Gazdasági Mérnök, 1897. január-február - Műszaki Hetilap, 1897. március-december (21. évfolyam, 1-52. szám)
1897-01-03 / 1. szám
6 A gőzkúp 0930 m. magas, átmérője 0450 m. A3 tűzcsöves kazánt a felső hengeres kazánnal 2—2 db 0180 m. átmérős cső, 8 mm. lemez vastagsággal köti össze, míg az I iszaphengerrel mindegyik 0100 m. átmérős (11 mmes lemezből) csövön át közlekedhetik, valamennyi összeköttetés teljesen merev. Az iszalerakó henger átmérője 0-650 m., hossza 3 m., fő és 12 mm.-es lemezekkel. Az előmelegítő az utolsó huzamban áll s a vázlatban nincsen feltüntetve, átmérője 0-650, magassága 20 m. A viz az előmelegítőből aziszaphengerbe T helyen lép be s a még magával hozott sók és iszap egy részét lerakva, magasabb hőfokkal a vűzcsöves kazánba emelkedik fel, itt részben, részben II huzam éri, gőzzé változik s a vékony összekötő csövön keresztül felszáll, miközben III és IV huzam a vele ragadott víztől megszáritja s bár a vizterület a viztérfogathoz csekély száraz gőzt ad. A rostélyfelület (0 9 m. hosszú és 11 m. széles 1*26 m2) két tüzelő ajtón keresztül felváltva adagolható. A levegőmennyiség II hamutérben kevéssé felmelegszik s az /1-nél történő égés termékeivel 3 tűzcsöves kazán alatt vonul el s az első huzamot (/) alkotja, majd e gázok a 96 apró tüzcsövön haladnak át, mire a felső csak félig ( vonalig) vízzel telt kazánt érik s a gőzt szárítják, majd az irányba haladva, az előmelegitőnek is átadják melegük egy részét s a kürtőn keresztül a szabadba áramlanak. A kürtő 28 m. magas, alul 0-800, legfelül 0'700 m. átmérővel bú. A kazán teljességgel czirkulácziósnak nem nevezhető, a víznek csak egyik része áramlik az iszaphengerből a tűzcsöves kazánok alsóbb vékony összekötő csövén át a felső kazánba, más része az alsó 3 kazán végig, az égés termékekkel egy irányban haladva, fog csak a felső víztérbe, ill. gőztérbe jutni ,s így csupán az előbb említett vízmennyiség útja ellenkező az égés termékek jóval. Rosszabb minőségű víz is csak kevés kazánkövet alkot,a víz már az előmelegítőben és az iszaphengerben is lerakja szilárd alkatrészeit, ez azonban könnyen kitisztítható vagy kifuratható. A tüzcsövek a tele rakódott korondól a két ajtón (a tüzelőhelyről) könnyen kitisztíthatók. Az alsó kazánokat a főkazánnal összekötő csövek nincsenek előbbiek legmagasabb helyén alkalmazva s ha a kazán töltése nem történik elég nagy gonddal, az alsó 3 kazán legmagasabb légpárna keletkezhetik, mely a lemez rohamos rozsdásodását idézheti elő. Az összekötő csövek a szükségesnél hosszabbak s átmérőjük csekély. A merev összeköttetést a hőváltozás csakhamar meg fogja lazítani s a kazán folyni fog, pedig javítás esetében egyes szegecsekhez épen nem, az alsó kazánok lemezét ellenben csak úgy lehet foltozni vagy cserélni, ha szomszédos kazánt leszegecseljük és eltávolítjuk, javítás csak a leggondosabb kezeléssel mellőzhető, kardiköves víztől pedig itt óvakodni kell. A gőzkúp rossz helyen van alkalmazva, a kazán végére helyezve teljesen száraz gőzt produkálhatnánk. S most nézzük a kazán egyéb adatait : hűtőfelülete 97 m2, viztere 424 m®, gőztere 0'fifi m5, gőztérfogatának viszonya a víztérfogathoz 1 : 64-hez. A rostélyfelületen (1.20 m2), mely a tűzfelületnek csak 77-ede, a rendelkezésemre álló adatok szerint óránként 75 kgr. petrozsényi barna szén ég el, és óránként és m2 rostély felületenként, kb. csak 60 kgr.-nak felel meg. A kazán 55 lóerős Compound gőzgépet tápláló kis hengere 0 230, nagyhengere átmérője 0 320 a lökethossz 0 4 m). Számítottunk óránként és lóerőnként 7 kgr. gőzfogyasztást (12 atm.-ás gőz), úgy 1 kgr. szén óránként 5 kgr., egy m* fütőfelület pedig épenséggel csak 4 kgr. vizet párologtat el. A kazán szerkezete a sütőfelület és rostélyfelület helytelen aránya következtében elhibázott, az üzem ennek folytán nem gazdaságos, a kazán túl nagy a gőzgéphez, a rostélyfelület pedig csekély a tűzfelülethez. Ugyanez a kazán nagyobb rostélyfelülettel 80 — 90 lóerős gépet is képes lenne gőzzel elátni s alig fogyasztana több szenet. Legczélszerűbb lett volna két 05 m2 futófelülettel biró kazánt beszerezni s egyiket tartalékul talkalmazni. A kazán közel 4000 frtba, a krompachi gépgyár által szállított Corliss vezényműves Coumpound gőzgép pedig 5000 frtba, az egész malomberendezés (3 hengerpár, 2 kőjárat stb.) az épületekkel 30,000 frtba került s naponként teljes üzemnél 100 mm. lisztet őröl fehérre. Végül felemlíthetem, hogy a malom 1896. év június hó óta van üzemben s akadálytalanul működik, kazánját pedig mindazon helyeken czélszerüen alkalmazhatjuk, hol változó üzemnél sok és szárazgőzre van szükségünk s elég jó viz áll rendelkezésünkre. A kazán hideg vízzel megtöltve 30 óra alatt 12 atm.-ás gőzt ad. Nasser József, imára, fényes igazolást nyer a következő statisztikai adatokkal: A vizi forgalom Frankfurt és Mainz között a Majna csatornázása előtt 1886-ban 311,000 tonna kilométert tett ki, a csatornázás első évében vagyis 1887-ben 15.352,000, a csatornázás 4-ik évében vagyis 1890-ben 34.807,000 tonnakilométerre emelkedett, vagyis a szaporulat csak egy évben 34.500,000 tonnakilométert tett ki. Ezen vízi forgalom az összforgalom 46.46 0-át tette ki, míg a vasúti forgalom, daczára ezen óriási emelkedésnek, az összforgalom 53.66/0-al szerepelt, és mégis, míg a vasúti forgalom emelkedése a csatornázás előtt csak 4°/0, 1887-től tehát a csatornázás után 12.96/o volt. De szolgálhatok még egy példával: Németország 1894-ben 32,6 milliárd tonnakilométert szállított, melyből a hajózásra 23,1 o/0 esik, vagyis majdnem a szállítás negyedrésze és mégis a vasúti részvények sokkal magasabban állanak, mint Ausztria-Magyar Az 1898. év szeptember havában tartotta a németosztrák-magyar hajósok szövetsége első gyűlését, melyen a magyar hajósok orsz. egyesülete is képviselve volt. Az egyesület titkára Dr. Herzfeld Samu most terjedelmes és igen érdekes jelentésben számol be ezen küldetésről, mely jelentés megérdemli, hogy tágabb körökben is figyelmet keltsen. Ebből a jelentésből érdekesnek tartottuk közölni ezt a sok becses adatot tartalmazó fejtegetést. Szerk. IG— 7 ábra. Barzer-féle szab. czirkulácziós gőzkazán. GAZDASÁGI MÉRNÖK 1. szám. Vízi utaink fejlesztése.’ Magyarország a műveit nyugat és bizonyos tekintetben a hátuk mögött álló kelet elleni versenyt csak akkor veheti föl, ha elsősorban annak az öntudatra ébred, hogy a forgalom lebonyolítása nem kizárólagos privilégiuma a vasútaknak. Meg kell elsősorban szűnni azon rettegésnek, mely a vízi utak felkarolásával a vasutak jövedelmét apasztani látszik. Szándékosan használtam e kifejezést „látszik,“ mert a valóságban éppen megfordítva van. Nekünk magyaroknak egy igen kedves szokásunk a müveit nyugatra, mint példára hivatkozni, hadd hivatkozzam én is elsősorban tehát a müveit nyugatra. Németországnak körülbelül 13,000 kilométer hajózható csatornája van és mégis 15 kereskedelmi kamarája egyhangúlag oda nyilatkozott, hogy a vizi utak szaporítandók, pedig a vasutak Németországban is állami tulajdont képeznek, fényes jeléül annak, hogy a vizi utak vagy nincsenek ártalmára a vasútaknak vagy ha ártalmára is vannak, az azok által elért közgazdasági előny sokkal nagyobb, mint a vasutak esetleges vesztesége folytán elérhető hátrány. De hogy a hajózás a vasútnak nincs által