Premontrei gimnázium, Gödöllő, 1927

Farkasfalvi Lacsay Ince Lajos dr. 1886 április 30—1928 április 23. A jászóvári premontreiek gödöllői négyéves új intézetének hom­­lokzatán a szellő már tizedik alkalommal lengeti a gyászlobogót és hirdeti, hogy egy fehér pap ismét kidőlt a küzdők sorából és megtért örök pihenőre. Minden egyes esetben fájdalom vett erőt a lelkünkön és sirattuk a távozó rendi testvért, mert tudtuk nagyon jól, hogy ezáltal soraink ritkulnak, de könnyebben tudtunk megnyugodni, mert a halál nem a mi közvetlen közelünkben szedte áldozatait. Az idén azonban megjelent minálunk is. Kopogtatott és elhívta közülünk azt, akire nem is gondoltunk, vitte magával kérlelhetetlenül, akkor, ami­­kor a mi emberi számításunk szerint még igen sokáig élhetett­­volna, hiszen nagy és sok munka várt reá. Április 23-án reggel 9 óra tájban a rendnek gazdasági tanácsosa telefonon jelentette, hogy Lacsay Ince Lajos dr., rendi jószágkormány­­zót, Budahomokon, Zemplén megyében holtan találták szobájában. Ez a fájdalmas hír mindannyiunkat megdöbbentett és nem akartunk egymásnak hinni, amikor először hallottuk. Nem tudtuk elhinni, hogy az, aki még előző nap jókedvvel és vidáman indult el kétnapos hiva­­talos útjára, ma már ne legyen az élők sorában. Váratlan távozása nagy csapást jelentett mindannyiunkra nézve, hiszen fiatal volt és még igen nagy szükség lett volna reá. Most kidőlt a küzdők sorából és utána tátongó űr maradt, amelyet sokáig fogunk még könnyes szemmel nézni, amelyet még sokáig nem tudunk majd áthidalni, mert hirtelen távozott, hogy soha vissza ne térjen. Ki tudja, miért küldte az Úr ezt a nagy csapást amúgyis oly nagyon megpróbált rendünkre? Talán azért, hogy megedzze, talán, hogy megerősítse, kitartásra buz­­dítsa, hogy még inkább összefogva, fáradhatatlanul dolgozzunk annak a rendnek a boldogságán, amelyet távozó testvérünk oly rajongással és odaadással szeretett életének utolsó leheletéig. Lacsny Ince Lajos dr. 1886. április 30-án született Viktortanyán, Zemplén megyében, ahol édesatyja a jászóvári prépostságnak volt a gazdatisztje. Viktortanya nem fekszik messze a premontrei rend egyik ősrégi fészkétől, Lelesztől. Árpádkori hajlékát az egész Bodrogköz uralja és az ismeretlen utas a középkorba képzeli magát, amikor a leleszi kastélyt a távolból megpillantja. Mint kis­gyermek Viktor a tanyán nőtt föl. Az ottani élet vidám és boldog volt. A tanyai élet 1*

Next