Gondolat, 1935 (1. évfolyam, 1-5. szám)

1935-01-01 / 1. szám

lizmus keretén belül mégis ki tudta fejteni az ember szak­szerű képességeit. A kapitalizmus válogathatott az emberek­ben s a fizikai és szellemi munkások válogathattak az elhe­lyezkedésben. Nem volt töretlen ez a folyamat, ipari válságok okoztak időleges zavarokat, a protekcionizmus eredményezhe­tett érdemtelen elhelyezkedést s az is rendszerré lett, hogy a szociális nyomort a jótékonyság fügefalevelével takarják be, de nagy általánosságban a dolgozó emberek nagy tömegei mégis részt vehettek a termelésben s eljuthattak a mindennapi kenyér megszerzéséig. A világháború alatt milliószámra pusztultak el az embe­rek és megakadt az építés, a termelés. Utánpótlás kellett. Utánpótlás emberekben és utánpótlás árukban, építésben, me­zőgazdaságban, az emberi munka mindenféle produktumában. A háború folyamán „a tehetségek érvényesülése“ lesz a jelszó. Németországból indul el és mellékes, hogy a háború „szeren­csés“ befejezéséért kellett-e az érvényesülés, a helyes kivá­lasztás, „the right man on the right place“. Bizonyos, hogy a technika nagy lendületű fejlődésének, a pszichológiai kuta­tásoknak a pszichoanalízis és individuálpszichológia felfedett igazságainak természetes következménye volt a munka spe­­cializálása az egyének differenciált képességei szerint. Bármi volt a kapitalista társadalom tendenciája a „tehetségek érvé­nyesülése“, a „szabad utat a tehetségeknek a jelszavaival, tény, hogy a fejlődésnek ez felelt meg. A háborús összeomlást kö­vető időleges és helyenkénti konjunktúra még kedvezett ennek a tendenciának. Európa —, sőt világszerte elmélet és gyakor­lat az egyéni erők tudatosítását, kifejezését követelik. A kon­junktúra azonban csődöt mondott, a világháború utáni néhány év lepergése bebizonyítja, hogy rossz üzlet a háború a győ­zőknek egyenként s a kapitalizmusnak általában. Ennél a felis­merésnél kezdődik a kapitalizmus világrendjének pálfordulása és ellenmondása. Ez a világrend a konjunktúrán alapul, az anyagi és szellemi javak konjunktúráján, ez a világrend nem­csak harisnyát, gépet, kávét, de irányító eszméket is szállított gyorsan, bérmentve és eredeti csomagolásban a megdöbbent embereknek, amilyen fürgén zúdította a tengerbe tonnaszámra a kávét, és oly fürgén zúdították a lejáratás tengerébe a régi eszméket és hozták az átértékelt gondolatokat, előbb nemzeti, majd internacionális pakolásban. A kapitalizmus helyes szi­mattal megérzi, hogy áruinak piaca a fogyasztók nagy vér­­vesztesége folytán hosszú időre elromlott s ahelyett, hogy a lemondás minimális mértékével próbálna ezen segíteni, ellen­kezőleg: még növeli ezt a vérveszteséget az árufölösleg, a túl­termelés álnok meséjével, termékeket semmisít meg, a produkciót be akarja szüntetni, a jövendő profit reménye­­ t

Next