Premontrei gimnázium, Gödöllő, 1930

„Scientia amabilis.“ IV., befejező rész. I. Fiú- és lánytípusok. A gyermek és az ifjú általános lélektanának ismerete sok hasz­­nos és szükséges felvilágosítást nyújt a nevelőnek, ám ez a felvilágosít­­ás nem elegendő. A világon nincs két egyforma falevél, nincs két egyforma fűszál, hogy lehetne tehát két egyforma gyermek vagy ifjú. A pedagógusnak nemcsak azt kell tudnia, ha gazdaságos és eredmé­­nyes munkát akar végezni, ami közös bennök, hanem azt is, ami tipikus s ami egyéni. E tekintetben olyan a sorsa, mint az orvosé. Az orvos nem dolgozhat patronokkal, miként a szobafestő, aki min­­den fajra ráfestheti ugyanazokat a mintákat, hanem a beteg sajátos vonásainak a kikutatásához kell eljutnia, így van az a nevelőnél is. Mi a típus? W. Stern szerint a pszichológiai típus uralkodó pszi­­chikai vagy pszichofizikai diszpozíció, amely bizonyos embercsoportot megillet. Általában véve az a forma, amelyben a rokon alakok tulaj­­donságai a legtökéletesebben vannak kifejezésre juttatva. A tipikus tehát más, mint az általános és más, mint az egyéni. E kettő között áll. Nem vonatkozik olyan nagy körre, mint az általános, de többre, mint az egyéni. A típusok osztályozása annyiféle, ahány szerzőnél kutatunk utána. I. Klug (Kriminalpaedagogik, 1930) megkülönböztet introvertált és extrovertált jellemtípust. Amaz befelé él, emez kifelé. Erős és gyönge embert. Amaz aktív, aggresszív, hatalomra vágyó, erőszakos, emez passzív, befolyásolható, alázatos, képmutató. Megkülönböztet olyat, akinek életvonala hasonlít a hulláméhoz és olyat, akinek viselkedése és cselekedetei egy nagy összevisszaság. Amannak a hangulata inga­­dozó, fent szárnyal vagy pedig a mélységekbe ereszkedik, emennek egész valója kiszámíthatatlan, ellentétekkel teli. Megkülönböztet olyat, aki mohón kap az élmények után, feldolgozza­ és megtartja azokat és olyat, aki nem tanítható és nem befolyásolható könnyen. Ismer olyan embereket, akik explozívak, gyorsan hatnak vissza mindenre és olya­­nokat, akik nehézkesek. Vannak meggondoltak, akiknek a behatásokra való válasza észszerű és olyanok, akiké észszerűtlen. Tipikus különb­­ségeket talál az emberek értelmében, akaratában, kedélyében, más típust alkotnak az épek, mást a patologikusak, aminek az idegesek, a hisztérikusak, az epileptikusak, az öröklött degeneráltságban szén­­védők stb. Persze, hangsúlyozza, hogy ezek az osztályok mind olyan nők, hogy tökéletesen egy ember sem illik beléjük.

Next