Gyergyói Hírlap, 2013. szeptember (4. évfolyam, 168-188. szám)
2013-09-02 / 168. szám
III IIII IIII 2013. szeptember 2. Euró Dollár 100 forint Árfolyamiegpártlejties Gyergyói Fizessen elő most! Hívja a 0266-36L201at és lapkihordóink felkeresik Önt otthonában! 1 hónap 3 hónap 6 hónap 33510 1,4756 12 hónap 15 lej 40 lej 80 lej 160 lej ..................... Ili Ilii llllllIIIII Gyergyói fírlap A fii armmimoHomo nonilania Him inn 11 Megjelenik munkanapokon. Kiadó: Udvarhelyi Híradó Kft. ISSN: 2344-0163 Főszerkesztő: Gergely Imre Vezető szerkesztő: Balázs Katalin Szerkesztők: Baricz Tamás Imola, Pethő Melánia Munkatársak: Fodor Györgyi, dr. Garda Dezső, Huszár Ágnes, Kertész László, Kisné Portik Irén Tördelőszerkesztő: Portik Csaba Korrektor: Szőcs Levente Ügyfélfogadás: Szentjobbi Mária Lapterjesztő: Zsigmond András Ügyvezető igazgató: Székely Róbert Reklám: Pál Lóránt Tel.:0758-350.806 E-mail: marketing@gyergyoi-hirlap.ro Az (X)-szignóval ellátott szövegek fizetett reklámok, közlemények. A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. Kéziratokat nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza! ELŐFIZETÉSEKÉRT HÍVJANAK! A Gyergyói Hírlapra előfizethet lapkihordóinknál és a szerkesztőségben. Ha a szerkesztőség telefonszámát, a 0266-361.201- et tárcsázza, és bemondja pontos címét, lapkihordóink felkeresik Önt otthonában, náluk megrendelheti lapunkat. 535 500 Gyergyószentmiklós, Szabadság tér 15. szám. Telefon: 0266-361.201 E-mail: hirlap@gyergyoi-hirlap.ro hirdetes@gyergyoi-hirlap.ro Fax: 0266-361.513 Hirdetésfelvétel és terjesztés a lenti címen hétköznap 8-16 óra között. Honlap: www.gyergyoi-hirlap.ro at.0266-361.201 vételét, panaszait, megjegyzéseit a szerkesztők fogadják naponta 8-18 óra között! Megkérdeztük olvasóinkat Ön szerint mi lehet a feladatuk a ma is köztünk dolgozó szekusoknak? „Ugyanaz, mint régen” olvasható jó néhány szelvényen a tömör válasz, magyarázatképpen pedig többen kifejtik: „lehallgatás, besúgás”, „megfigyelés, árulás”. A válaszadók között vannak, akik úgy gondolják, manapság másképp működik a titkosszolgálat, mint korábban: „Civilizáltabban dolgoznak, nem annyira nyilvánosan", „Most nincs sok feladatuk, de így is tudják befolyásolni az embereket", „Nem épp az a feladatuk, mint 23 évvel ezelőtt, de azért most is »szaglásznak«" - írják. Olvasóink közül néhányan hitetlenkedve fogadták a kérdést, nem tartják elképzelhetőnek, hogy lehallgatás, besúgás, feljelentés legyen valaki feladata. „Hál' istennek, nem a Ceaușescurendszerben élünk, az ilyesmi ma már egyszerűen nem történhet meg". „Inkább megpróbálom azt hinni, hogy már nincsenek szekusok, hisz állítólag demokrácia van" - vélekednek egyesek. Akik számára nem kérdéses, hogy jelenleg is működik a titkosszolgálat, azt is tudni vélik, a „szeku" a régi rendszer egy rossz örökségeként maradt fenn: „Egyesek annyira megszokták a besúgást, hogy nem tudják abbahagyni. Köpönyegforgatók, arra hajlanak, amerre könnyebb nekik", „Voltak, és egy jó darabig lesznek is szekusok, mert akik a régi rendszerből valók, másként nem tudnak élni. Benne van a vérükben, hogyha valahol valami jól megy, ott mihamarabb keresztbe kell tenni, nehogy sikeresen és békésen működjön valami.” Nem sok pozitív vélemény olvasható a „szekusokról", mindössze egyetlen válaszadónk gondolja úgy, hogy a rendfenntartásban veszik ki részüket, mások a zaklatás különböző módszereit sorolják az ügynökök feladataként. „Ők a jelentgetők, akik rendezvényeket és szervezőket zaklatnak. Na és persze szítják a székelyzászló-botrányt"; „Az a dolguk, hogy ne hagyjanak nyugton élni. Szeretnek tudni mindent, azt is, ami a magánéletünkben történik"; „Mások után szaglásznak, embereket sároznak be, a jó fizetést megkapják, s ha bármit elkövetnek, nekik nem lesz bántódásuk"; „Az a feladatuk, ami az »aranykorszakban« is volt. Megfigyelik, piszkálják azokat, akik valami jót tesznek, vagy tudnának tenni, s a gazembereket hagyják nyugodtan garázdálkodni",- „Kormánymegbízásból figyelnek, fényképeznek, kamerázzák a magyar vezetőket, hogy aztán tudják elítélni munkásságukat, s leváltani őket románokra, hogy a »polcon« csak ők legyenek",- „Feladatuk, hogy megbonyolítsák azok életét, akik akarnak valamit tenni, vagy az életüket szeretnék valamire vinni. Ők azok az emberek, akik jókor jó helyen voltak, és akár munka nélkül is gazdagodnak" olvasható a szelvényeken. Van, akiben a feltett kérdés rossz emlékeket idéz: „Sajnos volt alkalmam farkasszemet nézni velük, és hallgatni fenyegetéseiket" - írja egy válaszadónk. „A mai fiatalság fel sem tudja fogni, hogy milyen is volt a szabad kézzel rendelkező szekus világ. Isten is őrizzen meg mindenkit ettől" - teszi hozzá. „Van egy régi szójárás, amit be kell tartsunk: »Ne szólj szám, nem fáj fejem!«" - jegyzi meg egy másik válaszadó. Hasonlóan gondolkodnak azok az olvasóink is, akik úgy vélik, bár a megnevezésük minden politikai rendszerrel változik, a szekusok azok az emberek, akiknek feladata védeni a hatalmat. „Nincs senki homlokára írva, hogy besúgó, épp ezért csak óvatosan a véleményeinkkel!" - tanácsolja egy válaszadó. Gy.H. efroyuiftPi iP.Buzogány/Árpád: Nem tudja a jobb kéz. « » Aggódom mostanában, mert azt látom, nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal. Ezt a közmondást olyan családokra hallottam használni, amelyeknél nagy volt az összevisszaság, sőt, egyik a másik ellenében cselekedett. Vagyis nem volt fej, agy, ami egyetlen szervezetnél összehangolná, most ezt így, amazt meg úgy, ekkor kell megtenni. Egyáltalán nem jó állapot, mert nincs haladás, meg hát a közösség nem sokra tartotta az ilyeneket. Szóval ezért aggódom, és nem csupán magamért vagy rokonaimért, barátaimért, jó ismerőseimért, hanem már az egységesnek mondott nemzet minden tagjáért, az ország minden polgáráért. Mert egyrészt nem nagyon látom azokat az országosan érvényes vagy az egész nemzetre hatással lévő intézkedéseket, amelyek jobblétünket céloznák (a legutóbbi választások után egy évvel), ezáltal az egyéni és közösségi boldogulást segítenék, másrészt pedig azért aggódom, mert boldogságeszményünktől hétről hétre mind messzebb kerülünk. Mert mitől boldog egy ember? Ha vágyainak, álmainak legalább egy részét megvalósíthatja, ha viszonylagos anyagi jólétben, békében és biztonságban él. Persze nem könnyű lemérni, egészen pontosan mitől lennénk boldogabbak, de az utcán, váróteremben, üzletben is hallani, hogy egyre rosszabbul élünk. Mert drágult ez is meg az is, ismét. A zöldség, gyümölcs ára példátlanul magas. Rá lehet ezt fogni az aszályra vagy az államelnökkel kapcsolatos politikai csatározásokra, ám a száz eurónál kevesebb nyugdíjak és a kétszáz euró alatti fizetések számos család mindennapi betevőjét teszik kevesebbé ilyen árak mellett. Na és ettől csupán a létbizonytalanság érzése alakul ki, odalesz a boldogságérzet mellett talán a remény is. Az üzemanyag, a gáz, az elektromos energia, a gyógyszerek árának változásáról csupán annyit sejthetünk: olcsóbb egyik sem lesz. Attól, hogy én aggódom, vagy mások is, sokan, még semmi sem változik. A cukor, a hús, a tej ára nyilván nem változik, mert ha így lenne, kézzelfogható eredményeket tudnánk elérni csupán szellemi-elki szinten. De erre ne számítson senki! Inkább fogjon kapát, ásót, ragadja meg az eke szarvát, a villa nyelét, aki csak teheti, és a jövőben igyekezzen megtermelni legalább valamennyi zöldséget, ennivalót. Mert érdekes módon lehet arra hivatkozni az üzemanyag árának emelésénél, hogy földrészünkön vagy az egész világon felment a kőolaj ára, de én még arról nem hallottam, hogy a paradicsom, a krumpli, a murok, a hagyma világpiaci ára megugrott volna... Vagyis: amit máshol termelnek meg és behozzák az országba, azt úgyis olyan drágán teszik ki a polcokra, amennyiért naponta látjuk, hiába olcsó a kontinens más országaiban. Egyebek közt ebben sem a kereslet-kínálat törvénye érvényesül. Hanem a könnyű pénzszezés, a meggazdagodás vágya. És senki nem akar rendet tenni ezekben a dolgokban. Szóval ezért aggódom. Mert, ugye, nyerészkedni mindig könnyebb, mint termelni. Az áruházak árcsökkentett zöldségét olyanok rángatják ki a vásárlók kezéből, akik másnap piacolnak vele. Az aranytojó tyúk pedig, a termelő, mielőtt csontra soványodna, valószínűleg átrepül a kerítéseken a másodikharmadik szomszédba.