Gazdasági Mérnök, 1894. január-december (18. évfolyam, 1-52. szám)
1894-01-07 / 1. szám
Schultze, jénai egyetemi tanár volt az első, ki alaposanmegvilágította a mezőgazdaságtan egyes részei közti viszonyt és a ki rámutatott azon káros következményekre, melyek abból erednek, hogy a mezőgazdaságban nagyon sok figyelmet fordítanak a természettudományokra és annál kevesebbet törődnek az üzem közgazdasági oldalával. Az ő munkáiban kifejtett nézetek és elvek lassan kint a mezőgazdáknál is viszhangra találtak, kik belátták, hogy eddigelé egyoldalúak voltak. A korunk által teremtett viszonyok olyanok, hogy minden kérdést a közgazdasági szempontok absorbeálnak, minden a közgazdaság körül mozog és minden működés eredménye a közgazdasági viszonyoktól van függővé téve. A mondottakból kitetszik, hogy ezentúl a mezőgazdasági iskolákban az ifjút nemcsak a gyakorlati mezőgazdaságra, hanem közgazdaságra is tanítani kell. Súlyt kell fektetni a nemzetgazdaságtan és pénzügytan azon részeire, melyek a mezőgazdasági üzemmel jelenleg szerves összefüggésbe kerültek, és melyeknek ismerete és tudása most már elkerülhette. Az idők megváltoztak, más szelek fújnak, mint azelőtt, conservativismus és agrárizmus a gazda helyzetén nem sokat fognak segíteni, ilyen reakczionárius irányok a mezőgazdaságban sem válnak be. Hanem igenis, haladjon a gazda is a korral és ne csak a technikai vívmányokat használja ki, hanem barátkozzék meg az uj szellemmel, az uj iránynyal, alkalmazkodjék ezekhez, tegye azokat magáévá és legyen jó mezőgazda és közgazda egyaránt. A vidék építészete Magyarországon. Nincs szomorúbb látvány egy oláh teleprészletnél. Kidült-bedült oldalú, alacsony vályog-kunyhó, négy fala a kemencze, padlása a kémény. Ablaka egy tenyérnyi befalazott üvegdarab s akárhányszor csak hólyaglemez. Padlója ronda, sáros föld. Emberek és háziállatok egy szobában, illetve akolban. Nem a szegénység lakik itt, hanem a tunyaság és nyomorúság. Jobb képet mutat egy magyar falu, de itt is a sok rendetlenség, tisztátlanság, a czélszerűtlen, a dísztelen. A német községek kitűnnek szabályos utczáik, tartós építkezésük, rendezettségök által, de ez is inkább hagyományos szokás és az általános műveltséggel járó kényelem, mint az egészségi és csinossági szabályok öntudatos alkalmazása. Nemzetünk kedvezőtlen egészségügyi viszonyai, nagyhalandósága, főképen a helytelen életmód következményei. Az egészségtelen, czélszerűtlen lakásnak nagy része van benne. A közegészségügynek e legfontosabb mozzanata nálunk el van hanyagolva. Faluhelyen általában mindenki ott és úgy épithet, ahol és hogy neki tetszik. Nincs szabályozás, nincs ellenőrzés. Némely megyében, (pl. Szepes) van ugyan építési szabályzat, de jobbadán csak papiroson. A szolgabiró nem tudja foganatosítani. S igy épitnek tovább derűre-borura, vidékenkint irányadó némi hagyományos modor, rendszerint elfajult alakulásban, gondatlan slendrián, egyéni ízlés, illetve ízléstelenség, véletlenség és pillanatnyi kényelem, rosszul alkalmazott takarékosság s más kicsinyes és látszólagos előnyök. Falvaink, kis városaink építkezése nem fejlődik, községeink nem csinosodnak. Mindez nem méltányolt, de bizonyára nem jelentéktelen akadálya átalános pallérosodásunknak, haladásunknak épúgy, mint a hygienikus és egyéb demographiai állapotok általános javulásának. E fontos érdekeket nem volna szabad magánügynek tekinteni, az egyéni belátásra és önkényre hagyni, de még a törvényhatóságokra és helyi közigazgatásra sem lehet bízni. Államilag kell ez ügyet szabályozni. Okvetlenül szükség volna országos építési szabályzatra, amely határozottan megszabná a közegészség, közbiztonság és közrend szempontjából azokat az alapelveket és feltételeket, melyek minden új építkezésnél vagy lényegesebb átalakításnál kivétel nélkül szigorúan szem előtt tartandók. Meg lehet szabni a lakó, gazdasági stb. épületeknek, trágyagyűjtőknek, pöezegödröknek, kutaknak stb. egymás közti térbeli viszonyait, a lakóhelyiségek minimális méreteit, ablak nagyságát stb., kötelezővé lehet tenni a kémény, padló, emésztőgödör stb. alkalmazását. Faluhelyen is szabályozni kellene az új házba való költözést, a zsúfoltságot, a düledező épületek kiürítését és lebontását. Mindezekben bizonyos főelvek átalános érvényűek lehetnek. Azonban itt sem lehet puszta tudományos elméletek szerint, sablonszerűen eljárni. A foganatosításnál már itt is számba vehetők a vidéki átlagos, sőt esetről-esetre az adott konkrét viszonyok is. Nem kell azt mondani, hogy ez lehetetlenség, hogy nem lehet a földhöz ragadt szegény embert arra kényszeríteni, hogy palotát építsen magának. Mert nem palotáról van szó és nem is a szegénység okozza a kifogásolt állapotokat. Czélszerű terv szerint, okszerűen, rendesen szolidul építeni nem is kerül sokkal többe, mint hebehurgyán, hanyagul, különösen falun, ahol a parasztember jobbadán maga építi házát, egymást kölcsönösen segítve. És az a több költség nem fényűzés, nem áldozat, hanem gyümölcsöző befektetés, mert tovább eltart az épület és nem kell annyit tatározni, a kényelmet, az egészség és csin előnyeit itt nem is számítva. Aki új házat épít, rendesen megbírja azt a költségtöbbletet. De igen gyakran vagyonos épületek is csak szokásból, indolencziából s a jobbnak nem ismeréséből ragaszkodnak bizonyos helytelen hagyományos formákhoz, vagy drágálják az építész divatos luxusterveit, avagy nincs is kezük ügyében építész s igy az építőmester véletlen gusztusára bízzák a dolgot. De nem elég itt általános elvi meghagyásokkal s talán negativ határozatokkal intézkedni. Bele kell menni a részletekbe. Példát, alkalmat, módot kell adni a foganatosításra, a helyes, czélszerű, előnyös könnyű alkalmazásra. Szembeötlően, érthetően, meggyőzően, tetszetősen, gyakorlatilag meg kell mutatni, hogyan lehet olcsó, jó és szép házat stb. építeni. Szóval mintaterveket kell adni falusi és kisvárosi épületek számára, a nézetek, metszetek, részletek világos képeivel, biztos, áttekinthető, részletes költségvetéssel, magyarázattal és utasítással. Nyilatkozzék mindenben praktikus szolidság, egyszerű csin. Természetes, hogy itt sablonokkal, theóriával, irodai kompozíciókkal, külföldi másolással nem lehet czélt érni. Itt az életből kell meríteni és az élethez kell alkalmazkodni. Tanulmányozni kell népeink, vidékeink életmódját, szükségleteit vagyoni erejét, hagyományait, építési módját, ebből fel kell használni mindazt, ami czélszerű, és kielégíteni mindazt, ami szükséges. Meg kell egyeztetni a kívánatost a lehetővel, szem előtt kell tartani a szükséges, hasznos és kellemes fokozatot. Számba kell venni a topographiai és klimatológiai viszonyokat . Így kell felállítani megyénként, vidékenkint a különböző czéloknak, igényeknek és erőknek megfelelő típusokat, normál terveket, tényleges állapotokon alapuló megbízható előirányzattal, költségvetéssel. Népszerű röpiratban meggyőzően legyen megmagyarázva az építkezés módjának fontossága és a szabványtervek nagy előnyei. S hirdessék ezeket minden alkalommal sajtó és társadalom, hatóságok és szakemberek. Minden eszközzel elő kell mozdítani az üdvös reformot. A sok példányban sokszorosított tervek sorozata meglesz minden építészeti hivatalban és szolgabíróságnál, egyes tervek nagyon olcsón lesznek megszerezhetők. Az építési, műszaki, közigazgatási közegek az érdeklődőknek felvilágosítással, az építtetőknek támogatással fognak szolgálni. Az állam, a ház módjában van, intézkedni fog, hogy faluhelyen a normál tervek szerint építtetőknek kedvezményeket nyújtson. Bizton remélhető, hogy a reform keresztülvihető. Átalában a mostani erők is elegendők. A székely gazdák kalákában könnyen fognak az eresz alá még két sor gerendát rakni és nagyobb ablaknyilást vágni. Okszerűbb erdőgazdálkodással jutni fog padlóra is. Az ügyes falusi építőmester könnyen eligazodik majd a világos uj terven és részletein lesz munkája, ha pap, tanító, jegyző és orvos előmozdítják az okos építkezést. A külváros polgára be fogja látni, hogy a normál terv és biztos számításai szerint szebben, jobban, sőt még olcsóbban is építhet, mint szomszédja, akinek furcsán czifra vagy idomtalan háza kétszer annyiba került, mint ahogy az építész legelőször kiszámította volt. S ha talán a jó anyag és szolid építés drágább is lesz valamivel, a ház kétszer annyit fog érni. Meg fogják érteni, hogy az emeletes építkezés a földszintessel szemben — egyéb előnyök mellett — 25% megtakarítást mutat. Belátják, hogy nemcsak a jóllakás, hanem a jó lakás is kellemes és becses. Lesznek a normál terveknek ellenségei is. Talán némely boldogtalan vidéki építőmester, aki most egy évig elpiszmog egy kis földszintes épülettel nem épen épületes módon. Vagy némely vállalkozó azér, mert középfelületeknél a normál tervek alapján való építésnél nem lehetne annyit — mondjuk profitálni, mint eddig. De sokat profitálna az építő közönség. Rend, csin, tisztaság honosulna meg községeinkben, amelyek czivilizált, európai szint öltenének. Tisztaság, tágasság, levegő, világosság jótékony hatással volna már a satnyulni indult nemzedék egészségére, kedélyére. A rendes csinos ház rendet kivánna a ház belsejében és táján, a lakot rendhez szoktatná, ez pedig munkakedvet s jólétet ad. Mind kellemesebbé válnék az otthon, vonzóbbá a tűzhely, bensőbbé a családi élet. S lesz a mi népünknek is, mint az angolnak az ő háza, a kastélya. És minden ilyen ház vára lesz az állam, a nemzet alkotó erejének. GAZDASÁGI MÉRNÖK A cognac-gyártás. A franczia cognac-gyártás hanyatlásával más országokban is állítottak föl cognac-gyárakat és igen sok cognacot küldtek Cognac városába, hogy ott «facomirozzák, és onnan mint franczia cognacot ismét kivigyék. Természetesen ezt a nem egészen «korrekt eljárást» sikerrel csak addig űzhették, míg a közönség azon előítélettel volt eltelve, hogy csakis a franczia cognac a valóságos cognac. Mindenesetre vagy megerőltetésekbe került a fogyasztókat meggyőzni arról, hogy más bortermő országokban is állíthatni elő cognacot, mely a legfinomabb franczia termékekkel egyenértékű. Különösen nálunk Magyarországban igen nagy sikerrel űzik a cognac-gyártást és újabb időben Olaszországban és Németországban is élénken foglalkoznak ezen iparral. Mint ez az új iparoknál történni szokott, kezdetben a cognacgyártásnál is hibákat követtek el. A főhiba az volt, hogy a gyárosok eleinte azt hitték, hogy elég, ha akármily bort deszillálnak, hogy jó cognacot kapjanak, és ezért mindenféle rosz borokat dolgoztak fel. Ennek az volt a következménye, hogy olyan cognacot nyertek, melyek ugyanolyan rosz tulajdonsággal bírtak, mint a bor, melyből gyártották. A cognacgyártáshoz tiszta, jó izű és kellemes alatti bort kell lepárolni, mert csak úgy kapni destillatumot, mely hosszabb idő után a cognac tulajdonságait tölti fel. Rosz borokból sohasem nyerhetni cognacot legfeljebb tiszta szeszt és ekkor a tapasztalt kéznek kell a lepárolást végeznie. Nagyon téved az, ki azt hiszi, hogy kisebb borter- 1. szám.