Gazdasági Mérnök, 1885. január-december (9. évfolyam, 1-52. szám)
1885-11-08 / 45. szám
45. szám. MŰSZAKI, IPARI ÉS GAZDASÁGI HETILAP a négy oldalon egy és ugyanazon homlokzat van alkalmazva, miáltal a kívülről való tájékozás különösen az idegen és vidéki látogatókra nézve meg van nehezítve. Az állandó épületek közt végre a műcsarnok az, mely iránt teljes elismerésünket kell, hogy kifejezük. A műcsarnok, mely a képtárakra vonatkozó leghelyesebb elvek szerint van alkotva, a legjobb minőségű anyagból szolid munka alkalmazásával épült. Elismerés illeti az architektust, hogy az épület külsejének beburkolására a legtartósabb anyagokat , sajtolt téglát, majolikát, - választotta, utat mutatván, hazai építészeti agyagiparunk kitűnő termékeinek helyes felhasználására. Az épület alaprajzi elrendezése a legjobb műtárlatok mintájára teljesen szabályszerű és praktikus. Az épület hosszában háromfelé világított középterem van alkalmazva, melyek közül az igen díszes középső négyzetes terem a szoborművek felállítására szolgál, a két szélső, hosszúkás terem pedig a nagyobb olajfestményeket tartalmazza. Ezen középtermek körül vannak elhelyezve az egymásba nyíló keskenyebb oldalról ablakok által megvilágított — termek. A méltóan kiképzett előcsarnok az oldaltermeket középen megszakítván közvetlenül a középteremhez csatlakozik. Sajnálni lehet, hogy ezen épület a hazai képzőművészet jelentőségéhez képest nem elég nagy. — Keskeny a képkiállítást tartalmazó két felülvilágított terem, mely hátrány egyrészt abban nyilvánul, hogy a felső képeket a középpamlagról a visszfény miatt kellőleg élvezni nem lehet, másrészt befolyásolja e szűk méret a külső arányokat is, amennyiben az épület kimagasló nagyobb szélességű középrésze, mint közép-rizalit, aránylag keskeny. A többi épület nagyobbára egészen ideiglenes jellegű faépület, melyeknek jelentékenyebb része czélszerű és könnyű szerkezetek alkalmazása által különösen kitűnik. A fedélszerkezetek képzésénél legnagyobbára foglalt szerkezetek vannak alkalmazva, amelyeknek azon előnyük van, hogy a kötéseknél — az ácsolás általi fagyengítés elkerülésével — lényegesen csavarok alkalmaztatnak, miáltal a faszerkezet szolidabb, könnyen szétszedhető és ismét összeszerelhető. A nagyobb húzási igénybevételeknél vonóvasak jöttek alkalmazásba. Ezen épületek közül nagyság és jelentőség tekintetében különösen kiválik a hazai gépcsarnok és a mezőgazdasági csarnok, mindkettő nagyterjedelmű favázas épület. A gépcsarnok hosszú (180 m.) háromhajós, bazilikát képez. A középhajó jelentékeny szélessége (24 m.) mellett egészen szabadon lebegő szerkezettel bír, ami igen szabad térséges jelleget kölcsönöz a csarnok belsejének. Az alkalmazott kordszerkezet igen praktikus, egyszerű és könnyű. A bazilikus világítás igen jó, és az igényeknek teljesen megfelel. Különösen impozáns a csarnok belső perspektívája. A mezőgazdasági csarnok lényegileg 3 majdnem egyenlő széles hajóból áll, melyekre ugyanazon összmagasságban három párhuzam nyeregtető van alkalmazva. Ezen elrendezésnél fogva a csarnokot csakis felülvilágítóval lehetett kellőleg megvilágítani, mely ebben az esetben egészen jónak bizonyult. Nem helyeselhető azonban ezen elrendezés, az oszlopsorok fölött fekvő két belső ereszcsatorna miatt, mely jelentékeny hosszúságánál fogva alig képes nagy záporok alkalmával a vizet elég gyorsan a tetőről elvezetni. Egyike a legérdekesebb külsejű főépületeknek mindenesetre az erdészeti pavilion, mely regényes vadászkastélyszerű alakja által feltűnik. — Külsőleg oly módon van kiképezve, mintha belül — földszint és az emeleten — nagyobbszámú szobát tartalmazna. Azonban az épület belseje főként egy nagyobb, egészen a tető alá nyúló helyiségből áll, mely az első emelet magasságában oszlopokon nyugvó gallérjával bír. A kívülről látható kiszögellő épületrészek belül fülkéket képeznek. A belső kiképzés a sokat ígérő külsőhöz képest meglehetősen szegényes és puszta, amennyiben a látható szerkezet sem, volt dekoratim felhasználható. Az épület külseje még azáltal válik különösen jellegzetessé, hogy a favázközök mindennemű fakéreggel vannak kitöltve. Nem kevésbé fontos nyers- és ipartermények kiállítására épült a bányászati és építés-ipari csoportcsarnok, mely kettős rendeltetésénél fogva tulajdonképen két külön, de egymáshoz épített csarnokból áll. Az építésipari tárgyak és építőanyagok egyszerű hosszúkás, felülvilágított csarnokba vannak elhelyezve, amelynek hátsó hosszoldalához, és erre derékszög alatt a héthajós bányászati csarnok csatlakozik. Az utóbbi csarnokban alkalmazott magas oldalvilágítás akként van létesítve, hogy minden második hajó magasabbra kiemelkedvén, oldalának külső szabad része ablakok alkalmazására vált felhasználhatóvá. Ezen kettős csarnokban tehát a magas oldalvilágítás és a felülvilágítás közti különbséget közvetlenül lehet tanulmányozni. A favázas épület, mely kívülről és belülről igen egyszerű, elől még két nyílt csarnokkal is ki van egészítve, melyek építési anyagok kiállítására szolgálnak. Az előbbihez elvileg hasonló alaprajzi elrendezéssel bír a borászati és szeszipari csarnok, amennyiben ez is két részből állónak tekinthető. Az első nagyobb hosszúkás épületrészhez, mely magába foglalja a borkiállítást, hátul hozzá van építve a szeszipar számára egy T alakú kiegészítőrész. Az épület külseje csinos, kedves favázas formák és kiemelkedő tetőalakok alkalmazása mellett gazdag és változatosan tagozott kiképzést mutat. Az ügyes külső csoportosítás az alaprajznak különös alakja által is lényeges támogatást nyert. Kár, hogy az épület aránylag alacsony, mely hiány különösen az iparcsarnok szomszédsága által még fokozódik. Igen czélszerű lett volna ezen szempontból a padlómagasságot még egy néhány lépcsőfokkal emelni. Az épült belseje is igen sikerült és érdekes, mivel külön földíszítés mellőzésével itt a belső alaki kiképzés tisztán magából a fa szerkezetből van merítve. Az alkalmazott magas oldalvilágítás teljesen kielégítő. Némi tekintetben a nagy iparcsarnok kiegészítő része gyanánt tekinthető a háziiparcsarnok és részben az oktatásügyi csarnok. Nevezetesen az utóbbiban foglalt iparoktatás, mely voltaképen az oktatásügy egyéb ágaitól teljesen különválik és szorosan véve az iparügyhöz tartozó tényezőt képez, mint olyan — leghelyesebben az iparcsarnok előcsarnokában lett volna elhelyezendő. (1880. bécsi iparkiállítás.) Mindkét favázas épület igen egyszerű és czéljának teljesen megfelelő, csak egy kissé félreeső helyre van építve. Ezekhez egészen hasonló egyszerű épület az időleges kiállításokra szolgáló csarnok is. Főépületek gyanánt szerepelhetnek viszonyaikhoz képest még a minisztériumok, az uradalmak, a főváros és a külön tartományok stb. kiállítási csarnokai is, amennyiben ezek nagyrészt igen nevezetes hazai nyersterményeket, valamint a kézmű vagy nagyipar keretébe vágó tárgyakat vagy pedig minden ágat felkaroló külön kis kiállításokat tartalmaznak. Ezen csarnokok külsőleg is nevezetes helyet foglalnak el a kiállítási épületek közt. Ezen csarnokok legnagyobbika a közlekedési minisztériumnak szép és czélszerűen berendezett kiállítási pavillonja. Ezen lényegileg vasból épült csarnok tulajdonképen három külön pavilionból áll, melyek átjárók által vannak egymással öszszekapcsolva. A három pavilion közt a középső, mely négyzetes alaprajzzal bir és a két hosszúkás oldalépületnél magasabbra emelkedik, belől igen tágas ízléssel dekorált termet képez, melynél különösen a helyes megvilágítás nagyon szépen érvényre jön. A két oldalcsarnok, vasúti kocsik és mozdonyok czélszerű felállíthatása miatt, három egyenlő széles hajóból áll, melyek közül a középső valamivel magasabbra kiemelkedvén, meglehetős hiányos bazilikális világítást szolgáltat, mely azonban az alkalmazott, de kevésbé czélszerű ablakvilágítás által is támogatva van. A külső falak a rácspillérek közé feszített ponyvából vannak képezve. A pénzügyi minisztérium csarnoka az előbbinél sokkal kisebb és czéljának megfelelőleg egészen kül- és belkiképzésben részesült. Ez azon kevésszámú épületek egyike, mely a faanyagot, melyből lényegileg épült, megtagadván, úgy külső, mint belső renaissance formáiban a komolyabb massiv építkezés jellegét hordja magán. Külső formáiban és részleteiben igen eredeti és kiválóan figyelemre méltó a közvetlenül szomszédos közalapítványi pavilon, melynél az alkalmazott faarchitektúrának kezelése művészi kézre vall. Különösen szép hatású az épület verandája. A kivitel szolid (ácsmunka) technikája is igen előnyösen kiválik egynémely hamarosan összeépített csarnok kivitele fölött. A munkácsi uradalom kiállítása egyszerű szolid bloképületben van elhelyezve. Ide sorolható még a Ménes pavilon, mely külsőleg nagyon hasonlít a nürnbergi kiállítás főépületének előcsarnokához, azonban arányaiban sokkal kisebb lévén, nem teszi meg a kívánt hatást. A főváros pavillonja, mely az iparcsarnok előtti tér különös díszére válik, a legsikerültebb kiállítási épületek egyike, ámbár a masszívnak látszó manzárt tetővel ellátott középrész nincs az épület többi favázas részeivel organikus összefüggésbe hozva. Az épület belsejében a faszerkezet el van rejtve vászonból képezett mennyezetek által, mint egyáltalában a szövetekkel való belső feldíszítés itt nagyobb mértékben talált alkalmazást. A legfeltűnőbb épületek egyike mindenesetre a horvát pavilion, melynek széles nehézkes tornya már messziről vonja figyelmünket magára. Az épület külsejére nézve, egyemeletes nagyobb nyaraló jellegével bír, belülről azonban főként két — közfal által egymástól elválasztott — a tető alá nyúló helyiségből áll, melyek a külső falak mentén emelet magasságban széles gallériával bírnak. A favázas falak belülről vannak deszkával borítva, a toronynál azonban a boktét balkfalszerűleg a külső oldalnál lett alkalmazva. A belülről látható, helyenkint nehézkes szerkezet alakilag nem válik a csarnok belsejének előnyére, ami a gerendaélek és szarufáknak színezése által még inkább előtűnik. A nagyobb hátsó helyiségnél ezen hátrányok gazdag szőnyeg-dekoratió által tetemesen mértékelnek, mint általában véve a csarnok belseje inkább a kiállított tárgyak változatos csoportosítása által tesz kedvező benyomást a szemlélőre. A csarnok külsején hatásemelés szempontjából szerény jellegzetes színezés jött alkalmazásba. A főépületek sorát be lehet fejeznünk az igazgatósági pavillonnal, mely ugyan tisztán adminisztratív czélokra szolgál, de külseje által az iparcsarnok előtti épületcsoport tipikus tagját képezi. Különösen az egyszerű 03 praktikus alaprajzi elrendezés teszi ezen épületet figyelemre méltóvá. A földszint és első emeleten lévő hivatalos helyiségek ugyanis egy központilag elhelyzett fölülről világított tágas előcsarnok körül vannak csoportosítva, mely elrendezés az épületben való közlekedést rendkívül megkönnyíti. Kár hogy az épület külseje a faarchitektúra megtagadásával nagyon közönséges formákat öltött. A kiállításnak némiképen nemzetközi kibővítése gyanánt vehetjük a két külföldi gépcsarnokot és a keleti pavillont. A két külföldi gépcsarnok nagyság és szerkezet tekintetében teljesen azonos egymással, és igen hasonlít a hazai gépcsarnokhoz , csakhogy egészben véve jelentékenyen kisebb és keskenyebb. Általános feltűnést okoz sok kisebb-nagyobb kupolájával és fantasztikus keleties külsejével a keleti pavilion. A legyező alakú alaprajz (frankfurti patent-kiállítás), mely magában véve igen czélszerű, itt azonban csak négyágú lévén, kedvezőtlenül befolyásolja az épület külsejét különösen a központi kupola alakját. Az épület belseje, mely főként keleti növényekkel van díszítve, a faszerkezet dekoratív felhasználásának is igen szép példáját mutatja. A külső architektúrának polychrom befestés általi élénkítése kedvezően hozzájárul az épület különleges jellegének emeléséhez. Igen nevezetes kiállítási épületeket találunk továbbá a nagy iparvállalatok, társulatok, magán nagyiparosok és vállalkozók által felállított saját pavillonok között is, sőt vannak az utóbbiak közt olyanok, amelyek minden tekintetben kiállják a 475