Gazdasági Mérnök, 1886. január-december (10. évfolyam, 1-52. szám)

1886-02-14 / 7. szám

74 legkevesebb halással sem volt a búzaárak emelkedé­sére s az egész vámmanőeuvre legfeljebb fiskális szempontból jöhet tekintetbe. Múlt év október 20-dikán a Taganrog (Azov ten­­­­gerparti) búza a genuai piaczon IS frankon áruitatott s Marseillesben is egyenlő áron kelt el ugyan azon Tagonrog, pedig a franczia vám 1­frank 60 centimmel magasabb az olasz vámnál. Egyébiránt, hogy meny­nyivel sülyedtek a különböző fajta s különböző világ­részekből Európába özönlő búzaárak két év óta, azt a következő táblázatból könyedén megtekinthetni.­­ A világpiaczok közül Genuát választottuk összehason­lítási pontul, de épen úgy választhattuk volna Mar­seilles­ vagy Antwerpent s más tengeri kikötőt. Október 20-án 1883. 1885. Lombardiai búzaára 24 frk 25 cent. 21 frk 75 cent. Berdianska « « 24 « 91­ « 20 « 75 « Marianopoli « « 23 « 90 « 19 « 90 « Bessarabiai « « 23 « 90 « 19 « 25 « Azima Taga nr.« « 22 « 75 « IS « 50 « Ghirka Taga nr.« « 23 « 60 « 19 « — « Nicopoli « « 23 « 90 « 19 « — « Nicolajeff « « 24 « — « 19 « 25 « Polonia « « 23 « 90 « 19 « 25 « Kertch « « 23 « 50 « 18 « — « Sandomirca « 2­ — « — « 19 « 75 « Rostoff « « 21 « 75 « 17 « 75 « Varna « « 23 « 75 « 17 « 75 « Baleieh « « 21 « 50 « 17 « 75 « Bombay « « 23 « 50 « IS « 75 « Plata­n­ « — « — « 15 « 76 « Jaffa « « 19 «­­—• « — « —­ « Ilka Odessa « « 23 ■ 60 « 18 « — « S. Gio. d’Acri «■ « 21 « 60 « 16 « 60 « Mersina « « 19 « 25 « 14 « 75 te Alessandretta « « 20 « 25 « 17 « 50 « Tunisi « « — « —■ « 19 « 75 « Tripoli « « — « — « 18 « — « Salonico « « 20 «75 » — « — « Sicilia « « 24 « — « 20 « 75 « Itt megjegyezzük, hogy a búza árhanyatlása a bu­dapesti piaczon is épen a fent jelzett arányban történt s 10 forint 30 krról 7 frt 88 krra szállott ugyanazon idő alatt. Az arány ugyan ez a franczia s német pia­­crokon is. A nyers húsra és az élő-, vágó- és igásmarha be­vitelre vetett 3, illetőleg 25—30 frankos vám sem emelte egy cseppet sem a hazai állattenyésztést, sőt az a hátrány tapasztaltatik, hogy a 3 frankos hús­vám (100 kilogrammonként) nagyban károsítja a déli francziaországi marhakereskedőket.­­ Egyszersmind sokan a hús növekedő árát nagy inconveniensnek tartják az industriális városok s nagy központok mun­kásai versenyképességét illetőleg a német, belga és svájczi iparosokkal szemben. Azon felfogásból indul­nak ki t. i. hogy a munkások élelmezésére tartozó tápszereket fogyasztási adó mentessé kell tenni. Ez a mint tudjuk, angol felfogás, hol a munkások tény­leg ki vannak véve az ilyen fogyasztási adófizetés alól és pedig a versenyképesség előmozdítása szem­pontjából. Végül a párisi statisztikai kongresszusnak egy ide­vágó memorandumát kívánom felhozni annak bebi­zonyításául, hogy a tengerentúli országok versenye korántsem volt Európára nézve oly káros hatással, mint azt némelyek állítják, sőt ellenkezőleg nagy so­­ciális rázkódásoknak vette elejét mindenhol. Összehasonlítva ugyanis az 1868. és 1880. évi sta­tisztikai adatokat kitűnik, miszerint a kenyérnek való összes gabonatermény Európában 1 milliárd és 710 millió hektoliter volt és maradt folytonosan. Ezen 12 év lefolyása alatt pedig a lakosság száma 296 millió­ról 320-ra emelkedett úgy, hogy a felesleges 25 mil­liónak kenyérrel ellátása a túltengereni gabona beho­zatala s gyors forgalma nélkül lehetetlen lett volna. Még abban az esetben is lehetetlen, ha felteszszük, hogy mindenki megmaradt volna az addigi fogyasz­tási adaggal, pedig ez fel nem tehető, mert az em­berek a czivilizáczióval igényeiket is növelni szokták,­­ a kevésbé jóról a jobbra, finomabb minőségűre, te­hát drágábbra szoktak átmenni. Már most mindenki könnyedén megértheti, hogy ha az idegen termelés, a gőz és villany közlekedés, segítségére nem jön az európai államoknak, a búza ára oly magasra emel­kedik, hogy a kenyér kérdése igen nagy veszélynek tehette volna ki a népek békéjét s az éhínséget állan­dósította volna minden, a természettől kevésbé gaz­dagon ellátott országban. — Ezek az országok pedig épen a legnépesebb, gazdagabb iparos országok, me­­lyek nem termelnek a belfogyasztásra elegendő gabo­nát, milyenek Anglia, Belgium, Holland, Francziaor­­szág, Olaszország, Svájcz stb. Pedig ezek nagy része látva a fogyasztók rohamos szaporodását a nagy in­­dustriális központokban, már jó eleve átment volt az extensiv gazdaságról az intensivre.­­ Ezért a­ki figyelemmel kisérte a 70-es években az európai népek egymásközti viszonyát, a sociális demagogus tenden­­cziákat, melyek a «male svada fames»-el karöltve szitogatták a népek közt az elégedetlenséget, el fogja ismerni a fent jelzett következtetést mint mathemati­­kai igazságot s egyszersmind azt is megérti, hogy mi­ért fizették a 70-es években a magyar búzát 14 fo­rinton s miért fizetik most csak 8 forinton ; meggyő­ződhetik még arról is, hogy ez jól volt a­hogy történt, mert nagyobb nyomorúságot kerültünk el általa. De a fent előadottakból az is nyilvános, hogy nem állandó állapottal, hanem egy ideiglenes agrár kicsis­­sel van dolgunk s a­milyen természetes volt Európa lakóinak túlnépesedése, épen olyan természetes most a gabona túltermelése, de mindennek meg van a ha­tára és ez a határ a «torna-conto». Mihelyt az indiai gabonát nem lehet olcsóbban termelni, a vasúti tarif­­tákat, a tengeri hajózási aalót nem lehet lejjebb szál­­lítani, mert különben ki nem fizeti a puszta szállítási költséget sem, s mihelyt a fogyasztás és termelés, más szavakkal a kereslet s ajánlat közt változik a viszony akkor a búzaárak is változni fognak, de hogy az ag­rár vámemelés által érezhetően segíteni lehessen a földmívelés állapotán azt maga Bismark herczeg sem hiszi, ki talán az egész vámpolitikát csak azért kez­deményezte, hogy a többi európai államokat tévútra terelje. Nézetünk szerint a vámrevízióról lévén szó, na­gyobb súlyt kellene fektetni a tarifták leszállítására, mint annak emelésére, s szívesen elengedhetnék azt a 50 kros búzavámot és ha például a textil­iparczik­­keknél aránylagos leszállítást eszközölhetnénk ki osz­trák feleinktől. Kond­a lajos. Az öntözésre szükséges vizet folyók és források szolgáltatják. Felső-Olaszország különösen az, mely­nek sűrű csatornahálózata óriási mennyiségű vizet von el a folyókból s azt az öntözendő területekre vezeti. Olaszország más részeiben a csatornák nin­csenek meg, s a lakosság mégis kiterjedt földöntözést Emíliában Bologna tartományt az Idic­e Quaderna fo­lyók keresztezik. Ezek a folyók a nélkül, hogy Adria nyugati partján rendezett torkolattal bírnának, víz­mennyiségüket nagy terjedelmű lapályra ontották, mely a két folyó vízállása szerint egyszer tavat, másszor mocsárt képezett. A lapály ez időszerint a beiszaposodás folyamatában van s az Idice balpartján levő terület, már is annyira emelkedett, hogy csak az árvíz hullámai érik el. A jobboldali területet a folyó ellen magas töltések védik. S épen ezen a vidéken virágzik legjobban a kendertermelés, még­pedig szabályzott öntözés segélyével. A földbirtokosok az iszapos talajon csatornahálózatot nem készíthetnek, s az ott uralkodó viszonyoknál fogva állandó víz­mennyiség fölött sem rendelkezhetnek. Ezeken a bajo­kon segítendők, nagy vízmedenc­éket készítettek, me­lyekben a vizet felfogják s ily módon a szükséges vízmennyiséggel mindenkorra ellátják magukat. Az államhatóság megengedte a birtokosoknak, hogy a gát egyes helyein zsilipeket építsenek. Ezek használata azonban csakis a rendes vízállás alkalmával van en­gedélyezve. A töltések mentén sorra húzódnak a me­­denczék, melyekből csatornák vezetnek az egyes parczel­­lákra. A medenczék tartalma egész nyárra elegendő vizet szolgáltat.­­ Az öntözés tovafejlesztését itt is nagyban segítik elő a szövetkezetek, minthogy több bir­tokos igen gyakran szövetkezik egy-egy medenc­e közös kiépítésére. A tél idején történő öntözésre vonatkozólag Olasz­országban nagy fontossággal bírnak a források, sőt miv­el a források száma Felső-Olaszországban igen nagy, a nyári öntözést is, kiváló mértékben segítik elő.­­ A forrás víz nyárban alacsonyabb hőmérsékénél fogva sokkal alkalmatosabb és olcsóbb, mint a csatorna­víz. Egyes tartományokban a forrásvíz félannyiba ker­ül, mint a csatornavíz, melylvel a forrásvizet­ még keverik is. Ellenben télen a forrásvizek hőmér­­séke 8 10 fok­­-ra emelkedik. Nagy fontosságú do­log ez, ha meggondoljuk, hogy a téli öntözésre hasz­nálandó víznek elég, ha 5 C­ foknyi hőmérsék­­ket bír. A szóban forgó források vízmennyiségére nézve álljon itt néhány adat. Milano tartományban a Chorla mellett levő patak perc­enkint 6,218—12,456 liter vizet; a Cagnala mellett levő forrás perczenkint 18,000—24,000 liter vizet; Cremona tartományban a della Stanga forrás perczenkint 38,000 liter vizet; a fornovoi forrás perczenkint 415,200 liter vizet; Brescia tartományban a balparti jószág mellett fekvő forrás perczenkint 5000 liter vizet szolgáltat. Egyál­talán Felső-Olaszország geológiai viszonyai olyanok,­­ hogy már csekély mélységben bő forrásra bukkan­­­­hatunk. Bármily nagy legyen is a forrásokból kapott víz­mennyiség, eltörpül ez a folyókból nyert víztömeggel szemben. Olaszország áldott északi tartományait sűrű csatornahálózat borítja, mely az öntözésen kívül a hajózásnak is roppant szolgálatokat tesz. A gyakor­lat megmutatta, hogy ezek a csatornák a kettős ezél­yt. Ilyen Emilia, mely főképen kendert termeszt.I­nak igen szépen megfelelhetnek —­K+ — A földöntözés Olaszországban. n­. c c 2 Ja A meder szélessége A csatorna mélyAz esésmillime-A felszín se­!U— I A csatorna neve. a P méterekben sége méterekben terekben bessége másod­dl­os­?m­­a) c — Max. Min. Max. Min. Max. Min. perczenkint Max. Min. c OJ H -c. r) p -aj cS . • r­e áa =^ 1. Lombardia. Naviglio grande di Milano 5(H) 48-0 120 3-80 0-95 1 546 0-006 2-63 0-23 650 412-51 cc di Bereguardo cc di Pavia 18-90 13-20 7-0 2-30 1-10 0490 0-070 1-57 0-21 4-85 412-51 33-10 300 12­ 0 1-65 1-00 0-280 0031 0-88 002 6-2 457-45 cc della Martesana 45-0 18-0 9 0 2-50 104 0-751 0110 2-95 0­ 35 27-25 386-23­­ Interno di Milano 450 18-9 9­ 0 2-00 0-90 1-513 0-320 0-48 0-11 27-25 2. Velencze. Naviglio Bussé 12-74 6'50 6'50 1-30 1-20 0-236 0-236 0-60 0-60 27-0 5827-50 Canal Bianco 66-0 400 20-0 20-30 1-00 0-080 0-080 0-60 0-601140 244-32 Maviglio Adigette 80-84 140 120 200 0-60— — 0-80 0-50 9-0 507-85 3. Piemont. Canal Favour 820 20-0 70 3-40 3-40 0'50 0-20 --- *_ 1100 416600 cc d'Jorea 81-4 8-5 52 ___ 1-10 0-76_ _ 17-4 cc di Cigliano 31.4 200 7-0 2-10_ _ _ _ _ 50-0_ « del Rotlo 100— _ — _ _ _ _ 150_ Roggione di sarti rana 29-5— — —._ _ _ _ _ 90_ 4. Emilia. Naviglio di Modena 15-40 120 10-20 2-20 1-75 1-574 0-30 111 0-42 4-00 « di Bologna 3645 110 10-0 3-20 1-7C 0-446 0011— — 400— 7. szám.

Next