Gazdasági Mérnök, 1911. január-december (36. évfolyam, 1-52. szám)
1911-01-08 / 1. szám
Törvény az élelmiszerekről. A törvényhozási intézkedéseknek is az életviszonyokhoz kell alkalmazkodniok. Azok a legutóbb lefolyt mozgalmak, melyek a különböző szaktestületekben, és érdekkörökben az élelmiszerek átalakulásainak káros következményeiről adtak hű képet, és a drágaságnak ha nem is megszüntetésére, de enyhítésére törekedtek, s az illetékes szakkörökben az élelmiszerekről alkotandó törvény eszméjére irányították a közfigyelmet. Egy kiváló szakírónak Szilágyi Gyula dr.-nak nemrég egy értekezlete is megjelent, melyben az élelmiszer-törvény előfeltételeit tárgyalja. Szükségesnek mondja és kellőképen meg is okolja a magyar élelmiszer-könyv kidolgozását. Szerző fejtegetéseit a szakkörök oly helyesnek találják, hogy ahhoz inkább hozzátenni, mint abból elvenni való van. Közleményének utolsó bekezdésében sürgősen szükségesnek mondja mindama magyarországi eredetű élelmiszerek összetételére vonatkozó adatoknak összegyűjtését, és azoknak szakszerű feldolgozását, amelyek részben a „Kísérletügyi közleményekben“ részben a különböző szaklapokban szétszórtan feltalálhatók. Érdekes beszámolni azokról az adatokról, melyek a fenti értekezletet gyakorlatilag a legérdekesebb módon egészítik ki. E tekintetben elmondhatjuk a következőket. A magyaróvári vegykísérleti állomás a „Kísérletügyi közlemények“ 13 kötete 4. füzetében közli 104 olyan tejfölminta kémiai vizsgálati eredményét, amelyek különböző városok piaczainak ellenőrzése alkalmával az 1909—1910. évben kerültek vizsgálatra. A keszthelyi állomás ugyanezen folyóirat 12. kötetének 685—692. oldalán közli 93 olyan tejfölminta kémiai elemzési eredményét, amelyek a keszthelyi piacon 1908. október, november, december, 1909. február, márczius hónapjaiban vásárolva, megvizsgáltattak. Összesen tehát 197 tejfölmintáról van szó. Mindkét állomáson meghatározták minden egyes minta zsírtartalmát. Lássuk mindenekelőtt azt: 10 százaléknál kevesebb zsír volt az összes minták százalékában kifejezve Magyaróváron 192 százalék, Keszthelyen TDT százalék, 10 százaléktól 15 százalékig terjedő zsírtartalom volt az összes minták százalékában kifejezve Magyaróváron 12-50 százalék, Keszthelyen 38-70 százalék; 15 százaléktól 20 százalékig terjedő zsírtartalom volt az összes minták százalékában kifejezve Magyaróváron 42 32 százalék, Keszthelyen 41-96 százalék; 20 százaléktól 25 százalékig terjedő zsírtartalom volt az összes minták százalékában kifejezve Magyaróváron 30-76 százalék, Keszthelyen 18-27 százalék; 25 százalékon felüli zsírtartalom volt az összes minták százalékában kifejezve Magyaróváron 12-50 százalék, Keszthelyen 6 százalék. Magyaróvár a zsírtartalmon kívül meghatározta mind a 104 minta szárazanyag — zsírmentes szárazanyag — hamutartalmát is. Keszthely a 93 minta közül 85-öt felhasznált — ötösével — átlag tejfölök készítéséhez, melyekben meghatározta a fentebb megnevezett alkotórészeket szintén. A tejföl átlagos összetételének megállapításához Magyaróvár tehát 104, Keszthely 93 — illetve 17 átlag tejföl — mintát használt. Az átlagok a következők: Magyaróvár: szárazanyag 25-16 százalék, zsír 16-83 százalék, zsírmentes szárazanyag 9-04 százalék, hamus 60 százalék, zsír a szárazanyagban 7- 57 százalék ; Keszthely: szárazanyag 25-16 százalék, zsir 16-83 százalék, zsírmentes szárazanyag 7-75 százalék, hamu 0 58 százalék, zsir a szárazanyagban 66-88 százalék; ezek átlaga: szárazanyag 26-53 százalék, zsir 18-26 százalék, zsírmentes szárazanyag 8-39 százalék, hamu 0 59 százalék, zsir a szárazanyagban 68*72 százalék. Magyaróvár fenti vizsgálatai alapján azt javasolja, hogy a megvizsgált tejfölök zsírtartalma alapján 15 százalék zsírminimum követeltessék. Vagyis minden olyan tejföl, mely ennél kevesebb zsírt tartalmaz, jeleztessék kevesebbet érőnek. Ha a megelőzőleg közölt átlagszámokat nézzük, jogosnak találjuk e kívánalmat. Mert hisz mindkét állomáson az átlagos zsírtartalmat az óhajtódnál 469 illetve 1,83 százalékkal találták nagyobbnak. Az átlagaik szerint pedig a tejföl zsírtartalma 3-26 százalékkal több mint 15 százalék. Ha azonban az egyes minták zsírtartalmát nézzük, más következtetéshez kell jutnunk. Ha csekélyebb erőnek mondjuk mindama tejfölöket, amelyeknek zsírtartalma 15 százaléknál kisebb, akkor a fentiekben megemlített minták közül Magyaróvárott azoknak 14-42 százaléka, Keszthelyen azoknak 39-77 százaléka kifogásra adna alkalmat. Nem szabad ugyan egészen így a kérdést felfogni. A budapesti fővárosi vegyészeti intézet ennél jóval nagyobb számú tejföl vizsgálatai alapján már évekkel ezelőtt kimondotta, hogy a tejfölben legalább 15 százalék zsír kívánatos s e követelményük éppen nem teljesíthetetlen. Tudjuk azt is, hogy a Magyaróvár által megvizsgált tejfölminták piacok ellenőrzésénél gyűjtöttek össze, amikor inkább a gyanús mintákat szedték össze és vizsgálták. Ezenkívül az említett két dolgozatban szereplő 197 tejfölminta az ország csak egyik — kisebb — részéből származik s ezek vizsgálati adatait általánosítani nem szabad. Csak azt látjuk eme adatokból is, hogy nem ismerjük eléggé terményeink összetételét és összetétük ingadozásait. Felette kívánatos tehát nemcsak az, hogy az irodalomból összegyűjtessenek a hazai élelmiszerek összetételét feltüntető adatok, hanem az is, hogy amennyiben kiegészítő és pótló vizsgálatok ez irányban kívánatosnak mutatkoznak, végeztessenek ilyenek is. Ezt megkívánja az 1895. XLVI. t.-cz. szakasza is, mely termelőnek, eladónak és fogyasztónak együttes érdekeit megóvni és védeni akarja, ezt pedig csak ily módon, ezen az alap on Telefon 56—44. XXXVI. évfolyam Budapest, 1911 januuár 8 . szám MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAPON Alapította Felelős szerkesztő: Előfizetési díj : GONDA BÉLA PIROVITS ALADÁR Egész évre 24 kor. fél évre 12 kor. negyed évre 6 korona MINISZTERI TANÁCSOS Budapest székesfővárosi főmérnök. Szerkesztőség és kiadóhivatal. Vill. CONTI-UTCZA 38. SZÁM BUDAPEST. Budapesti Oaki Egyetem Közpönyi Könyvtára Folydi.ajirBfcg .