Gazdasági Mérnök, 1886. január-december (10. évfolyam, 1-52. szám)

1886-05-23 / 21. szám

X évfolyam. ELŐFIZETÉSI DÍJ : Egész évre..............10 frt — kr. 1 negyedévre................ Félévre....................5­0 — «­­ egy hóra.................... MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. 2 frt 50 kr.­­ Szerkeszti és kiadja GONDA BÉLA műegyetemi m.-tanár. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL . BUDAPEST, IX. KER.,CSILLAG-UTCZA 8. Jellemző vonások Észak-Amerika ar­chitektúrájában. (C. Jlinekeldeyn előadása a new-yorki technikus egyesületben.) Ha magunk elé képzeljük azt, minő feltételek alatt dolgoznak Amerika építészei, egyrészről a különösen kedvező körülmények egész sorát fogjuk észrevenni, melyek az amerikai építő­művészetet jelenlegi pol­czára rövid idő alatt emelték s egyúttal a jövőre nézve a legjobb remények csiráit hordják maguk­ban, más oldalról azonban nem zárkózhatunk el azon vallomás elöl, hogy e mellett mindenféle akadályok állnak fenn, melyek valamikor azt a gondolatot még az álmok országába sorozták, hogy az újkor építé­­sü­lje Amerikában születhessek, s hogy a művészet megteremtése e szűz földön oly sajátosság és szép­ség által tűnhessék ki, hogy minden, a­mit az ó­ vi­­lág két ezredéves kultúrája teremtett, árnyékba bo­ruljon. A kedvező befolyások között, melyek az építészeti alkotásokat Észak-Amerikában sok más országgal szemben annyira előbbre viszik, első­sorban kétség­kívül az ország magas fejlettsége, politikai hatalmas­sága és függetlensége jó tekintetbe. Hála két világ­részt elválasztó Oczean között való állásának, hála szerencsés elszigeteltségének a féltékeny és ellenséges szomszédok, valamint minden külföldi politikai bonyo­dalom kalandos beavatkozása ellen, a­mi az Egye­sült Államokban a kormánynak mindenkor zsinór­­mértékül szolgált, s a polgárság itt tartós békének örvendhet; s miután a polgárháború tűzpróbája és vérkeresztsége által észak és dél, kelet és nyugat között a szabadság annál szilárdabb alapra feküdt, azt látjuk, hogy a nép összes erejét belső jólétének emelésére fordítja, a föld kimeríthetlen gazdagságát kihasználta; azt látjuk, hogy az élet minden terén az előrehaladásért oly verseny folyik, mely bámu­latra ragadja a szemlélőt. A nagy és általános ön­erőből teremtett jólét mellett, mely a világtörténelem­ben nem egy könnyen talál valahol párjára ; a szö­vetségi kormány, az egyes államok kormánya, a városok igazgatása, a nagy vállalkozó társaságok, sőt egyes egyének jó­voltából építési czélokra oly össze­geket lehetett fordítani, melyek a hatalmas köztársa­ságok, egyház, világoknak parancsoló királyok vagy a művészetet és pompát kedvelő fejedelmek adományait messze fölülmúlják. A szövetségi kormány azon iparkodik, hogy a ren­deletére emelt épületekben a méltóság és nagyság, mely a népben a legmagasabb mértékben ki van fejlődve, befejezést nyerjen: az államok és városok versenyeznek abban, hogy a házak, melyekben törvény­hozó testü­leteik üléseznek, a közigazgatási hivatalok székelnek, a bírák hivatalos ügyeiket vezetik — büszke, monumentális épületek legyenek. A nagy for­galmi, kereskedelmi és ipartársulatok épületein nagy üzletkörünk kifejezését látjuk. Az egyes gazdag csa­l­­ádok és egyének nemes egyetértéssel templomokat, egyetemeket, könyvtárakat, iskolákat, múzeumokat, kórházakat és egyes közös telepeket alapítanak és felszerelnek. Valamennyien bőkezűen gyakran paza­rul szolgáltatnak eszközt arra, hogy valami nagyot, maradandót alkossanak és sehol sem nyilvánul szeb­ben az amerikaikat annyira jellemző idegenkedése a kicsinyes dolgokból, mint abban, hogy bőkezűen ad­nak, csakhogy azért valami egészet kapjanak. Az ilyen fáradhatlan vállalkozási szellem által el­telt országban, a­hol az építész elé a legérdekesebb, részben páratlan feladatokat állítják, mint pl. ama városi telep Chicago mellett, melyet Pullmann György három év alatt mintegy a földből teremtett elő, azon egyének fantáziája, és alkotó ereje, mely egyéneknek oly szép czélok kínálkoznak, szükségképen magasabb lendület nyer. A felfogás ama függetlenségénél fogva, mely az amerikainak az általános mozgási szabadság folytán öntudatlanul sajátjává válik, az amerikai épí­tészek aránylag elfogulatlanabbul mennek neki a do­lognak, mint az ó-világ építőmesterei. Tehetik pedig ezt annyival könnyebben, mert alkotásaiknál egy nagy múlt benyomásaitól, melyek előadási erejükre ifjúságuktól fogva befolyást gyakorolnak, nem kell előbb megszabadulniok, ha valami frisset, sajátost önmaguktól akarnak teremteni. Ez a tény is, habár csak föltételesen ahhoz járul, hogy az amerikai épí­tészek műveire teremtő bélyeget süssön. De lássuk most az árnyoldalakat. Valamint a körül­mények kedvező volta és úgy általános okokban rej­lik, melyekkel szemben az egyes ember tehetetlen, mint különös viszonyokban, melyeket az egyedek vagy társaságok hasznosan vagy kárt hozón idomíthat­nak — azonképen a kedvezőtlen helyzet is kétféle természetű: általános annyiban, a mennyiben a min­denki által bevallott, de eddig hiába ostromlott mély sebek, melyek az Egyesült­ Államok nyilvános életén uralkodnak, az építészet ügyét is folytonos sajgásban tartják, már csak azon oknál fogva is, mert az épí­tészetnél mindig nagy és nem mindenki által ellen­őrizhető összegekről van szó, melyek amaz egyének kapzsiságát ingerük, a­kiket Amerikában a szó rész értelmében «politikusok»-nak szoktak nevezni. Innen van, hogy igen­is gyakran oly tekintetek ha­tároznak, melyek mögött minden egyéb, csak az a tiszta szándék nem rejtőzködik, hogy valami jót, a résztvevők dicsőségére való dolgot teremtsenek, vagy erre a legügyesebb erőket megnyerjék. Mindezt alig kell bizonyítani.­­Még frissen él mindenki emlékében ama tárgyalás, melyet az albany-i capitolum kibőví­tése fölött folytattak s azon a congressus által leg­újabban hozott határozat, a­mely a «Congressional Librery» építését végtére is Washingtonban rendeli el. Ezt a mindenki által sürgősnek és elkerülhetlen­­nek tartott épület emelését 13 éven át tudták meg­akadályozni, főleg azért, mert politikai pártkérdést faragtak belőle, s mert mindenféle körök léteztek, a­melyek a szóba jövő különböző épület­helyekhez nye­reségvágyó spekulácziót fűztek. A­miért az elnök hi­vatalba lépése alkalmával a látszólag annyira önma­gától értetendő eme szavait: «A public office is a public trust» annyira hangsúlyozni kellett, eléggé bi­zonyítja, mennyire valósították meg eddig. A bizalmi állásokban annyira hiányzó becsületeség ellen han­goztatott panasz sok építészt, a becsületesség ellen folytatott létharczban, arra indított, hogy hasonló fegy­verekkel küzdjön. Mindez arra vezetett, hogy a nyil­vános pályázati verseny intézményét, melyet más ál­lamokban a fiatal tehetségek kitűnésére és érvényre emelésére, valamint minden nagyobb feladat megol­dására még mindig a legjobb módnak tekintenek, annyira figyelmen kívül hagyják, hogy a szaktársu­latok sok legderekabb tagja már nem is akar róla tudni semmit, a­mint az a Nyugat építészeinek egye­sülete által múlt évben erről kibocsátott hosszú bűn­­lajstromból kiviláglik. Innen magyarázható meg az, 21 2*7.—230. ábra. BICYCLE-LÁB. 231. és 232. ábra. ÚJ SZERKEZETŰ PALAC­K és DUGÓ. 21. szám Budapest, 1886. május 23.

Next