Gyergyói Hírlap, 2013. szeptember (4. évfolyam, 168-188. szám)

2013-09-16 / 178. szám

TGvergvói* , «­i ^ ^ I­j^g I­I­j^-, III Euró Dollár 100 forint 3,3585 1,490­ Gyergyói Hívja­k és lapkihordóink felkeresik Önt otthonában! 1 hónap 2013. szeptember 16. itíplei 3 hónap 6 hónap 12 hónap 15 lej 40 lej ou­e 160 lej Megkérdeztük olvasóinkat Ön szerint milyen hatásuk van a képzőművészeknek a közösségükre] Az emberek szeretik a szépet, a jót, a kép­zőművészeknek pedig igen nagy szerepük van a szépérzék fej­lesztésében - derül ki a szelvényekre írt válaszokból. M­int olvasható: „Al­kotásaikkal szépítik környezetünket, és a közösség javát szolgál­ják"; „Fejlesztik az emberek szépérzékét"; „Akaratlanul is formálják az emberek íz­lését"; „Alkotó és szépítő ha­­tással vannak a közösségre",­­Szebbé, jobbá teszik környe­zetünket";­ „Nincs ember, aki ne figyelne oda a szép­re és a tehetségre",- „Meg­láttatják, megszerettetik a szépet";- „Tisztelek minden tehetséges embert, közöttük a művészeket is"; „Az alko­tások elvarázsolnak, az al­kotókra büszkén nézünk fel"; „Az emberek általában büszkék a településükön élő képzőművészekre. A tele­pülés jó hírneve is köthető hozzájuk." Az utóbbi állításokat tá­masztják alá alfalvi olvasó­ink, akik arra is büszkék, hogy számos elismert képzőművészt tudhatnak falustársuknak. „A képző­művészek falunk büszke­ségei",­ „Tanulni lehet tőlük. Példa rá településünk egyik festőművésze. Tanít, alkot, családja van, szeret gazdál­kodni, részt vesz a közösségi életben". „Büszkélkedhetek, hisz a falumban nagyon sok képzőművész van, akik jel­képesen összekötik a falum múltját és jelenét az utó­kornak" - csak néhány az alfalvi olvasóink által bekül­dött válaszokból. A képzőművészekről a szárhegyieknek is csak jó véleményük van, mint írják, a Lázár-kastélyban műkö­dő művésztelep településük hírnevét öregbíti, az alkotó­táborok sorozata külföldi és belföldi művészeket vonz a faluba, ezen felül pedig „kö­zös összefogással alkotnak szépet, nagyot, tanulhatnak egymástól". Egyetlen kifo­gás érkezett Szárhegyről: „Nagyobb hatással volna a képzőművészek munkája a közösségre, ha nemcsak a kastély falain belül lehet­ne megnézni az alkotásokat, hanem köztereken is. A ta­valy talapzatot öntöttek, és még úgy van, üresen" - jegy­zi meg egyik olvasónk. Van, aki válaszában csak annyit jegyez meg, a képző­művészekre is szükség van, és olyan vélemény is olvas­ható, hogy az alkotástól függ a művésznek a közösségre gyakorolt hatása. „Sajnos a mai rohanó vi­lágban az emberek nem veszik figyelembe, men­­nyi érték rejlik a képzőmű­vészeti alkotásokban, így nincs nagy hatásuk a kö­zösségre” - olvasható az egyik szelvényen. Van, aki úgy gondolja, a művésze­ti alkotások biztosítják az embernek szükséges lel­ki táplálék jelentős részét. „Ha egy lakásban nincs kép­zőművészeti alkotás, az a tulajdonos lelki szegénysé­géről árulkodik" - vélekedik olvasónk, felhívva a figyel­met, hogy nemcsak a testet, a lelket, a szellemet is táp­lálni kell, ehhez alkotásaik­kal sokban hozzájárulnak a képzőművészek Gy.H. Gyergyói £ A Gyergyói-meder napilapja mii iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiíiiiiiii Megjelenik munkanapokon. Kiadó: Udvarhelyi Híradó Kft. ISSN: 2344-0163 Főszerkesztő: Gergely Imre Vezető szerkesztő: Balázs Katalin Szerkesztők: Baricz Tamás Imola Pethő Melánia Munkatársak: Fodor Györgyi, dr. Gazda Dezső, Huszár Ágnes, Kertész László, Kisné Portik Irén Tördelőszerkesztő: Portik Csaba Korrektor: Szőcs Levente Ügyfélfogadás: Szentjobbi Mária Lapterjesztő: Zsigmond András Ügyvezető igazgató: Székely Róbert Reklám: Pál Lóránt Tel.:0758-350.806 E-mail: marketingsgyergyoi-hirlap.ro Az (X)-szignóval ellátott szövegek fizetett reklámok, közlemények. A megjelent írások nem feltétle­­ nül a szerkesztőség véleményét tükrözik! Szerkesztőségünk fenntartja a jo­got, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. Kéziratokat nem őrzünk meg,és nem küldünk vissza! ELŐFIZETÉSEKÉRT HÍVJANAK! A Gyergyói Hírlapra előfizethet lapkihordóinknál és a szerkesz­tőségben. Ha a szerkesztőség telefonszámát, a 0266-361.201- et tárcsázza, és bemondja pontos címét, lapkihordóink felkeresik Önt otthonában, náluk megrendelheti lapunkat. 535 500­­ Gyergyószentmiklós, Szabadság tér 15. szám. Telefon: 0266-361.201 E-mail hirlap@gyergyoi-hirlap.ro hirdetes@gyergyoi-hirlap.ro Fax: 0266-361.513 Hirdetésfelvétel és terjesztés a fenti címen hétköznap 8-16 óra között. Honlap: www.gyergyoi-hirfap.ro Telefons 0266-361.201 Észrevételét, panaszait, megjegyzéseit a szerkesztői fogadják nappont, 8-18 óra között! jjKedves Tamás Gybjjarj Bogaras utasok, bagós bakterek Időben befutott a fapados járat a nagy székely városba. Amint felkászálódtunk, indult is tovább. Sejthető volt, hogy különleges utazásra számítha­tunk, hiszen valójában a moz­donyban foglaltunk helyet, egy légtérben a masinisztával. Elő­kelő, menetirányhoz képest ellentétes ülőhelyet kaptunk, olyant, ahová odagurultak a pil­lepalackok. Ide-oda himbáló­zott minden, így az elszendere­­dett utasok itala vándorútra kelt többször is. Valahányszor talpra állították, csak nem fért a pa­lackban a „szellem”, vagy csak nem bírta a rázkódást, mert mindegyre felborult, pördült, és a lábunkig meg sem állt a barna, sárga, narancsszínű lötty. Mond­hatni összerázódott a vagon „tartalma", kivéve két utast, akik éppen a nagy vasútállomás fel­újításán dolgozhattak. Abból kö­vetkeztettem erre, hogy két fu­ra nagy vasszerkezetet cipeltek fel beszálláskor, és az ajtó mellé letették, majd felhangon meg­beszélték, hogy az egyik a „csi­­csai” állomásig „utazott". A má­sik sorsa nem került a „nyilvá­nosság fülébe”, mert a vonatzaj elnyelte a szavakat. Aki rég nem vonatozott, annak megpróbá­lom leírni az élményt: képzeljék el, amint egy ló vontatta ráfos szekérben ülnek, és lóhalálába szalad a pad­ a Gödrös utcában. Közben maximumon zúg egy duplakazettás régi piros magnó, mert lejárt a szalag. Hangosabb volt inkább, mint sebes a vonatunk. Órák múl­tán ilyen helyzetben egészen jól megbambul az utas. Kétszer is megnézték a jegyeinket, ame­lyek sehogyan sem passzoltak a vonathoz. A járat az apró kar­tonjegyes stílus elemeit hordoz­ta, csupán a digitális kijelző volt kivétel, amelyen a „katicaboga­rak" betűkké rendeződtek, és időnként tudatták, hogy NOGPS, vagy hogy „Tilos a dohányzás”. Az utóbbi tiltás a világoskék je­gyen is olvasható volt a kódok, számok meg minden fontos tud­nivaló mellett, amelyen amúgy percekig tart az eligazodás. Szeltük a gyönyörű csí­ki tájat, lassan és nagy robaj­jal. Jóval Csicsó előtt előke­rült a bennfentesek flaskája, egyikük meg-meghúzta, majd komótosan rágyújtott. Bizo­nyára szolgálatban volt, a vo­nat pedig lassan haladt. A füs­tölő kikecmergett a felszálló ajtóig, de a közajtó nem akaró­­dzott csukódni. A szabálysze­gő a harmadosztályú dohány­ból sodortnak a füstjét ontotta, ott gomolygott az orrunk előtt. (A kellemes dohányfüst illatát még így évek múltán is szíve­sen beszippantom.) S milyen a dohányos? Tudom, tapaszta­latból, nyála csurog, s egy ilyen tett láttán feljogosítva érzi ma­gát, hogy ő is rágyújtson. És azt tették, többen is. Két irányból is nyomták a füstöt. Nehezen ugyan, de cserélődött a levegő, ám a bagószag beivódott ren­desen. Fellélegeztünk végre, s ami délelőtt oly távolinak tűnt, már félórányira volt csupán, amikor ismét jegyellenőr lépett fel a vonatra. Alig pásztázta vé­gig a modern jegyeket, dolog végeztével elővett egy kövér ci­garettát, és otthon érezve ma­gát, a szájából kilógó cigi előtt kattintotta is az öngyújtót. Mi­re a „gőzös” újból füttyentett, a bakter nyugodtan eregette a fe­hér füstkarikákat. Fennhangon elolvastam, hogy a jegyen mit ír, majd eltettem. Felfordult a gyomrom a bagóbűztől, s a szi­tuáció ezt még fokozta. A piros rovarok pedig ismét „felfejlőd­tek” FUMATUL OPRIT-ba. Én mondom

Next