont. A két külföldi gépcsarnok nagyság és szerkezet tekintetében teljesen azonos egymással, és igen hasonlít a hazai gépcsarnokhoz , csakhogy egész­ben véve jelentékenyen kisebb és keskenyebb. Általános feltűnést okoz sok kisebb-nagyobb ku­polájával és fantasztikus keleties külsejével a ke­leti pavilion. A legyező alakú alaprajz (frank­furti patent-kiállítás), mely magában véve igen czél­­szerű, itt azonban csak négyágú lévén, kedvezőtle­nül befolyásolja az épület külsejét különösen a köz­ponti kupola alakját. Az épület belseje, mely főként keleti növényekkel van díszítve, a faszerkezet de­koratív felhasználásának is igen szép példáját mu­tatja. A külső architektúrának polychrom befestés általi élénkítése kedvezően hozzájárul az épület kü­lönleges jellegének emeléséhez. Igen nevezetes kiállítási épületeket találunk to­vábbá a nagy iparvállalatok, társulatok, magán nagyiparosok és vállalkozók által felállított saját pavillonok között is, sőt vannak az utóbbiak közt olyanok, a­melyek minden tekintetben kiállják a 475

Next