Gyergyói Hírlap, 2013. szeptember (4. évfolyam, 168-188. szám)
2013-09-16 / 178. szám
TGvergvói* , «i ^ ^ Ij^g IIj^-, III Euró Dollár 100 forint 3,3585 1,490 Gyergyói Hívjak és lapkihordóink felkeresik Önt otthonában! 1 hónap 2013. szeptember 16. itíplei 3 hónap 6 hónap 12 hónap 15 lej 40 lej oue 160 lej Megkérdeztük olvasóinkat Ön szerint milyen hatásuk van a képzőművészeknek a közösségükre] Az emberek szeretik a szépet, a jót, a képzőművészeknek pedig igen nagy szerepük van a szépérzék fejlesztésében - derül ki a szelvényekre írt válaszokból. Mint olvasható: „Alkotásaikkal szépítik környezetünket, és a közösség javát szolgálják"; „Fejlesztik az emberek szépérzékét"; „Akaratlanul is formálják az emberek ízlését"; „Alkotó és szépítő hatással vannak a közösségre",Szebbé, jobbá teszik környezetünket"; „Nincs ember, aki ne figyelne oda a szépre és a tehetségre",- „Megláttatják, megszerettetik a szépet";- „Tisztelek minden tehetséges embert, közöttük a művészeket is"; „Az alkotások elvarázsolnak, az alkotókra büszkén nézünk fel"; „Az emberek általában büszkék a településükön élő képzőművészekre. A település jó hírneve is köthető hozzájuk." Az utóbbi állításokat támasztják alá alfalvi olvasóink, akik arra is büszkék, hogy számos elismert képzőművészt tudhatnak falustársuknak. „A képzőművészek falunk büszkeségei", „Tanulni lehet tőlük. Példa rá településünk egyik festőművésze. Tanít, alkot, családja van, szeret gazdálkodni, részt vesz a közösségi életben". „Büszkélkedhetek, hisz a falumban nagyon sok képzőművész van, akik jelképesen összekötik a falum múltját és jelenét az utókornak" - csak néhány az alfalvi olvasóink által beküldött válaszokból. A képzőművészekről a szárhegyieknek is csak jó véleményük van, mint írják, a Lázár-kastélyban működő művésztelep településük hírnevét öregbíti, az alkotótáborok sorozata külföldi és belföldi művészeket vonz a faluba, ezen felül pedig „közös összefogással alkotnak szépet, nagyot, tanulhatnak egymástól". Egyetlen kifogás érkezett Szárhegyről: „Nagyobb hatással volna a képzőművészek munkája a közösségre, ha nemcsak a kastély falain belül lehetne megnézni az alkotásokat, hanem köztereken is. A tavaly talapzatot öntöttek, és még úgy van, üresen" - jegyzi meg egyik olvasónk. Van, aki válaszában csak annyit jegyez meg, a képzőművészekre is szükség van, és olyan vélemény is olvasható, hogy az alkotástól függ a művésznek a közösségre gyakorolt hatása. „Sajnos a mai rohanó világban az emberek nem veszik figyelembe, mennyi érték rejlik a képzőművészeti alkotásokban, így nincs nagy hatásuk a közösségre” - olvasható az egyik szelvényen. Van, aki úgy gondolja, a művészeti alkotások biztosítják az embernek szükséges lelki táplálék jelentős részét. „Ha egy lakásban nincs képzőművészeti alkotás, az a tulajdonos lelki szegénységéről árulkodik" - vélekedik olvasónk, felhívva a figyelmet, hogy nemcsak a testet, a lelket, a szellemet is táplálni kell, ehhez alkotásaikkal sokban hozzájárulnak a képzőművészek Gy.H. Gyergyói £ A Gyergyói-meder napilapja mii iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiíiiiiiii Megjelenik munkanapokon. Kiadó: Udvarhelyi Híradó Kft. ISSN: 2344-0163 Főszerkesztő: Gergely Imre Vezető szerkesztő: Balázs Katalin Szerkesztők: Baricz Tamás Imola Pethő Melánia Munkatársak: Fodor Györgyi, dr. Gazda Dezső, Huszár Ágnes, Kertész László, Kisné Portik Irén Tördelőszerkesztő: Portik Csaba Korrektor: Szőcs Levente Ügyfélfogadás: Szentjobbi Mária Lapterjesztő: Zsigmond András Ügyvezető igazgató: Székely Róbert Reklám: Pál Lóránt Tel.:0758-350.806 E-mail: marketingsgyergyoi-hirlap.ro Az (X)-szignóval ellátott szövegek fizetett reklámok, közlemények. A megjelent írások nem feltétle nül a szerkesztőség véleményét tükrözik! Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. Kéziratokat nem őrzünk meg,és nem küldünk vissza! ELŐFIZETÉSEKÉRT HÍVJANAK! A Gyergyói Hírlapra előfizethet lapkihordóinknál és a szerkesztőségben. Ha a szerkesztőség telefonszámát, a 0266-361.201- et tárcsázza, és bemondja pontos címét, lapkihordóink felkeresik Önt otthonában, náluk megrendelheti lapunkat. 535 500 Gyergyószentmiklós, Szabadság tér 15. szám. Telefon: 0266-361.201 E-mail hirlap@gyergyoi-hirlap.ro hirdetes@gyergyoi-hirlap.ro Fax: 0266-361.513 Hirdetésfelvétel és terjesztés a fenti címen hétköznap 8-16 óra között. Honlap: www.gyergyoi-hirfap.ro Telefons 0266-361.201 Észrevételét, panaszait, megjegyzéseit a szerkesztői fogadják nappont, 8-18 óra között! jjKedves Tamás Gybjjarj Bogaras utasok, bagós bakterek Időben befutott a fapados járat a nagy székely városba. Amint felkászálódtunk, indult is tovább. Sejthető volt, hogy különleges utazásra számíthatunk, hiszen valójában a mozdonyban foglaltunk helyet, egy légtérben a masinisztával. Előkelő, menetirányhoz képest ellentétes ülőhelyet kaptunk, olyant, ahová odagurultak a pillepalackok. Ide-oda himbálózott minden, így az elszenderedett utasok itala vándorútra kelt többször is. Valahányszor talpra állították, csak nem fért a palackban a „szellem”, vagy csak nem bírta a rázkódást, mert mindegyre felborult, pördült, és a lábunkig meg sem állt a barna, sárga, narancsszínű lötty. Mondhatni összerázódott a vagon „tartalma", kivéve két utast, akik éppen a nagy vasútállomás felújításán dolgozhattak. Abból következtettem erre, hogy két fura nagy vasszerkezetet cipeltek fel beszálláskor, és az ajtó mellé letették, majd felhangon megbeszélték, hogy az egyik a „csicsai” állomásig „utazott". A másik sorsa nem került a „nyilvánosság fülébe”, mert a vonatzaj elnyelte a szavakat. Aki rég nem vonatozott, annak megpróbálom leírni az élményt: képzeljék el, amint egy ló vontatta ráfos szekérben ülnek, és lóhalálába szalad a pad a Gödrös utcában. Közben maximumon zúg egy duplakazettás régi piros magnó, mert lejárt a szalag. Hangosabb volt inkább, mint sebes a vonatunk. Órák múltán ilyen helyzetben egészen jól megbambul az utas. Kétszer is megnézték a jegyeinket, amelyek sehogyan sem passzoltak a vonathoz. A járat az apró kartonjegyes stílus elemeit hordozta, csupán a digitális kijelző volt kivétel, amelyen a „katicabogarak" betűkké rendeződtek, és időnként tudatták, hogy NOGPS, vagy hogy „Tilos a dohányzás”. Az utóbbi tiltás a világoskék jegyen is olvasható volt a kódok, számok meg minden fontos tudnivaló mellett, amelyen amúgy percekig tart az eligazodás. Szeltük a gyönyörű csíki tájat, lassan és nagy robajjal. Jóval Csicsó előtt előkerült a bennfentesek flaskája, egyikük meg-meghúzta, majd komótosan rágyújtott. Bizonyára szolgálatban volt, a vonat pedig lassan haladt. A füstölő kikecmergett a felszálló ajtóig, de a közajtó nem akaródzott csukódni. A szabályszegő a harmadosztályú dohányból sodortnak a füstjét ontotta, ott gomolygott az orrunk előtt. (A kellemes dohányfüst illatát még így évek múltán is szívesen beszippantom.) S milyen a dohányos? Tudom, tapasztalatból, nyála csurog, s egy ilyen tett láttán feljogosítva érzi magát, hogy ő is rágyújtson. És azt tették, többen is. Két irányból is nyomták a füstöt. Nehezen ugyan, de cserélődött a levegő, ám a bagószag beivódott rendesen. Fellélegeztünk végre, s ami délelőtt oly távolinak tűnt, már félórányira volt csupán, amikor ismét jegyellenőr lépett fel a vonatra. Alig pásztázta végig a modern jegyeket, dolog végeztével elővett egy kövér cigarettát, és otthon érezve magát, a szájából kilógó cigi előtt kattintotta is az öngyújtót. Mire a „gőzös” újból füttyentett, a bakter nyugodtan eregette a fehér füstkarikákat. Fennhangon elolvastam, hogy a jegyen mit ír, majd eltettem. Felfordult a gyomrom a bagóbűztől, s a szituáció ezt még fokozta. A piros rovarok pedig ismét „felfejlődtek” FUMATUL OPRIT-ba. Én mondom