Gazdasági Mérnök, 1902. január-december (26. évfolyam, 1-52. szám)

1902-01-05 / 1. szám

1. szám. vohtwinkeli végállomáson épített kocsiszín előtt a fővágányról a rendező vágányokra való átme­netnél forgó csucssinek nyertek alkalmazást. A fordulóknál a kitérő vágányok erősen lejtenek és a fővágány alatt vezetnek át. E kitérők lehetővé teszik azt, hogy a kocsik a nyílt pályán is visz­­szafordulhassanak. A járóművek hajtására az Elberfeld állomáson ■termelt 580 -1­­30 Volt feszültségű egyenáram szolgál. Az ez áramot termelő dynartógépek mel­lett kisegítenek és az áramingadozások kiegyen­lítésére még erős buffer-battériákat is állítottak fel. Hogy az esetben, ha a központ mégis felmon­daná a szolgálatot, a kocsik a megállóhelyre és onnan a kocsiszínbe legyenek szállíthatók, a voht­winkeli műhelyben is állítottak fel egy battériát. Ez utóbbinak 120 Volt feszültségű árama szol­gáltatja a kocsiszín és műhely világító és erő­­közló forrását. E battériát a kontaktvezeték által táplált forgó, egyenáramú transformátor tölti meg, viszont szükség esetén a battéria táplálhatja e transformátort és így a kontaktvezetékbe 600 Volt feszültségű áramot küldhet. Az áram a központból több kapcsolótáblán át a sinszát alatti tartóra erősített kábelvezetékbe és így több táppontba jut. E pontokon az áram a kontaktvezetékbe jut, mely kiskeresztmetszetű 45 mm. magas Vignole-sinekból áll és amelyet a a hídszerkezet kereszttartóinak alján duppla szi­geteléssel ferdén erősítettek meg, hogy a jármű áramszedője ívben is hozzásimulhasson. Az illesz­tési hézagokon hevederek vezetik át az áramot, de a sínvégek közé is a sínek hosszváltozását lehetővé tévő rézbetéteket tettek. Mindkét vágány­nak külön tápvezetéke és kontaktvezetéke van. Minden állomáson és minden tápláló ponton van vonatkikapcsoló, hogy az esetleges zavart rövid körökre korlátozzák. A szerkezet olyan, hogy a szigetelési zavart önműködően jelzi a megálló­helyeken levő harang. A vonal blockozva van, a jelzőket maga a járómű állítja, úgy mint a budapesti Ferencz­ József földalatti vasút jármű­veinél. Az áram visszavezetését a tartó vasszer­kezete eszközli. A megállóhelyeket telephonnal kö­tötték össze. A kocsiszerkezet megválasztásánál 50 m. órán­kénti maximális sebességet vettek alapul, mely a 650 m. közepes állomási távolság mellett a leg­nagyobb, amit még gazdaságos erőkifejtés mellett el lehet érni. Hogy e maximális sebesség mellett az átlagos menetsebesség is elég nagy legyen, a rövid távolságokra való tekintettel sebesen kell a kocsit indítani és lassan fékezni. E siettetett haladás azonban szükségessé teszi, hogy a vonat minden tengelye hajtótengely legyen és így az egész vonatsúly adhassósúly gyanánt legyen ki­használható. A vonatokat négy kocsiból állítják össze. A kocsik csak abban különböznek egymástól, hogy a vezetőkocsikon nagy szabályozók vannak, melyekkel az egész vonat motorjai szabályozhatók, míg a kapcsolt kocsikon csak szükségkapcsolók vannak, melyek segítségével e kocsik a kocsiszín­ben és a vonalon is lassan mozgathatók. A vonatokat egymásután 21/1 percznyi időkö­zökben is lehet indítani. A vezetőkocsiban 32 ülő- és 14 állóhely van, míg a kapcsolt kocsiban ez ülőhelyek száma 32, az állóhelyeké pedig 18, így a lebegő vasút óránként külön-külön mindkét irányban 4704 utast képes szállítani. A vezetőkocsi üresen 12 tonna, a kapcsolt kocsi pedig 11­ 175 tonna súlyú, az előbbi terve 15­6 tonnát az utóbbi pedig 15 tonnát nyom. A kocsi­kon két osztály van, az első osztály csinosabb berendezésű és nemdohányzó szakasz gyanánt szolgál. (Folytatása következik.) Az államépítészeti és folyammérnöki hivatalok igen t. vezetőit teljes bizalommal kérjük, legye­nek szívesek a hatáskörükben felmerülő mun­kálatokra és szállításokra vonatkozó verseny, tárgyalási hirdetményeket , azok eredményét lapunknak rendesen megküldeni. GAZDASÁGI MÉRNÖK 5 Modern fürdőház New-Yorkban. (3 ábrával.) A new-yorki athlerikai klub tagjai számára sa­ját palotájában uszodát építtetett. A mindenüt elektromosan világított uszoda nagy úszómeden­­czéből, gőzfürdőből, doucheokból, pihenő helyek­ből és a gépházból áll. Mivel az altalaj New­ Yorkban igen rossz az építkezés szempontjából, minden helyiséget erős czölöpökre és vasrácsra kellett alapozni. Az uszoda főhelyisége az a úszó­­medencze (9. és 10. ábra), melynek szilárdsá­gára és vízhallanságára nagy súlyt helyeztek. E medencze 23 m­. hosszú, 7­1 m. széles, lejtős fenekű, egyik végén 3­1 m, a másik végén 2­5 m. mély. A vízmagasság 2­75 m., illetőleg 215 m. rend­szerint. A medencze körül 165—2­5 m. széles nyílt folyosó vezet és az egész helyiség művészi­leg kiképzett 12 m. magas csarnok képét nyújtja. A medenczét sárgarézből való korlát veszi körül. A medencze fel van szerelve lépcsőkkel és­­ ugrótrambolinnal. E csarnok felsőbb emeletein minden oldalon ablakok vannak elhelyezve, hogy a medenc­e jó világítást nyerhessen. A 9. ábra az uszoda hosszmetszetét, a 10. ábra pedig annak kereszt­metszetét tünteti fel. A művészi kiképzést illető­leg az „Engg. Record“ szerint a vasoszlopok, a falak és a fürdőcsarnokot körülvevő folyosó fehér márványnyal burkoltak. A gőzfürdő (lásd a 11. ábrán alaprajzban feltün­tetve) a b előtérből és a gőztérből áll ; a massage-helyiség e-nél van; a pihenőtér d-vel és a dohányzóhelyiség evel van f jelölve; a lépcsők alatt van a toilette-szoba. Az uszoda körüli kis helyiségek iszapfürdőnek vannak berendezve. A vizmedencze építésénél vasszerkezetet alkal­maztak, hogy a falak és a fenék elég erős legyen. A vizmedencze feneke emelhető is (9. ábra), és ez esetben a megtekintés és javítás czéljából tel­jesen viztelen. A 305 mm. magas­­ vasak közt közönséges falkövekből álló boltozatokat építettek és a hézagokat cementöntéssel és betonnal telje­sen vízszintesre kiegyenlítették. E betonréteg fölé nyolcz réteg forró kátránynyal telített fedélpépet raktak és erre ismét egy réteg falkövet helyez­tek. E falkaréteget ismét 25 mm. vastag ceme­nt­­réteggel vonták be, ami fölé emailíírozott köve­ket helyeztek, melyek a vízmedencze belső felü­letét képezik. Ily módon teljesen vízhatlan fala­kat állítottak elő, miknek vastagsága mintegy 610 mm. Az uszodában kétféle töltőkészüléket alkalmaz­tak, és pedig az egyiket az egész medencze meg­töltésére, egy másikat pedig az elfolyó víz pót­lására, mert folytonosan kell vizet utána tölteni. A medenczében 2­75 m. magasság mellett 400 m® vizet képes befogadni, és ha teljesen kiürült, öt óra alatt újból teljesen megtölthető. Az utánfolyó víz annyit tesz ki, hogy vele a medencze víztar­talma 10 nap alatt teljesen megújulna. A fó töltőnyílás öntöttvas karmantyúval illesz­kedik a falazatba és szájánál szűrővel van bur­kolva. A 152 mm. átmérőjű fótöltőcső fölfelé vezet és a fagyújtócsővel van összekötve. Az el­fogyott víz pótlására szolgáló víz két csőben folyik, az egyikben hideg, a másikban meleg ál­lapotban. A melegvizet vezető keskenyebb cső beágazik a hidegvizet vezető bővebb csőbe és ez utóbbiban a kétféle hőfokú víz hőmérséklete ki­egyenlítődik és csak ezután folyik be a vízme­­denc­ébe. A kisebb cső 52 mm. átmérőjű, a nagyobb cső pedig 152 mm. átmérőjű. A kifo­lyásnál e cső is harmantyában csatlakozik a fala­zathoz, és a száját itt fémszelep zárja el, úgy hogy tetszés szerint lehet a befolyó víz mennyi­ségét szabályozni. Ez a napi hőmérséklettől és a medenc­ében foglalt víz elpárolgásának mértéké­től függ, a­mi ily nagy víztömegnél jelentékeny mennyiség. A vízmedenczén a túlfolyás megakadályozására 10 darab egyenként 52 ram. átmérőjű túlfolyócső szolgál, és pedig 5 darab 2 75 m. magasságban, 5 darab pedig 2­15 m. magasságban a fenéktől karmantyúval van a falba illesztve. E csöveket felülről nyíló szelepek zárják el, mik megnyílnak önmaguktól, ha a víz 25 mm.-el magasabbra emelkedik felső élüknél. E 10 darab túlfolyócső egy gyüjtőcsőben végződik, mely az elhasznált vizet a házi csatornába vezeti le. Az alsó nyila­sok rendszerint zárva vannak. Későbbi változta­tások esetére számítva elővigyázatból horgonyzott vaslappal elzárt csődarabkákat építettek be a falba, hogy a vízhatlan rétegeket ne kelljen majd felbontani, hanem csak egynéhány falkövet kell­jen felbontani. Az uszoda vizét a városi vízvezeték szolgál­tatja, a­mi előbb homokszűrőn, azután két faszén­szűrőn folyik át és csak ezután jut a fatöltőcsőbe. A meleg vizet két kigyócsöves gőzkazánban készí­tik, melyeknek önműködő hőmérőjük van. Mihelyst a víz elérte az 52° Celsius hőmérsékletet, a gáz­­hozzávezetés önműködőleg kikapcsolódik. A tisz­­tátlanságok felül a túlfolyás által vezettetnek le, a lecsapódó anyagok pedig a fenekén a főgyűjtő cső szűrőjénél rekednek meg, ahonnan kikotorják őket. A víz 12 óra alatt teljesen felfrissíthető, ebből öt óra esik a víz lefolyatására, 2 óra a medenc­e kitisztítására és a hátralevő öt óra a 'L 9—10. ábra.

Next