Gazdasági Mérnök, 1893. január-december (17. évfolyam, 1-53. szám)
1893-03-26 / 13. szám
13. szám. Budapest, 1893. márczius £€ X XVI. évfolyam. EGYSZERSMIND A TISZAVÖLGYI TÁRSULAT HIVATALOS KÖZLÖNYE Mezőgazdaság és bimetallismus. Az éremkérdés az utóbbi időben ismét egész horderejével nyomult előtérbe, különösen a mezőgazdák körében. A franczia gazdasági egyesület legutolsó gyűlésén határozatot hoztak az ezüst pénzek ismét való veretése érdekében. Angliában és Németországban a mezőgazdák nagy gyűléseket tartottak és kimondották, hogy kívánatos volna visszatérni a bimetallizmusra, 1. évi február 28-án pedig az angol alsóházban nagy vita keletkezett a bimetallizmus és a mezőgazdaság közti viszony felett, melyhez Gladstone maga is hozzászólott. Nálunk a fontos kérdés már csak azért is érdekelheti a mezőgazdákat, minthogy mi épen átmenetben vagyunk a papírvalutáról a fémvalutára és ez utóbbi alapjául az aranyat fogadtuk el, daczára annak, hogy a mi pénzünk alapja eddigelé az ezüst volt. Szolgálatot vélünk tenni olvasóinknak azáltal, ha e kérdést, melyet nem mindenki ért meg a maga egészében és melyet sokan tévesen magyaráznak, néhány szóval megvilágítjuk. Mindenki tudja, hogy a pénz közvetítőül szolgál az áruk forgalmánál. Minden országnak meg van a maga pénzrendszere, mely a vad népeknél különböző tárgyakból, a mivelt nemzeteknél pedig arany és ezüst darabokból áll, melyeknek formája, súlya és értéke az illető ország törvényei által vannak meghatározva. Ezen ércdaraboknak meg van a névértékük, melyet a törvény határoz meg, és a valóságos értékük, mely nem más mint azon anyag kereskedelmi értéke, melyből áll. Minden ország belsejében az ércpénzek névértékük szerint vannak forgalomban, azonban a nemzetközi forgalomban csak valóságos értékükben fogadtatnak el. Ha a mivelt államokban mindenütt ugyanazon pénzrendszer volna, úgy ugyanazon pénzdarabok minden államban forgalomban lehetnének, anélkül, hogy abból valamely kellemetlenség származnék. Ilyen viszony létezik az arany és ezüst pénzekre nézve azon nemzetek között, melyek tagjai az u. n. latin uniónak (Francziaország, Belgium, Olaszország, Svájcz, Görögország). Általában véve azonban minden nemzet pénzrendszere különböző, és épen ezen különbség az, melyből az e kérdés tárgyát képező nehézségek keletkeznek. Ezen nehézségek nemcsak a pénzek súlya és nevének különbsége folytán származnak, hanem abból is, hogy az arany vagy ezüst forgalmát az egyes országokban törvények korlátolják. Ha a pénzrendszer alapja csak egy fém, vagy az ezüst, vagy az arany, akkor monomentalismussal állunk szemben; ha pedig mindkét fém képezi az alapot, úgy bimentallismussal van dolgunk. Angliában, Németországban, a skandináv államokban, és a valuta behozatala óta nálunk él .Ausztriában az arany monometallismus uralkodik, vagyis az ezüstpénzek ezen államokban törvény által igen kis mértékre vannak korlátolva. Ellenben Indiában, Chinában, Amerika több államában az arany forgalma van nagy mérvben korlátolva, és itt egyedül az ezüst az uralkodó; itt tehát ezüst monumentallismus van. Végre a latin unióban, hol az arany és ezüst forgalma egyenlő, és ahol a két pénz közti értékviszony törvény által szabályozva van (1. 151/2) a tiszta bimetallismus az uralkodó. Ezen utóbbi rendszer elméletileg igen kitűnő azonban az arany és ezüst kereskedelmi értéke között állandó viszonyt tételez fel. Csakhogy e viszony igen változó, és utóbbi időben az ezüst hátrányára egészen megszakadt, amennyiben az Egyesült Államokban, Mexikóban, Ausztráliában és Oroszországban felfedezett bányák folytán az ezüst nagyon elszaporodott és értéke olyannyira leszállott, hogy az arany és ezüst valódi értékes viszony mindinkább kiélesedett. 1866-tól fogva az ezüst alpak alá szállott és az értékcsökkenés nem állapodott meg, sőt 1874-től fogva, midőn Németország pénzrendszerét megváltoztatta és az arany valutát hozta be, ez a csökkenés ijesztő arányokat öltött. Ennek következtében a latin unió is korlátolta az ezüstpénzek veretését, sőt később ezt egészen megszüntették. Ezen időtől fogva az ezüst értéke a legnagyobb viszontagságokon ment keresztül. 1862-ben az Egyesült Államokban 58 millió unczia ezüstöt (1 unczia = 31'091 gr.) termeltek 253.759.000 frank kereskedelmi értékben, ami az arany kilogrammját 140 frankra csökkentette akkor, midőn az aranynyal való 1: 15 V2 viszonya mellett, egy kilónak 226 frankba kellett volna kerülnie. Ebből látható mily óriási hasznot húzhattak volna az ezüsteladók, ha a latin unió ezüstjüket tovább is megvette volna. Az ezüst pénzveretés beszüntetése folytán a latin unió, mely nemrégiben bimetallista volt, tényleg arany monometallista lett. Ebből következik, hogy a föld országai két nagy csoportra oszlanak: az arany és ezüst valuta államokra. A viszonyok ilyetén való alakulása folytán a külkereskedelemben nehézségek keletkeznek, de túlhajtott dolog azt állítani, hogy a monometallizmus a mezőgazdaságra érezhető kártékony hatással volna. E tekintetben csak az indiai búzát lehetne felemlíteni, mely épenaz ezüst olcsósága folytán kezdi Európát elárasztani, miáltal a gabonatermő államoknak nagy concurrencziát csinál. Mindazonáltal túlzottak azon panaszok, melyeket Anglia és Francziaország mezőgazdái hallattnak a monometallismus ellen, erélyesen követelvén a bimetallismust. Mindenesetre van miért nyugtalankodni, és elismerjük, hogy a nehézségeket csak egy általános bimetallismus behozatala szüntethetné meg. Természetesen erre nézve az összes műveit államoknak meg kellene egyezniük. A múlt évi brüsseli ezüstkonferenczia, melyet az Egyesült Államok kezdeményezésére hívtak össze, eredmény nélkül osztott szét. Úgy látszik, hogy egyelőre nincs szó az ezüstnek reintegrálásáról. Az államok erősen tartanak az aranymonometallismus mellett, és főleg ennek tulajdonítható, hogy monarkhiánk a mostani valutarendezéskor az aranyat vette pénzrendszerünk alapjául. Wekerle éles szeme előre látta az ezüst rendszerből keletkezhető bajokat és igen okosan az arany monometallismust választotta. Különösen a magyar nemzetgazdászok csaknem mind Kautz Gyulának, a nemzeti bank kormányzójának tanítványai, Kautz pedig mindig nagy híve és szószólója volt az arany monometallismusnak. A magyar mezőgazdaságnak nincs oka bimetallismust követelni, és mi túlzottnak hisszük azon állítást, mintha a bimetallismus a gazdasági bajokon sokat lendíthetne; nem is értjük, miért folytatnak Angliában és Németországban oly nagy agitatiót a bimetallismus behozatala mellett. Nagybrittania és Izland belhajózása. is. Még több példát is idézhetnénk az 1882-ben a parlament által kiküldött vizsgáló bizottság jelentéséből, de azt hisszük, eleget mondtunk annak bebizonyítására, hogy a hanyatlás okai nem csak a vasutak voltak. A hajózható utakra vonatkozólag Angliában mind-