Gondolat, 1935 (1. évfolyam, 1-5. szám)
1935-01-01 / 1. szám
lizmus keretén belül mégis ki tudta fejteni az ember szakszerű képességeit. A kapitalizmus válogathatott az emberekben s a fizikai és szellemi munkások válogathattak az elhelyezkedésben. Nem volt töretlen ez a folyamat, ipari válságok okoztak időleges zavarokat, a protekcionizmus eredményezhetett érdemtelen elhelyezkedést s az is rendszerré lett, hogy a szociális nyomort a jótékonyság fügefalevelével takarják be, de nagy általánosságban a dolgozó emberek nagy tömegei mégis részt vehettek a termelésben s eljuthattak a mindennapi kenyér megszerzéséig. A világháború alatt milliószámra pusztultak el az emberek és megakadt az építés, a termelés. Utánpótlás kellett. Utánpótlás emberekben és utánpótlás árukban, építésben, mezőgazdaságban, az emberi munka mindenféle produktumában. A háború folyamán „a tehetségek érvényesülése“ lesz a jelszó. Németországból indul el és mellékes, hogy a háború „szerencsés“ befejezéséért kellett-e az érvényesülés, a helyes kiválasztás, „the right man on the right place“. Bizonyos, hogy a technika nagy lendületű fejlődésének, a pszichológiai kutatásoknak a pszichoanalízis és individuálpszichológia felfedett igazságainak természetes következménye volt a munka specializálása az egyének differenciált képességei szerint. Bármi volt a kapitalista társadalom tendenciája a „tehetségek érvényesülése“, a „szabad utat a tehetségeknek a jelszavaival, tény, hogy a fejlődésnek ez felelt meg. A háborús összeomlást követő időleges és helyenkénti konjunktúra még kedvezett ennek a tendenciának. Európa —, sőt világszerte elmélet és gyakorlat az egyéni erők tudatosítását, kifejezését követelik. A konjunktúra azonban csődöt mondott, a világháború utáni néhány év lepergése bebizonyítja, hogy rossz üzlet a háború a győzőknek egyenként s a kapitalizmusnak általában. Ennél a felismerésnél kezdődik a kapitalizmus világrendjének pálfordulása és ellenmondása. Ez a világrend a konjunktúrán alapul, az anyagi és szellemi javak konjunktúráján, ez a világrend nemcsak harisnyát, gépet, kávét, de irányító eszméket is szállított gyorsan, bérmentve és eredeti csomagolásban a megdöbbent embereknek, amilyen fürgén zúdította a tengerbe tonnaszámra a kávét, és oly fürgén zúdították a lejáratás tengerébe a régi eszméket és hozták az átértékelt gondolatokat, előbb nemzeti, majd internacionális pakolásban. A kapitalizmus helyes szimattal megérzi, hogy áruinak piaca a fogyasztók nagy vérvesztesége folytán hosszú időre elromlott s ahelyett, hogy a lemondás minimális mértékével próbálna ezen segíteni, ellenkezőleg: még növeli ezt a vérveszteséget az árufölösleg, a túltermelés álnok meséjével, termékeket semmisít meg, a produkciót be akarja szüntetni, a jövendő profit reménye t