Gazdasági Mérnök, 1887. január-december (11. évfolyam, 1-52. szám)
1887-10-09 / 41. szám
XI. évfolyam. Előfizetési díj : Egész évre 12 frt, félévre5 frt, negyedévre 3 forint. A mezőgazdasági szeszgyárak állapota hazánkban. Hazánk szesziparának két ága van, s mindkettő oly jelentékeny faktora, gazdasági fejlődésünknek hogy gazdasági viszonyaink egyenletességére s a túltermelés hasznos értékesíthetőségére lényeges befolyást gyakorol, de kedvező viszonyaink következtében nincs Európában egy állam sem, mely a mienkével hasonló fejlettségű és terjedelmű szesziparral bírna. A szeszipar két ága közötti megkülönböztetés, amelyet használni szoktak, alapjában véve helytelen. Nagyipari szeszgyár az egyik, mezőgazdasági szeszgyár a másik. Ezen megkülönböztetés helytelen azért, mert hiszen hazánkban, mint mezőgazdasági államban, mindkettő mezőgazdasági missiót teljesít. — A nagyipari szeszgyár a szeszt és a mellékterményeket nagyban állítja elő, és nem a gyáros mezőgazdaságának, hanem a környék földmivelésének — kezdve a legnagyobb birtokostól a legkisebbig — szolgál kimondhatlan előnyére; a mezőgazdasági szeszgyár pedig a tulajdonosnak önmagának termel trágyát s a szesz a helyi szükségletet lenne hivatva fedezni. Az egyik tehát a mezőgazdaságnak közvetve szolgál, a másik ellenben annak közvetlen előnyöket nyújt. A nagyipari szeszgyárak hazánkban, amint az a statisztikai adatokból is kitűnik, az összes szesztermelés nagyobbik részét állítják elő, és bátran mondhatjuk, hogy ezek technikai fejlettség tekintetében Európában az első helyet foglalják el; az államnak egyik jelentékeny jövedelmi forrását képezi a nagyipari szeszgyárak által fizetett adó. Ezzel összefüggésben tehát mondhatjuk, hogy ez idő szerint a nagyipari szeszgyárak a mezőgazdaságnak több előnyt nyújtanak, mint a mezőgazdasági szeszgyárak, természetesen nem kevésbé járul ehhez az általuk feldolgozni szó,zott nyersanyag különbség is, daczára annak, hogy az 1884-ik évben életbe léptetett szeszadó törvény alapján mindenki azt remélte, hogy mezőgazdasági szeszgyáraink az adótörvény nyújtotta előnyöket felhasználva virágozni, sőt szaporodni is fognak. Ha az ausztriai és hazánkban levő szeszipari viszonyokat egymással összehasonlítjuk, szemünkbe tűnik az, hogy Ausztria szeszipara az új adótörvény óta mindinkább virágzik, nálunk pedig hanyatlóban van. E sajnos tény láttára felmerül azon kérdés előttünk, vájjon mi idézhette ezt elő ? Mi ennek okát a következőkben találjuk. Tagadhatlan, hogy az első lépés a viszonyok ekképeni állására az 1884-iki szeszadó-törvény megalkotása által tétetett meg, mert a törvény életbelépte előtt is Ausztriában a mezőgazdasági szeszgyárak szolgáltatták a szesztermelés nagy részét, hazánkban ellenben akkor is a nagyipari szeszgyárak voltak túlsúlyban. Az adókedvezményt tehát Ausztria szesziparának nagyobbik fele élvezi, ellenben hazánk szesziparának nagyobbik része az adó egyenetlensége miatt szomszédainkkal versenyezni nem képes. Igaz ugyan, hogy a törvény megalkotói azon nyilvánvaló célzattal hozták meg a mezőgazdasági szeszgyáraknak a kedvezményt, hogy ezáltal meg lesz adva a lehetőség a mezőgazdasági szeszgyárak szaporodására, s majd rövid idő múlva nálunk is ezek lesznek túlsúlyban. Daczára ennek, azt látjuk, hogy a törvényt megalkotók emez intenziója hova tovább késik létesülni, s az adótörvényben rejlő előnyöket gazdáink nem használják fel anynyira, mint Ausztriában. Gazdáink azt mondják, hogy a magyar gazdának nyersanyaga, a burgonya, nekik drágábba jön, mint Ausztriában. Ez bizonyára — egyes vidékeket kivéve —■ igaz is, de mi mezőgazdasági szesziparunk stagnáló állapotának okát koránt sem ebben találjuk, hanem a meglevő mezőgazdasági szeszgyárak elhanyagolt és tökéletlen állapotában. Elvitazhatatlan tény az, hogy nálunk a technika jelen fejlettségi fokán álló mezőgazdasági szeszgyár oly kevés számmal van, hogy azokat ujjainkon el lehet számlálni. Ez nézetünk szerint fő oka annak, hogy meglevő szeszgyáraink az ausztriaiakkal versenyezni nem képesek. Látva pedig a meglevők válságos helyzetét, tartózkodnak gazdáink új szeszgyárakat létesíteni; a mezőgazdaság e fontos iparágának terjedéséről ily viszonyok között szó sem lehet. Hiányzik a szeszgyárak legtöbbjében még ezenkívül az intelligenczia is, e kettő következtében azután a nyersanyag nem aknáztatik ki annyira, mint az jól berendezett és kellő intelligencziával vezetett szeszgyárak után manapság rendesen el is éretik. Igen tanulságos példa erre nézve Németország hatalmas mezőgazdasági szeszipara, amelyet csakis az intelligencia emelt azzá, ami. Ott a tudományos alapon állva, raczionális gyárüzem-vezetés van behozva a jól berendezett mezőgazdasági szeszgyárakban, s a nyomasztó szeszárak mellett is szerény haszonnal dolgoznak mind a gyárak A nyersanyag kihasználhatóságára nézve előre tájékozást nyernek az anyag megvizsgálása által, így aztán mindig tudják, hogy különben ingadozásnak kitéve levő burgonyától milyen szesznyereményt várhatnak. Nálunk gazdáink azt hiszik, hogy a szeszgyárba befektetett tőke minél csekélyebb, annál jobb, pedig a takarékosság itt nagyon is megbosszulja magát. Sajnálják a múlhatatlanul szükséges tőkét befektetni, pedig ennek megrövidítése hatványozott veszteséget okoz. Ha a nálunk mezőgazdasági szeszgyárnak nevezett pálinkafőzdéket megtekintjük, azokat többnyire igen elhagyott állapotban találjuk. Nincs egy helyiség sem, amely czéljának megfelelne. A malátakészítő helyiség különösen az által tűnik ki, hogy a falon rétegvastagságú penész van, nincs meg tehát a lehetőség arra nézve, hogy a szeszgyártásban a legfontosabb kellék, a jó maláta, meg legyen. A jó malátával összefüggésben vannak a szeszgyártás fő chemiai phasisai, a cukrosítás és erjesztés, egyik olyan fontos, mint a másik. Jó maláta nélkül jó élesztőt sem készíthetünk. Az erjesztő helyiségben, hol egyenletes hőmérsékre lenne szükség, nagy a hőfok-ingadozás, mi isme csak az erjedés normális lefolyását gátolja. A lepárló készülékek tökéletlenek, az alkoholveszteséget az amúgy is tökéletlen anyagkihasználás mellett növeli még azon alkoholveszteség is, mely a helytelen destillálás vezetése által a czefrében marad, vagy a készülék tökéletlensége folytán más úton veszendőbe megy. Ahol pedig a gyár berendezése tűrhető, ott a minden rendszer nélküli gyárüzem-vezetés okoz olyan veszteségeket, melyek ez utóbbi gyárakat a rosszul berendezett szeszgyárak anyagkihasználásával egy sorba helyezik. Igen kevés mezőgazdasági szeszgyár van ez idő szerint nálunk, mely technikailag czélszerűen van berendezve s ahol a gyárüzem-vezetés fá Hirdetési dij : Egy 6-szor hasábozott petitsor egyszeri beigtatásra 40 krajczár. jvbo.jelentik: minden vasárnap. Szerkeszti és kiadja GONDA BÉLA műszaki tanácsos SZERKESZTŐSÉG : Régi posta-utcza 6. KIADÓHIVATAL: Kecskeméti-utcza TARTALOM. A mezőgazdaság szeszgyárak állapota hazánkban. — Tejgazdaságunk fejlődése. (Vége.) — Vasúti gőzjáró. (Egy ábrával.) A felsődunaszabályozási munkálatok. — A vasúti talpfák telítéséről. — A székely fürdők. (Tárcza.) Találmványok : Gőzkazánon tett újítások. — Füstemésztés és tüzelőanyag-megtakarítás. — Új zár-rendszer. Vízi ügyek . A Tiszavölgyi Társulat központi bizottságának ülése. — Az ármentesítő társulatok tisztviselőinek nyugdíjintézete. — A Heves- Szolnok-Jászvidéki Tisza- és belvízszabályozó társulat. — Új híd a Vág folyón. — A körös-tisza-marosi ármentesítő társulat. — Tiszai kölcsönügy. — A felső-csallóközi ármentesítő társulat— A Duna szabályozása. Vasúti ügyek : Vasúti híd eltolása. — Vasúti előmunkálati engedélyek. — A budapest-stáczió-utczai vasút. — A teresvár-buziási vasut. — A budapest-soroksári helyi érdekű vasút. Kiállítások, versenyek : Gyümölcskiállítás. — A szombathelyi iparkiállítás. — A brüsseli nagy nemzetközi versenye. — Elhalasztott kiállítás. Különfélék. Vízállás. — Heti naptár. 41. szám. Budapest, 1887. október 9 czionálisan történik.41