Gépészek Országos Szövetsége - Hivatalos Lap, 1926 (32. évfolyam, 1-11. szám)

1926-01-01 / 1. szám

GÉPÉSZEK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE 1914. évi világháború kitört. Mi sem természetesebb, minthogy szövetségünk a speciális törekvések helyett a haza oltárára fektette mindenét. Megszűntünk har­colni önmagunkért. Gyámolítóivá lettünk a hazának a hadbavonultakban. Segítői lettünk honunknak a hadiköltségek viselésében, istápolói lettünk elnyomott honi küzdelmünknek, hadikölcsönkötvények vásár­lásával. Vérünket­­ és testvéreink holnapi filléreinek a legutolsóját adtuk oda. Szegény elaggot gépész­testvéreink verejtékkel szerzett nyugdíjbiztosítékát, holnapi száraz kenyerét lelkesedéssel vittük az áldo­zatok oltárára. Megfeleltünk zászlónk jeligéjének! Elvesztettük a háborút, elvesztünk, összetörtünk mi is. Ez még nem minden. A nagy katasztrófákat nyomon követő tartozékok is elérkeztek. A sok meg­próbáltatást, nélkülözést átélt emberek bensejében egy érthető indulat új szellemet hozott. Egy új világ­felfogás nőtte ki magát a félismeretlenségből és tor­nyosult ellenállhatatlanul naggyá, amelyet a szen­­vedétteli emberi bensők nem tudtak tárgyilagosan elbírálni és értékelni. Így történt, hogy igen sok té­nyezője a társadalomnak a történelmi metamorfózis egyenes ellenére az egészségtelenül óriásivá nőtt szocializmusnak esküdött fel. Az egyszerű gépész­ember csak azt az egyszerű tényt nézte, hogy ma­­gas társadalmi állásúak a funkcionáriusok a szociál­demokrata párt felé orientálódtak és természetesnek találta, hogy neki is azt kell tenni. A legjobb aka­ratú, a legtisztább belsejű, jóhiszemű kartársaink tanácsára és vezetésével a szociáldemokrata pártba lépett be szövetségünk. De annyi erő, higgadtság és önmérséklet maradt még a vezetőségben, hogy a csak féktelennek és túlkapzsinak nevezhető, elszór­tan jelentkező gépészi kívánságokkal szemben állást foglaljon és hazafias cselekedeteket dokumentáljon még abban az időben is, mikor az ilyen dolgok egy­szerűen bitófát jelentettek. Erről a korszakáról a szövetségi életünknek midőn írni kényszerülünk , dilemába jutunk, de mégis így határozunk, hogy az akkori események felett, a leghelyesebb, a lecsilla­pult lélek parancsa szerint, napirendre térni. Hiszen a Teremtés bölcsessége uralkodik gyarló létünk fe­lett és emberi porhüvelyünkbe más-más bensőt al­kotott, más és más indulatokkal, más és más érzé­sekkel. A megnyilvánuló gyarlóságok, hibák, ösztö­nök miatt nem vonható Isten nélkül senki felelős­ségre, a jóhiszeműség jelenléte esetében. A természetszerűen bekövetkezett reneszánsz, a társadalmi etikának a rövid kizökkenés után régi medrébe való visszatérése megérlelte, meggyógyította, tárgyilagossá hegesztette a megsebzett érzéseket és mindenki újból a legmegfelelőbb, legharmonikusabb elhelyezkedését kereste és találta meg. A Gépész Szövetség is, ismerve a munkaviszony lélektani lé­nyegét és a gépész elhelyezkedésének a rendkívüli­­ségét, újból a régi alapokon nyugvó, politikamentes szövetségét restaurálta 1920-ban, megváltoztatva címét Gépészek Országos Szövetsége. Teljesen új helyzet előtt állott. Az ország kétharmad részével a tagok kétharmad része is elveszett. Az ország gazdasági és ipari helyzetének tönkrejutásával a gépésztársa­dalom majdnem koldusbotra jutott. Kenyörtelenség, állásnélküliség, nincstelenség és a letűnt korszak emlékei, legyőzhetetlen akadályokat támasztottak arra, hogy a gépészember szövetségében tömörülhessen, így hát az ittmaradottak is önhibájukon és akaratu­kon kívül passzív tagokká váltak. Néhány lelkes kortárs, egy-két olyan gépészember, akik a szövet­ségi lét fontosságát mindenek fölé helyezték, tartották csak ébren nagy önfeláldozással a kar­társi együtt­érzés szükségességét. Nevekről nem szólunk, bár méltán nevezhetjük őket a szövetség újjáalapítóinak. Amikor mindenki félve, kenyértelenül, apatikusan húzódott félre, akkor odaálltak ők — megmaradt energiájuk legutolsó foszlányával és pénztárcájuk utolsó fillérével — házról-házra járva, fáradtságot nem ismerve, agitálva, egyéni ambícióktól nem fűtve és összetoborozták a szétzüllött nyájat. Sajnos azt kell megállapítani, hogy máig a szövetség az evo­­lúció jegyében él. Nagy törekvései még nem jutottak tető alá. De tekintélyes taglétszáma és forradalma­kat átélt iskolázottságával a mostani taggárda elju­tott ismét addig, hogy teljes felkészültséggel a nagy problémák és kívánságok tető alá hozásán dolgoz­zon. Lelkes gárda egyesei, akik a jövő generációért , a közért dolgoztak, fogadják névtelenül a mai gépészember elismerését, háláját. A vezetők pedig úgymint: Biró Péter, Ordódy János, Stefkó Károly, Tetlák Gyula, Kiss Lajos, Miróczky János, Holczer Béla, Lontay János, Mihalovits Antal, Csákány Zsig­­mond, Pfeifer Ignác, Farkas Dezső, Veszély Ferenc, Rosta János, Csizmarek József volt elnök kartársak vegyék lelkes ambiciózus munkájukért az összeség nevében, szívélyes kartársi kézszorításainkat. ^ * * Ennyit a szövetség múltjáról. Nagyobb kérdés áll a szövetség jelenére és jövőjére vonatkozólag. A szövetség mai vezetősége Kiss György kortárs elnök­lete alatt a már égetően aktuális nagy problémák tető alá hozásán dolgozik. Amennyiben a gépészek mai gazdája átlátja azt, hogy nagy akaraterejű elnö­kében és a vezetőségben megvannak azok a kellé­kek és az intelligenciális készség, hogy a gépészi kart magasra vigye , úgy szent a hitünk, hogy a gé­pészek egytől egyig szívvel-lélekkel hozzájuk sora­koznak. Ha a gépészi kar átlátja és tömörült erejé­nek dokumentálásával megdönteni törekszik azt a sajnálatos állapotot, amely mostani jogviszonyában nyilvánul meg, akkor rövid időn belül egy hatalmas, tekintélyes réteget fog a gépészi kar jelenteni. Hiszen a jogviszony kérdésénél, ha a törvény idevonatkozó paragrafusát nézzük, akkor egy tátongó űrt, a meg­jelölésekben egy tág fogalmat találunk, amelybe oly sok minden belefér és az alsóbb hatóságok benyo­­más-szülte megítélésétől függ, hogy a gépészember a felmerült vitás esetekben milyen elbírálás alá essék. Ezt a sajnálatos nagy hibát törekszünk korrigáltatni. Egy egészen egyszerű móddal, amely szerint az ide­vonatkozó paragrafusokban a gépészi alkalmazás mint fontosabb hivatás, félreismerhetetlenül feltüntet­­tessék! És amennyiben rájöttünk arra a fájó tényre, hogy a gépész-képzettség ma az általános megítélés FELVONÓK! HAVERLAND ANTAL szak.­emelőgép, felvonó- és vasszerkezetek gyára, Budapest, Vill., Nap­ utca 22. Telefonszám­ József 29-65

Next