Gazdasági Mérnök, 1914. január-december (39. évfolyam, 1-52. szám)

1914-01-04 / 1. szám

1 szám. GAZDASÁGI MÉRNÖK MŰSZAKI HETILAP 3 város iparának nagyobb arányú fellendülését egészen helyesen csakis az által vélték elérni, ha az iparvállalatoknak a víz mentén megfelelő helyeket és célszerűen berendezett kikötőket bocsátanak rendelkezésükre. Magában ebben a városi ipari kikötőben csakhamar 70 új iparvállalat létesült; ezek által az első 5 évben, dacára az akkori nyomott viszonyoknak, a kereseti adóalap 6 millió már­kával emelkedett, a munkásszükséglet pedig tízezerrel emelkedett. Eddig a manheimi kikö­tőkben több mint 1200 iparvállalat keletkezett s ezek 47.775 munkást foglalkoztatnak és jut­tatnak megfelelő keresethez. Magában Mannheim ipari kikötőjében csupán vegyipari vállalat 26 van, melyek maguk 7 millió márkát fizetnek évenként munkabérekre. A kikötők létesítése óta a bérek és az adójövedelmiek folyton nőnek, a viteldíjak csökkennek, a szociális bajok meg teljesen megszűntek. És ez könnyen érthetővé lesz akkor, ha még megtudjuk azt is, hogy a kikötők elkészülte óta az 1500 márkánál kisebb jövedelmű lakosok száma az összlakosság 10 százalékával csökkent és az 1500—3000 M, jövedelemmel b­rók száma pedig 10 százalékkal emelkedett. Ugyannyira, hogy az 1500 M-nál kisebb jövedelmű lakosok száma a város összes lakosságának ma már csak 36 százalékát teszi Ez pedig csakis a kikötőknek köszönhető. Megemlítem még, hogy a város vámbevétele a kikötők létesítése óta 1907-ben pl. csaknem 45 millió márka volt. Joggal mondotta Mannheim város polgármes­tere az ott tartott nemzetközi hajózási kong­resszuson: „Büszkén és dicsekvés nélkül mond­hatom, hogy gazdagok vagyunk, de ezen gaz­dagságunkat egyedül és csupán kikötőinknek köszönhetjük. * Az előadottakból láttuk tehát, hogy a keres­kedelmi és ipari kikötők már eleinte is szép pénzügyi hasznot hajtanak az azt építő és még a házi kezelés költségeivel is terhelt városoknak. Pedig a nagyszabású kikötők létesítésénél első­sorban nem az egyenes pénzügyi haszonra szoktak számítani, mert sokkal fontosabbnak tartják a kikötőből a város és a lakossága ré­szére származott nagy gazdasági előnyöket, ami az élelmi­szerek árának csökkenéséből, az ipar­vállalatok anyagának olcsóbb megszerzéséből, a közvetítő kereskedő nagyobb jövedelméből, az ipari vállalkozás élénk föllendüléséből és így az adózó képesség nagymérvű, mondhatjuk a város határozott gazdagságát előidéző fokozó­dásból s általában a közjólét emelkedéséből áll. Különösen jelentékeny azonban a kikötőknek­ szociális haszna mert nagyban csökkenti a munkanélküliséget, igen sok embernek ad mun­kát, foglalkozást; az ipari kikötők pedig emelik és szaporítják az ipari vállalatokat, melyek azután mint azt a manheimi példában hivatalos ada­tokkal igazoltam, az emberek sok ezreinek adnak munkát és biztos megélhetést, megszüntetvén ezzel egy súlyos szociális problémát, a munka­­nélküliséget s ennek megszűntével elérve a város és lakossága mindennemű viszonyainak tökéletes javulását. Mindezek az előadott dolgok fényesen iga­zolják, hogy ott, ahol a városok gazdaságilag megerősödni akarnak, ha csak alkalmuk van, kikötőket kell, hogy építsenek maguknak. És itt ismételve hangsúlyoznom kell azt a kétség­telen igazságot, hogy a gazdasági megerősödés a polgárság jólétét hozza magával és ezzel ele­jét veszi minden szociális bajnak. A budapesti kereskedelmi és ipari kikötő kér­dése már igen régen vajúdik. A budapesti kereskedelmi és iparkamara már 21 év előtt sürgette annak megépítését és azóta készültek is sok rendbeli tervek. Ezekhez hozzá is szóltak az összes érdekeltségek, csak a legjobban ér­dekelt székes főváros nem. Ezért tisztelettel indítványozom , hogy a te­kintetes törvényhatósági bizottság utasítsa a tekintetes tanácsot, hogy a budapesti kikötő kérdésével kereskedelmi és egyáltalán közgaz­dasági tekintetben behatóan foglalkozzék, azt alaposan tanulmányozza, különösen abból a szempontból, hogy a főváros maga építse meg a kereskedelmi kikötőt és így maga élvezhesse annak hasznát és jövedelmét. Esetleg a német kikötők városi kezelését a helyszínen tanulmá­nyozva jelentésében terjeszkedjék ki a tanács a városi megépítésen kívül a városi kezelésre is. Midőn indítványomat előterjesztem, még a következőkre akarom a tekintetes törvényható­sági bizottság szíves figyelmét felhívni. Úgy a Magyar Kereskedelmi Csarnok, mint elsőrangú szaktekintélyek oda nyilatkoztak, hogy a fővárosnak magának kell megépítenie a keres­kedelmi kikötőt. Forbáth Imre pl. szó szerint ezeket mondotta: „A város saját érdekében járna el, ha magára vállalná az építkezést annál s inkább, mert a soroksári kikötő medence bal­partján levő nagy terület a főváros birtokában van s ezeknek a területeknek az értéke a kikötő építése következtében tetemesen emelkedni fog úgy, hogy ezen értékből a főváros előteremt­heti azon összeget, mely a kikötő építéséhez szükséges.“ És még egy körülményre akarok rámutatni. Tudjuk hogy a főváros évenként milliókat fordít kulturális és szociális célokra igen helye­sen, ez a magyar fővárosnak hivatása és ren­deltetése is. Magam is szívesen szavazom meg mindig a szükséges összeget, azonban mindez a főváros anyagi megterhelésével jár s már egyszer oly intézmény létesítéséről kell gondos­kodnunk, amelyből a főváros hasznot húzhat, s amely kulturális és szociális intézményeink fejlesztéséhez az anyagi eszközöket adja és természeténél fogva hozzájárul nagyban ahhoz hogy a kulturális és szociális viszonyokat maga is javítsa. Mindezeknél fogva tisztelettel kérem, hogy felhozott érveimet megfontolás tárgyává tenni és indítványomat elfogadni méltóztassék. (Élénk helyeslés.) Dr. Waigand József teljesen osztja Havasi bizottsági tagnak azt a véleményét és meggyő­ződését, hogy nemcsak a fővárosban, hanem Magyarországban is fontosabb gazdasági kér­dés alig képzelhető, mint épen a kereskedelmi kikötő létesítésének a kérdése. Kétségtelen dolog, hogy a gazdasági előnyöknek és hasznoknak egy gazdag tárháza ez, amelyet annál inkább és annál több joggal sürgethetnek, mert annál a kapcsolatnál fogva, amelyben Bécs városával vannak, ebben a tekintetben is bizonyos elő­nyök keletkeztek Budapesttel szemben, ebből a szempontból is feltétlenül szükségesnek mu­tatkozik, hogy a főváros részéről is megtörtén­jék a kellő elhatározó lépés, hogy kereskedelmi kikötő létesíttessék. A maga részéről azért szól hozzá a kérdéshez mert a IX. kerületi bizottsági tagok, akiket ez a kérdés eltekintve attól, hogy ez az egész fővárosnak egy igen fontos kérdése, a kerületi érdekekből, közérdekből a legközvetlenebbül érinti, ezzel a kérdéssel körülbelül egy évvel ezelőtt behatóan foglalkoztak és akkor a IX. kerületi bizottsági tagok értekezletének az elnöke, dr. Springer Ferenc bizottsági tag indítványt is terjesztett elő, hogy ezzel a kér­déssel a főváros foglalkozzék Azóta körülbelül egy esztendő múlt el anélkül, hogy ennek az indítványnak konkrét eredményét látták, vagy tapasztalták volna. Ezen oknál fogva ragadja meg az alkalmat hogy megköszönje elsősorban Havasi bizottsági tagnak azt, hogy a közgyűlés és a tanács figyelmét erre a körülményre ismét szíves volt felhívni. A maga részéről a megoldás módja tekinte­tében ugyan lesznek észrevételei, amelyek azon­ban ma tárgytalanok, mert ma a javaslat lényege az, hogy a tanács a kérdéssel foglalkozzék. Csak az a kérése a tanácshoz, hogy ne csupán foglalkozzék, hanem sürgősen foglalkozzék ezzel a kérdéssel és kéri, hogy minél előbb konkrét javaslatot terjesszen a közgyűlés elé. (Helyeslés) Dr. Z­orbáth Imre nagyon örül annak, hogy ezt a kérdést Havass biz tag újból szőnyegre hozta. Tudják azt, hogy a kormány ezzel a kérdéssel nagyon behatóan és már régebben foglalkozik sőt a mint Havass biz. tag rámuta­tott, újabban meg is indultak azok a munkála­tok, amelyekkel — nagyon csekély költségtöbb­let által — a kikötő első része megvalósítható volna. Havass biz.­tas indítványához, annak az in­dítványának az értelmében, amelyet a tavasszal terjesztette elő ugyanebben a tárgyban, csak azt fűzi hozzá, hogy a város igyekezzék azokat az előmunkálatokat, amelyeket a kormány ebben a kérdésben végez, természetszerűleg kihasz­nálni, lépjen érintkezésbe a kormánnyal, már most is a kormánnyal egyöntetűen járjon el és ily módon igyekezzék a dolgot megoldásra juttatni. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni ahhoz, hogy az indítvány kiadatik azzal, hogy sürgősen fog­lalkozzék a kérdéssel és mielőbb tegyen érdem­leges előterjesztést. * Az így megindított akciót tágabb körre kiter­jesztendő, Havass Rezső mint a Magyar Föld­rajzi Társág gazdasági szakosztályának elnöke fölkérte Gonda Béla miniszteri tanácsost, a budapesti kereskedelmi és ipari kikötőről tar­tandó előadásra. Ez az előadás m. ég novem­ber 27 én volt a régi országház nagytermében, ahol is a hallgatóság sorában megjelentek a város ipari, kereskedelmi és forgalmi életének mindazok a tényezői, akik meg tudják érteni a kikötő-propaganda célját és jelentőségét. A megjelenteket és az előadót Havass Rezső üdvözölte, elnöki megnyitó beszédében rámutatva hogy a főváros egyik legfontosabb kérdése az, a­mi miatt összejöttek. Gonda Béla azzal kezdte előadását, hogy november 15-én alakult meg Budapest Baráta-

Next