Gazdasági Mérnök, 1917. január-december (41. évfolyam, 1-24. szám)
1917-02-01 / 3-4. szám
XXXXI. évfolyam. Szerkesztőség és kiadóhivatal VII., Aréna út 11. szám. Alapította Főszerkesztő. Felelős szerkesztő: GONDA BÉLA HAUSER ERNŐ IFJ. GONDA BÉLA miniszteri tanácsos, mérnök, főmérnök Megjelenik minden hó 15-én és 30-án. Egész évre 24 K. félévre 12 K. fi Dunaparti államok gazdasági aspirációi. Irta: Roller Benő, aki: mérnök. A Duna-konferenciát tudvalevőleg egy szélesen megalapozott sajtókampány előzte meg, melynek az volt a célja, hogy a budapesti kereskedelmi kikötő régóta vajúdó kérdését közelebb hozza a megvalósítás stádiumához. A napi sajtó is hangsúlyozta már, hogy a kereskedelmi kikötő kérdése mennyire aktuális és hogy annak megvalósítását gazdasági érdekeink sérelme nélkül nem lehet tovább elodázni, kívánatos volna tehát, hogy ezt a speciálisan magyar érdeket szolgáló kérdést a Duna-konferencián végre intézzék el. Annyira belement a köztudatba a kereskedelmi kikötő és a Duna-konferencia között konstruált kapcsolat, hogy egy időben, amikor még kétséges volt, várjon Budapesten vagy Wienben fog-e a konferencia összeülni, minden oldalról támadták Bárczyt, hogy nem tud érvényt szerezni a magyar érdekeknek. Érthetetlen módon mindenki azt hitte, hogy ha a Duna-konferenciát nem Budapesten fogják megtartani, akkor a kereskedelmi kikötő sem létesülhet a magyar fővárosban. Igaz ugyan, hogy ilyen internacionális természetű gazdasági kérdésben talán nem kizárólag Bárczy lett volna hivatva a magyar érdekek megvédelmezésére, de ő jobb ügyhöz méltó buzgalommal küzdött és keresztülvitte azt, hogy a konferenciát mégis Budapesten tartsák meg. Mindazonáltal nem örülhetett sokáig ő sem a diadalának, mert utóbb azzal vonta magára a közvélemény haragját, hogy a „parti-bizottság“ kérdésében mégis deferált Weisskirchner álláspontjának. Szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy a parti-bizottság épen úgy, mint a Duna-konferencia budapesti kikötő kérdésével nincsen semmiféle kapcsolatban. A parti bizottság gondolata nevezetesen úgy született meg, hogy a konferencia tagjai kívánatosnak tartották, hogy a Duna partján fekvő államok vízépítési és hajózási szakembereik üljenek össze időnként valahol és tanácskozzanak a Dunával kapcsolatos kérdésekről. Ezek a delegálandó szakemberek lettek volna a parti bizottság tagjai. Úgy tudjuk, hogy a konferenciát megelőzőleg még az volt a megállapodás, hogy a parti bizottság Budapesten tartsa meg tanácskozásait. Azonban Weisskirchner úgy látszik megirigyelte budapesti kollégájának sikereit és ha már a Duna-konferenciát nem tudta, legallább a parti-bizottságot szerette volna Wien részére biztosítani. Kapacitálni kezdte tehát a konferencia tagjait a hajóutazás alatt, hogy legalább a parti-bizottság kérdésben foglaljanak Wien mellett állást. Annyi tény, hogy a konferencia azután ebben a kérdésben nem tudott egyhangú elhatározásra jutni és így Bleyer regensburgi polgármester indítványára — a békesség kedvéért — levették a konferencia napirendjéről. A napilapok azután meglehetős rezignált hangon emlékeztek meg erről az esetről és megírták azt is, hogy „Budapest nem lesz Duna-központ“, mert Bárczy a partibizottság kérdésében szégyenletes vereséget szenvedett a konferencián. Defficite est satiram non scribere. * Ha a Duna-konferencia egyébb munkálkodásának eredményét vesszük beható tanulmányozás tárgyává, azt látjuk, hogy a résztvevő nemzetek között csak a németek, helyesebben mondva a bajorok körvonalazták világosan az ő gazdasági politikájukat a Duna-kérdésben. Ők tudvalevőleg a háború után a német balkánorgalmat úgyszólván kizárólag a Dunára akarják átterelni. Miután pedig a Duna mai állapotában ennek a célnak megvalósítására nem alkalmas, ennélfogva tisztázni akarták azt a kérdést, hogy milyen intézkedések és létesítmények segítségével lehetne a Dunát elsőrangú víziúttá átalakítani, továbbá, hogy a parti államok milyen mértékben volnának hajlandók a Duna ilyen természetű kiépítését maguk részéről is elősegíteni és támogatni ? Ezeket a kérdéséseket akarták a bajorok a Duna-konferencián tisztázni. Megállapíthatjuk, hogy az imént jelzet gazdasági célok tekintetében Németország elvi álláspontja teljesen egyhangú, csak a kivitel tekintetében találkoztunk egymástól eltérő felfogásokkal. Az egyik érdekcsoport nevezetesen a Rajnát is belevonná számításai körébe és olyképen képzeli a német-balkáni forgalom biztosítását, hogy a Majna csatorna kiépítésével kellene a Dunát a Rajnával összekötni. Ennek az érdekcsoportnak szószólója Rosemeyer József kölni mérnök a Frankfurter Zeitug augusztus 28-iki számában, „See- und Donau-Frachten“ című értekezésben részletes számítások kapcsán ismerteti a Duna-Rajna-csatorna létesítésének nagy gazdasági előnyeit, megjegyezvén, hogy ennek a tervnek a megvalósítására mintegy 400 millió márka volna szükséges. Az objektív kritika megvilágításában Rosemeyer terve nem helytálló, mert számításait arra a téves feltevésre alapította, hogy a létesítendő vizi úton 1000 tonnás hajók közlekedhetnek átrakodás nélkül. A Majna csatorna még nem kész, azt még megépíthetik ilyen nagy hajók részére, de a Dunán ez időszerű és a közeljövőben 650 tonnás hajóknál nagyobb típusok aligha fognak közlekedhetni Erről a tervről Rosemeyer a Duna-konferencián is beszélt, de az imént vázolt ellenvetéseink nyomán érthető, hogy a Duna-konferencia is napirendre tért ezen terv felett. Frankfurt városa még ennél többet is szeretne megvalósítani, nevezetesen azt, hogy legalább két és fél méter vízmélység álljon a hajóforgalom rendelkezésére a Rajnától kezdve a Dunán át a Fekete-tengerig. Aki a kérdésnek technikai részével kellőképen foglalkozott, az tudja, hogy ennek a kívánságnak megvalósítása a Duna felső szakaszán leküzdhetetlen technikai akadályokba ütközik. Általában a bajor érdekeltségnek és nevezetesen Regensburg városnak kívánsága legközelebb áll a lehetőséghez, csak annyit akarnak ugyanis elérni, hogy a Duna egész hosszában, Regensburgtól Galacig legalább két méter mélységű víz álljon a hajóforgalom rendelkezésére. Ezt az álláspontot a Duna konferencia is magáévá tette és a határozati javaslatának I. pontjában ki is mondja:A konferencia örömmel állapítja meg, hogy a Duna hajózásának biztosítása érdekében Regensburgtól a Vaskapuig különösen az utolsó évtizedekben számos és jelentős munkálatokat hajtottak végre, melyek azonban figyelemel arra, hogy a szükséges két méter hajózási mélység nincs mindenütt egészen biztosítva az érdekelt kormányok részéről rövid időn belül kiegészítendők volnának.)) A határozati javaslatnak ez ártatlan szövegezéséből aligha lehetne kiolvasni, hogy melyik parti állam területén vannak még akadályok a hajózás biztosítása tekintetében és hogy mely kormányok hárítsák el ezeket az akadályokat. De Wiedenmann Arthur bajor kir. műszaki tanácsos megvilágította ezt a kérdést a Dunakonferencián ahol előadta, hogy a bajor Dunaszakaszon ma legfeljebb csak 14 méter vízmélység áll a hajózás rendelkezésére és hogy a regensburg-passaui bajor Duna-szakaszon a 2 méter vízmélység biztosítására legalább 150 millió márka volna szükséges. Látnivaló tehát, hogy elsősorban a bajor kormányhoz van adreszálva ez a határozati javaslat, mert amíg a bajorok az ő Dunájukat nem fogják rendbehozni, addig nem is érhetik el azt a céljukat hogy Regensburgtól Galacig a 650 tonnás hajók átrakodás nélkül közlekedhessenek a Dunán-Ausztria sokkal zárkózotabb volt a Duna- Budapest, 1917. február 1. 3 —4. szám.