Gazdasági Mérnök, 1917. január-december (41. évfolyam, 1-24. szám)

1917-02-01 / 3-4. szám

XXXXI. évfolyam. Szerkesztőség és kiadóhivatal VII., Aréna­ út 11. szám. Alapította Főszerkesztő. Felelős szerkesztő: GONDA BÉLA HAUSER ERNŐ IFJ. GONDA BÉLA miniszteri tanácsos, mérnök, főmérnök Megjelenik minden hó 15-én és 30-án. Egész évre 24 K. félévre 12 K. fi Dunaparti államok gazdasági aspirációi. Irta: Roller Benő, aki: mérnök. A Duna-konferenciát tudvalevőleg egy szé­lesen megalapozott sajtókampány előzte meg, melynek az volt a célja, hogy a budapesti ke­reskedelmi kikötő régóta vajúdó kérdését kö­zelebb hozza a megvalósítás stádiumához. A napi sajtó is hangsúlyozta már, hogy a keres­kedelmi kikötő kérdése mennyire aktuális és hogy annak megvalósítását gazdasági érdekeink sérelme nélkül nem lehet tovább elodázni, kí­vánatos volna tehát, hogy ezt a speciálisan magyar érdeket szolgáló kérdést a Duna-konfe­­rencián végre intézzék el. Annyira belement a köztudatba a kereskedelmi kikötő és a Duna-konferencia között konstruált kapcsolat, hogy egy időben, amikor még kétsé­ges volt, várjon Budapesten vagy Wienben fog-e a konferencia összeülni, minden oldalról támad­ták Bárczyt, hogy nem tud érvényt szerezni a magyar érdekeknek. Érthetetlen módon mindenki azt hitte, hogy ha a Duna-konferenciát nem Budapesten fogják megtartani, akkor a kereske­delmi kikötő sem létesülhet a magyar főváros­ban. Igaz ugyan, hogy ilyen internacionális természetű gazdasági kérdésben talán nem ki­zárólag Bárczy lett volna hivatva a magyar érdekek megvédelmezésére, de ő jobb ügyhöz méltó buzgalommal küzdött és keresztülvitte azt, hogy a konferenciát mégis Budapesten tartsák meg. Mindazonáltal nem örülhetett sokáig ő sem a diadalának, mert utóbb azzal vonta ma­gára a közvélemény haragját, hogy a „parti-bi­zottság“ kérdésében mégis deferált Weisskirch­­ner álláspontjának. Szükségesnek tartjuk meg­jegyezni, hogy a parti-bizottság épen úgy, mint a Duna-konferencia budapesti kikötő kérdésé­vel nincsen semmiféle kapcsolatban. A parti bi­zottság gondolata nevezetesen úgy született meg, hogy a konferencia tagjai kívánatosnak tartották, hogy a Duna partján fekvő államok vízépítési és hajózási szakembereik üljenek össze időnként valahol és tanácskozzanak a Dunával kapcsola­tos kérdésekről. Ezek a delegálandó szakembe­rek lettek volna a parti bizottság tagjai. Úgy tudjuk, hogy a konferenciát megelőzőleg még az volt a megállapodás, hogy a parti­ bizottság Budapesten tartsa meg tanácskozásait. Azonban Weisskirchner úgy látszik megirigyelte budapesti kollégájának sikereit és ha már a Duna-konferen­ciát nem tudta, legallább a parti-bizottságot sze­rette volna Wien részére biztosítani. Kapacitálni kezdte tehát a konferencia tagjait a hajóutazás alatt, hogy legalább a parti-bizottság kérdés­ben foglaljanak Wien mellett állást. Annyi tény, hogy a konferencia azután ebben a kérdésben nem tudott egyhangú elhatározásra jutni és így Bleyer regensburgi polgármester indítványára — a békesség kedvéért — levették a konferen­cia napirendjéről. A napilapok azután megle­hetős rezignált hangon emlékeztek meg erről az esetről és megírták azt is, hogy „Budapest nem lesz Duna-központ“, mert Bárczy a parti­bizottság kérdésében szégyenletes vereséget szen­vedett a konferencián. Defficite est satiram non scribere. * Ha a Duna-konferencia egyébb munkálkodá­sának eredményét vesszük beható tanulmányo­zás tárgyává, azt látjuk, hogy a résztvevő nem­zetek között csak a németek, helyesebben mond­va a bajorok körvonalazták világosan az ő gazdasági politikájukat a Duna-kérdésben. Ők tudvalevőleg a háború után a német balkán­orgalmat úgyszólván kizárólag a Dunára akarják átterelni. Miután pedig a Duna mai állapotában ennek a célnak megvalósítására nem alkalmas, ennélfogva tisztázni akarták azt a kérdést, hogy milyen intézkedések és létesítmények segítségé­vel lehetne a Dunát elsőrangú víziúttá átalakí­tani, továbbá, hogy a parti államok milyen mér­tékben volnának hajlandók a Duna ilyen ter­mészetű kiépítését maguk részéről is elősegí­teni és támogatni ? Ezeket a kérdéséseket akar­ták a bajorok a Duna-konferencián tisztázni. Megállapíthatjuk, hogy az imént jelzet gazda­sági célok tekintetében Németország elvi állás­pontja teljesen egyhangú, csak a kivitel tekin­tetében találkoztunk egymástól eltérő felfogások­kal. Az egyik érdekcsoport nevezetesen a Raj­nát is belevonná számításai körébe és olyképen képzeli a német-balkáni forgalom biztosítását, hogy a Majna csatorna kiépítésével kellene a Dunát a Rajnával összekötni. Ennek az érdek­csoportnak szószólója Rosemeyer József kölni mérnök a Frankfurter Zeitug augusztus 28-iki szá­mában, „See- und Donau-Frachten“ című ér­tekezésben részletes számítások kapcsán ismer­teti a Duna-Rajna-csatorna létesítésének nagy gazdasági előnyeit, megjegyezvén, hogy ennek a tervnek a megvalósítására mintegy 400 millió márka volna szükséges. Az objektív kritika meg­világításában Rosemeyer terve nem helytálló, mert számításait arra a téves feltevésre alapí­totta, hogy a létesítendő vizi úton 1000 tonnás hajók közlekedhetnek átrakodás nélkül. A Majna csatorna még nem kész, azt még megépíthetik ilyen nagy hajó­k részére, de a Dunán ez idő­­szerű­ és a közel­jövőben 650 tonnás hajóknál nagyobb típusok aligha fognak közlekedhetni Erről a tervről Rosemeyer a Duna-konferencián is beszélt, de az imént vázolt ellenvetéseink nyo­mán érthető, hogy a Duna-konferencia is na­pirendre tért ezen terv felett. Frankfurt városa még ennél többet is szeretne megvalósítani, ne­vezetesen azt, hogy legalább két és fél méter vízmélység álljon a hajófo­rgalom rendelkezésé­re a Rajnától kezdve a Dunán át a Fekete-ten­gerig. Aki a kérdésnek technikai részével kellő­képen foglalkozott, az tudja, hogy ennek a kí­vánságnak megvalósítása a Duna felső szaka­szán leküzdhetetlen technikai akadályokba üt­közik. Általában a bajor érdekeltségnek és neve­zetesen Regensburg városnak kívánsága legkö­zelebb áll a lehetőséghez, csak annyit akarnak ugyanis elérni, hogy a Duna egész hosszában, Regensburgtól Galacig legalább két méter mély­ségű víz álljon a hajóforgalom rendelkezésére. Ezt az álláspontot a Duna konferencia is ma­gáévá tette és a határozati javaslatának I. pont­jában ki is mondja:­­­A konferencia örömmel állapítja meg, hogy a Duna hajózásának bizto­sítása érdekében Regensburgtól a Vaskapuig különösen az utolsó évtizedekben számos és je­lentős munkálatokat hajtottak végre, melyek azonban­ figyelemel arra, hogy a szükséges két méter hajózási mélység nincs mindenütt egészen biztosítva az érdekelt kormányok részéről rövid időn belül kiegészítendők volnának.)) A határozati javaslatnak ez ártatlan szövege­zéséből aligha lehetne kiolvasni, hogy melyik parti állam területén vannak még akadályok a hajózás biztosítása tekintetében és hogy mely kormányok hárítsák el ezeket az akadályokat. De Wiedenmann Arthur bajor kir. műszaki ta­nácsos megvilágította ezt a kérdést a Duna­­konferencián ahol előadta, hogy a bajor Duna­­szakaszon ma legfeljebb csak 1­4 méter víz­mélység áll a hajózás rendelkezésére és hogy a regensburg-passaui bajor Duna-szakaszon a 2 méter vízmélység biztosítására legalább 150 millió márka volna szükséges. Látnivaló tehát, hogy elsősorban a bajor kormányhoz van ad­­reszálva ez a határozati javaslat, mert amíg a bajorok az ő Dunájukat nem fogják rendbehoz­ni, addig nem is érhetik el azt a céljukat hogy Regensburgtól Galacig a 650 tonnás hajók át­rakodás nélkül közlekedhessenek a Dunán-Ausztria sokkal zárkózotabb volt a Duna- Budapest, 1917. február 1. 3 —4. szám.

Next