Gazdasági Mérnök, 1892. január-december (16. évfolyam, 1-52. szám)

1892-10-09 / 41. szám

XVI. évfolyam. 41. Szám. Budapest, 1802.október A hazai gyáripar fejlesztése. A hazai gyáripar fejlesztésére irányuló inten­­sivebb törekvések eredete viszonyúlik egész a 40-es évek elejére. Némely iparágak ugyan már régebben meglehetős fejlettségnek és elterjedés­nek örvendtek, különösen a Dunántúl, Felső- Magyarországon és Erdélyben, igy nevezetesen a fonó- és szövőipar, a serfőzés, a kocsigyártás stb.; mindezek azonban az üzem terjedelmére nézve alig lépték túl a tágabb értelemben vett házi­ipar határait s aránylag — kevés kivitellel —­ csak a közvetlenebb helyi szük­ségletek kielégítésére szorítkoztak. Tulaj­donké­­pen a gyáriparról a 40-es évek előtt még szó is alig lehetett s csak egy pár olyan gyár van ma, a mely eredetét vissza viszi ezekre az időkre. Ilyenek pl. a budai Goldberger-féle kékfestő­gyár, a mely 1792-ben keletkezett, tehát ez évben éppen 100 éves fennállását ünnepelheti, továbbá az 1820-ban létesült Spitzer-féle budai kékfestőgyár, a Krausz Mayer által 1830 ban ala­pított szeszgyár, s a Dunagőzhajózási társaság­nak szintén 1830-ban alapított gyártelepei.­­ A 40-es években megindult védegyleti mozgal­mak, majd az országos iparegyesület alapítása országszerte felkeltötték az érdeklődést a hazai ipar iránt s ennek hatása alatt keletkezett több oly nagyobb szabású iparvállalat, a mely ma világszerte méltó büszkesége a magyar gyár­iparnak. 1844-ben keletkezett a Ganz-féle vas­öntő- és gépgyár, 1842-ben a Kölber-féle kocsi­gyár, 1848-ban a Schunda-féle hangszergyár stb. A csakhamar bekövetkezett válságos idők azon­ban az oly szép reményekre jogosító iparfejlesz­tési mozgalmakat nemcsak megbénították, de a közel két évtizeden át tartott politikai és tá­r­sadalmi stagnatio a már régebben gyökeret vert iparágaknak is sajna­ltra méltó hanyatlá­sát vonta maga után. S ez a két évtized éppen elég volt arra, hogy a külföldnek szinte roha­mosan fejlődő ipara eláraszsza, meghódítsa a magyar piac­okat, a­melyekről az idegen ipar termékeit még máig sem vagyunk képesek ki-­ szorítani. Az alkotmányos korszak visszaálltával gyár-­ iparunk is némi lendületnek indult ugyan, de­ kellő tért hódítani máig sem volt képes. S­­ ennek meg van a természetes oka. A hazai tőke ugyanis mindig igen tartózkodó állást foglalt el a hazai iparvállalatok alapításával szemben. Nem csoda ennélfogva, hogy a külföldi tőkést ez a tartózkodás szintén visszariasztotta. S hogy mégis keletkeztek hazánkban nagyobb iparvál­lalatok, az csupán egyes bel- és különösen kül­földi tőkések és szakférfiak azon magasabb in­­telligenc­iájának köszönhető, a­melylyel a ma­gyar viszonyok alapos tanulmányozása és mér­legelése alapján megszerezték a vállalat létesí- i sítésére szükséges anyagi és erkölcsi garanc­iákat. A hazai iparnak adandó állami kedvezményekről szóló 1881. XLIV. t.-cz. némi lendületet adott ugyan a gyáriparnak, azok a remények azonban, a­melyek eh­ez fűződtek, csak igen csekély rész­ben valósultak meg, úgy, hogy a kormány 1890- ben indíttatva érezte magát az ipari kedvezmé­nyeknek nagyobb mérvű kiterjesztésére, így jött létre a hazai iparnak állami kedvezmények­ben való részesítéséről szóló 1890. évi XIII. törvényczikk, a mely az állami kedvezményeket már a legtöbb gyártási ágra, a többi közt a mezőgazdasági szeszgyárakra is kiterjesztő.­­­­Ezen törvény értelmében az abban megnevezett már létező vagy ezentúl felállítandó gyárak az 1870. LI. t.-cz. 2. §-ában már megadott ház­­adó-mentességen felül fölmentetnek a kereseti, bánya vagy vállalati adó és ezek után járó községi pótlék és általános jövedelmi adó, vala­mint a kamarai illetékek, továbbá a gyári tel­kek és épületek megszerzésével, úgyszintén ha részvénytársaságok, az ezzel járó bélyeg és illetékek fizetése alól is. A kereskedelmi minis­zer pedig felhatalmaztatott, hogy az ezen gyá­rakhoz szükséges építő­anyagokat, gépeket és géprészeket az államvasutakon önköltségi áron szállíthathassa. Ezek a kedvezmények, a­melyek 15 évre terjednek ki, már jelentékenyen nagyobb lendületet adtak a hazai gyáripar fejlődésének s különösen a fővárosban valóban örvendetes módon szaporodtak a legkülönfélébb gyári vál­lalatok. Az e téren elért eredmények azonban még most sem mondhatók kielégítőknek. S ennek legfőbb oka egyrészt a társadalmi ferde felfo­gásban és a kellő szakképzettség hiányában, másrészt az iparfejlesztési törekvéseknek igen szerte­ágazó irányzatában keresendő. A hazai iparvállalatok létesülésének a leg­nagyobb akadálya kétségtelenül az, hogy a ha­zai tőke e tekintetben túlságosan tartózkodó. Sem pénzintézeteink, sem főuraink és vagyonos polgáraink nem igen hajlandók pénzüket ipar­­vállalatokba fektetni. A pénzintézetek egyrészt biztosabbnak és nyereségesebbnek tartják a szo­rosabb értelemben vett banküzletet, másrészt nem rendelkezvén megfelelő szakerőkkel, nem is képesek kellőleg mérlegelni egy-egy vállalat technikai és ezzel kapcsolatos pénzügyi jelentő­ségét. Főuraink — a­kik pedig példát vehet­nének e tekintetben az angol főuraktól — csekély kivétellel sokkal conservativebbek, hogysem vagyonuk egy részét iparvállalatokba fektessék, s kényelmesebbnek és biztosabbnak is tartják jövedelmeik fölöslegét kamatozó állampapírokba fektetni vagy éppen a takarékpénztárban el­helyezni. De mindezeken kívül, hozzájárul még iparunk lassú fejlődéséhez az is, hogy e tekintetben nem követjük a különben legtermészetesebb irányzatot. Magyarország természeti viszonyai ugyanis mintegy arra utalnak, hogy első­sorban oly iparágakat igyekezzünk meghonosítani, a melyek a mezei gazdaság előmozdítását czéloz­­zák, s a gazdasági termények feldolgozására nyújtanak módot és eszközöket és a melyek ezen iparágaknak természetszerű kiegészítéséül EGYSZERSMIND A TISZAVÖLGYI TÁRSULAT HIVATALOS KÖZLÖNYE 'v Mindennem gyífájj! J ja ! A magas kormány kezdeményezése folytán alapított „HUNGÁRIA" MŰTRÁGYA-, KÉNSAV- ÉS VEGYI IPAR RÉSZVÉNY­TÁRSASÁG ajánlja saját gyártmányú, tiszta kénsavval feltárt, elismert kitűnő minőségű műtrágyáit: csontliszt-, spo­­dium-, ammóniák- és ásványi superphosphatokat, párolt csontlisztet, Thomassalakot, chilisalétromot, kénsa­vas kálit és ammoniakot; különlegességeket, mint: szőlő-, répa, réz, kender­ stb. trágyát és mindennemű egyéb műtrágyát, szénsavat, réz- és vasgaliczot. — Talaj-e öntések díjmentesen eszközöltetnek. Felvilá­gosítással és árjegyzékkel készségesen szolgál gyáraink központi irodája. V., Erzsébet­ tér 9. 87 II. emelet, hová levelek és megrendelések intézendők. — Telefon­szám 882. Thomas­salak. :::: ♦V 'V. V .V V/AV.V.V.V.VAV.v VAVAVAV.V.V.VAVAVAV

Next