Genealogiai Füzetek 1906.
I. Értekezések és önálló czikkek - Kelemen Lajos. Bodoki Mikó Miklós családi krónikája (II. közlemény)
1906. tkárezius hó. GENEALÓGIAI FÜZETEK 49 János uram asszonyommal a feleségivel együtt; Kis Pál Bálint, Gidófalvi Sámuel Deák uramék, a szentgyörgyi praedikátor Bodosi Bálint uram, Breszteveni István uram; Nemes Bálintné asszonyom is komaasszony volt; Ince Péter, Boda György, Erdeő Péterné és Erdeő Istvánné mind komák és koma asszonyok voltak. Itt volt Mikes Györgyné asszonyom is, az feleségem anyja ; több vendégim is voltak. Anno Domini 1640 die 27 Junii adá az Úristen ez világra az ma hetedik gyermekünket és negyedik fiunkat. Igen betegen azon nap estve kereszteltetek meg Miklósnak szegénykét. Hétfő nap volt az nap. Másnap, ugy mint die 11 Augusti szólitá ki Isten ő felsége ez csalárd, hamis, szemfényvesztő és árnyékhoz hasonló világból, estve szürkületkor szegénykét. Die 12 Augusti temeték el az lelkemet, az mely temető rakott sirt kezdettem volt csináltatni, annak eleibe ásattam sirt neki, mivel az még nem készült vala jól el. Anno Domini 1644 die 25 Januarii Szentgiergeonald mustráltatta meg főkirálybiró Bassa Tamás uram az sepsi és erdővidékieket, mind lovast, gyalogot. Ott nagy hirtelen választanak és esketének engem az Sepsi széki vicekirálybiróságra. Mihóczi Demeter uram elbucsuzék ; ő kilme volt előttem. Anno Domini 1644 die 2 Novembris adá az Úristen ez világra az mnt nyolczadik gyermekünket és ötödik fiunkat, Mikó Istvánt éjjel, szeredára virradólag; kit Isten éltessen sokáig, neveljen szent neve dicsiretire, lelkének üdvösségire. Amen. Anno Domini 1645 die 6 Mártis kereszteltettem meg Istókot, Jankó Mihályné húgom asszony, Mikó Péter öcsém uram asszonyommal itt voltak. Komák az szentgyörgyi prédikátor Fogarasi Ferencz uram, Eresztelemi István uram, Boda György mind asszonyomékkal ; Ince Péter, Erdeő Istvánné voltak. Anno Domini 1646 die 16 Januarii darékszék 15 főn Szentgyeorgicön. Az főkapitán Rákóczi Zsigmond uram ő nagysága is ott vala. Akkor búcsúztam el az incekirálybiróságtól én. Anno Domini ugyan 1646, die 11 Octobris reggel az iskolába eczczersmind betegedének meg az én szerelmes, igen kedvem szerént való lelkem, édes, szép Mikó Ferencz fiam és az szegény édes öcsém Mikó György, az szegény Mikó Mihály bátyám uram kisebb fia. Itt Bodokon én tartottam az anyya halála után szegényt, vagyon két esztendeje. 16 Die 14 Octobris álla meg a lelkem Ferenczemnek a szava. 15 Derékszék. 1,1 A kifejezés a feljegyzés egykorúságát mutatja, a melyet Mikó a lemásoláskor sem irt át. 17 Éffél óra közbe szólitá ki Isten ő felsége ez hamis, csalárd, árnyékhoz hasonló világból, igen-igen nagy szóbeli rettenetes keserűségünkre az szegény anyyával együtt. Ugyan azon nap délután 3 órakor tájba szólitá ki Isten az szegény öcsémet is, ez rossz, bűnös világból. Az pestisbe halának meg a lelkeim. Die 17 Octobris temetők el az szegény öcsémet. Olczembre vivők által, itt az Santarétin, csak gyalog. Az szegény atyja rakott sirjába, melléje tevők. Die 18 Octobris temetők az én lelkem, szerelmes, édes, szép Mikó Ferenczemet. Az új rakott sirba tevők. Nem csináltattam be az szádát az nap. Die 19 Octobris reggel az édes kis Miklósomat kiásattam, azt is betétettem az lelkem Ferenczem mellé, ugy csinálták be az szádát s tölttettem be. Ugyan ebben az 1646 die 8 Decembris betegedék meg az én kedvem kereső lelkem szerelmes édes szép Mikó Ilonám is még este. Die 12 Decembris szólita ki Isten ő felsége ez kevés ideig tartó, párához hasonló rossz világból az lelkem édes leányomat, nekem az szegény anyjával együtt igen keserves szomorúságunkra, éjfélkortájba. Die 15 Decembris temetek el az lelkem édes szép leányomat. A pestisbe hala az lelkem meg. Ebben az 1646 esztendőben nagy pestis volt itt köztünk. Anno Domini 1648 die 6 Mártii adá az Úristen ez világra az ma kilenczedik gyermekünket és negyedik leányunkat Erzsébet, délután egy órakor tájba, péntek nap , kit Isten éltessen sokáig s neveljen szent neve dicsiretire, lelke üdvösségire. Amen. Áldott legyen az Úristennek szent neve örökké érette, kilencz gyermeket adott volt 18 ő felsége nekünk, feleségemmel. Anno Domini 1649 die 27 Junii kereszteltettem meg Erzsóket, az kisebb leányomat. Komák Brassóból , Hersseli Lukács uram, Rosa András uram asszonyommal, Czinkás István uram is asszonyommal, Hermann Mihály és Beszterczei Bálint uramék képekben is Czinkás István uram volt, Herseli Kristófné asszonyom képébe Miklós deák uram volt; Retti István deák uram a torjai Bálás deák uram volt. Bod István uram asszonyommal, Ereszteleni István uram, az itt való predicator Szentgyeorgi János uram feleségestől, Ince Péterné komám asszony. Ezek mind komák és koma asszonyok voltak. Nemes Tamásné asszonyom húgom asszonyokkal Jankó Mihályné és Apor Lázárné húgom asszonyok és Mikó Péter öcsém uram itt voltak nálam. Három asztalhoz voltunk. Kelemen Lajos. Írhatta. Kétségtelen, hogy e mondatot csak a lemásoláskor o o. Die 15 Octobris éjjel éjfél 17 után két s három Adatok a Gerendi család történetéhez. (Első közlemény.) Ezen történelmi hirű ősnemes családnak törzse Gerendi Sámson (Samson de Gerend), ki Kővári L. (Erdély nevezetesebb családjai) szerint várispán volt a XIII. század első felében. Bölcsője az Aranyos völgye, nevét pedig az említett folyó partján fekvő Gerend adta. Használták a „gerendi" mellett még a „vajdaszegi-, királyfalvi-, szentmártoni- (káposztás-) és nagylaki előnevet is, hisz mindezen helységek a család birtokában voltak. Hazánk legelőkelőbb családjaival, u. m. a Bogáthi-, Sombori-, Bánffi-, Erdélyi-, Mikola-, Apaffi- és Rákócziakkal sógorosodva jött le napjainkra. A XVI. század vége és a XVII.-nek eleje közötti években — úgy látszik — csapások érték e családot és férfitagjai nagyon megapadtak, úgy, hogy kihalt.